*Tina*
Reggel ismételten korábban ébredtem, mint Jenson. Úgy gondoltam meglepem párom, valamint okozok egy jó napot Martinnak is, így még reggel megpróbálom letudni a hancúrozás részt.
A tegnap este után úgy is volt egy kis hiányom. Nem azért, természetesen nem csak a szexért vagyunk együtt, de Jenson előhozott egy bennem lakozó vadmacskát, akiről egészen addig nem tudtam, míg össze nem jöttünk.
Apró csókokat kezdtem lehelni nyakára. Egy mosollyal jelezte, érzékeli tettemet, szemét azonban továbbra se nyitotta ki.
- Jens – puszilgatni kezdtem karját, majd mellkasát is.
Szó nélkül magára rántott, majd megcsókolt.
- Ezen túl, minden reggel ilyen ébresztést követelek! – vigyorgott.
- Lehet róla szó – kuncogtam. – Főleg, ha Martintól megint kapni fogsz a fejedre – kuncogtam.
- Három hétig biztosan nem – vigyorgott büszkén. – Addig csak a tiéd vagyok!
- Szerencsére – csókoltam meg.
Miután túl voltunk a reggeli szeretkezésen közöltem vele, hogy jól ossza be, mert a futamig nincs több. Eljátszotta a sértődött kisfiút, de nem tudott meghatni. Végül úgy döntöttünk ideje felkelni és összeszedni magunkat.
- A fenébe! – morogta Jens, miután elhúzta a függönyt. – Nem hiszem el, hogy már megint esik – bosszankodott.
- Vicces ezt egy angol szájából hallani – kuncogtam.
- De nem olyan vicces egy pilótáéból – bosszankodott.
- Jaj, Szívem, nyugi! – öleltem át hátulról.
- Jó ez a nap, én érzem – mosolyogtam.
- Remélem, igazad van – csókolt meg.
Egymás után zuhanyoztunk, hogy elkerüljük a lehetséges időhúzást. Végül, éppen időben értünk le reggelizni. Nem láttam Lénáékat, egészen, míg a paddockba nem értünk.
- Az arcotok mindent elárul –nevettem fel, mikor megláttam, mindannyijuk lekonyuló fejét az eső miatt.
- Lassan bérletünk lesz esős futamokra – húzta el párom, azt a csodálatos száját.
- Nekem mondod – dünnyögött unokahúgom.
- Jól van, dünnyögi társaság – nevetettem tovább. Bár, tudtam, hogy ez nekik sokat számít, tényleg nagyon vicces látványt nyújtottak.
- Léna – jött Rocky nevetve – Végre meg vagy, Seb mindig elrabol.
- Tessék Rocky – nevetett unokahúgom.
- Meg kéne nézni a kislányt.
- Megyek – indult Rockyval.
- Milyen kislányt? – lepődött meg szerelmem.
- Az én Kylie-mat – nevetett a szöszke német.
- A kidet? – értetlenkedett tovább Jens.
- Az autót – nevettem fel.
- Jaaaaaaa – csapott a fejére.
- Hallom nagyot esett – nevetett Seb.
- Majd a futamon essen nagyot, hogy megelőzlek – fenyegetőzött nevetve az én szőkém.
- Persze-persze – nevetett Sebastian. Szinte teljesen meggyógyult, pole pozícióból rajtol, és jól vezet esőben. Sokat várt magától, sőt az egész csapat sokat várt tőle. Mindemellett bíztam páromban, és reméltem két vesztes futam után végre neki is jut egy győzelem.
Kezdődött a pilótaparádé így mindannyian szétszéledtünk. Léna még utoljára megnézte a kocsit, Seb és Jens parádéztak, én pedig átsétáltam a McLaren bokszába. Megígértem Jensnek, hogy ezen a hétvégén csak az övé vagyok, így természetesnek gondoltam, hogy az ő csapatánál követem végig a futamot. Reméltem, ezzel inkább szerencsét, mint balszerencsét hozok neki.
Néha, mutatták a kamerák Christianékat, sikerült leszűrnöm az arcvonásaikból, hogy nem túl, bizakodóak. Félnek, mert tudják, hogy valami nem stimmel teljesen az autóval. Minden erejükkel szárazságban reménykedtek.
Jens visszatért, egy gyors csókot lehelt ajakaimra, majd elszaladt öltözni. Pár perccel később már az overállában tért vissza.
- Sok sikert! – suttogtam neki, miközben fejére húzta a baklavát.
- Köszi - kacsintott.
- És vigyázz magadra! – nyomtam egy utolsó puszit, már bukósisakkal védett fejére.
- Mindig – bólintott.
Az autók lassan felsorakoztak a rajtrácsra. Mindannyian intermadiet gumikkal kezdenek, így felborul a gumiszabály. Jonathantól kaptam egy fejhallgatót, hogy mindent részletesen hallhassak. Megköszöntem neki, majd a képernyőre szegeztem tekintetem. Idegesen vártam a rajtot.
Sebastian jól elkapta a rajtot, de mind két McLaren ott volt a nyomában, majd alig pár körrel a kezdés után vétett egy apró hibát. Kicsúszott az autója, így nem csak, hogy Lewis megelőzte, de Jens is szorosan a nyomába került. Nem kellett sok idő, míg végül párom megelőzte.
Ezután több hosszú körön keresztül Jens és Lewis párharcoltak, szinte követni sem lehetett, mikor ki állt az élen. Összekulcsoltam ujjaimat és minden erőmmel a monitorra fókuszáltam, mintha ezzel befolyásolni tudtam volna a versenyt.
Lewis annyira hajtani akarta a kocsit, hogy végül hibázott, megfordult, szembe az őt követőkkel. Jens megelőzte. Nagyjából sikerült vissza állni, de ezután elkezdődött a nagy gumitaktika. Jensonnel ellentétben, Lewis rossz taktikán volt. Még visszább csúszott a ranglétrán. Bár elég nagy előnnyel vezettünk, Sebastian közeledett. Végül őt Alonso tartotta fel, aki megpróbálta megszerezni a második helyet, sikertelenül. A versenyt leintették. Jenson nyert, Sebastian a második, Fernando a harmadik.
Talán még sosem voltam ilyen boldog, úgy ugráltam, akár egy öt éves kislány, mikor megkapja álmai ajándékát. Még az sem érdekelt, hogy a kamerák rendre engem mutatnak.
Jonathan intett, hogy menjek vele. A pódium előtt álltunk meg, a csapat köreibe kerültem. Ami meglepett, hogy még nekem is gratuláltak, holott maguknak kellett volna, és persze Jensnek. Nekem aztán semmi érdemem nem volt benne.
A szőkém kiszállt az autóból és felénk rohant. Amint meglátott, megölelt. Nyomtam egy csókot a bukósisakra, valahova oda, ahol a szája rejtőzhetett.
Megölelgette a csapat egy részét, majd az épületbe indult. Tökéletes megpecsételése volt ez a kétszázadik nagydíjának.
Reggel ismételten korábban ébredtem, mint Jenson. Úgy gondoltam meglepem párom, valamint okozok egy jó napot Martinnak is, így még reggel megpróbálom letudni a hancúrozás részt.
A tegnap este után úgy is volt egy kis hiányom. Nem azért, természetesen nem csak a szexért vagyunk együtt, de Jenson előhozott egy bennem lakozó vadmacskát, akiről egészen addig nem tudtam, míg össze nem jöttünk.
Apró csókokat kezdtem lehelni nyakára. Egy mosollyal jelezte, érzékeli tettemet, szemét azonban továbbra se nyitotta ki.
- Jens – puszilgatni kezdtem karját, majd mellkasát is.
Szó nélkül magára rántott, majd megcsókolt.
- Ezen túl, minden reggel ilyen ébresztést követelek! – vigyorgott.
- Lehet róla szó – kuncogtam. – Főleg, ha Martintól megint kapni fogsz a fejedre – kuncogtam.
- Három hétig biztosan nem – vigyorgott büszkén. – Addig csak a tiéd vagyok!
- Szerencsére – csókoltam meg.
Miután túl voltunk a reggeli szeretkezésen közöltem vele, hogy jól ossza be, mert a futamig nincs több. Eljátszotta a sértődött kisfiút, de nem tudott meghatni. Végül úgy döntöttünk ideje felkelni és összeszedni magunkat.
- A fenébe! – morogta Jens, miután elhúzta a függönyt. – Nem hiszem el, hogy már megint esik – bosszankodott.
- Vicces ezt egy angol szájából hallani – kuncogtam.
- De nem olyan vicces egy pilótáéból – bosszankodott.
- Jaj, Szívem, nyugi! – öleltem át hátulról.
- Jó ez a nap, én érzem – mosolyogtam.
- Remélem, igazad van – csókolt meg.
Egymás után zuhanyoztunk, hogy elkerüljük a lehetséges időhúzást. Végül, éppen időben értünk le reggelizni. Nem láttam Lénáékat, egészen, míg a paddockba nem értünk.
- Az arcotok mindent elárul –nevettem fel, mikor megláttam, mindannyijuk lekonyuló fejét az eső miatt.
- Lassan bérletünk lesz esős futamokra – húzta el párom, azt a csodálatos száját.
- Nekem mondod – dünnyögött unokahúgom.
- Jól van, dünnyögi társaság – nevetettem tovább. Bár, tudtam, hogy ez nekik sokat számít, tényleg nagyon vicces látványt nyújtottak.
- Léna – jött Rocky nevetve – Végre meg vagy, Seb mindig elrabol.
- Tessék Rocky – nevetett unokahúgom.
- Meg kéne nézni a kislányt.
- Megyek – indult Rockyval.
- Milyen kislányt? – lepődött meg szerelmem.
- Az én Kylie-mat – nevetett a szöszke német.
- A kidet? – értetlenkedett tovább Jens.
- Az autót – nevettem fel.
- Jaaaaaaa – csapott a fejére.
- Hallom nagyot esett – nevetett Seb.
- Majd a futamon essen nagyot, hogy megelőzlek – fenyegetőzött nevetve az én szőkém.
- Persze-persze – nevetett Sebastian. Szinte teljesen meggyógyult, pole pozícióból rajtol, és jól vezet esőben. Sokat várt magától, sőt az egész csapat sokat várt tőle. Mindemellett bíztam páromban, és reméltem két vesztes futam után végre neki is jut egy győzelem.
Kezdődött a pilótaparádé így mindannyian szétszéledtünk. Léna még utoljára megnézte a kocsit, Seb és Jens parádéztak, én pedig átsétáltam a McLaren bokszába. Megígértem Jensnek, hogy ezen a hétvégén csak az övé vagyok, így természetesnek gondoltam, hogy az ő csapatánál követem végig a futamot. Reméltem, ezzel inkább szerencsét, mint balszerencsét hozok neki.
Néha, mutatták a kamerák Christianékat, sikerült leszűrnöm az arcvonásaikból, hogy nem túl, bizakodóak. Félnek, mert tudják, hogy valami nem stimmel teljesen az autóval. Minden erejükkel szárazságban reménykedtek.
Jens visszatért, egy gyors csókot lehelt ajakaimra, majd elszaladt öltözni. Pár perccel később már az overállában tért vissza.
- Sok sikert! – suttogtam neki, miközben fejére húzta a baklavát.
- Köszi - kacsintott.
- És vigyázz magadra! – nyomtam egy utolsó puszit, már bukósisakkal védett fejére.
- Mindig – bólintott.
Az autók lassan felsorakoztak a rajtrácsra. Mindannyian intermadiet gumikkal kezdenek, így felborul a gumiszabály. Jonathantól kaptam egy fejhallgatót, hogy mindent részletesen hallhassak. Megköszöntem neki, majd a képernyőre szegeztem tekintetem. Idegesen vártam a rajtot.
Sebastian jól elkapta a rajtot, de mind két McLaren ott volt a nyomában, majd alig pár körrel a kezdés után vétett egy apró hibát. Kicsúszott az autója, így nem csak, hogy Lewis megelőzte, de Jens is szorosan a nyomába került. Nem kellett sok idő, míg végül párom megelőzte.
Ezután több hosszú körön keresztül Jens és Lewis párharcoltak, szinte követni sem lehetett, mikor ki állt az élen. Összekulcsoltam ujjaimat és minden erőmmel a monitorra fókuszáltam, mintha ezzel befolyásolni tudtam volna a versenyt.
Lewis annyira hajtani akarta a kocsit, hogy végül hibázott, megfordult, szembe az őt követőkkel. Jens megelőzte. Nagyjából sikerült vissza állni, de ezután elkezdődött a nagy gumitaktika. Jensonnel ellentétben, Lewis rossz taktikán volt. Még visszább csúszott a ranglétrán. Bár elég nagy előnnyel vezettünk, Sebastian közeledett. Végül őt Alonso tartotta fel, aki megpróbálta megszerezni a második helyet, sikertelenül. A versenyt leintették. Jenson nyert, Sebastian a második, Fernando a harmadik.
Talán még sosem voltam ilyen boldog, úgy ugráltam, akár egy öt éves kislány, mikor megkapja álmai ajándékát. Még az sem érdekelt, hogy a kamerák rendre engem mutatnak.
Jonathan intett, hogy menjek vele. A pódium előtt álltunk meg, a csapat köreibe kerültem. Ami meglepett, hogy még nekem is gratuláltak, holott maguknak kellett volna, és persze Jensnek. Nekem aztán semmi érdemem nem volt benne.
A szőkém kiszállt az autóból és felénk rohant. Amint meglátott, megölelt. Nyomtam egy csókot a bukósisakra, valahova oda, ahol a szája rejtőzhetett.
Megölelgette a csapat egy részét, majd az épületbe indult. Tökéletes megpecsételése volt ez a kétszázadik nagydíjának.
A szokásos interjúk alatt beszélgettem egy kicsit a csapattagokkal. Attól féltem utálnak, mivel a legnagyobb ellenfelükhöz is közöm van, ám mind nagyon barátságosan és kedvesen viselkedtek, aminek örültem. Még Martin is odajött, hogy megöleljen.
Mikor Jonathan szólt, hogy Jens mindjárt visszaér, csak még üdvözli az anyukáját, nevetve az öltőzőjéhez sétáltam. Alig vártam, hogy végre összecsomagoljunk és három hétre csak az enyém legyen.
Fel s alá sétálgattam az öltőzőben, közben aputól kaptam egy sms-t, hogy látta, milyen bámulatos volt Jens és adjam át gratulációját.
- Már mindenhol kerestelek – hallottam meg az ajtó csukódását.
- Jens – szaladtam hozzá.
- Szia – kapott az ölébe nevetve.
- Látod én mondtam, hogy nyersz? - csókoltam meg. – Éreztem.
- Imádom a megérzéseidet – csókolt meg. Az ágyhoz sétáltunk, de alig öt perc csókolózás jutott nekünk, mert Jonathan kopogott, hogy Jensnek ki kell mennie a csapatfotózásra.
- Gyere velem! – kérlelt.
- Jó, de én oldalt megállok – jelentettem ki.
- Neeeeem! Neked is szerepelned kell rajta! Nélküled nem ment volna kicsim – a Shrekkes Csizmás Kandúr szemei, hozzá képest semmik…
- Na, jó – sóhajtottam fel.
Jens a fejembe nyomta győztes sapkáját majd az ölébe húzott. Körülöttünk állt az egész csapat. Készítettek rólunk pár képet, de nekem hiányzott a fényképezőgép másik oldala. Hónapok óta, alig fényképeztem valamit... A Red Bullos munkámmal kapcsolatban sincsenek mostanában hírek. Annyit tudok, hogy nyári szünet után lesz egy fotózásom, és ennyi.
A fotózás után Martin félre hívta Jensont, hogy átbeszéljenek még pár dolgot a szünet előtt, addig én úgy döntöttem megkeresem Lénáékat. A bokszukban találtam rájuk.
Beszélgettünk kicsit a futamról, hogy ki hol tölti az első hetét a nyári szünetnek (Lénáék persze a gyárban, hol máshol?), majd megjelent Jens és őket is elhívta bulizni.
Így végül az egész esténk szórakozásba torkollott. Még Sebastianék is jól érezték magukat, függetlenül attól, hogy egyedül ők voltak ott Red Bullosok. Meg persze én, félig.
Másnap nehézkesen ment az ébredés, de el kellett érnünk a gépünket. Először Németországba utazunk majd onnan tovább Monacóba. Próbáltam elaludni, de nem voltam képes rá. Egyre csak azon járt az agyam, milyen ironikus is ez. Legutóbb, miko ezzel a járattal utaztam, megismerkedtem egy bunkó, bolond, örökké kíváncsi szőke brittel, aki a mellettem lévő ülésen foglalt helyet. Nos, ez az ember ismét mellettem ül, ám ezúttal már jobban szeretem, mint bárkit.
- Vicces – kuncogott Jenson, mikor neki is elmeséltem,mi jár épp a fejemben. – De csak, hogy tudd, azért szekálódtam, mert már akkor is nagyon bejöttél – kacsintott rám.
- Minden lánnyal ezt csinálod, aki bejön? – nevettem fel.
- Nem, te voltál az első, és remélem az utolsó is – csókolt meg. Megjelent mellettünk egy hostess nő, ahogy rápillantottam a szemem sarkából, azonnal láttam, ő az, aki közrejátszott fényképezőm lencséjének darabokra törésében. Tágra nyílt szemekkel figyelt minket, nem akarta elhinni, hogy ez tényleg megtörtént. A szexi brit pilóta, összejött azzal a hülye, hisztis nővel a repülőről.
Bámulj csak aranyom! – mosolyodtam gondolatban, majd Jens mellkasára hajtottam a fejem. Az ablakon keresztül figyeltük a felhőket.
Felüdülés volt visszatérni a „gyökereinkhez”. Gyönyörű hetet töltöttünk együtt. Kiélveztük minden percét. Hol úsztunk, hol buliztunk, hol kettesben romantikáztunk. Mindegy volt, csak együtt legyünk, s ne gondoljunk egy kicsit a munkára. Egyik nap még két gyönyörű szép ruhát is sikerült beszereznem Lénáék esküvőjére. Az egyik egy lila selyemruha, amelyben, majd tanúként állok unokahúgom mellett, a másik pedig egy fekete mini ruha, amelyben terveim szerint akkor leszek, mikor hatalmas bulit csapunk.
Jenson persze mindkettőért odáig volt, többször kijelentette, már alig várja, hogy ezekben lásson. Különösen a fekete tetszett neki, mely szerinte vadító és szexi.
Ahogy közeledtünk a kijelölt dátumhoz, egyre izgatottabb voltam. Jenssel már három nappal korábban Németországba utaztunk, hogy Lénáékkal lehessünk. Ezúttal náluk szálltunk meg, de persze anyuékat is útba ejtettük egyik nap.
Próbáltam minél többet segíteni, de persze Heikke és Lara még Lénát se nagyon hagyták beleszólni.
Mikor Jonathan szólt, hogy Jens mindjárt visszaér, csak még üdvözli az anyukáját, nevetve az öltőzőjéhez sétáltam. Alig vártam, hogy végre összecsomagoljunk és három hétre csak az enyém legyen.
Fel s alá sétálgattam az öltőzőben, közben aputól kaptam egy sms-t, hogy látta, milyen bámulatos volt Jens és adjam át gratulációját.
- Már mindenhol kerestelek – hallottam meg az ajtó csukódását.
- Jens – szaladtam hozzá.
- Szia – kapott az ölébe nevetve.
- Látod én mondtam, hogy nyersz? - csókoltam meg. – Éreztem.
- Imádom a megérzéseidet – csókolt meg. Az ágyhoz sétáltunk, de alig öt perc csókolózás jutott nekünk, mert Jonathan kopogott, hogy Jensnek ki kell mennie a csapatfotózásra.
- Gyere velem! – kérlelt.
- Jó, de én oldalt megállok – jelentettem ki.
- Neeeeem! Neked is szerepelned kell rajta! Nélküled nem ment volna kicsim – a Shrekkes Csizmás Kandúr szemei, hozzá képest semmik…
- Na, jó – sóhajtottam fel.
Jens a fejembe nyomta győztes sapkáját majd az ölébe húzott. Körülöttünk állt az egész csapat. Készítettek rólunk pár képet, de nekem hiányzott a fényképezőgép másik oldala. Hónapok óta, alig fényképeztem valamit... A Red Bullos munkámmal kapcsolatban sincsenek mostanában hírek. Annyit tudok, hogy nyári szünet után lesz egy fotózásom, és ennyi.
A fotózás után Martin félre hívta Jensont, hogy átbeszéljenek még pár dolgot a szünet előtt, addig én úgy döntöttem megkeresem Lénáékat. A bokszukban találtam rájuk.
Beszélgettünk kicsit a futamról, hogy ki hol tölti az első hetét a nyári szünetnek (Lénáék persze a gyárban, hol máshol?), majd megjelent Jens és őket is elhívta bulizni.
Így végül az egész esténk szórakozásba torkollott. Még Sebastianék is jól érezték magukat, függetlenül attól, hogy egyedül ők voltak ott Red Bullosok. Meg persze én, félig.
Másnap nehézkesen ment az ébredés, de el kellett érnünk a gépünket. Először Németországba utazunk majd onnan tovább Monacóba. Próbáltam elaludni, de nem voltam képes rá. Egyre csak azon járt az agyam, milyen ironikus is ez. Legutóbb, miko ezzel a járattal utaztam, megismerkedtem egy bunkó, bolond, örökké kíváncsi szőke brittel, aki a mellettem lévő ülésen foglalt helyet. Nos, ez az ember ismét mellettem ül, ám ezúttal már jobban szeretem, mint bárkit.
- Vicces – kuncogott Jenson, mikor neki is elmeséltem,mi jár épp a fejemben. – De csak, hogy tudd, azért szekálódtam, mert már akkor is nagyon bejöttél – kacsintott rám.
- Minden lánnyal ezt csinálod, aki bejön? – nevettem fel.
- Nem, te voltál az első, és remélem az utolsó is – csókolt meg. Megjelent mellettünk egy hostess nő, ahogy rápillantottam a szemem sarkából, azonnal láttam, ő az, aki közrejátszott fényképezőm lencséjének darabokra törésében. Tágra nyílt szemekkel figyelt minket, nem akarta elhinni, hogy ez tényleg megtörtént. A szexi brit pilóta, összejött azzal a hülye, hisztis nővel a repülőről.
Bámulj csak aranyom! – mosolyodtam gondolatban, majd Jens mellkasára hajtottam a fejem. Az ablakon keresztül figyeltük a felhőket.
Felüdülés volt visszatérni a „gyökereinkhez”. Gyönyörű hetet töltöttünk együtt. Kiélveztük minden percét. Hol úsztunk, hol buliztunk, hol kettesben romantikáztunk. Mindegy volt, csak együtt legyünk, s ne gondoljunk egy kicsit a munkára. Egyik nap még két gyönyörű szép ruhát is sikerült beszereznem Lénáék esküvőjére. Az egyik egy lila selyemruha, amelyben, majd tanúként állok unokahúgom mellett, a másik pedig egy fekete mini ruha, amelyben terveim szerint akkor leszek, mikor hatalmas bulit csapunk.
Jenson persze mindkettőért odáig volt, többször kijelentette, már alig várja, hogy ezekben lásson. Különösen a fekete tetszett neki, mely szerinte vadító és szexi.
Ahogy közeledtünk a kijelölt dátumhoz, egyre izgatottabb voltam. Jenssel már három nappal korábban Németországba utaztunk, hogy Lénáékkal lehessünk. Ezúttal náluk szálltunk meg, de persze anyuékat is útba ejtettük egyik nap.
Próbáltam minél többet segíteni, de persze Heikke és Lara még Lénát se nagyon hagyták beleszólni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése