Léna
Seb nagyon jól játszott, két gólt is rúgott. Nagyon büszke voltam rá. Tina pedig nevetett és lőtte a képeket. Amikor a meccs véget ért, úgy döntöttem, hogy az öltöző elé megyek. Tinának hiányzott Jens, így ő visszaindult. Furcsán néztek rám a pilóták, (főleg azok, akiknek nincs még ülésük). Ahogy ott álltam, az egyik srác szólított meg:
- Szia, segíthetek valamiben? – kérdezte kedvesen
- Köszönöm, várok valakit – mosolyogtam
- Kit? – érdeklődött
- Sebastian Vettelt.
- Elnézést, te rajongó, mert ha igen, akkor nem lehetsz itt – mesélte a tényállást
- Nem én… - épp be akartam mutatkozni, amikor Michael Schumacher lépett ki az öltözőből
- Szia, Léna – köszöntött, majd adott két puszit
- Szia, Michael.
- Sebet várod? – kérdezte nevetve
- Igen, sokáig lesz még? – nevettem
- Valószínű, most beszélget. Hát te Jules miért állsz itt?
- Én csak, én csak…. a hölgy nem rajongó? – kérdezte
- Nem, bár ha innen nézzük, rajongok a munkámért – nevettem rá – Léna Morgen – Vettel. – nyújtottam a kezem
- Jules Bianchi. - fogadta el a kezem – Elnézést, nem tudtam, hogy te Sebastian felesége vagy.
- A Ferrari, nem követi annyira az RB magánéletét – mosolyogtam rá
- Tudod, ki vagyok? – kérdezte meglepődve
- Igen, a Ferrari tesztpilótája és tartalékversenyzője.
- Seb mesélte?
- Nem, a munkámból adódóan tudom – mosolyogtam rá
- Mit dolgozol? – kérdezte ismét meglepődve
- Sebastian versenymérnöke vagyok – nevettem
- Oh, nem tudom, még egy rossz pont nekem – nevetett
- Semmi baj – mosolyogtam rá
- Sajnálom, a tegnapit – nevetett Schumi – Seb mesélte
- Semmi baj – nevettem én is, neked előbb elígérkezett – Boldog évfordulót!
- Köszönöm – nevetett Schumi – Jöttök az ünnepségre?
- Seb mindenképpen, de, én még nem tudom
- Ejj, ti RB-sek, hova akartok még gyorsulni? – nevetett Michael, ekkor lépett ki Seb
- Szia, gyönyörűm – csókolt meg – sziasztok – nevetett a srácokra
- Na, nekem mennem kell, Corina már vár – nevetett Schumi – sziasztok
- Szia – mondtuk egyszerre
- Örülök, hogy megismertelek Jules – fogtam vele ismét kezet
- Én is Léna
Sebbel elindultunk vissza a hotelbe. Az út alatt, elmeséltem neki, hogy találkoztunk a folyosón, ő csak felnevetett. Elmeséltem, milyen büszke vagyok rá, és nagyon szép gólokat lőtt. Boldogan mosolygott. Amikor a szobánkba értünk, fáradtan dőltem az ágyra:
- Azt hiszem, tegnap félbe hagytunk valamit – nevetett rám féloldalasan
- Igen, ezt jól tudja az úr – nevettem
- Sosem szabad munkát félbe hagyni – nevetett
- Nem-nem – nevettem én is
Seb kitett magáért, elég rendesen kárpótolt a tegnap este miatt.
Másnap Seb telefonjára ébredtem. Én vettem fel, majd halkan beleszóltam, fogalmam sem volt ki az:
- Igen- ásítottam bele
- Jaj, szia, drága kislányom, Heike vagyok, felébresztettelek?
- Nem, - hazudtam egyet – Miben segíthetek?
- Csak azt akartam mondani, hogy Norbert, a későbbi géppel tud csak menni utánatok, ne ijedjetek meg
- Rendben – ásítottam újra
- Csak ennyit akartam, Seb alszik? – kérdezte
- Igen – válaszoltam, de épp akkor kelt fel
- Ki az ilyenkor? – kérdezte kómásan
- Heike – suttogtam neki, majd elkérte a telefont
- Szia, anya - ásított bele, - Rendben, anya, jó anya, igen anya – hajtogatta – Szia – végül letette. – Anya úgy látszik baglyot játszik – ásított
- Basszus, hat óra, nekem is mennem kell – ásítottam egy nagyot
- Ühüm… - válaszolta Seb, majd hirtelen elaludt
Nagy nehezen keltem fel, és mentem ki a fürdőbe. Lassan összekészültem, majd kimentem a pályára. Pár szerelő lézengett kint, meg persze Rocky és Tim. Már ott ültek az egyik asztalnál. Először Carenhez mentem, akitől elkértem a reggeli 3 RB-met, majd leültem a srácokhoz:
- Jó reggelt – nyöszörögtem
- Elég fáradt vagy – nézett rám Tim
- Aham – bólogattam
- Végig tudod csinálni? – kérdezte aggódva Tim
- Naná – néztem rá – Simán megcsinálom a mai napot.
- Hát, így jár aki akciózik, bár a tegnapi után… - nevetett Rocky
- Bolond francia – morogtam
- Bolond Fritz – nevetett Rocky
- Ideje dolgozni – nevetett Tim
Neki is álltunk, szép lassan szállingózott mindenki. A fáradságom nem múlt, így egyre több RB-t ittam meg. Tina persze azonnal kiszúrta ezt, amikor Sebbel jött be a bokszba.
- Hányadik? – kérdezte Seb
- Passz – rántottam vállat
- Szerintem úgy 10. – nézett rám szúrósan Tina
- Lehet – ásítottam
- Az én hibám – morgott Seb – Bocs, kicsim
- Nem a tied – öleltem meg
- Seb, fotózás – nevetett Tina
- Igen, Britta említette. Pályabejárás után lesz, igaz?
- Igen – mosolygott Tina. – Addig én előkészülök.
- Mi meg indulunk – mosolyogtam
Mindenkit összeszedtünk és indulhatott a bejárás. Ez a naptár leghosszabb pályája, így nem nagyon örültem, hogy ma én sétálgatok, Rocky meg melegedik. Seb kiöntötte a vize felét, hogy megnézze, milyen az esős aszfalt. Észrevételeit velem is megosztotta. Minden kanyart és ívet megbeszéltünk, így a végén már a bolondozás ment. A fiúk szórakoztak a dombon, én nem bírtam felmenni, nagyon kész voltam. Seb látta rajtam, a hátára vett és úgy vitt fel. Hiába kértem, hogy tegyen le, nem hallgatott rám. A bokszoknál tett le, majd kézen fogva mentünk a Homeba. Seb elsietett Tinához, és az alkalmi stúdióhoz, én meg letettem Rockynak az adatokat.
- Te, nem nézünk be fotózásra? – kérdezte Rocky
- Nem rossz ötlet – nevettem fel
Nevetve mentünk a teremig. Beléptünk, mindenhol, sürgő-forgó emberek. Tina irányított mindenkit, nagyon jól csinálta. Sebet épp sminkelték, amikor Mark már bent ült a vászon előtt.
- Oké Mark, mosolyogj – adta ki az utasítást Tina
Britta látott minket meg először, ránk mosolygott, majd integetett. Mi is integettünk neki. Odaálltunk Tina mögé, aki szintén ránk mosolygott.
- Oké Mark, mosolyogj jobban – szólt rá Tina
- Akkor összetörik a lencse – mondtam Rockynak, aki nevetni kezdett
- Ez az, most jó – mondta Tina – most nézz hódítóan
- Na, most okozzuk több százezer nő szívrohamát – nevetet Rocky
- Oké, most nézz oldalra és mosolyogj – mondta tovább Tina
- Figyelj, már reped a lencse – nevetet Rocky
- Várj, Mark lencsét cserélek, ez homályos – szólt Tina, mi összenevettünk Rockyval – Most jó. Most ülj, ahogy szeretnél. – Mark elég nagy terpesszel ült.
- Fúj, ez rosszabb, mint a gyerekeknek a horror vagy az alkohol –nevettem fel
- Na, jó – nevetett Tina – Ez nem mérnököknek való hely, sziasztok – terelt minket az ajtó felé
- De most miért? – habogtam
- Mert gonoszak vagytok, és nem tudok dolgozni a nevetéstől – nevetett Tina – sziasztok – terelt minket még jobban az ajtó felé
- De Seb..
- Majd kapsz képet – vágott a szavamba, majd kitessékelt minket.
Rockyval az ajtó előtt hatalmas nevetésben törtünk ki. Hosszú percekig csak nevettünk és nevettünk.
- Hát ez nem semmi, saját helységeinkből dobnak ki – nevetet Rocky
- Rosszak vagyunk, hallottad – nevettem én is
- Hát azt biztos – nevetett Rocky
Ahogy sétáltunk vissza a bokszba, Jensbe botlottunk.
- Sziasztok, Tina? – kérdezte
- Dolgozik – nevettem- Fotózás van nálunk
- És ti, hogy hogy nem vagytok ott? – kérdezte Jens
- Most lettünk kidobva – nevetett Rocky
- Kitalálom, épp Webbert fotózták – nevetett Jens
- Gondolatolvasó – nevettem
- Hallottam, már rólatok és a híres beszólásaitoktól – nevetett Jens – sőt láttam is már. Hát nem vagytok semmik
- Hát nem – nevetett Rocky – Szegény Mark – nevetett erősebben
- Majd gondolok rá, ha időm lesz – nevettem
- Jól van javíthatatlan banda, hol várhatom meg Tinát? – nevetett Jens
- A Home-ban – nevettünk
- Rendben, köszönöm – nevetett Jens
Rockyval tovább mentünk, már a bokszban nevettünk:
- Elgondoltam, hogy valakinek tele van Markal a fala, az milyen? – nevetett Rocky
- Létezik olyan? – kérdeztem
- Biztos – rántotta meg a vállát nevetve
- Miért van olyan érzésem, hogy megint alakítottatok? – kérdezte Christian
Mi csak nevettünk, nevettünk és nevettünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése