Léna
Christian rátapintott a lényegre, jól ismert már minket, szinte tudta, hogy megint kiborítottuk a népet.
- Most, mit követetek el? – nevetett
- Dicsértük Markot – nevetett Rocky – és Tina, nem tudod dolgozni, így ki lettünk zavarva
- És nem látom Sebit – szontyolodtam el, majd felnevettem
- Így jár az, aki nem viselkedik – nevetett Christian – Autó?
- Meg van, még nem lopták el – poénkodott Rocky
- Szeretnék a többiek – nevetett Christian – na, jó, ma nincs dolgotok, holnap úgyis lesz elég, főleg ha esik
- Ne is mondd – húztam el a szám – utálom az esőt
A két férfi felnevetett, majd Christian elsietett. Tom sietett hozzánk:
- Főnökök – nevetett – Mi lesz holnap a felállás?
- Ahhoz képest, hogy szabadnapot kaptunk – nevetett Rocky
- Tom, az irodámban, bal felső fiók – mosolyogtam rá
- Köszi – nevetett
Norbert is betoppant, mosolygott, majd hozzánk sietett:
- Sokat késtem? – kérdezte
- Nem, - mosolyogtam rá
- Sajnálom, hogy Heike olyan korán telefonált, én mondtam neki, hogy ne tegye, de nem hallgatott rám – mesélte bűnbánóan Norbert
- Semmi baj, én mindig hatkor kelek, általában Seb is kell velem, de ő mindig vissza tud aludni – meséltem
- Apropó, hol van Seb? – kérdezte Norbert
- Fotózáson, ha gondolod, megnézheted, téged biztos beengednek – nevetett fel Rocky
- Miért, ti? – lepődött meg Norbert
- Mi tettünk róla, hogy Tina kizavarjon – nevettem én is
- Gondolom Webber is ott volt? – nevetett Norbert
- Fején találtad a szöget – röhögött Rocky
- Akkor maradok veletek – mosolygott
Leültünk egy asztalhoz, és Norbert elmesélte az esküvő utáni dolgokat. Heike volt a legbüszkébb, hogy fia végre minden ízben férj lett. Most épp Melanie életét akarja ebbe a mederbe terelni. Felnevettem. Norbert hiába nem ért ezzel egyet, mégis Heike a család feje, neki nem mer senki ellentmondani. Fabi persze örült, hogy az esküvő ideéig, Heike óvó szeme nem rajta volt, így ő bánkódott talán a legjobban, hogy vége van. Meséltünk egy kicsit az autóról, hogy sokat várunk ettől a hétvégétől.
- A sajtóval hogy álltok? – kérdezte Norbert – Megtudták már?
- Szerencsére még nem – mosolyogtam – Még a montreali akciónkról tudnak. De így is néha idegesítőek, akkor mi lesz, ha megtudják – húztam el a szám
- Légypapír leszel – nevetett Rocky
- Az nem kifejezés – nevettem
- Mondjuk nem könnyű úgy, ha mind a kettő fél ennyire a sajtó közelében dolgozik – mesélte Norbert
- Mondjuk Alonsoék is fasírtban vannak – mesélte Rocky
- Honnan tudod? – kérdeztem
- Andrea Stella mesélte – nevetett
- Én nem is ismerem a többi mérnököt, csak látásból – húztam el a szám
Rocky felnevetett, amikor jött Seb és Tina.
- Végeztetek? – kérdeztük, szinte egyszerre
- Miután kijöttetek, már könnyebben ment – nevetett Tina
- Bocs, de egyszerűen nem bírtuk ki – nevetett Rocky is, majd rám mutatott, mint fő bűnösre.
- Igen, tudom. Ismerlek már titeket – kuncogta Tina
- Nem baj, én így szeretlek titeket– nevetett Seb.
- Apropó szeretet. Tina, egy szőke brit vár téged a Home-ban. Már ott van egy ideje – jutott eszembe.
- Mondhattad volna előbb is – nevetett Tina, majd elrohant.
- Szép dolog a szerelem – mosolygott Norbert
- Igen – mosolygott Seb
- Képzeld – fordultam páromhoz – Ma szabadnapot kaptunk a főnöktől
- Na, az jó – nevetett – Végre!
- Seb, sajtótájékoztatók hada vár rád – jött oda Britta
- Uh, tényleg – húzta el a száját – Sajnálom, nem akar ez nekünk összejönni.
- Hát nem – morogtam én is – Mindegy, szeretlek – csókoltam meg
- Este találkozunk – suttogta
Seb elment Brittával, Norbert pedig Tommival. Ketten maradtunk a franciával ismét.
- Ha már így kettesben vagyunk, gyere, bemutatlak pár mérnöknek – nevetett
- Az jó lesz – nevettem
Kimentünk a Home-ból és a paddockban sétáltunk, épp a Ferrarisok jöttek velünk szemben.
- Szia Rob és Andrea – nevettet rájuk Rocky
- Szia Guill – nevettek
- Szeretném bemutatni a mérnökünket, bár tudom, hogy már hallottatok róla, de nem ismeritek. – nevetett a francia – Szóval ő itt Léna Morgen. Léna ők pedig Rob Smedley és Andrea Stella
- Sziasztok – nyújtottam nekik a kezem, amit elfogadtak
- Sokat hallottunk már rólad – mesélte Rob – Tehetséges mérnök vagy.
- Köszönöm – mosolyogtam
- És ördögi – nevetett Rocky
- Ciaron is ezt szokta mondani – nevetett Andrea
- Az nem lep meg –nevettem – Ciaronnal háborút folytatunk.
- Nem csodálom – nevetet Rob – Irigyellek titeket, nagyon jó az autótok - morgott
- Nektek meg szép a történelmetek – nevettem
- Igaz – bólintott Andrea. – Amúgy hallottunk pár dolgot – mesélte félve
- Ki vele, mondd csak – nevettem – Most éppen mi talált ki a sajtó?
- Te és Vettel tényleg házasok vagytok? – kérdezték
- Igen – mosolyogtam
- Érdekes lehet, hogyha a férjed ül az autóban – mondta Rob
- Ha Sebastian az autóban ül, akkor nem a férjem – meséltem – hanem a pilótám. Ilyenkor a személyes érzelmeket félre kell rakni, hogy hideg fejjel tudjak gondolkodni.
- Jogos – mosolygott Rob
Hirtelen egy ismerős arc száguldott ki a Ferrari Home-jából.
- Sziasztok, srácok – köszönt a két Ferraris férfinak, majd megállt és csodálkozott – Léna?
- Szia, Jules – mosolyogtam rá
- Szia, kellemes meglepetés – mosolygott – Mi járatban?
- Csak beszélgettünk – nevettem
- Hu, nekünk mennünk kell, mert Stefano fasírtot csinál belőlünk – poénkodott Rob – Örülök, hogy megismertelek Léna.
- Én is – mosolygott Andrea
- Én is srácok – mosolyogtam
- Hu, a feleségem – nézett a telefonjára Rocky – Most lelépek, el ne vessz – nevetett – Seb meg fog ölni, ha elveszel.
- Hahaha, francia – nevettem
- Ketten maradtunk – mosolygott Jules – Nincs kedved enni valamit?
- Miért is ne – nevettem
Lassan sétáltunk a paddock felé. Ott ettünk, nem akartunk egyik csapathoz sem menni. Jules mesélt magáról, és elmesélte, mennyire szeretne már itt az F1-ben bizonyítani. Mosolyogtam rajta, mert olyan ambiciózus volt, mint Seb. Látszott, hogy nem fél a munkától és kész keményen küzdeni.
- És te, hogy csöppentél ide? – kérdezet
- Alsóbb kategóriákban dolgoztam, amikor is tavaly decemberben Guill felhívott, hogy a Red Bullnak szüksége lenne még egy mérnökre, egy mérnök tanoncra. Azonnal beajánlott a francia, és megkérdezte, van-e kedvem hozzá. Azonnal igent mondtam.
- Melyik volt az első versenyed, amit te irányítottál?
- A monacói – mosolyogtam – a hely már magában pikantérikus, nekem viszont felejthetetlen.
- És Vettelel, hogy jöttetek össze? – kérdezte, majd gyorsan hozzátette – Nyugi, nem mondom el az újságíróknak, nem szeretem őket. – nevetett
- Igazából nem tudom – mosolyogtam – minden olyan gyorsan történt, de nem bántam meg.
- Boldog vagy vele?
- Igen – mosolyogtam –nagyon boldog.
Jules közelebb hajolt, majd hirtelen elsimított egy hajszálat az arcomból. Percekig nézett, én viszont hátráltam.
- Bocsánat, csak nem akartam, hogy megedd a hajad – mosolygott
- Köszönöm – mosolyogtam egy kicsit, majd az órára pillantottam.
- Milyen a Red Bull csapat? – kérdezett tovább
- Vicces – nevettem fel.
***
Seb
Épp Michaellel sétáltam vissza a sajtótájékoztatóról. Persze meg-megálltunk nyilatkozni, és olyankor ugrattuk is egymást. Szeretek Michaellel lógni. Ahogy beértem a Home-ba, összefutottam Tommival. Leültünk beszélgetni, amikor Jean-Eric Vergne jött oda hozzánk.
- Bocs, hogyha megzavarok valamit – szólt közbe – De épp a mérnököd fűzi Bianchi a paddockba.
- Hogy mi? – kérdeztem meglepetten
- A Ferrari tesztpilótája simogatja a nőd arcát. Mert gondolom, a te feleséged mivel Red Bullos ruha van rajta és mérnök.
- Ezt nem hiszem el! – csattantam fel
- Én csak gondoltam szólok – védekezett azonnal JEV
JEV elment, én pedig nem tudtam hova tenni, az előbb hallottakat.
- Nem hiszem, hogy van benn valami, amit mondott – utalt JEV-re Tommi. – Léna nem hülye, nem hiszem, hogy kikezdene vele.
- Léna nem is, de Bianchi még kikezdhet vele – morogtam
- Nyugodj le, lehet félre értett valamit – magyarázta Tommi
- Igazad van, Ciaron is bogarat ültetett a fülembe, lehet, hogy csak félre nézte, vagy nem tudom, megkérdeztem majd Lénát.
- Ez a beszéd haver – mosolygott Tommi – fejlődtél.
- Azt nem mondtam, hogy attól még nem piszkálja a csőröm – húztam el a szám…
***
Léna
Léna
Elég sokáig beszélgettünk még Jules-el, amikor is úgy ítéltem meg, hogy vissza kellene mennem. Felvettem a cuccaim. Rocky irt egy SMS-t, hogy Tim elvitte a kocsim, így Sebbel menjek. Nem bántam, így legalább a párommal lehetek. Kerestem mindenhol, de nem találtam. Lementem a parkolóba, a kocsija sem volt már ott, és senkit sem találtam, így a taxin gondolkodtam.
- Hát te? – nevetett Jules
- Itt hagytak – nevettem
- Ez hiba volt – nevetett – Gyere, elviszlek, tudom hol szálltatok meg.
- Igen? – kérdeztem
- Igen – nevetett – Mert mi is ott szálltunk meg
Felnevettem. Nem is tűnt fel, hogy a Ferrari is ott van, igaz nem sokat tartózkodom a szállodában. Jules visszavitt, és az emeletig kísért. Seb épp kint volt.
Szúrós pillantásokat küldött a francia srác felé, majd fogta magát és bement. Megköszöntem Jules-nek hogy a hotelbe hozott, majd párom után siettem.
- Nem tudtam, hogy ennyire jóban vagy a Ferrarisokkal – húzta el a száját Seb
- Jules-el a focin ismerkedtem meg, mint tudod, a többiekkel meg ma.
- Elég sokáig voltatok – morgott
- Igen, mert mindenkinek dolga akadt, és meghívott enni, majd mindenki elment, és a parkolóban találkoztunk.
- Szóval tényleg együtt etettek? – nézett rám – és simogatta az arcod is?
- Nem, honnan veszed? – lepődtem meg
- Jean Eric Vergne mesélte, hogy látott titeket.
- Nem történt semmi, csak majdnem megettem a hajam és azt simította ki
- Bízom benned – puszilta meg a fejem – Csak abban a Bianchiban nem
- Olyan cuki vagy morcosan – pusziltam meg
- Igen? – kérdezte
- Igen – nevettem
- Vigyázzon a hölgy, ne szemtelenkedjen – mutatta fel az ujját, én meg megcsókoltam
Másnap reggel, nem voltam annyira fáradt. Amint kiértem a pályára, azonnal elővettem az adatokat és Rockyval szinte eső elleni táncot roptunk, csak, hogy ne jöjjön az égi áldás.
Ahogy telt az idő mindenki lézenget. Tina is mosolyogva jött a laptopjával, Sebbel, hogy végre megnézzük a képeket.
- Nagyon jók lettek – mosolyogtam rá – Remek fotós vagy
- Köszönöm – mosolygott Tina – remélem, a főnökségnek is tetszik
- Most mész bemutatni?
- Igen – mosolygott
- Ne félj, jók lettek – biztattam
- Nekem is nagyon tetszik – nevetett Seb – Christian miatt, meg ne aggódj
- Köszi – mosolygott Tina, majd futott a főnökhöz.
Sebbel addig átbeszéltem a terveket és kértem, hogy ő is kezdjen fohászkodni, hogy ne essen.
Kezdetét vette az első edzés. Nem volt szerencsénk, az eső megajándékoztatott minket. Elhúztam a szám és azonnal a „B” tervre álltam.
- Seb, „B” terv – szóltam neki a rádión
- Vettem – felelt szűkszavúan.
Jó formán a pálya egyik felén esett, a másik felén nem. Tudtuk, hogy ez hozzátartozik Spához, de kicsit idegesítő volt a gumi használt miatt. A végén szerencsénkre száradni kezdett. Nem zártunk rosszul, Seb negyedik lett Jens harmadik és meglepetésre a két Mercedes végzett az élen Schumi és Rosberg sorrendben. Épp megjegyeztem Rockynak, hogy jól kezdi az ünnepelt. A francia persze felnevetett. Christian is elégedett volt a munkánkkal, így készülhettünk is a második edzésre, de Seb előbb elvitt enni Jensel és Tinával…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése