Léna
Tina felrohant a szobájukba, Jens azonnal utána akart rohanni, de én leintettem.
- Inkább én – néztem rá
Bólintott, majd visszaült. Felmentem Tinához, aki épp a WC elé görnyedt. Hátrafogtam a haját és nyugtatni próbáltam. Amikor végzett egy zsebkendőt nyújtottam neki, megfogta és megmosta az arcát:
- Nem igazán értem ezt az egészet – motyogta
- Bevallom, most már én sem – húztam el a számat – Ez már komolyabb dolog lesz, mint a stressz
- Beszéltem Rafaelával – mesélte – Azt mondta, hogy lehet a fogamzásgátlótól
- És felhívtad az orvosod? – kérdeztem
- Majd ha Németországban járok, felhívom
- És addig? – kérdeztem
- Addig ez lesz, de eddig még nem hánytam, lehet valami rosszul eset
- Előfordulhat – morfondíroztam
- Jót fog tenni a hazai levegő – utalt Monacóra és elmosolyodott. Tina mindig is imádta Monacót.
Lassan lesétáltunk, a srácok már aggódtak, de sikerült őket megnyugtatni. Már épp kijelentkeztünk, amikor Jens nevetve a homlokára csapott:
- Mi volt a terv? – kérdezte
- Milyen terv? – néztem rá meglepetten
- Amikor találkoztunk az esőben – nevetett a szőke brit
- Ja, hogy az a terv – mosolyogtam rá
- Milyen terv? – kérdezte Tina is
- Ami szerintem nagyban segítette elő azt, hogy nem aludtunk – nevetett a brit
- Mehetnénk – szólt hátra Seb
- Most már tudnom kell, ha Seb ennyire menni akar – nevetett még mindig, nevetése szinte beterítette az előteret
Oda sétáltam Jenshez és megsúgtam neki. Ismét csak kitört belőle a nevetés.
- Azt a mindenit, nem lennék az ellenséged – nevetett
- Most már mehetünk? – duzzogott Seb
- Ez nem semmi haver – nevetett még mindig Jens
- Most már én is tudni akarom, min nevettek – szólalt fel Tina
- Később elmesélem és remélem nem szoktál tőle tanácsot kérni – mutatott rám Jens
Mindannyian nevettünk, majd elhagytuk a szállodát és Belgiumot. A repülőn már ki jött rajtunka fáradság és az, hogy éjjel elég keveset aludtunk. Az autóba azonnal elaludtam, de láttam, hogy Seb is ásítozik. Szinte örültem, amikor megláttam a házunkat. Kinyitottam az ajtót, Seb kiszedte a bőröndöket. Amint beértem levettem a magassarkúm és a kanapéra huppantam.
- Éhes vagyok és álmos – rebegtem, amikor a bőröndöket hallottam a nappaliba.
- Hát a hűtő üres – nevetett Seb – a másik dolgot megoldhatjuk. Aludj csak – jött oda és puszilt a hajamba – addig én bevásárolok.
- Szeretlek – suttogtam halkan
- Én is téged – simogatott tovább majd elment.
Amikor felébredtem, éreztem az étel illatát a nappaliba. Gondoltam, hogy Seb főz. Halkan odasettenkedtem a konyha bejáratához és nekitámaszkodtam az ajtófélfának. Nem tévedtem. Seb kötényben alkotott valamit és közben halkan dúdolt. Az alkotás nevét is előre sejtettem, paradicsomos tészta. Halkan odasétáltam, majd hátulról átöleltem.
- Keveset aludtál – kóstolt bele a szószba
- Felébredtem a finom illatra – mosolyogtam
- Hát kicsim, erre még várni kell – nevetett – addig keress mást
- Itthon leszel? – kérdeztem a hűtőben kutatva
- Úgy néz ki – nevetett – és te?
- Nálam is úgy néz ki – nevettem
- Neeeee – nevetet fel még jobban, majd megkereste a naptárt
- Mit csinálsz? – néztem rá
- Ezt fel kell írni – nevetett – Egyikünknek sincs programja és két hétig itthon leszünk.
- Butus – böktem meg az orrát – a végén még unatkozni fogsz
- Arra gondoltam – nézett rám – hogy elhozhatnám Fabit, beszélek anyuval és egy hétig itt lenne. Mit szólsz hozzá? –nézett rám félve
- Ez remek ötlet – mosolyogtam
- Tényleg? – kérdezte
- Igen – adtam neki egy puszit
- Szeretlek – örvendezett – azonnal hívom anyut és még ma elhozom
- Rendben, de te pasi, kajával mi lesz? – nevettem
- Basszus – rohant vissza
Felnevettem, majd felmentem az emeletre, hogy Fabinak a vendégszobát előkészítsem. Seb addig felhívta Heikét. Örültem, hogy a kissrác nálunk lesz, kicsit szint visz az életünkbe. Amikor végeztem, lesétáltam, Seb még mindig telefonált és közben az ételt kóstolta. Amikor mellé léptem, tett le.
- Nem volt egy egyszerű szülés, de a délutáni géppel megyek érte – nevetett
- Heike ennyire szemmel tartja? – kérdeztem nevetve
- Nem éppen ezzel van a baj – nevetett – Szeptember lesz és iskola, Fabi az első hetet kihagyja, akkor még úgysem tanulnak.
- Imádni fog ezért - nevettem
- Az biztos – nevetett ő is.
Elővettem egy edényt és kipakolni kezdtem a szekrényből
- Azt hittem, ma én főzök – lepődött meg Seb
- Akkor éhen halunk – nevettem
- Igen? – kérdezte durcásan – Akkor nem adok a remekművemből
Csak rámosolyogtam, majd elővettem az egyik sütis receptet. Seb közelebb somfordált, majd elmosolyodott:
- Azt hiszem, mégis kaphatsz – nevetett
- Meggondolta magát az úr
- Meg – húzta ki magát – a csokis a nyerő – mutatott az egyikre
Nevetve tűztem ki, hogy lássam. Sebi is lassan elkészült, már terített, amikor én a sütőbe tettem be a sütit.
- Hm… - jött közelebb
Nevetve nyúltam be a pólója alá és megsimogattam a hasát
- Tudom, mire gondolsz – nézett rám – De nem hagyhatok ki mindenből.
- Nem fogunk – öleltem meg
- Lassan indulok – nézett az órára – Apa is jön vele, majd visszamegy – mesélte – egyedül még nem utazhat. Gondolkodtam – suttogta bele a fülembe, majd a pocimra rakta a kezét és simogatni kezdte
- Még nem – néztem rá – Még most kezdtem, kérek még pár évet.
- Pár évet? – kérdezte meglepődve – Mégis mennyit?
- Mondjuk úgy kettőt – nevettem
- Az elfogadható – mosolygott – Azt hittem többet mondasz – ijedt meg
- Még szeretnék pár futamot – néztem rá – és én is szeretnék bajnok lenni a csapattal.
Seb gondolkodni kezdett, majd elmosolyodott
- Tényleg, te még nem vagy velünk vb- nevetett
- Igen, szóval iparkodj, hogy idén az lehessek – nevettem rá
- Ez eddig le se esett – gondolkodott tovább
- Most már leesett – nevettem – De hé, menned kell az öcsédért
- Igaz – nevetett, majd kiment.
Pár perc múlva a fekete BMW kigördült a garázsból. Nevetve néztem utána az ablakon. Még magának sem vallotta be, hogy mennyire örül és mennyire izgatott, hogy nálunk lesz az öccse. Meg szerette volna neki mutatni, hogy is élünk, mi az, amit csinálunk. Ki akarta szakítani a hétköznapokból, sőt titkon nagyon hiányzott neki. Ahogy e gondolkodtam a sütő jelzett, hogy kész a süti. Kitettem, had hűljön, majd beültem a nappaliba. Már majdnem ismét elaludtam, amikor egy már jól ismert kocsit hallottam. Megpróbáltam összeszedni magam, amikor nyílt az ajtó.
- Gyere – hallottam meg Seb hangját, - Azt majd én behozom
Fabi körülnézett, majd lassan besétált.
- Szia – léptem elé, majd adtam neki két puszit
- Szia – köszönt ő is
- Felviszem a csomagokat – lépett be Seb
- Amint végeztek, akkor eszünk – mosolyogtam
A srácok felpakoltak, majd versenyt futva jöttek az ebédlőbe. Mindenki jóízűen evett, amikor Fabi megszólalt:
- Léna, ez isten – törölgette a száját
- Köszönöm – nevettem – de ez Seb műve
- Tényleg? – nézett nagyokat
- Ki nem nézted volna belőlem mi – húzta ki magát Seb
- Fogalmazzunk úgy, hogy ehető – kacsintottam Fabira
- Lénának van igaza – szólalt fel a kisebbik Vettel
- Na, szép, máris össze fogtatok ellenem – nevetett Seb
Seb tésztája után az én sütim következet, ami szintén átment az ellenőrzésen.
- Ha ezt is te csináltad, akkor padlót fogott – szólalt meg Fabi
- Nem, ez Léna műve és neked sütötte – nevetett
- Köszönöm – fordult felém a kis srác
- Nincs mit, örülök, hogy ízlik – mosolyogtam rá
A srácok leülte Fifázni, amíg én elmosogattam és elindítottam a mosást. Amikor mindennek végeztem már a tv-t nézték és beszélgettek.
- Na, ki nyert – nevettem, ahogy leültem
- Fabi – morgott Seb
- Nagyon helyes – kacsintottam rá
- Most már tényleg kiborulok – nevetett Seb – Asszony, te kivel vagy?
- Fabival – nevettem – Amikor te már öreg és ráncos leszel, ő egy jó pasi
- Én, befogadlak – nevetett Fabi
- Ennyi – nevettem – le vagy szavazva – néztem Sebre
- Na, szép – mordult meg viccesen – Az öcsém lecsapja a kezemről a feleségem – nevetett fel
- Ilyen az élet – tette szét a kezét Fabi, mindannyian felnevettünk.
A fiúk találtak meccset, én Seb ölébe vackoltam magam és onnan néztem. Lassan simogatni kezdte a haja, amivel azt érte el, hogy a szemeim elnehezültek és lassan elaludtam a karjai között…
***
Seb
Amikor éreztem, hogy Léna alszik, halkan odaszóltam Fabihoz.
- Felviszem, mindjárt jövök – ő csak bólintott.
Lassan felemeltem, majd felsétáltam vele a lépcsőn. Lassan fektettem az ágyra. Gondolkoztam, hogy a pizsamáját ráadom, de nem mertem, mert Fabi lent várt és féltem, az eluralkodó vágyam miatt. Végül is úgy határoztam, hogy pizsamában sokkal jobb aludni, így lassan megszabadítottam a ruháitól. Nagyon nagy erő kellett hozzá, de nagy nehezen megálltam, hogy ne érintsem meg. Betakartam rendesen, majd nyomtam a fejére egy puszit. Nem mentem ki azonnal, vártam, hogy a vágyam csillapodjon. Amikor minden rendben volt, visszamentem az öcsémhez.
- Nagyon elgondolkodtál – ültem le mellé – Minden oké?
- Igen – mondta a kezeit bámulva – Te honnan tudtad, hogy Léna az igazi?
- Sosem tudhatjuk ki az igazi – néztem rá, meglepett ez a kérdés – Csak remélni tudom, hogy ő az, sőt a szívem súgja.
- Tudod – kezdett bele – van egy lány az osztályba, aki tetszik – mesélte, mire én elmosolyodtam, aha, szóval innen fúj a szél.
- És nem tudod, hogy hogy szólítsd meg, igaz? – fejeztem be a mondatot
- Igen, valami olyasmi – nézett rám – Ő a legmenőbb csaj az osztályban és félek, hogy kinevetne.
- Abban mi a rossz? – nevettem fel – Engem is mindig kinevet Léna
- De az más – nézett rám szúrósan Fabi – Léna szeret téged, és tényleg vicces vagy
- Honnan tudod, hogy ez a lány mi érez? – kérdeztem megkomolyodva
- Nem tudom – rázta a fejét
- Ha nem próbálom meg, ha nem mész oda hozzá, meg sem fogod tudni – nevettem
- De mi van, ha mindenki erről fog beszélni? – kérdezte
- Semmi – rántottam meg a vállam – Akkor erről beszélnek. Ne érdekeljen, mit gondolnak mások, és főleg ne érdekeljen, hogy piszkálnak, azért mert tetszik valaki. Az én időben is ez volt, nem is mertem sokszor lépni. De ha most is ezt tettem volna, az a nő az emeleten nem az én feleségem lenne és nem az én szobámban aludna.
- Szóval, mondjam meg neki? – kérdezte
- Igen, egyszer élünk – borzoltam össze a haját
- De ott van Karsten – mondta
- Ki az a Karsten? – néztem furán
- A legmenőbb srác és mindig piszkál – folytatta halkan
- Miért? –csodálkoztam
- Mert az ő bátya focista és
- A tied meg autóversenyző igaz? – néztem rá, bólintott – Már az én időben sem örvendett nagy szónak ez – nevettem fel – Ne törődj vele, irigy
- De mi van, ha Hella őt választja? – kérdezett tovább
- Akkor Hella nem hozzád való – nevettem – Majd jön más
- Fog jönni?
- Fog jönni – mosolyogtam – De most alvás, késő van
- Igen is – szalutált
- Bal jobb, bal jobb – fordultam a lépcső felé, majd kikapcsoltam a tv-t…
***
Léna
Másnap, csengetésre ébredtem. Az óra nyolcat mutatott. Seb meg sem mozdult, aludt tovább. Nagy nehezen felkeltem, hogy ajtót nyissak. Kimi állt az ajtó mögött és azonnal bejött, majd ledobta magát a fotelbe.
- Persze Kimi, foglalj helyet – néztem rá morcosan az ajtóból
- Bocs – nevetett - nem akartalak felkelteni
- Már mindegy – ásítottam
- Van pár dolog, amiben nem tudok dönteni
- Értem – néztem rá – Kávét, Teát?
- Teát – nevetett – Seb?
- Alszik – morogtam
- Felkeltsem? – kérdezte gonoszul nevetve
- Megköszönném – mosolyogtam rá, ha már én se alhatok…
- Sexi a pizsid – nevetett fel Kimi
- Nem tudom a bajod a méhecskékkel – fintorogtam rá
- Sebas ettől indul be? – kérdezte nevetve
- Hahaha – vágtam hozzá egy ülőpárnát.
Nem tudom mit csinált Kimi csak arra eszmélten fel, hogy Seb kiabál…
- Kimi Mathias Räikkönen te állat, mit keresel itt hajnalok hajnalán???!!!!
Azonnal nevetnem kellett, ahogy meghallottam. Kimi gyorsan lesprintelt, majd leült a pult elé.
- Feladat teljesítve – nevetett
- Köszi – nevettem én is
- Jó reggelt – morgott Seb
- Neked is – nevettem rá
- Beszélnem kell veletek – kezdett bele Kimi, de megakadt a szemem Seben. Egy szál boxerben volt
- Sebi, menj és húz fel valamit – nevettem fel, mire ő morogott
- Megyek, megyek – sétál ki lassan
- De mintha élnél – nevettem
- Élek, Élek én – morgott még mindig
- Németek – nevetett Kimi…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése