53. rész

*Tina*

- Hogy lehet ez a szöszi ilyen bolond? – bosszankodtam még mindig, mikor leültünk a McLarennél.
- Csak szerelmes – simogatta Jenson a karomat. – Nézd el neki – kérlelt.
- Majd, ha Léna is elnézi neki – fontam karba kezeimet, mire Jens arcán széles mosoly terült el. – Mi az? – néztem rá értetlenül.
- Aranyos vagy, mikor durcáskodsz – nevetett.
- Na, kösz – nevettem én is.
- De tényleg – mosolygott. – Imádnivaló vagy.
- Mindjárt elolvadok – mosolyogtam rá.
- Hát, ha zavarba hoz az igazság… - kuncogott.
- Szeretlek – bújtam hozzá.
- Én is szeretek – csókolt meg.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd párom összeszedte a holmiját és visszamentünk a szállodába.
- Apropó, mondtam már, hogy jövőhétvégén bulizunk? – vigyorgott rám.
- Nem – ráztam a fejem. – Mit ünneplünk?
- Ez lesz a 200. forma 1-es futamom – mosolygott.
- Óhh – tátottam el a számat. – Te már ilyen öreg vagy? – cukkoltam.
- Na, kösz – vágott bosszús grimaszt. – Tudtommal, te se vagy sokkal fiatalabb…
- Dehogynem. Négy évvel! – kértem ki magamnak.
- Igazad van, az már egy kész emberöltő – kuncogott.
- Ugye, tudod, hogy az előbb csak vicceltem? – simítottam végig a combján.
- Tudom mosolygott. Viszont ezt hagyd abba, ha épségben vissza akarsz érni – figyelmeztetett.
- Rendben – nevettem. – De hétvégén nekünk kell nyerni!
- Nekünk? Úgy érted a Red Bullnak?
- Nem – ráztam a fejem. – Úgy értem, neked és nekem. Hiszen, ha nyersz, boldog vagy, és akkor én is – mosolyogtam.
- Ez jól hangzik – mosolygott. – De Léna előtt ne mondogasd – nevetett.
- Oké – nevettem én is.
A szállodában a bőröndömet kezdtem rendezgetni. Bár mi csak holnap utazunk, reggel biztosan nem lesz kedvem pakolni. Léna nyitott be, Sebastiannal az oldalán.
- Tina, Jenssel mész? – kérdezte mosolyogva.
- Igen – bólintottam. – Köztetek szent a béke?
- Nem volt veszekedés – mosolygott a szöszi. – Csak Ciaront ölte meg majdnem.
- És neked megjött már az esze? – kérdeztem.
- Meg, és sajnálom – sütötte le szemét.
- Én meg a pofont – bólintottam.
- Pofont? – lepődött meg unokahúgom.
- Megérdemeltem – sóhajtott Sebastian.
- Most, hogy szent a béke, mehettek is – nevetett párom az ágyon ülve. A fejemet csóváltam. Hihetetlen, hogy épes ilyen nyíltan a tudtukra adni, tervei vannak velem estére.
 Lénáék nevetve távoztak, hogy összepakolják a holmijukat.
- Biztos összetörted a lelki világukat – néztem Jensre.
- Most miért? Már tényleg attól féltem, hogy itt maradnak, és akkor sose végzel, ami azt jelenti, hogy ugrik az esti programunk – szomorodott el.
- Mindig csak a szex – csóváltam a fejem.
- Nem mintha, te annyira ellenkeznél – húzta fel szemöldökét.
- Csak, hogy tudd, én egészen addig jó kislány voltam, míg nem találkoztam lökött személyeddel a repülőn – magyaráztam.
- Igen? Ilyen rossz hatással vagyok rád? – lepődött meg.
- Ki mondta, hogy ez rossz? – csókoltam meg.
- Te kis.. – próbált meg visszahúzni az ölébe, de én gyorsan kisiettem az ajtón. Eszembe jutott, hogy Lénának van egy nagyon jó ruhája, ami még jól jöhet.
Éppen a szobájukat készültek elhagyni, mikor letámadtam őket. A beszélgetés, bár csak a csíkos ruha megkapásáig tartott, eszembe jutatta, hogy fel kellene hívnom a nőgyógyászomat, míg még Németországban vagyunk.
Amint visszaértem a szobába, ezt meg is tettem.

Hétfőre kaptam időpontot, így a másnap délelőttöt, a Bonni nőgyógyászaton töltöttük. Bár ellenkeztem, hogy Jenson is velem tartson, ő ragaszkodott hozzá, így ahelyett, hogy benéztünk volna szüleimhez, egyből az orvoshoz mentünk.
- És ilyenkor kell valami vizsgálat vagy valami? – kérdezte.
- Nem – mosolyogtam. – Feltesz pár kérdést, majd felírja a gyógyszert.
- Pár kérdést? A nemi életünkről? – kérdezte meglepetten.
- Nem – nevettem fel. – Őt nem érdekli, hogy kivel és hányszor – nevettem tovább. – Az egészségemmel kapcsolatban kérdez.
- Ja – nevetett ő is. – Már kezdtem félni.
- A nagy Jenson Button beijedt a barátnője nőgyógyászától – nevettem. – Ez elég vicces.
- Ez a „kezdtem félni” csak képletes szóhasználat volt – magyarázta.
- Hát persze – mosolyogtam. Közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, mikor megjelent az asszisztens.
- Tina Jones – szólított meg.
- Gyere- ragadtam meg párom kezét, majd bementünk az orvosi rendelőbe. Amellett, hogy szerettem volna megmutatni neki milyen is ez az egész gyógyszer feliratás, nem volt szívem kint hagyni a váróban. Véletlen erre téved egy beteg és meglátja, másnap pedig tele lesz a sajtó olyan ostobaságokkal, hogy terhes vagyok.
- Jó napot! – köszöntöttem az orvost.
- Jó napot! – bólintott felénk. Jens megállt az ajtó mellett én pedig az asztalhoz sétáltam. – Nos, Tina. Hány hónapja is nem jártál nálunk? – kérdezte. Egy pillanatra elgondolkodtam.
- Négy – feleltem.
- Szedtél ez alatt bármilyen tablettát?
- Nem – ráztam a fejem.
- Rendben – bólintott. - De használtatok valamit védekezésre?
- Igen – szorult el a torkom. – Óvszert – motyogtam.
Bólintott, hogy megértette. Elővett egy receptet és elkezdte kitölteni.
- Kéthavi adagot írok – méregette Jensont. Majd nem kitört belőlem a nevetés.
Amint megkaptam a receptet sietősen távoztunk.
- Ez kész – nevettem el magam, amin kiértünk az épületből. – Messziről süt rólad, hogy milyen kis szex éhes vagy – cukkoltam.
- Nincs mit tenni – tárta szét karjait.
- Dehogy nincs – kacsintottam. – Irány a gyógyszertár! – ültem be gyorsan az autóba, mielőtt megcsókolhatott volna.

Az elkövetkezendő másfél napunk remekül telt. Anyuék örültek, hogy még egyszer benéztünk hozzájuk.
Szerdán végül Magyarországra utaztunk. Az idő nem a legjobb volt. Páromtól tudtam, itt a legtöbb futam nagyon meleg és száraz, ám most nem volt itt más, mint hideg és borult időjárás. Estére érkeztünk meg, így annyi időnk volt, hogy elfoglaljuk a szállodai szobáinkat és kialudjuk magunkat.
Másnap nem találtam unokahúgomékat. Végül Jens kivitt a pályára, ahol az egyikirodában leltem meg a szerelmeseket. Egy szűk kanapén aludtak. Én ébresztettem őket, így mindketten gyors egymásutánban mentek zuhanyozni, hogy időben elkészüljenek.
Közben megérkezett párom. Míg Tina tusolt, Sebbel és Jenssel leültünk a home-ba beszélgetni. Jót szórakoztam rajtuk. Tudom, hogy nem illik ilyet mondani, de vicces volt, ahogy rettegtek az esőtől.
Erre Léna is csak tetőzött.
- De szokott esős futam lenni – értetlenkedtem. – Nem tudom, miért vagytok úgy oda.
- Azért – kezdett bele párom. – mert egymás után ennyi nem szokott. Apropó, mennem kell pályabejárásra. Majd ott találkozunk – intett Sebastianéknak, majd nyomott egy csókot ajkaimra és elrohant.
Ezután Tim Sebastiant is elrabolta, neki is elkezdődött a pályabejárás. Lénával jókat nevettünk azon, milyen grimaszokat levágott, amiért neki ki kell mennie a hideg esőbe, míg mi bent melegedhetünk.

Pályabejárás után,  egész jó idő lett.
- Ez hihetetlen – duzzogott Sebastian. – Egyből kisüt a nap…
- Azért sütött ki, mert programom van – nevetett Jenson. – Szia, Kicsim – csókolt meg, majd lehuppant a mellettem lévő székre. Léna éppen Rockyval és Timmel tartott megbeszélést.
- Szia – mosolyogtam.
- Milyen program? – kérdezte Sebastian.
- Hát először is, mindjárt beülök a sajtókonferenciára, majd délután egy rendezvényre vagyok hivatalos, ahol bemutatják a szombati overállt – vázolta fel terveit.
- Akkor ma nem sokat látlak?  - pillantottam rá.
- Dehogynem. Jössz te is – mosolygott.
- Nagy lesz a tömeg? –kérdeztem.
- Nem tudom – nevetett.
- Csak akkor megyek, ha valahol elbújhatok – vigyorogtam.
- Megoldjuk – nevetett. – Na, mennem kell – állt fel. – Te nem jössz? – nézett Sebastianra.
- Nem – rázta fejét a szöszi. – Öt perc múlva megbeszélésem van Rockyékkal – magyarázta.
- Tehát egyedül maradok – sóhajtok.
- Sietek – kacsintott rám Jens, majd egy gyors csókváltás után elköszönt.
- Mit mosolyogsz? – pillantottam Sebastianra.
- Csak aranyosak vagytok együtt – vont vállat.
- Köszi – nevettem.
- Az első találkozásotoknál, amiről később kiderült, hogy nem is az első… szóval nem gondoltam volna, hogy ennyire szerelmesek lesztek – mosolygott.
- Nem tehetek róla – mosolyogtam. – Levettem a lábamról.
- Jó az ágyban, mi? – nevetett fel.
- Sebastian! – legyintettem egyet a vállára, mire nevetve elsietett a megbeszélésre.