81. rész

*Tina*

Jensre számítottam, de Léna jött utánam, hogy megpróbáljon összekaparni a WC mellől. Megkönnyebbülten, mikor az utolsó köhögéssel kiadtam magamból mindent. Jobban éreztem magam, mint előtte.
Léna átnyújtott egy zsepit, megtöröltem a számat, majd a mosdóhoz siettem, hogy megmosakodjak.
- Nem igazán értem ezt az egészet – motyogtam. Oké, hogy a fogamzásgátló felboríthatja a hormonjaimat, na de azért ez már túlzás, nem de?
- Bevallom, most már én se – húzta el a száját. – ez már komolyabb dolog lesz, mint a stressz – tényleg, ő még nem is tud a fejleményekről.
- Beszéltem Rafaelával. Azt mondta, hogy lehet a fogamzásgátlótól – magyaráztam.
- És felhívtad az orvosod? – kérdezte.
- Majd, ha Németországban járok, felhívom – vontam meg a vállam.
- És addig?
- Addig ez lesz, de eddig nem hánytam, lehet valami rosszul esett – elmélkedtem.
- Előfordulhat – morfondírozott ő is.
- Jót fog tenni a hazai levegő – mosolyodtam el. Már a gondolattól is ragyogok, hogy újra Monacóba megyünk. Egyszerűen hihetetlen, mennyire beleszerettem a hercegségbe. Na, meg az én szőke hercegembe, aki ott éli mindennapjait.
Összeszedtem magam, majd lesétáltunk a srácokhoz. Mindketten aggódtak, főleg Jenson, de szerencsére sikerült megnyugtatnom, még ha kicsit nehezen is. Végül mindannyian összeszedtük a cuccainkat és kijelentkeztünk a szállodából, mikor párom hirtelen megállt és a fejére csapott.
Valami tervről faggatta Lénát, ami Sebastiannak feltűnően nem tetszett, én pedig egy szót sem értettem az egészből.
- Most már én is tudni akarom, min nevettek – szóltam, miután Léna súgott valamit páromnak, aki ezen nagyot nevetett. Nem szeretem a susmust…
- Később elmesélem – kacsintott Jens. – és remélem nem szoktál tőle tanácsot kérni – mutatott Lénára. Most már végképp nem értem, miről maradtam le…
Mind felnevettünk, majd kimentünk a reptérre, ahol elváltak útjaink.
- Elmeséled, hogy mi volt? – bújtam kedvesemhez.
- Léna kicsit megszívatta Sebastiant – kuncogott.
- Szokta – ásítottam. – Ezúttal, hogy?
- Eláztatta magát, majd meztelenre vetkőzött Seb szeme láttára, megvárta, míg Seb beindul, majd gyorsan felöltözött, de szoknyába volt és nem vett fel bugyit – nevetett. – Seb meg ezzel a tudattal ült be a kocsiba – kuncogott. – Pedig Léna később pótolta a ruhadarabot, csak erről nem szólt a németnek.
- Mégis nyert – ásítottam újra.
- Igen – bólintott. – Egyébként, sápadtnak látszol – simogatta az arcom.
- Fáradt vagyok – alig mondtam ki ezt a két szót, elaludtam ölelő karjai között.

Arra ébredtem, hogy be kellett csatolni öveinket a leszálláshoz. Ekkor szúrtam ki egy ismerős tarkót, hárommal előttünk.
- Felipe? – ejtettem ki nevét, mire megfordult. – Pedig nem is voltam hangos – mosolyogtam Jensre. Intett felénk egy aprót, mi pedig vissza. Majd együtt szálltunk le a gépről. A váróterembe Feliphinot és Rafaelát pillantottam meg, ahogy az idősebb Massára várakoztak.
- Szívem, kiszeded az én bőröndömet is? Beszélni szeretnék Rafival pár szót…
- Persze, menj csak! – nyomott apró csókot a homlokomra. Viszonoztam a pusziját, majd, mint akit üldöznek, sprinteltem barátnőm felé.
- Szia, Tina – ölelt meg.
- Sziasztok – mosolyogtam. – Hogy vagytok? – simogattam meg Feliphino buksiját.
- Jól, köszönjük. És ti?
- Jens jól van, viszont nekem újabb tünetem adódott – mondtam szinte suttogva.
- Mi történt? – nézett rám riadtan.
- Reggel hánytam. Minden ok nélkül… egyszer csak megéreztem egy illatot, és rosszul lettem  - magyaráztam.
- Felhívtad a dokit?
- Nem, egyelőre kilátástalan, hogy mikor megyünk Németországba – húztam el a számat.
- Tudod mit? Felhívom az én itteni nőgyógyászomat és kérek neked egy időpontot, rendben?
- Megtennéd?
- Persze – mosolygott. – Ha gondolod, még el is kísérlek – ajánlotta fel.
- Az szuper lenne, köszönöm – öleltem meg.
- Mi lenne szuper? – kérdezte Massa mögöttem.
- Apuuuu! – kiáltotta Feliphino, majd édesapja karjai közé ugrott.
- Szia, prücsök – puszilta meg kisfiát. – Nos? – nézett ránk.
- Tinának problémái vannak a fogamzásgátlójával, így felajánlottam neki a nőgyógyászom számát, hogy ne kelljen ennyiért Németországba utazniuk – magyarázta Rafaela.
- Ja, értem – bólintott Felipe.
- Mehetünk? – néztem Jensonre, aki szótlanul áll mögöttem.
- Persze – bólintott.
- Rendben, akkor köszönöm előre is – öleltem meg újra Rafit, majd a két Massát is.
- Nincs mit, majd hívlak – bólintott.
- Rendben, sziasztok – integettünk. Ahogy elindultunk Jens összekulcsolta a kezünket, majd egy csókot nyomott a nyakamba. Talán már ő is érezte, hogy valami nincs teljesen rendbe…   

***

Hála Rafaela intézkedésének két nappal később, reggel már a nőgyógyászaton várakoztunk.
- És milyen a doki? – kérdeztem.
- Nagyon rendes, és a dolgát is remekül tudja, ne aggódj – próbált nyugtatni, ám én valamilyen oknál fogva borzasztó ideges voltam. Talán azért, mert tegnap és ma reggel is hánytam. Jenson már nagyon aggódik, és megígértette velem, hogy, ha itt végeztem, még elnézek az ő háziorvosához is.
Hiába bizonygattam, hogy erre semmi szükség, neki nem lehet nemet mondani.
- Tina Jones- hallottam nevemet az apró rádiókészülékben.
- Sok sikert! – engedett utamra Rafaela.
Beléptem a rendelőbe.
- Jó napot! Ön Rafaela ismerőse, igaz? – kérdezte az orvos.
- Igen – bólintottam.
- És a fogamzásgátló tablettájával akadnak problémái?
- Igen – helyeseltem tovább.
- Meséljen! – kért.
- Nos, mostanában eléggé megváltoztam. Sokkal hevesebb vagyok. Az egyik pillanatban még semmi bajom, a következőben meg magamra veszek dolgokat, amiket nem is rossz szándékkal mondanak, vagy tesznek. Ráadásul három napja reggelente hányni is szoktam – meséltem. Az orvos és a nővér összenéztek.
- Mindennap szedi a tablettát?
- Igen – bólogattam.
- Megengedné, hogy megvizsgáljam? – kérdezte. Kicsit feszengve, de igent bólintottam. Az öltözőbe küldött, ahol megszabadultam bugyimtól, majd visszamentem a rendelőbe és felfeküdtem a függöny mögötti székre. Az orvos fölém hajolt, hosszasan morfondírozott, majd megérintett egy pontot a nemi szervemen.
- Felöltözhet – utasított. Gyorsan felöltöztem, majd újra megálltam előttük. – Sajnálom, de nem írhatok fel fogamzásgátlót.
- Miért? – kérdeztem rémülten. Jézusom, ugye nem talált valami problémát? Ugye nem vagyok beteg?
- Mert önnek már nincs rá szüksége, ugyanis terhes – a vér meghűlt az ereimben, attól tartottam elájulok.
- De… ez… hogy lehetséges? – hebegtem.
- Néha előfordul gyógyszer mellett is – tárta szét karját az orvos.
- És ez egészen biztos?
- 100% - bólintott.
- Értem. Én, öö… köszönöm – száguldottam ki a rendelőből, majd zokogva suhantam el Rafaela mellett.
- Tina, várj már! – szaladt utánam Rafi. – Mi a baj? – kapta el a karom.
- Terhes vagyok – zokogtam.
- És ez ilyen nagy baj? Nem szeretnél kisbabát? – simogatta hajamat.
- De szeretnék, nem erről van szó – ráztam a fejem. – De még csak nemrég jöttünk össze… Jens meg fog őrülni.. Vagy ami még rosszabb, lehet, hogy ki fog dobni – szörnyülködtem el.
- Jajj, ugyan már4 Jenson nem ilyen! És te nem tehetsz arról a kisbabáról! Szedtél fogamzásgátlót, az a picurka csak véletlen becsúszott, de ha Jenson szeret, akkor nem csak, hogy ezt elfogadja, de még őrülni is fog.
- És, ha nem? – zokogtam tovább.
- Nincs „és, ha nem” ! Most szépen hazamész és elmondod neki! – utasított.
- Hogy mondjam el? - néztem rá rémülten.
- Van egy ötletem, gyere! – húzott maga után.

***

- Na, mi volt? – kérdezte Jens, mikor hazaértem ebédre.
- Ülj le! – kértem. – Hoztam neked valamit.
- Ajaj – ijedten ült le a székre, én pedig bemásztam az ölébe.
- Tessék – nyújtottam felé egy apró dobozkát. Kicsit félve, de kinyította, majd kiemelte belőle az apró fehér cipellőt.
- Ez… ez mi? – kérdezte.
- Nem írnak fel fogamzásgátlót Jens. Terhes vagyok – suttogtam. Rémülten felém kapta a fejét. Láttam, ahogy beindultak az agytekervényei és csak vártam. Vártam, hogy leszidjon. Hogy megkérjen pakoljak és tűnjek el az életéből, de ez nem jött.
Hirtelen felnevetett, majd magához szorított.
- Apa leszek – nevetett.