75. rész

*Jens*

- Tina elintézett egy spanyol riporternőt – mosolygott Sebastian. Nem kellett mondaniuk, azonnal tudtam kiről van szó.
- Mit csinált? – kérdeztem.
- Rászóltam, hogy menjen ki a Red Bull részlegről, erre nekem esett, hogy kihasznállak titeket a hírnévért. Meg, hogy egy hülye kis ribanc vagyok és csak a szex miatt vagy velem – morogta szerelmem. Na jó, ez már nekem is sok! A moblomért nyúltam.
- Szia, Martin – szóltam bele, amint főnököm felvette.
- Jens? Itt vagy pár méterre, miért telefonálsz? – kérdezte értetlenül.
- Ez most fontos – mormogtam.
- Mi történt?
- Van egy bizonyos riporternő, Nira. A spanyol tv-től szokott futamokra járni – magyaráztam.
- Igen, tudom ki az. Mi van vele?
- El tudnád intézni, hogy ne jöhessen se a McLaren se Tina közelébe? –kérdeztem.
- Mi történt Jenson?
- Majd később elmesélem, a lényeg, hogy el tudnád intézni?
- El, persze. De Tina hivatalosan a Red Bull tagja, nekik kell védelmezniük – emlékeztetett.
- Rendben, azért tedd meg, amit lehet – kértem.
- Meglesz – mindketten letettük, majd visszafordultam kedvesemhez.  Léna is éppen ekkor ért vissza.
- Mi történt? – támadta le azonnal Tina.
- Semmi – nevetett.
- De miért üvöltözött a nő? – kérdezősködött tovább szerelmem.
- Mert a hajánál fogva húztam – vonta meg a vállát. Sebastiannal egyszerre nevettünk fel. Vicces lehetett..
- Szerencséje, hogy nem én kaptam el – dühöngött Tina.
- Épp ezt mondtam Christiannak – nevetett fel drága mérnöknőnk. – Beszéltem vele, és gondoskodik róla, hogy többet ne tehesse be a lábát F1-es rendezvényekre – magyarázta.
- Köszönök mindent – mosolygott ránk kedvesem.
- Nincs mit köszönnöd – bólintott Morgen, majd a belső rádiójáért nyúlt. – Na, ennek az ebédnek lőttek – szólalt meg.
- Hány óra? – kérdeztem.
- Mindjárt fél tizenegy – mondta.
- A francba – pattantunk fel Sebastiannal. Ő az egyik irányba, én pedig a másikba rohantam. Még át kell öltöznöm és fel kell készülnöm lélekben az edzésre. Sőt, még az adatokat is egyeztetnem kellene!

Berobogtam az öltözőmbe és gyorsan magamra öltöttem az overállt
- Baj, ha nálatok nézem a futamot? – szólalt meg az ajtóból kedvesem.
- Dehogyis – nyomtam puszit a szájára. Megfogtam a kezét, majd magam után húztam míg egy utolsót egyeztettünk a fiúkkal. 
- Eső várható – szólt közbe Tina is. Ebben a pillanatban esni kezdett. A srácok rémülten pillantottak barátnőmre, aki már-már jósnak is elmehetne.
- Akkor ezt a tervet el is vethetjük – dobták le a székre az egyik mappát. – Marad a B terv.
- Szerintem ez már a C – állapítottam meg.
- Lehet - nevettek fel a többiek.
- Na, kezdjük – szólalt meg Martin, miközben elhaladt mellettünk. – Ja és Jens – fordult vissza. –  Telefonáltam, de Christian gyorsabb volt – forgatat szemeit.
- A fenébe, hogy még ebben is gyorsabb – dobbantottam nevetve.
- Majd legközelebb – vonta meg a vállát főnököm.
- Nem akarok legközelebbet – motyogta szerelmem.
- Érthető – bólintott Martin, majd a pitwallhoz indult.
- Vigyázz magadra! – puszilt meg Tina. – És sok sikert! – kacsintott.
- Köszönöm – magamhoz húztam egy utolsó csókra, majd felvettem a baklavát és a bukósisakot is.
Az edzés aránylag jól ment, bár már kezd nagyon elegem lenni az esőből. Ilyenkor persze Tina csak nevet, hogy hogyan mondhatja ezt egy angol, de fogalma sincs, milyen rossz mindig esőben vezetni.
Próbáltam végig koncentrálni, míg a fiúk magyarázták a délutáni előrejelzést, a jelenlegi beállításokat és, hogy mikre próbáljak odafigyelni.
Végül az edzést leintették. A negyedik lettem, míg Sebastian az ötödik. Bár a csapat nagyon maximalista, mégis teljes nyugalommal, sőt, kimondott boldogsággal álltak a tények előtt. Valamit, már megint forralnak…

Miután kiszálltam Tina megölelt, majd egy gyors csók után hagyta, hogy elintézzem a szokásos nyilatkozatokat. Addig ő megkeresi Lénát.
Vettel gyorsan letudta az interjúkat, de engem szóval tartottak.
- A barátnője a Red Bull fotósa. Milyen az ellenféllel járni? Sosem esik szó arról, hogy az ő csapata mennyivel jobb? – kérdezte az egyik riporter kissé gúnyosan.
- Nem azért szeretem, mert ott dolgozik, ahol. Mikor megismertem, még nem volt a Red Bull fotósa, így nem is ez alapján ítélem meg – magyaráztam. A riporter szerencsére felfogta, hogy nem akarok többet beszélni erről a témáról. Oldalra pillantottam, Ciaron tőlem nem messze, sunyi mosollyal vigyorgott. Mit forgat a fejében?
Nem sokat gondolkodtam a kérdésen, inkább megkerestem szerelmemet. A home-ban ebédelt Lénáékkal. Meg kell mondjam, fura volt néznem, ahogy evet. Mintha többet enne, mint ezelőtt. Vagy csak eddig visszafogta magát? Fogalmam sincs, de az egészen biztos, hogy az ilyenre mondják, hogy farkaséhség.
Ő persze nem szereti, ha ezzel cukkolom, de lehetetlen szó nélkül hagyni, még, ha ő jelenti a mindenemet is.
Becsatlakoztam hozzájuk, és én is megebédeltem.    
- Na, nekünk mennünk kell – állt fel egyszer csak a Vettel házaspár.
- Oké – bólintottunk.
- Majd találkozunk – mosolyogtak.
- Sziasztok – köszöntünk kórusban Tinával.
- Sziasztok.
- Na, ketten maradtunk – szólalt meg Tina.
- Kicsim, számolni még én is tudok – nevettem.
- Most miért vagy ilyen? – ripakodott rám.
- Milyen? - kérdeztem értetlenül.
- Miért kell állandóan belém kötnöd? Mit ártottam én neked, hm? – pattant fel.  – Az a  bajod, hogy kiosztottam a drága kis spanyolodat? – kérdezte gúnyosan.
- Mi van? – tényleg nem értettem mi lelte. Az egyik pillanatban még teljesen normális volt, majd hirtelen felhúzta magát.
- Tudod te jól – hagyott magamra. Nem törődtem azzal, hogy az ebédet csak félig fogyasztottam még el, gyorsan Tina után rohantam.
- Hé, mi a fene ütött beléd? – kaptam el a karját, hogy magamhoz húzzam.
- Hát, persze, mindig én vagyok a rossz – kezdett zokogásba.
- Kicsim – húztam magamhoz. – Mi a baj? – pusziltam meg a homlokát.
- Nem tudom – rázta a fejét. Behúztam az öltözőmbe, majd megvártam míg kisírta magát az ölelésembe. – Ne haragudj rám! – dörzsölgette a szemét. – Alapvetően nem vagyok ilyen, én csak… csak nem vagyok túl jól mostanában – motyogta.
- Mi a baj? – simogattam meg az arcát.
- Csak kicsit hevesnek érzem magam – vont vállat. – Minden téren. Lehet, hogy a sok stressz miatt…
- Lehet – bólintottam. Nyomtam egy apró puszit az arcára, mire ő viszonzásképpen megcsókolt.
Nem tudom mitől nála ez a hevesség, de tény, hogy nagyon észrevehető. Remélem, kiheveri, és hamarosan jobban lesz. Persze így is szeretem, de ha már ő is szóvá teszi, az azt jelenti, hogy rosszul érzi magát miatta, én pedig nem engedem, hogy bárki vagy bármi bántsa.