*Tina*
Az esküvő hete kész káosz volt. Heike és Lara hajthatatlanok voltak, még az arát sem engedték beleszólni a szervezésbe. Hiába álltam Léna pártjára, az anyukák legyőztek minket.
Jens úgy döntött inkább nem folyik bele, két számára idegen család vitájába. Ilyenkor inkább lelépett Sebastiannal, és csak akkor jött vissza, mikor nem várt rá más feladat, mint hogy lenyugtassam.
Végül megérkezett az egykori Forma 1 –es pilóta, Seb jó barátja, Kimi Räikönnen. Alig pár percet beszélgetettünk vele, mikor Lara kiosztotta a feladatot, el kell mennünk új ruhát venni Lénának.
Persze unokahúgom erősködött, hogy neki jó a Montreali, de a két anyuka szerint az már nem jó.
Nekem persze Lénával kellett tartanom, na , nem mintha olyan nehezemre esett volna kimozdulni az őrültebbnél őrültebb ötletek hallgatása alól. Jens felajánlotta, hogy velünk tart, és lesz a sofőrünk. Gyanítom, ő is ki akart már mozdulni kicsit.
Boltról-boltra jártunk, csak úgy, mint hetekkel ezelőtt Kanadában. Jenson persze tipikus pasi, már a második üzlet után unta a dolgot.
- Nos? – forgott meg előttünk Léna az egyik ruhában.
- Szerintem jó – mosolyogtam.
- Szerintem is – helyeselt Jens.
- Nem is tudom, mintha kicsit nagy lenne csípőben – méregette magát a tükörben. – Inkább kérek egy másikat.
- Nők – forgatta meg szemeit Jens, miközben lehuppant egy székre.
- Még egy kicsit bírd ki – kérleltem.
- Ezért nagyon sokkal fogsz tartozni – húzott az ölébe, hogy megcsókolhasson.
- Miért érzem úgy, hogy élvezni fogom a törlesztést? – nevettem.
- Túl jól ismersz – csókolt meg.
- És ez? – jelent meg Léna egy újabb ruhában.
- Nem is tudom – húztam el a számat ezúttal én.
- Megint kezdődik – dőlt Jenson a falnak.
Végül este végeztünk, addig legalább öt üzletbe néztünk még be. Biztos voltam benne, hogy legalább egy évig kell ezért majd törlesztenem Jensonnek.
Visszamentünk a házba, ahol már mindenki az asztalnál ült. Mi is melléjük telepedtünk, és kezdetét vette az első nagy, családi vacsora, ahol persze Kimi is ott volt.
- Örülök, hogy vége a napnak – nyúltam végig az ágyon, miután megszabadultam a cipőmtől.
- Vége? – fordult felém. – Biztos vagy benne? – kuncogott.
- Ajajj, azt hiszem, most kapni fogok a shoppingtúráért – nevettem fel.
- Jók a megérzéseid – kacsintott. Alig ért ajka az enyémhez, mikor kinyílt az ajtó. Fabian lépett be.
- Szia – néztünk rá meglepetten.
- Seb azt üzeni, hogy halkak legyetek, mert felébred a család – hadarta el gyorsan, majd bezárta az ajtót és kisietett. Jenssel felnevettünk.
- Ez kész…. – röhögött. – Seb gondolatolvasó.
- Csak ismer minket – csókoltam meg lágyan.
Másnap készültünk megnézni a helyszínt. Sebre kellett várnunk, de végül sikerült elindulni. Persze Jenssel próbáltunk minden pillanatot kihasználni, amit egymással tölthetünk. Léna le is szidott érte minket, hiszen ő el van tiltva Sebtől, maximum puszit kaphat az arcára.
A helyszín csodálatos volt, és hatalmas, ami a Red Bull esetében nagyon is fontos, hiszen rengeteg ember lesz meghívva. Jenson persze nem hagyhatta ki a lehetőséget és az első adandó alkalommal megkérdezte Sebastiant, miért használja az öccsét postásnak.
Jót nevettem, ahogy a két szőke ismét elkezdett jóízűen szekálódni, sőt ezúttal még a finn is csatlakozott hozzájuk.
Az esküvő közeledett, Kimi, mint erélyes férfi, csatlakozott hozzánk az anyák elleni harcban, így néhány dologban hajlandóak voltak változtatni. De persze azért nem mindenben.
A nagy nap reggelén nagyon korán ébredtem. Hat órakor! Leheltem egy puszit a szőkém arcára, majd átszaladtam Lénához, hogy felébresszem. Kicsi korunk óta az esküvőinket tervezgettük és lám, Lénának sikerült. Megvalósult az álma! Elérkezett a nagy nap!
Besettenkedtem a szobájába, majd bebújtam a takaró alá.
- Férjhez mész ma – suttogtam. – Emlékszel mennyit álmodoztunk erről?
- Igen – mosolygott. – Ma van a nagy nap.
- Izgulsz?
- Igen, most már igen – bólintott.
- Nincs okod rá – nevettem fel. – Sebastian szeret. – összenevettünk, egy szőke bozontos buksi jelent meg az ajtóban. Sebastian próbált észrevétlenül besettenkedni a szobába, hogy köszöntse feleségét.
Persze Heike azonnal kiszúrta, így csak dobott egy gyors puszit a levegőbe, majd gyorsan eltűnt.
- Látod? – nevettem fel.
- Igen – könnyezett Léna a nevetéstől.
- Na, megyek, mielőtt Jens felébred – másztam ki az ágyából.
- Menj csak – búcsúztunk el.
Visszamentem a saját szőkémhez, miközben egyre azon járt az agyam, hogy mennyire jó is most Lénának, hiszen teljesül az álma. Hamarosan elveszi a férfi, aki mindennél jobban szereti. Vajon előbb-utóbb nálam is eljön ez? Én is fogok butikról-butikra járni, hogy megtaláljam a tökéletes fehér ruhát? És, ha igen mikor? És vajon kivel?
Mindennél jobban remélem, hogy Jensonnel. El sem tudnék képzelni nála tökéletesebb férfit magam mellé.
- Merre jártál? – pislogott ki az a gyönyörű szempár a párnából.
- Lénánál voltam – mosolyogtam. – Megkérdeztem, hogy érzi magát így a nagy nap délelőttjén.
- Értem – mosolygott.
- Valami baj van? – bújtam hozzá.
- Nem, nincs semmi – nyugtatgatott.
- Jens, látom, hogy van. Miért nem mondod el? – kezdtem idegessé válni.
- Mert nem akarlak megbántani – suttogta.
- Mivel? – rémültem meg.
- Tina, öltözz! Mennünk kell fodrászhoz! – szólt be az ajtón Stephanie.
- Mindjárt – szóltam rá kicsit morcosan.
- Menj nyugodtan – mosolygott Jens.
- Egy tapodtat sem megyek, amíg nem mondod el, hogy mi van – szememben kezdtek megjelenni a könnyek. Fejemben pedig megannyi borzasztó gondolat, a kapcsolatunk végéről. – Szakítani akarsz? – nyögtem szinte sírva.
- Jézusom Tina! Nem! – nézett rám riadtan. – Semmi ilyen! – simította az arcom.
- Akkor miért nem tudhatom?
- Mert az exemről van szó – húzta el a száját. – Én csak.. nem akarom, hogy neked kényelmetlen legyen. Nekem se esne jól, ha Maxről beszélnél nekem.. – magyarázta.
- Jens, szeretlek! Együtt vagyunk! És egy kapcsolat lényege az őszinteség, nem? Te is tudsz Maximilianról, és arról, hogy milyen viszonyba voltam vele sokáig. Ha ez a nő, már nem része úgy az életednek, mint akkor, engem sem fog zavarni – magyaráztam. – Nem azt kérem, hogy órákat beszélgessünk róla, csak azt mondd el, mi bánt!
- Nyolc évvel ezelőtt jegyeztem el, majd két év jegyben járás után végül szakítottunk. Én csak… megfordult a fejemben, hogy mi lett volna, ha akkor nem megyünk szét. Már rég túl lennék ezen az egészen és gyerekeim lennének, és nem tudom – vont vállat. - Furcsa belegondolni, hogy ehhez képest hol tartok most.
- Nem tetszik az életed?
- Jajj, dehogyisnem – csókolt meg. – Csak… furcsa…
- Értem… - motyogtam.
- Tina – kiabált fel Heike. – A lányok rád várnak!
- Mennem kell – húztam el a számat.
- Ne haragudj rám! – kérlelt. – Hülye vagyok! Csak úgy.. megfordult a fejemben, de nem szeretném, hogy félreérts! Imádom, ahogy az életem alakult!
- Nem értem félre – mosolyogtam rá. – Köszönöm, hogy elmondtad.
- Szeretlek – támasztotta enyémnek a homlokát.
- Én is téged – mosolyodtam el.
- Tina!!!!! – kiabáltak ismét. Felkaptam a ruháimat, majd gyorsan a fürdőbe rohantam és átöltöztem.
Jensont megtalálta Sebastian, engem pedig Stephanie szinte azonnal kirántott az ajtón, így esélyem se volt elköszönni páromtól.
Egész délelőtt szépítkeztünk. Fodrász, sminkes stb. Délután végül felöltöztem, majd segítettem Lénának is magamra ölteni gyönyörű menyasszonyi ruháját.
Közben megérkeztek a Red Bull csapat tagjai, így zsúfoltság vett minket körül. Az idő rohant. Jenst csak távolról láttam, majd mikor besettenkedtek a srácok Lénához. Rocky is feljött, és kérte, lassan induljunk. Jenshez léptem, én vele utazok.
- Haragszol? – suttogta a fülembe.
- Nem, dehogy – mosolyogtam. – Bocsáss meg, csak nekem is zűrős kicsit ez a nap – magyaráztam.
- Látom – nyomott apró csókot az arcomra.
Bevallom, napközben többször eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna, ha akkor Jens megnősül. Talán sosem ismertem volna meg. Vagy megismertem volna, de szerelmem csak plátói lett volna. Még belegondolni is szívszorító volt. Számomra most Jens jelenti a mindent, és ezt nem adnám oda semmi pénzért.
Az esküvő gyönyörű volt, bár nagyrészt a sírásról szólt. Seb szeme már a legelején könnybe lábadt, hozzá csatlakozott Léna, Heike, Lara és persze én is.
Büszke voltam Lénára, egyszerűen meseszép volt, és, amikor kimondta az igent. Nos, szem nem maradt szárazon. Még Jens és a Kimi is meghatódott kicsit, hiába titkolják.
A ceremónia után, mind elkezdtünk készülődni a partyra. Jens megvárt, míg átöltöztem a kocsiban, és csak utána indultunk be.
- Még hamar visszaértetek – nevetett Tommi.
- Igen – bólogattunk.
- Mi az Jens, nem engedte, hogy leteperd? – nevetett Kimi is.
- Nagyon viccesek vagytok – csóváltam a fejem.
Rocky köszöntőt mondott az ifjú párra, aminek persze nevetés lett a vége. Majd kezdetét vette a vacsora.
Jenson egész este figyelt, végül, felkért táncolni.
- Tina, szeretnék kérdezni tőled valamit. – suttogta a fülembe.
- Mit? – mosolyogtam. Persze minden lány fejében az első kérdés, ami ilyenkor megfordul a házasság, tekintve, hogy egy esküvőn vagyunk. Ám tekintve alig pár hónapja kezdődő kapcsolatunkat, ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem.
- Mit szólnál, ha megkérnélek, hogy költözzünk össze Monte Carlóban? – nézett a szemembe.
- Azt hittem ezt már megbeszéltük – értetlenkedtem. Nagyon jól tudja, hogy vele töltöm a nyári szünetet.
- Nem csak a szünetre – tette hozzá. Kikerekedett szemekkel méregettem.
- Biztos vagy benne, hogy már megérett rá a kapcsolatunk?
- Én úgy érzem, hogy igen. De persze a döntés rajtad áll – felelte.
- Benne vagyok! – mosolyogtam rá.
- Egészen biztos? Nem akarom rád kényszeríteni meg semmi… - betapasztottam száját az enyémmel.
- Én szeretném és, ha te is, akkor nem látom akadályát – szorosan húzott magához, majd megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése