*Tina*
Ebéd után visszasiettünk az edzésre. Mindenki imádkozott, hogy kerüljön el minket az eső, de a terv nem vált be. Eleinte tényleg megkímélt minket, de végül lecsapott, méghozzá nagyon erősen. A srácok vissza is álltak a boxokba.
- Így is harmadik vagy – simogattam Jenson tarkóját, miután átszaladtam hozzá.
- Csak unom már ezt a hülye esőt – morogta az orra alatt, majd megcsókolt.
Mosolyogva igazgattam szétálló hajtincseit.
- Mit érzel? – simogatta a nyakam.
- Dobogót – mosolyogtam.
- Remélem így lesz – mosolygott. – Te vagy a kabalám! – húzott magához.
- Arra szükséged is lesz, mert Sebastian megállíthatatlan – nevettem.
- Te tudod a titkát? – lepődött meg.
- Nem! De látom az eredményeit – helyezkedtem az ölében.
- Tízedik lett – intett a monitor felé.
- Nem jelent semmit – vontam meg a vállam. – Te is harmadik vagy
- Ez úgy hangzott, mintha rosszabb lenne a harmadik helynél – nevetett mellettünk Mike.
- Nem, jobb – pusziltam meg kedvesem arcát.
- Jobb vagyok egy harmadik helynél, de rosszabb Sebastiannál. Szóval szerinted én a második legjobb vagyok?
- Nem az a lényeg, hogy szerintem hányadik helyen állsz, hanem, hogy az év végén a pontok alapján hova sorolnak.
- Remélem minél előrébb – kuncogott. – Na, várj, most el kell mennem interjúkra! Utána találkozunk – csókolt meg.
- Okés – csaptam a fenekére búcsúzóul.
- Rossz vagy – kacsintott, majd kisétált a boxból.
Hosszú idő múlva kaptam vissza, mikorra éhségem már nagyon nagy volt.
- Jeeeeens – simogattam a mellkasát.
- Tiiiiina – utánzott vékony, lányos hangon. - Mondjad Kincsem – puszilt meg.
- Hát.. csak… - kezdtem bele.
- Valamit nagyon akar a kislány – fonta karba a kezét Mike, perverz mosollyal az arcán.
- Igen, egy kis csokit – motyogtam.
- Látod haver, már másra nem is vagy jó – nevetett az edző.
- Ti németek mennyi csokoládét esztek – csóválta a fejét Jens. – Na, megyek, kerítek neked – adott egy lágy csókot, mielőtt elindult.
- Addig megkeresem Lénát – szóltam utána.
- Remélem Buttonnel nem osztozol a csokoládén – pillantott rám Mike.
- Csokit tekintve zsugori vagyok – nevettem, majd megkerestem unokahúgomékat.
Alighogy összefutottunk megjelent egy rég nem látott ismerős, a spanyol riporternő, aki lefeküdt Jensonnel Valenciában.
Hatalmas szerencséje van, hogy jó önkontrollal áldott meg az Isten, mert különben már laposra vertem volna, amiért mindenkit magáénak képzel. Most éppen Sebastian volt az új préda, amit Léna persze nem tűrt szó nélkül. Szépen leoltotta a némbert, aki persze visszavágott. Nem bírtam tovább, én is becsatlakoztam a beszélgetésbe, aminek a következménye, a nő totális utálatának kivívása volt. Valahogy még sem érdekelt… Szálljon le a pasimról és az unokahúgom férjéről, és keressen valami hozzáillő idiótát!
Persze mielőtt lelépett még kaptunk tőle egy jó kis fenyegetést. Hűha….
Jens nem sokkal később érkezett meg. Azonnal rávetettem magam a kezében levő csokoládékra, míg Sebastian elmesélte az előbb történteket. Féltem, hogy mit fog reagálni, hogy esetleg kiakad, mert sajnálja a nőt, akivel viszonya volt, de nem. Jóízűen felnevetett, majd egy csókot nyomott a nyakhajlatomba.
Még akkor is nevettünk, mikor visszamentünk a szállodába.
- Ezt még megeszem – mutattam fel a kezemben levő csokit. – Utána nem zuhanyzunk?
- Együtt? – mosolygott.
- Igen – bólogattam.
- Benne vagyok – lelkesült fel. Lenyeltem az utolsó kocka csokit is, majd belecsíptem Jens pólójába, és annál fogva húztam magammal a fürdőbe.
Alig bírtam kivárni, hogy végre megszabaduljunk a ruháinktól és kényeztetni kezdjük egymást. Mindennél jobban esett magamon érezni az érintéseit.
- Azt hittem nekem nagyobb a szexuális éhségem, nem neked – simogatott pihegve. Teljesen kifáradtunk egy felettébb hosszú és tartalmas éjszaka közben.
- Nem tudom, mi van velem – vontam vállat. - De, nagyon jól éreztem magam – bújtam.
- Én is – kuncogott. – De azt hiszem most már ideje aludnunk –csókolt a hajamba.
- Ühhüm – egyetértően bólogattam, majd szép lassan mindketten elszenderültünk.
Reggel kicsit bealudtunk, így sietősen mentünk a pályára, ahol Mike bevetve legszigorúbb arcát, karba font kézzel várt minket.
- Az éjszaka alvásra való, nem huncutkodásra – figyelmeztettt minket.
- Sajnálom, az én hibám volt – szólaltam meg.
- Dehogyis – ellenkezett Jens.
- DE igen! Miattam nyúlt ilyen hosszúra az éjszaka – magyaráztam.
- Nem érdekelnek a részletek – fogta be a fülét. – Csak az, hogy mindig időben ideérjetek – megértően bólintottunk.
- Tényleg bocs – néztünk rá bűnbánóan.
- Jenson, gyere! – intett Martin, majd párom Mikeal az oldalán elsétált. Úgy döntöttem megkeresem Lénáéket. Keresztülvágtam mindenen, hogy végre elérjem a home-ot, majd a Red Bull paddockját. Ahogy a kilincsért nyúltam megpillantottam a spanyol riporternőnket.
- Te mit keresel itt? Ide nem jöhetsz be! – szóltam rá.
- Mi közöd neked ahhoz, hogy én hol vagyok? – flegmáskodott.
- Sok, amíg én és a rokonaim itt dolgozunk –vetettem oda.
- Te? Itt dolgozni? – nevetett gúnyosan. – Te egy kész vicc vagy aranyoskám! Az, hogy szaladgálsz ide-oda, az nem munka! Egyszerűen arra utal, hogy egy hülye kis csitri vagy, aki a hírnévre vágyik, így minkét nagystílű csapatnál keres magának egy kis belépőt.
- Te nem vagy normális, bár ezt eddig is tudtuk! – indultam volna tovább.
- Szerintem inkább Jenson a nem normális! – amint meghallottam a szavakat, dühösebb lettem, mint eddig valaha.
- Ne merd őt a szádra venni! – kiáltottam rá.
- Mondd csak, boldoggá tudod te egyáltalán tenni azt a srácot? Mert Valenciában nagyon panaszkodott rád…
- Mivel már akkor is szerelmes volt belém, és nem tetszett neki, hogy nekem volt valakim! – vetettem oda idegesen.
- Hát persze, már akkor is tudtuk, hogy egy egyszerű ribanc vagy!
- Te nevezel engem ribancnak? – nevettem gúnyosan. – Mikor rámászol minden szembejövő férfira? Engem legalább valaki szeret!
- Szeret megdugni esténként! De ő is tisztában van vele, hogy egy kis sehonnai csitri vagy, akinek még esze sincs!
- Attól, hogy valaki fotós, még nem hülye! – hallottam meg Christian hangját.
- Neki is szexel fizetsz? – vetette oda az a némber, mire nem bírtam tovább uralkodni magamon és lekevertem neki egy hatalmas pofont.
- Hé-hé-hé! – jelentek meg a többiek is. Seb elkapott míg Léna kiabálva távolítatta el az illetéktelen látogatót.
- Nyugodj le! – kérlelt Sebastian. – Az idegesség semmire sem vezet.
- Mi… mi van, ha igaza van? – remegtem az idegességtől, szememből pedig patakként kezdtek folyni a könnyek.
- Miben? – nézett rám értetlenül a szöszi.
- Mindenben, amit mondott! Hogy egy ribanc vagyok, és Jens csak a szexért van velem, mert hülye vagyok…
- Akkor vagy hülye, ha ezeket elhiszed! Jenson szerelmes beléd! Hidd el! Még sosem láttam ennyire boldognak! Te pedig nem vagy ribanc, egyszerűen csak mersz hinni a jó dolgokban
- Azt mondod? – haraptam egyet a csokoládémba.
- Igen – mosolygott.
- Köszönöm – mosolyogtam. – És sok sikert.
- És szárazságot – biccentett.
- Azt is – nevettem fel, mire Jens idegesen szaladt felénk.
- Mi történt? – kérdezte rémülten.
- Hosszú történet – nevettünk Sebbel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése