Léna
A paddockba mentünk ebédelni. Már jól megszokott dolog volt ez. Mindenki a szokásos ételét ette, és a fiúk ismét ugratták egymást:
- Tuti valami olyan szert használsz, ami növeli a teljesítményed – nevetve találgatott Jens
- Nem – nevetett Seb – ugyanazt eszem, mint eddig
- Akkor valami új dolgot csinálsz? – kérdezte tovább nevetve Jens
- Nem – nevetett Seb – csak szerelmes vagyok, ennyi az új dolog
- Akkor is van valami – nevetve mérgelődött Jens
- Férfiak – nevetett fel Tina
Már a desszertnél tartottunk, amikor Seb ránézett:
- Szívem, olyan szótlan vagy, baj van? – kérdezte félve
- Nem, semmi baj, csak jól esik a csend – mosolyogtam rá
Seb elmosolyodott, majd mindenki folytatta az ebédet. Seb egyre több édességet evett, ami nekem is szemet szúrt.
- Te pasi – nevettem rá – mi van veled?
- Nem tudom – nevetett Seb – terhes vagyok
Mindenkiből kitört a nevetés. Alig bírtuk magunkat összeszedni.
- Nem is tudtam, hogy nálatok Seb hordja ki a babát – nevetett Jens
- Én se – törölgettem a könnyeimet a nevetéstől
- Én férfi vagyok – húzta ki magát Seb
- Ha Tommi ezt meglátja – nevetett Tina
- Nekem végem – nevetett Seb
- Jól vagy tartva – nevettem én is – Én szeretem a pócod, de nem kell nagyobb – simogattam meg a pociját a pólója alatt.
Jensék ismét felnevettek. Elég jó hangulatban telt az ebéd. Utána megindult mindenki, mint egy méhkas. Rockyval ismét az eget kémleltük.
- Nem kéne, hogy essen – néztem az eget
- Hát nagyon nem kéne – tette hozzá Rocky
- Na? – jött Seb már felöltözve
- Reménykedj – néztem rá
- Fel a fejjel – nevetett – a remény hal meg utoljára
- Legyen igazad nevetett Rocky
Seb beült és kezdetét vette az edzés.
- Seb az aszfalt hideg, figyelj a gumikra és fékekre. Eső egyenlőre nem várható. Vigyázz a vízátfolyásokkal
- Vettem – szólt bele
Kiküldtük Sebet, pár kör után azonnal az élre állt. Elégedetten néztük, amikor hirtelen beleszólt a rádióba:
- Veszitek a tapadásból, szárad pálya nagy ütemben.
- Rendben, gyere be slickért.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan szárad – szólt hozzám Rocky
- Én sem – húztam el a szám
Seb kiment, így pár szárazpályás beállítást is kipróbáltunk. Hirtelen Kevin szólalt meg a pitwall rádión keresztül:
- Léna, eső várható, ismétlem eső várható
- Vettem Kevin – jeleztem vissza a mérnöknek, majd megnyomtam a VET – nevű gombot.
- Seb, eső várható, nagyintenzitású és kitarthat az edzés végégig.
- Ezt nem hiszem el – mérgelődött Seb – renden, értettem
Nem kellett sok, az eső valóban rákezdett, és nem is gyengén. Mindenki visszajött a bokszba és nézte az esőt. Leszálltam a pitwallról és Sebhez mentem.
- Ez már nem fog elállni – nézett rám, majd kiszállt és levette a bukóját
Igaza lett, tényleg nem állt el. Páran még próbálkozta, de a szerencsén múlt, hogy nem törték össze magukat. Seb 10. lett, Mark az első, ami megint nem tetszett és Jens a harmadik. Seb elment interjút adni. Láttam, hogy a kulcsát bent hagyta, gondoltam utána viszem. Amikor épp megtaláltam, interjút adott. Kicsit közelebb mentem, hogy halljam, mit beszél:
- Amikor látjuk önöket, vagy halljuk akkor mindig olyan ridegen és kimérten beszélnek egymással, a feleségével, miért van ez? – kérdezte a riporter
- Nem mondanám, hogy ridegek vagyunk egymáshoz. Ez a munkahelyünk és dolgozni járunk ide. Mindnet megteszünk, hogy sikereket érjünk el. Amikor a pilótafülkében ülök, nem arra gondolok, hogy kedvesem van a vonal másik oldalán, hanem egy kiváló mérnök, akire bátran rámerem bízni az éltem. És ez fordítva is így működik.
A kérdezőnek nem volt több kérdése. Mi tagadás Seb jól lerázta őket, nem szereti a magánjellegű kérdéseket. Amikor megpillantott, azonnal odasétált hozzám Brittával:
- Szépen kezelted – dicsérte meg Britta
- Nem szeretem, ha bele avatkoznak az életembe – húzta el a száját – Hát te mi járatban gyönyörűm? – kérdezte mosolyogva
- Benn hagytad a kulacsod, gondoltam szükséged lesz rá
- Köszönöm – ölelt meg
Sok munka várt ránk az edzés után, mivel nem tudtuk, hogy milyen időmérőre számítsunk. Kielemeztük az adatokat, és két verziót állítottunk fel. Seb is jelent volt, majd este vázoltuk Christiannak, aki beleegyezett. Este végeztünk, amikor is összefutottunk Tinával.
- Sziasztok – köszönt – Sajnálom a 10. helyet
- Fátylat rá – nevetett Seb – Hát te? – kérdezett Tinára
- Jenst várom, mert megígérte, hogy kerít csokit.
- Olyan édesszájú, vagy mint Seb – nevettem fel
Ekkor sétált arra felé, drága spanyol riporternőnk. Eléggé méregetett minket, majd odajött:
- Szia, Sebastian, sajnálom a 10. helyet – mondta
- Semmiség - mosolygott rá Seb
- De én mérget vettem volna rá, hogy te nyersz – hízelgett tovább
- Akkor miért nem vettél, elfogyott? – kérdeztem morcosan, amint Tina felnevetett
- Hát te meg ki vagy? – nézett rám
- Aki te sose leszel – néztem rá
- Ja persze a feleség – nézett lenézően
- Tedd hozzá a mérnök szót is – nevettem rá
- Azt hiszed, hogy ha diplomád van, mindent szabad? – kérdezte
- Azt hiszed, hogy ha 10 centis tűsarkad van, mindent szabad? – vágtam vissza, Seb alig bírta visszatartani a nevetését
- Na, mi van, bezárt a pláza? - szállt be Tina is
- Ni, csak Jenson Button barátnője
- A fotós szót tedd hozzá – nevetett Tina is
- Oké, háromig számolok és eltűnsz innen – nevettem
- Tudod tönkre is tehetlek – fenyegetőzött
- Tudod, ki is vágathatlak, úgy, hogy nem lesz munkád – kontráztam
- Ezt még megbánod, hogy belém kötöttél
- Persze persze – nevettem pfffffff.. – fujtattam mint egy macska, amire elment
Sebből hatalmas nevetés tört ki, alig bírta magát összeszedni.
- Ez nem volt semmi lányok – nevetett
- Ez a nő mindenkire rászáll, de rád nem hagyom – néztem rá
- Ahogy én Jensre – helyeselt Tina
- Nem lennék az ellenségetek – nevetett Seb
- Ezt közöld Ciaronnal is – nevettem
Jens a nagy nevetésre ért vissza, pár csokival. Tina azonnal birtokba vette őket. Persze a brit megkérdezte, mi ez a nagy nevetés. Seb előadva minket mesélte el. Annyira jól adta elő, hogy Jens szinte fetrengett a nevetéstől.
- Hu, csajok, ti aztán kemények vagytok – nevetett a brit
- Senki se játsszon azokkal, akiket szeretünk – nevetett rám Tina
- Pontosan – helyeseltem.
Nevetve mentünk vissza a szállodába. Már a takaró alatt voltunk, amikor odabújtam Sebhez.
- Seb, fázok – bújtam hozzá, ahogy csak tudtam
- Gyere ide kicsim – ölelt magához szorosan
Egészen a pociáig húztam össze magam, Ráhajtottam a fejem. Lassan simogatni kezdte a hátamat, majd dúdolni kezdett
- Ez mi? – kérdezte mosolyogva
- Nem tudom – válaszolt – eszembe jutott.
- Kellemes a hangod, olyan nyugtató
Seb puszit nyomott a fejemre, majd ismét elkezdett dúdolgatni. Ebbe a nyugalmas hangba aludtam el…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése