83. rész

Sziasztok: D ez tulajdonképpen fejezet a semmiről bocsi :D

Léna

Seb nagy nehezen magára vett egy pólót és visszasétált. Amikor a megláttam, csak felnevettem. Egy fokkal jobb.

-          Na, mondhatom – nézett ránk Kimi

-          Mondd – ásított Seb

-          Visszamegyek – mondta ki a Jégember és minket nézett

-          Aha – szóltunk egyszerre Sebbel, majd pár perc múlva nyertek értelmet a szavai – hogy mi???? – néztünk rá

-          Unom a Rallyt, és veletek akarok bulizni esténként, ennyi – rántotta meg a vállát

-          De hova mennél? – kérdezte Seb tágra nyílt szemekkel

-          Williams az, ami most szóba jöhet – rántotta meg a vállát

-          De elég necces, mert az autójuk nem jött össze – morogott Seb – Bár Sam Michael elment – rántotta meg a vállát

-          Nem biztos, hogy Michael miatt lett rossz az autó, bár tény, hogy nem volt valami nagydobás. Ott van a Renault – jutott eszembe – Ők most bajban vannak, mert lehet, hogy Kubica nem tud visszatérni, hallottam, ahogy az egyik motorfelelősünk mondja – meséltem a Jégembernek – Próbálkozzatok ott is.

-          Jó ötlet – mosolygott Seb

-          Bár, ők kerestek meg minket – nézett Kimi – Én meg igent mondtam

-          Legszívesebben azt szeretném, hogy velünk legyél – néztem rá

-          Akkora mákod nincs, hogy egyszerre szabadulj meg Pilbeamtól és Webbertől – nevetett Seb

-          Igazad van – húztam el a szám

-          Még a menedzseremen kívül senki sem tudja, csak ti – nézett ránk Kimi

Elmosolyodtunk, majd az órára néztem. Itt a reggeli ideje.

-          Maradsz reggelire? – kérdeztem Kimit

-          Naná – nevetett

-          Jenni? – kérdeztem – Köszönjük az öntözést – nevettem

-          Én kapcsoltam be mindennap – húzta ki magát

-          De Jenni állította be – nevettem el magam

-          Honnan tudod? – nézett egyet

-          Mert ha te állítottad volna be, akkor már nem élnének – Sebastianból kitört a nevetés, még Kimi morgott egyet – Amúgy Jenni lovagol

Sebastian még jobban felnevetett, de most mind csatlakoztunk hozzá.

-          Sebastian! – vágtam hozzá egy konyharuhát

-          Mikor lettél te ilyen rossz? – nézett rá Kimi

-          Mindig is ilyen volt, csak titkolta – nevettem – Öcséd mit szokott enni?

-          Öcsi? Itt van? – lepődött meg Kimi

-          Itt, úgyhogy fogjátok vissza magatokat – nevettem rájuk

-          Bármit megeszik, amit én – nevetett Seb

-          Nem biztos, hogy annyira ártatlan az öcsi – nevetett Kimi

-          Ne magadból indulj ki – nevettem rá

Ismét hatalmas nevetés kerekedett, amire Fabi is felkelt.

-          Sziasztok – nézett körbe álmosan

-          Szia – nevettünk rá mindhárman

-          Felébresztettünk öcsi? – kócolta össze Kimi a fejét, ahogy leült közéjük.

-          Hát… - kezdett bele

-          Csak őszintén – nevettem – Kimi ma a baglyunk

-          Uhu – nevetett fel Seb

Kimi persze a konyharuhával fejbe dobta, ami megint nevetés követelt. Alig hallottam meg a telefonom a nevetésbe.

-          Nem – nézett rám szúrósan Seb

-          És ha Christian az? – kérdeztem

-          Akkor sem, sokat dolgozol így is – morgott

Nem hallgattam rá és előkerestem a készüléket. Tényleg Christian volt az. Megmutattam Sebnek a kijelzőt, amin elhúzta a száját. Ha nem veszem fel, akkor tuti kikapok a főnöktől. Kihangosítottam és letettem a pultra.

-          Szia, mondd – szóltam bele

-          Szia, szabadságon vagy? – kérdezte

-          Van nekem olyanom? – kérdeztem meglepődve. Seb hatalmas nevetésben tört ki

-          Jó reggelt Seb – morgott Christian

-          Jó reggelt Christian – nevetet még mindig párom

-          Jövő héten mit csinálsz? – kérdezte a főnök

-          A hangodból ítélve, gondolom, a gyárba megyek – morogtam

-          És megnézitek a 2012-es terveket – nyomatékosított a főnök – Nincs kibúvó – Utána értekezlet.

-          Remek – morogtam

-          Jövő hét kedd, a tíz órás géppel gyere. Seb! – szólt a pilótának – Te is jössz, szimulátor és az értekezlet neked is szól. Sziasztok

-          Szia – köszöntünk bele

-          Legalább nem kell bajlódnotok a program miatt – nézett ránk komolyan Kimi, belőlünk, viszont kitört a nevetés. Elő tudja adni magát a finn.

Reggeli után a fiúk kimentek az udvarra, addig én neki álltam a takarításnak. Mi tagadás régen jártunk itthon. Még jó idő volt, így sokáig maradtak kint. Ahogy elsétáltam az üvegajtó előtt, láttam, hogy már Tommi is velük van, és páros tollast játszanak. Vettel-tesók és finnek felállásban. Ahogy végeztem a takarítással, beültem az irodámban tanulmányozni egy kicsit Monzát, persze Seb tudta nélkül. Fel is hívtam Rockyt

-          Szia, zavarok? – kérdeztem

-          Szia, dehogy, épp a pályát tanulmányozom – nevetett

-          Én is – mosolyogtam – Szerinted?

-          Áttétel?

-          A nagy vagy kicsi – vágtam rá. – Elég motor gyilkos pálya, új motor?

-          Várj, kapcsolom Johnt – John a motorfelelős. Pár perc múlva már ő is a vonalban volt

-          Sziasztok, - köszönt John – Megoldható az új motor.

-          Remek – bólintottam, bár ők ezt nem látták – Mennyi maradt?

-          Attól függ, hogy taktikáztok, van még 3 új motorunk.

-          Át kell gondolni a továbbiakat – morogott Rocky

-          De több motorgyilkos pályánk nincs, a többin meg nem szükséges az új motor – néztem a naptárra

-          Igaz – adott igazat John

-          Még a KERS-ért aggódom – morgott Rocky – az év elején nem volt jó, mostanában jó, de sosem lehet tudni.

-          Nem lesz baj – szóltam bele – Minden jó lesz.

Elbúcsúztunk, majd azzal váltunk el, hogy kedden mindent megbeszélünk. Gyorsan kimentem, hogy Seb észre ne vegye, hogy dolgoztam, megígértem neki, hogy nem teszem, de az Istenért is versenymérnök vagyok. Már megszoktam, hogy mindig bosszankodik, most ő jöhetne, és megszokhatná, hogy mindig dolgozom.  Persze, nem lehet felemelő, ha a felséged, még otthon is dolgozik, valószínűleg én is így reagálnék az ő helyében, de nem vagyunk átlagos pár. Van, amit fel kell áldozni, és néha (sőt gyakran) ez a szabadidőnk. Leültem a konyhában, az ebéd kész volt, a fiúk sorra jöttek be. Mindannyian nevettek és mesélték a „komoly” végeredményeket. Persze a finn csapat győzött, amin nem lepődtem meg.

-          Mi jót csináltál? – kérdezte Seb az asztalnál ülve?

-          Olyan átlagos dolgokat – rántottam meg a vállam, hazudtam, nem mondtam el a konferenciahívást

-          Annak örülök – mosolygott

Ebéd után ismét jött a FIFA. A srácok elfoglalták a nappalit, addig én bevonultam az irodába. El voltam maradva pár jelentéssel, mi tagadás.

-          Hova, hova szép hölgy? – vett észre Seb, ahogy az irodám felé mentem

-          Jelentést kell írnom, mert ha nem leszek kész, akkor a főnök kifiléz, és odaad a macskájának.

-          Christiannak nincs is macskája – nézett rám Seb

-          Akkor most vesz egyet – nevettem, mire ő dühösen rázta meg a fejét.

Bevonultam az irodába és elkezdtem gépelni a jelentést. Eléggé bele merültem, mert amikor felnéztem már sötét volt és csend. Meglepődve néztem körbe az irodába, sehol sem volt senki egy halk zaj sem szűrődött ki. Mentettem a dokumentumot és lecsuktam a laptopot, hogy körbenézzek. A nappali üres volt, felmentem az emeltre, a szobák üresek voltak, ahogy a konyha is. Kinéztem az udvarra, ott itt teljes sötétség uralkodott. Meglepetten néztem magam elé, nem értettem hova tűnt mindenki, Hol van Seb???