Léna
Amikor a srácok visszajöttek, azonnal Rockyhoz és Timhez siettem, hogy mutassák meg a jegyzeteket. Leültünk egy asztalhoz és ott nézegettük. Láttam, ahogy Seb morogva beérkezik és Tináékat boldogítja. Felnevettem, még akkor is aranyos, ha morcos, bár ha hisztis, akkor néha kibírhatatlan. Már javában a pénteki programot állítottuk össze, amikor Seb is odajött hatalmas mosollyal.
- Mi történt? – kérdeztem tőle, bár nem pillantottam rá a papírokat olvasgattam
- Szerintem Tina menekülni fog tőlem, úgy nevet – nevetett a szőkeség
- Akarom tudni? – nevettem én is
- Szerintem nem – nevetett
- Jól van – böktem a székre, hogy üljön le
- Amúgy miért akartatok mérnökök, lenni? – kérdezett Seb minket
- Ez most, hogy jön ide? – kérdeztem tőle érdeklődve és meglepve
- Nem tudom, csak úgy kérdem – rántotta meg a vállát
- Én egy Renault gyár közelében laktam – mesélte Rocky – Az apám ott dolgozott, és azonnal megfertőzött engem is – nevetett. – Mire rájöttem mit akarok, már túl öreg voltam a versenyzéshez, így mérnöknek álltam és itt vagyok
- Mindig is néztem a Forma 1-et, amióta az eszemet tudom, és nagyon érdekelt, hogy ki az az ember, aki ott ül a falon és beszél a pilótához. Elhatároztam, hogy én is egy olyan ember akarok lenni. Érettségi után Londonban tanultam, majd kisebb kategóriákban dolgoztam, most pedig itt vagyok. Tényleg Rocky, feleséged mit szólt az ajándékhoz? – kérdeztem a franciát
- Ááá igen – nevetett – nagyon örült neki
- Milyen ajándék? – kérdezte nevetve Seb
- Megkértem a feleséged, hogy Németországban kísérjen el egy boltba, mert évfordulónk volt a feleségemmel. És mivel nem tudok németül, elég nehéz helyzetben lettem volna – nevetett Rocky – Majd arra leszek kíváncsi, hogy a kis Vettel palánták, hogy jönnek ide az F1-be
- Igen – nevetett Seb – arra én is.
- Hány gyereket szeretne az úr? – kérdeztem Sebtől
- Hát úgy 5-öt – nevetett Seb
- Mennyit? – kérdeztem meglepődve
- Komolyan 5-öt – hangsúlyozta
- A-a – ráztam a fejem
- Akkor mennyit?
- Max 2 – néztem rá
- Az kevés – nézett Seb
- Kevés? – lepődtem meg – Én csak kettőt vállalok, keresd meg azt, aki a másik hármat megszüli.
- Nekem akarok mást, anyát – fogta meg a kezem - Téged akarlak
- Szép dolog a szerelem – mosolygott Rocky
- Eléggé eltértünk a témától – nevetett fel Tim
- Igen – nevetett Seb is – na, akkor mi lesz holnap a feladatom?
- Sok kört menni, és imádkozni, hogy ne essen – nevettem oda
- Remek – nevetett fel Seb – úgyis interjúra kell mennem, csak azt tudnám, hol van Britta?
- Ilyen arccal? Nagyon nyúzott vagy – húztam el a szám, mert tudtam ő se aludt napok óta.
- Ahogy ön is hölgyem – simogatta meg az arcom – Lesz valami sminkes, aki megoldja, legalábbis Britta ezt mondta
- Nő?
- Miért, abból van férfi is? – nevetett párom
- Menj utadra – nevettem – Este látlak? – kérdeztem tőle, amikor már felkelt
- Ezt nekem kéne kérdezni – nevetett majd megkereste Brittát
Mi összeállítottuk a holnapi teendőnket, és mára végeztünk is. Furcsa az élet, hiszen amikor én érek rá, akkor a családom nem ér rá. Tina Jenssel valami programon, Seb interjúzik, Rocky épp a feleségével beszél, én meg itt ülök egyedül az asztaloknál. Láttam, hogy Ciaron sétál felém, kezdtem imádkozni, hogy ne jöjjön oda, de nem lett szerencsém. Leült velem szemben.
- Hello – nézet rám
- Nincs sok kedvem a marhaságaidra Pilbeam
- Nekem meg a hisztidre Morgen, vagy Vettel, vagy bánom is én.
- Az a vicces, hogy még én sem tudom. Minek jöttél?
- Unatkoztam – rántotta meg a vállát
- Elég sivár életed lehet, hogy ha itt kötöttél ki – néztem rá
- Neked sem jobb, te is itt ülsz egyedül. Hol van a herceged?
- Interjúd ad. És a te csatlósod?
- Ő is.
- Akkor sem értem mit keresel itt? – kérdeztem még mindig
- Én sem – rántotta meg ismét a vállát.- Tudod, én azért bírlak
- Te szívtál? – néztem rá megdöbbenten
- Nem – mondta egyhangúan – Csak jobbak vagytok, ami idegesit.
- És ezért nyúlsz csótány eszközökhöz?
- Ha már csótány vagyok – rántotta meg a vállát
- Életemben nem gondoltam volna, hogy megkérdezem tőled, de mi a baj?
- A feleségem megcsalt
- Nem lep meg – szemétkedtem
- Sokat dolgoztam, nem bírta és lelépett egy másik ürgével. Azért dolgoztam annyit, hogy titeket túlszárnyaljunk.
- Szóval, azért vagy csótány, mert minket hibáztatsz.
- Valahogy úgy. Am, kösz, hogy kimondhattam, sokkal jobb, de azért ne áruljuk el senkinek, ártana a személyemnek.
- Az enyémnek is, köztünk marad.
Ciaron azzal elment. Meglepődve néztem utána, és elnevettem magam. Talán Ciaron is egy ember? Ahogy újra elmerültem a gondolataimban, egy kezet éreztem a derekamon, majd egy csókot a nyakamon.
- Hát te? – suttogta a fülembe Sebi
- Végeztem mára – nevettem – és te?
- Én is – mosolygott – Egyedül voltál itt? Tina?
- Jenssel van valami programon.
- Terveztél valamit mára? – kérdezte érdeklődve
- Nem – ráztam meg a fejem – Te?
- Én igen – mosolygott
Nem lepődtem meg Sebin. Egy gyönyörű romantikus fürdő után egy szerelmes éjszaka várt rám. Ami azt illeti, régen bontottuk meg a rendet.
Reggel Seb tüsszögéseire ébredtem, úgy fél 5 fele.
- Sajnálom – mormolta bűnbánóan
- Mióta tüsszögsz? – néztem rá
- Már egy ideje – húzta magára a takarót.
Felvettem a telefont, és tárcsáztam a recepciót, hogy küldjenek fel egy lázmérőt. Gyorsan küldték is. Megmértem Seb lázát, és jól sejtettem a dolgot.
- 39.7 – mondtam, hogy ő is hallja – Remek.
- Mit csinálsz? – kérdezte Seb, amikor a telefonomhoz nyúltam
- Felhívom Rockyt, hogy ma nem megyek be korán – mondtam neki – Azt úgy se tudom elérni, hogy ne indulj a futamon vagy éppenséggel az edzésen, tehát melletted akarok maradni. – Seb bólintott
Rocky megértette a dolgot és szólt Christiannak, aki engedélyezte, hogy a mostani futamon, Sebet pesztráljam. Seb nyolcig aludt, én addig felöltöztem, majd átmentem Tinához, aki elég kómás fejet vágott.
- Te még itt? – kérdezte halkan, nehogy Jens felébredjen
- Seb beteg, láza van – közöltem vele
- Uh – húzta el a száját – hogy van?
- Jobban, most alszik, és folyton tüsszög
- Ha tudok valamiben segíteni, szólj – ajánlotta fel.
- Rendben –bólintottam.
Seb nagy nehezen felkelt, majd jó melegen felöltözött, de még így is fázott. Én vittem most ki őket a pályára, ez is ritkán fordult elő. Felváltva vigyáztunk a bajnokra, amikor interjún volt Britta volt vele, utána én. Nem akartam, hogy autóba üljön, de tudtam, hogy milyen makacs, úgy se tudnám rá venni, hogy halasszon. Az első edzésénél, beálltam Rocky mögé, és hallgattam az eseményeket. Seb sok kört ment, az autó jónak tűnt. Az edzést Lewis nyerte, Seb második lett, míg Jens az ötödik. Amikor kiszállt, sikerült pihenésre bírnom Sebet. Leültünk, ő az ölembe hajtotta le a fejét, majd becsukta a szemét. Egyenletesen simogattam a fejét.
- Jobban van? – kérdezte Tina
- Remélem –sóhajtottam egy nagyot.
Seb nem sokat pihenhetett, újra beült a volán mögé, most 31-kört vezetett. Ismét Lewis nyert, Jens most a harmadik lett, mi pedig az ötödikek. Rocky örült, mert sok problémára megoldást találtak, így kiadták, hogy az autót szét kell szedni. Seb az interjúk után sápadtan tért vissza, látszott rajta, hogy fáradtabb, mint szokott. Elmondtuk neki a helyzetet, sőt még azt is, hogy ki kell kérnünk az első alkalmat, hogy még este is tudjanak szerelni a szerelők. Seb nem akart tágítani, hiába volt lázas, és hiába kértem.
- Te is itt lennél a helyemben. Nem tehetem meg, hogy én alszom, ők meg itt szerelnek, miattam. Nem lenne jó a lelkiismeretem
Bólintottam, igaza volt. Két széket összetoltam, leültem az egyikre, majd Seb ismét az ölembe hajtotta a fejét. Most egy nedves kendőt tettem rá, hogy menjen le a láza. Nyolc óra fele Tommi váltott fel. Kimentem, épp akkor jöttek Tináék.
- Hogy van? – kérdezte Jenson
- Jobban, most alszik
- Makacs igaz? – nevetett a brit
- Nagyon – húztam el a szám
- Akárcsak te – kuncogott Tina.
- Ne aggódj, erős kölyök – biztatott Jens – Kiheveri, főleg akkor, ha mellette vagy.
- Bevallom nem is néztem a munkára ma.
- Helyes – bólintott Tina – Mi mentünk, jó éjt.
- Jó éjt és legyetek rosszak – nevettem, mire ők is felnevettek.
Visszamentem Sebhez, aki felnézett, majd körbe, mivel látta, hogy nincs változás, a fejét a mellkasomba fúrtam, majd megölelt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése