2011. december 23., péntek

77. rész

*Tina*

Szerencsére Jens, ha meg nem is értette, de elfogadta a kirohanásomat és kibékültünk még az időmérő előtt.
- Sok sikert! – nyomtam egy utolsó csókot az ajkaira, majd ő fejére húzta a baklavát, én pedig leültem Mike mellé az egyik székre.
- Izgulsz? – mosolygott az edző.
- Persze – bólintottam. – Rá férne már Jensonre egy pole idén – mosolyogtam. – Ne érts félre, szeretem Sebastiant, de nekem az ilyen egyeduralkodós dolgok nem igazán szimpatikusak - magyaráztam.
- Úgy tudom, ők más beállításon vannak, bízzunk a legjobbakban – mosolygott.
Hát mi bíztunk, de nem hozott szerencsét. Jens nem, hogy a pole-t nem szerezte meg, elég rossz helyen végzett. Ezzel szemben a pole ismét Sebastiané lett.
- Ezt nem hiszem el – temettem kezembe az arcom.
- Nyugi, a pontokat holnap osztják – mosolygott biztatóan Mike.
Megvártuk, míg párom kiszállt az autóból, majd felénk indult.
- Lesz még jobb is – mosolygott rá Mike.
- Tudom – mosolygott párom is.
- Úgy sajnálom – bújtam a vállába. – Átvertek a hülye megérzéseim.
- Legalább tudjuk, hogy nem vagy boszorkány – kuncogott. – Na, most mennem kell interjúkra. Sietek – csókolt meg.
- Oksi – viszonoztam a csókját, majd a Red Bull boksza felé indultam. Gratuláltam Lénáéknak, bár a nagy boldogságuktól a sőr felállt a hátamon. Igazságtalanság, hogy mindig a szőke nyer, hogy mindig az ő csapatuk tökéletes! Igazán kijárna egy kis esély Jensonéknek is. Kicsit felhúztam magam, így gyorsan leléptem. Vettem egy csokoládét és sétálni kezdtem kicsit az épületek között.
Nem tudom, mi van velem, de egyre idegesítőbb, hogy képtelen vagyok kontrolálni az érzéseimet. Ok nélkül haragszom Lénáékra, és ok nélkül vesztem össze nemrég a szerelmemmel is. Ez nem normális, és, ha nem jövök rá hamarosan az okára, előbb utóbb az emberek elpártolnak majd mellőlem.

- Baj van? – hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögött.
- Szia, Felipe – mosolyogtam rá.
- Szia – mosolygott. – Minden rendben?
- Nagyjából – húztam el a számat.
- Jenson? – kérdezte.
- Nem, nem dehogy – csóváltam a fejem. – Öhm. Figyelj, szerinted Rafaela megharagudna, ha este fele felhívnám egy kicsit beszélgetni?
- Viccelsz? – nevetett. – Szerintem nagyon örülne neki.
- Akkor jó – vidultam fel. – Köszi – öleltem meg Massát. – És ne haragudj, hogy nem mondtam el…
- Semmi baj – nevetett. – De most menj, a szőkéd már keres – mutatott a hátam mögé, ahol Jens engem keresett a szemével.
- Rendben. Majd beszélünk, szia – nyomtam egy puszit az arcára, ő is viszonozta, majd páromhoz rohantam.
- Felipe? – mosolygott.
- Igen – kulcsoltam össze kezünket. – Hogy vagy? – mosolyogtam.
- Jól, és te? – kuncogott.
- Elvagyok, csak beszélnem kell Lénával pár szót – motyogtam. Gyorsan beszaladtam a Red Bullosokhoz és bocsánatot kértem Lénától. Elmondtam neki azt is, hogy nem tudom mi lelt engem mostanában, mert Jenssel is összevesztünk. Szerencsére megértő volt, megbocsájtott és azt mondta reméli, helyre jönnek a dolgok. Abba is beavatott, hogy neki is volt már ilyen alkalom, amikor sok volt a stressz és túl sokat dolgozott, szerinte csak ki kellene pihennem magam. Nem tudom hatásos lesz-e nálam, de mindenesetre meg fogom próbálni!

