*Tina*
Mikor felébredtem, hiába tapogatóztam magam mellett az ágyon, nem leltem páromat. Kinyitottam a szemem. Az ágy végén ücsörgött.
- Minden rendben? – ültem fel az ágyon.
- Mi? – pillantott hátra riadtan. – Ja, öhm… igen… persze – bólintott. Nem volt túl meggyőző így inkább közelebb másztam hozzá.
- Jens, mi az?
- Semmi – rázta a fejét. – Feküdj vissza nyugodtan – csókolt meg.
- Dehogy fekszem – toltam el a kezét, amivel távol tartotta magát tőlem. Azonna megértettem problémáját, amint megláttam dudorodó alsóját. Muszáj volt felnevetnem.
- Nagyon vicces – forgatta szemét, de közben mosolygott.
- Csak nem valami szexi bombázóval álmodtál? – nevettem.
- De – bólintott. – Álmomban is mellettem feküdt, meztelenül, ahogy a valóságban is – puszilt meg. – De álmomban csináltunk is valamit!
- Miért a valóságban nem? Akkor mégis, hogy került le rólam a ruha, hm? - bújtam hozzá, hogy húzzam az idegeit.
- Ha jól emlékszem levetkőztél, mikor zuhanyozni mentél – kuncogott.
- Te pedig nem engedtél visszaöltözni – óvatosan beültem az ölébe.
- Mire készülsz Tina? – méregetett.
- Semmi rosszra – biztosítottam, majd hanyatt döntöttem az ágyon. Ezúttal én irányítottam. Megszabadítottam alsójától, ő pedig értette a célzást, azonnal ajkaimra tapadt, miközben kényeztetni kezdtük egymást.
- Elkésünk – pillantottam riadtan az órára. Mint az őrült pattantunk ki az ágyból és szedelőzködtünk össze. Ma van a futam és még reggeliznünk is kellene, mert, ha Jens későn eszik az visszafog jönni belőle versenyzés közben.
Végül csak a home-ban vettünk magunknak szendvicset.
- Reggelt – ült le mellénk Mike.
- Neked is – mosolyogtunk.
- Mi ez a vigyor? – méregetett minket.
- Semmi – feleltük egyszerre.
- Hosszú volt az éjszaka? – nevetett fel.
- És a reggel is – vágta rá Jenson.
- Héé! – böktem oldalba.
- Azért még egy kis edzés remélem, belefér – vetette fel az edző.
- Persze – bólintott szerelmem.
- Mehetek én is? – kérdeztem.
- Edzeni? – néztek rám a fiúk.
- Ühhüm – bólogattam. – Szeretek sportolni, nem értem miért néztek így.
- Na, jó. Ha nem tereled el Jenson figyelmét, jöhetsz – bólintott Mike.
- Tudtam én, hogy jó szíved van – öleltem meg.
Reggeli után Jensnek volt egy gyors megbeszélése, addig én átnéztem Lénához. Végül Mike szólított, átöltöztem gyorsan és velük tartottam az edzőterembe. Nem vitték túlzásba az edzést, leginkább futópadoztunk, majd Jens súlyzózott is egy kicsit.
Én, bár ígéretet tettem Mike-nak, nem tartottam be. Vagy inkább Jens nem tartotta be. Míg egymás mellett futópadoztunk, minden második pillanatban a fenekemre siklott tekintete, néha rá is csapott, mikor edzője nem figyelt.
- Ne csináld! – suttogtam.
- Ne beszélgessetek! – szólt ránk Mike.
- Mint valami kiképzőtiszt – forgattam szemeimet.
- Téged senki nem kötelez – intett, majd Jenst a következő géphez cipelte.
- Ha a szerelmem szenved, akkor én is – húztam ki magam büszkén.
- Szeretlek – dobott egy csókot párom.
- Én is téged – mosolyogtam.
- Még szerencse, hogy köztetek állok – nevetett Mike.
- Kinek? – nevetett Jenson is hangosan.
Az edzés után Jens átöltözött és indult is a pilótaparádéra. Addig én Mike-al beszélgettem, majd beültünk a home-ba ebédelni valamit. Később Jens is itt csatlakozott hozzánk. Ő is megebédelt, majd elvonultunk az öltözőjébe a futam előtt pihenni egy keveset.
- Tegnap azt beszéltük Rafaelával, hogy lehet, hogy a fogamzásgátló miatt vagyok néha ilyen heves – magyaráztam neki.
- Azt hogy? – nézett rám értetlenül.
- Felkavarhatja a hormonháztartásom – magyaráztam.
- A-ha. És akkor most mi lesz? – simogatta a hajam.
- Majd iratok fel másikat – vontam vállat.
- És addig?
- Addig meg kell próbálnod így elviselni – kuncogtam. – Vagy nincs szex!
- Inkább elvisellek – nevetett.
- De kis szex mániás – csaptam a mellkasára.
- Én is szeretlek – csókolt meg, majd fölém kerekedett.
- Rossz vagy – nevettem, majd szorosan ajkaira tapadtam.
Nem fogadtunk szót Martinnak és egy gyors együttlétet folytattunk le a futam előtt. Talán ennek következtében, vagy csak alapjáraton, de egész jó futamunk volt. Jenson, bár nem nyert, felállhatott a dobogó második fokára.
- A végén majdnem megvolt – rántottam magamhoz egy csókra. – Ügyes voltál!
- Lehettem volna ügyesebb is – húzta el a száját.
- Legközelebb meglesz – vigyorogtam.
- Remélem – mosolygott, majd nyomott egy csókot az ajkaimra, mielőtt elsietett a sajtóhoz.
Átmentem a Red Bullosokhoz, végtére is oda tartozom vagy mi fene. Beállítottak a csoportképre Léna mellé. Kicsit nehezemre esett, hiszen még Jens mellé se szívesen álltam be a múltkor, de szeretem a csapatot és ők a munkaadóim, vagy legalábbis valami hasonlók…
Miután mindannyian átöltöztek, Lénáék kérték, hogy tartsunk velük a buliba, ám mi úgy döntöttünk inkább egymásra szánjuk az esténket. Miután visszaértünk a szállodába, mindketten kikapcsoltuk a telefonunkat, majd összebújva kezdtünk nézni egy horrorfilmet. Alapvetően utálom, de Jens mellett még a legdurvább és legundorítóbb filmet is el tudnám viselni, így megnéztem. Azt persze nem mondhatom, hogy nem féltem…
- Remélem, tudod, hogy rémálmaim lesznek – motyogtam a vállába.
- Itt leszek veled, hogy megnyugtassalak – mosolygott.
- És, hogy fogsz lenyugtatni? – incselkedtem vele Vette a célzást. Kikapcsolta a filmet, majd teljes testével felém fordult.
- És még én vagyok szex mániás?
- Ühhüm – bólogattam. Az ajkaira tapadtam és vadul csókolni kezdtem. Megszabadítottam a pólójától, majd nadrágjától is. Az arcától egészen a hasáig, minden apró porcikáját behintettem puszikkal, amit ő egy elégedett sóhajjal nyugtázott. Mikor éppen az alsónadrágját készültem lehúzni róla, hangzavar jött a folyosóról.
- Ez mi? – pillantottam páromra, aki megvonta a vállát. Visszahúzta nadrágját és kimentünk a folyosóra. Az RB díszes társasága részegen énekelt. Persze pont a mi ajtónkat kellett megtalálniuk..
- Jens, izé… a kobrád ki akar szökni – röhögött Rocky, Jens nadrágjára mutogatva.
- Mi az Rocky, csak nem féltékeny vagy? – vágott vissza párom.
- Nem kösz, van feleségem. Tina a tied lehet – legyintett nagykegyesen.
- Kösz, hogy megengeded – nevettem.
- Szívesen, drága – nevetett, majd nagy nehezen elbotorkáltak a szobájukig.
- Végre, csend – sóhajtottam megkönnyebbülten, mikor visszaértünk a szobánkba.
- Mi van, hangzavarba már nem is megy? – támadott le.
- De, de így jobb – húztam magammal, majd befejeztük, amit nem rég félbehagytunk.
Mikor végeztünk, összebújva próbáltunk meg elaludni, ám ekkor Léna és Sebastian döntött úgy, élvezetesebbé teszik nemi életüket. Olyan hangosak voltak, hogy szerintem még két emelettel odébb is hallották. Egészen késő volt, mire befejezték, így csak nagyon keveset sikerült aludnunk. Reggel olyanok voltunk mindketten, mint a mosott sz*r.
- Legközelebb velük megyünk, részegen elviselhetőbb a dolog – motyogtam, miközben kerestem egy tablettát a fejfájásomra.
- Lehet benne valami – húzta el a száját.
Lementünk reggelizni, Lénáék már ott voltak, fitten és vidáman. Persze egyből felhozta nekik szerelmem a tegnap estét, amitől nekem őrült hányingerem támadt. Még sosem fordult velem ilyen elő, de ez most borzalmas volt, és nagyon hirtelen. Inkább meg is kértem őket, hogy váltsunk témát. Így legalább magamba tudtam tuszkolni pár falat reggelit.
- Jól vagy? – simogatta Jens a hajam
- Igen – bólintottam. – Miért?
- Olyan keveset eszel… - szólt közbe Sebastian is.
- Nincs étvágyam – piszkálgattam a szendvicset.
- Ezért kérdem, hogy jól vagy-e – méregetett Jens.
- Ühhüm. Persze – bólogattam. Tényleg jl éreztem magam, egészen addig, míg el nem sétált mellettem valaki egy tányérral, amin paradicsom is volt. Fogalmam sincs miért, de amint megéreztem a paradicsom illatát éreztem visszaele úton jönni a reggelimet.
- Azt hiszem mégsem – rohantam az emeletre, hogy a mosdónkban végül kiadhassam magamból, ami csak bennem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése