51. rész

*Tina*

Az időmérő tényleg borzalmasan sikerült. Mindannyian kiakadtak, ám ahelyett, hogy újra a munkába vetették volna magukat, Rocky és Léna sztrájkot indítottak. Nem dolgoznak többet.
Váltottunk pár szót, majd úgy döntöttem megkeresem a szőkémet. A bokszuk előtt megálltam és körbenéztem, hátha megpillantom.
- Khm.. – jelezte egy bosszús köhögéssel az egyik szerelő, hogy ideje lenne elmennem a bokszuktól.
- Tina – szólalt meg egy ismerős hang. – Hogy vagy? – állt meg előttem a srác, aki tegnap rám nyitotta az ajtót.
- Megvagyok – mosolyogtam.
- Akkor jó – mosolygott ő is. – Jens mondta, hogy nem tört el az orrod.
- Nem, szerencsére – bólogattam.
- Tényleg sajnálom…
- Semmi baj – legyintettem. – Nem a te hibád volt! – nyugtatgattam.
- De azért bűntudatom van – mosolygott.
- Ne legyen – mosolyogtam rá. – Öö. amúgy… meg tudod mondani, hogy merre találom Jensont?
- Persze – bólintott. – Menj előre, majd jobbra, míg meg nem látod az egyik ajtón a nevét – magyarázta.
- Köszi – elindultam az úton, amit ő mutatott, de mielőtt elértem volna az ajtót, egy kéz megragadott hátulról.
- Hova-hova ilyen sietősen? – csókolt a nyakamba.
- Épp téged kerestelek – bújtam hozzá.
- Hát… megvagyok – nevetett.
- Szerencsére – mosolyogtam. – Hogy érzed magad? – húztam el a számat.
- Jól – mosolygott. – Az időmérő lehetett volna jobb is, de ez van – rántotta meg a vállát.
- Tetszik ez a hozzáállás – csókoltam meg. – Bezzeg Léna, olyan maximalista – forgattam szemeimet.
-  Tényleg? Mesélj még! – kacsintott rám.
- Szeretnéd mi? – nevettem fel. – Nos, rossz hírem van. Nem vagyok járatos a Red Bull dolgaiban.
- Sebaj – vont vállat, majd megcsókolt. – Gyere! – behúzott az öltözőjébe. Lehuppantam a székre, és őt figyeltem, amíg összeszedte magát.

Visszafele beültünk egy étterembe, ezúttal csak kettesben. Persze Jens nem okozott csalódást, így is rengeteget nevettem.
- Tuti, híztam vagy két kilót – dőltem le szállodai ágyunkra.
- Nem látszik – dőlt le mellém. – És egyébként is, majd ledolgozzuk – kuncogott.
- Egészen pontosan mivel is? – simogattam nyakát.
- Vannak ötleteim- közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de megszólalt a mobilja. – Remek – puffogott, majd a készülékért nyúlt. – Igen? Szia, anyu – mosolygott.
- Addig lezuhanyzom – suttogtam. Bólintott, hogy rendben, majd összeszedtem a ruháimat és a fürdőbe rohantam.
Jens telefonbeszélgetése elég hosszúra nyúlt, egy jó órát töltöttem a fürdőben, és ő csak az utolsó pillanatban toppant be.
- A francba, elkéstem – támaszkodott az ajtónak.
- Bizony – kuncogtam.
- Ne haragudj, csak anya minden apróságról kifaggatott – forgatta szemeit.
- Ilyenek ezek az anyukák! – nevettem, majd elsétáltam mellette, egyenesen a szobába. – Jut eszembe, nekem is fel kellene hívnom az enyémet – gondolkodtam.
- Akkor addig én is letusolok – motyogta. Előhalászta cuccait a bőröndből, majd a pólójával a fenekemre csapott, mikor elsétált mellettem. – Hoppá, véletlen volt – kuncogott.
- Ezért még megfizetsz Jenson Alexander Lyons Button! – fenyegettem nevetve.
- Már alig várom – kacsintott.
Beszéltem pár percet édesanyámmal. Mikor letettem, hallottam, hogy a fürdőben még folyik a víz, így gonosz tervet eszeltem ki szerelmem számára. Feltúrtam a bőröndömet, és elővettem belőle egy apró csipke fehérneműt. Levetkőztem, magamra kaptam az apró bugyit és melltartót, majd felfeküdtem az ágyra. Időközben Jenson is végzett, így már csak pillanatokat kellett várnom.
- Na, végezte…. – akadt meg rajtam a szeme. - …m. Húha! – ámuldozott.
- Jó volt a zuhany? – fordultam felé.
- Ühhüm – bólogatott. A tévére pillantottam, mintha olyan nagyon nézném benne a focimeccset, miközben utálom a focit. Nem tudom miért, talán valami génhiba miatt.
Jens ledobta szennyesét a bőröndje mellé, majd felkúszott mellém az ágyra. – Mi ez a szerelés? – simított végig csípőmön.
- Ez a pizsamám – néztem rá értetlenül. – Melegem van.
- Khm.. erre van egy nagyon jó módszerem – hajolt közelebb, hogy megcsókoljon.
- Jens, hagyj! – toltam el az arcát. – Aludni akarok – rántottam magamra a takarót.
Csalódottan fordult a másik oldalára, ő is nézni kezdte a meccset. Vártam tíz percet, majd mint, aki már legmélyebb álmaiban jár, átfordultam a másik oldalamra és hozzá bújtam. Kezem észrevétlenül kezdett el vándorolni a takaró alatt, míg el nem értem ppólója alját.
- Csak vicceltem – kuncogtam, majd leheltem egy apró csókot a nyakára.
- Rossz vagy! – csókolt meg azonnal.
- Így jár, aki törölközővel csapkod – kuncogtam.
- Ühhüm – hátamra fordított, majd lassan végig csókolta testem. Alig kapcsolta ki melltartóm, mikor hirtelen ledermedt. – A francba – nyúlt a fiókhoz.
- Mi a baj? – karommal eltakartam melleimet, majd felültem.
- Nincs nálam óvszer – motyogta.
- Nálam sincs – állapítottam meg.
- Fenébe! – bosszankodott. Pár pillanatra elgondolkozott, majd újra rám nézett. – Jövök azonnal – felpattant, és kirobogott a szobából. Csak néztem a csukott ajtót, míg azon gondolkoztam hova tűnhetett. Elment boltba?
A szomszéd szobából hangos nevetés hallatszott, majd pár perc múlva párom jött vissza, elvörösödött arccal.
- Mi történt? – nevettem, miközben fejben összeraktam a képet.
- Sose hittem volna, hogy ennyivel zavarba lehet hozni – rázta a fejét.
- Biztos édes voltál – kuncogtam. – Megnéztem volna – vigyorogtam.
- Itt vagyok – forgott körbe előttem. – Nos, mit gondolsz? Édes vagyok?
- Nem – ráztam meg a fejem. – Viszont nagyon szexi – húztam magamhoz.
Azt hiszem nem kérdés, hogyan folytattuk az éjszakánkat.

Másnap délelőtt, mindannyian a futamra készülődtünk. Hosszú csókokkal kívántam Jensonnek sok szerencsét, mielőtt a Red Bull bokszába léptem. Laráék mellé ültem le, együtt vártuk a futam kezdetét. Sebastian és a Red Bull bizakodó volt, ám a futam mégis rosszul alakult. Sebastian tartotta harmadik helyét, ám egyszer csak, ismeretlen okokból kicsúszott, és a negyedik helyre került, jócskán lemaradva a többiektől. Később még Massa is megelőzte, ám negyedik helyét, egy szupergyors kerékcserével, az utolsó körben sikerült visszaszereznie.
Közben Jens szerencsétlen hétvégéje is folytatódott. Műszaki hiba miatt kénytelen volt feladni a versenyt.
Amint túlestek az interjúkon, azonnal megkerestem.
- Hogy vagy? – öleltem meg.
- Egymás után a második futam, ahol nullázok – bosszankodott.
- Hidd el, lesz ez még így se – nyugtatgattam.
- Így legyen – csókolt meg. Visszamentünk a Red Bull home-jához, ahol Léna sietve kötötte a lelkemre, hogy szóljak Sebastiannak, válság megbeszélés van, amelyet Christian hívott össze. Seb hamarosan meg is érkezett. Amint elmondtam merre bujkál unokahúgom, nagyot sóhajtott. Elmesélte, hogy Ciaron a fülébe ültette a bogarat, mely szerint Rocky és Léna azért vannak annyi időt együtt, mert szeretők. Ezért is rontott Sebastian a futamon. Nem tudtam mit tenni a hirtelen felgyülemlő dühömmel. Lekevertem egy apró pofont Sebastiannak.
- Hé, Tina, nyugalom – fogott le Jenson.
- Nyugalom? – néztem rá idegesen. – Nyugodjak le, mikor Sebastian képes volt azért elrontani a számára egyik legfontosabb nagydíjat, mert azt hitte, hogy az egyik legjobb barátja és a felesége mindennap az irodában szexelnek, miközben csak az ő segge alá akarnak biztosítani egy tökéletes kocsit? – fakadtam ki. Sebastian bűnbánóan nézett rám, de most még ez sem tudott meghatni.
- Sajnálom… - kezdte.
- Okosabbnak hittelek – csóváltam a fejem.
- Én is magamat – motyogta.
- Ennek hamarabb vége lett, mint gondoltam… - szaladt hozzánk Léna. – Mi baj? – méregetett minket.
- Semmi – vágtam rá morcosan.
- Nem úgy néztek ki – rázta a fejét értetlenül.
- Ez van – duzzogtam. Megfogtam Jenson kezét és elindultunk a Mclaren home-jához. Még hallottam ahogy unokahúgom megkérdezi Sebastiant:
- Mi baja Tinának?