- Mi történt? – kérdezte Jens, mikor visszatértem hozzá. Ugyanott állt, ahol percekkel ezelőtt hagytam.
- Csak kicsit morcosan bántam ma vele, és elnézést kértem – sütöttem le a szemem. – Tényleg sajnálom Szívem! – öleltem meg. – Nem tudom miért vagyok ilyen, de meséltem Lénának is azt mondta neki is vannak időszakai, amikor stresszes vagy nagyon fáradt – magyaráztam. – Lehet, hogy csak aludnom kell egy nagyot – reménykedtem.
- Kicsim, nem haragszom – húzott magárhoz. – Nagyon szeretlek – csókolt meg.
- Én is téged – mosolyogtam.  – Visszamegyünk a szállodába? – kérdeztem pár csók után.
- Ne vacsorázzunk előtte? – lehelt apró puszit a nyakhajlatomba.
- Arra gondoltam, ehetnénk a szobánkba – mosolyogtam. – Közbe nézhetnénk valami filmet. Tök jó hangulata lenne – bújtam hozzá.
- Ez jól hangzik – mosolygott. Összeszedtük a cuccainkat, majd Mike-ot is és hármasban indultunk vissza a szállodába.  
A portán kértünk egy étlapot, hogy milyen választási lehetőségek vannak a közelben, amiből rendelhetünk.
Jenson leadta telefonon a rendelést és már csak várnunk kellett, hogy megérkezzen.
- Addig felhívom Rafit – mosolyogtam.
- Rendben. Én meg anyut – puszilt meg, majd mindketten a telefonunkért nyúltunk.

Nagyon jól esett Rafaelával beszélni. Elmondtam neki mik történtek velem a napokban. Ő csak hallgatott, majd hosszas gondolkodásba kezdett.
- Szóval heves vagy és érthetetlen kirohanásaid vannak? – kérdezett vissza.
- Igen – feleltem.
- Éhes nem vagy? – kérdezte.
- De, éppen most várjuk a vacsit – magyaráztam, mire felkuncogott.
- Úgy értem úgy általánosságban. Nem vagy többet éhes, mint szoktál? Nem eszel többet? Vagy össze-vissza mindent?
- Hát nem is tudom – gondolkodtam el. – Jenson szerint sokat falok – emlékeztem a délutáni beszólására.
- Figyelj csak Tina, nem vagy te terhes véletlenül? – kérdezte. Kétségbeesetten gondoltam át a kérdést. Én? Terhes??
- Nem. Fogamzásgátlót szedek – suttogtam, miközben eltávolodtam Jenstől, hogy ne hallja.
- Ja, értem – gondolkodott el. – És annak nem lehet a mellékhatása? Végtére is felboríthatja a hormonháztartásodat…
- De, az lehet – állapítottam meg.
- Na, akkor biztos az – mosolygott. – Írass fel másikat, ha gondolod – kuncogott.
- Jó, majd az lesz – motyogtam. – Csak kérdés, mikor megyünk megint Németországba.
- Ha beszélsz Jensonnel biztosan útba ejti .
- Igen, valószínű – mosolyogtam. – Most megyek, mert megjött a vacsora – pillantottam páromra, aki éppen kinyitotta az ajtót.
-  Rendben. Jó éjt és jó étvágyat –búcsúzott.
- Neked is. Puszilom a kis drágaságot – mindketten letettük. Visszamentem páromhoz, és összebújva elfogyasztottuk a vacsoránkat. Szerencsére, most nem vittem túlzásba. Sikerült annyit ennem, amennyit egy korombeli és méretbeli nőnek megfelelő.

- De jól esik egy kis pihenés – nyúltam el az ágyon.
- Pihenés? – csókolt meg Jenson. – Én előbb valami mást terveztem – kuncogott.
- Egy forró zuhanyt? – mosolyogtam.
- Ühhüm – bólogatott. – Együtt – simított végig a csípőmön.
- Irány a fürdőszoba! – tértem ki csókja elől. Gyorsan ledobáltam ruháimat és beálltam a zuhany alá.  Szerencsére nem kellett sokat várnom, párom is csatlakozott hozzám, hogy egy szenvedélyes fürdőzésben lehessen részünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése