Léna
Nagy levegőt vettem, majd határozott léptekkel indultunk meg. Seb egyre jobban elérzékenyült, ahogy anya is és Heike is. Amikor odaértem Sebhez, apa átnyújtotta a kezem Sebnek, aki azonnal megfogta.
- Most már a tiéd – mosolygott rá apa
Seb is elmosolyodott, apa hátralépett. Kezdetét vette a szertartás. A pap elég sokáig beszélt, de nem rá figyeltem, hanem Sebre. Ahogy néztem a boldogságtól könnyező arcát, az én szemem is könnyezni kezdett. Nagyon boldog voltam abban a percben, éreztem, hogy szeretnek. Az eskünk letétele után, még jobban sírtak a szeretteink, ott már Tina is csatlakozott anyáékhoz. Majd lassan a legfontosabb részhez értünk:
- Sebastian Vettel, akarod az itt megjelenő Léna Morgent hites feleségedül? Mellette leszel jóban, rosszban, betegségben, egészségben, míg a halál el nem választ?
- Igen – mondta ki Sebastian a bűvös szót.
- Léna Morgen, akarod az itt megjelenő Sebastian Vettelt hites férjedül? Mellette leszel jóban, rosszban, betegségben, egészségben, míg a halál el nem választ?
- Igen
- A rám ruházott hatalomnál fogva, önöket házastársakká nyilvánítom. Megcsókolhatja a mennyasszonyt
Itt már mindenki patakokban törölte a könnyeit, még az apukák is elérzékenyültek, valamint Rocky és még Kimi meg Jens is. Sebastian vadul megcsókolt, amit nagyon élveztem, és egyre mélyítettem azt.
- Khm… khm… - jött oda Melanie – Had, gratuláljak
Erre indult meg a nagy gratuláció had, két nyelven is. Hol angolul, hol németül köztük meg a jó kívánságokat. Az utolsó pár Tina és Jens volt. Tinát megöleltem, és akkor ismét előtörtek a könnyeim:
- Elnézést drága csapattársaim – szólalt fel Stu a szerelők gyöngye – Menjünk bulizni, ne sírjunk, rövid az élet
- Red Bull Racing – nevettem fel, mindenki csatlakozott hirtelen – Stu, még lesz egy vacsora – nevettem drága szerelőknek
- Remek – nevetett ő is
- Komolyan, néha letagadlak titeket – nevetett Christian is
- Mi is szeretünk főnök – skandáltuk egyszerre ez egy régi szokás volt, ha Christian beszólt nekünk.
Beültünk a kocsiba Sebbel, úgy volt, hogy Tommi vezet. Seb persze meg gondolta magát, hogy mégis ő vezetne, mert, ő a pilóta. Kimi ezt nem hagyta, elvette a kulcsokat és ő ült a vezető helyre, Tommi az anyósülésre, még mi hátra Sebbel. Seb nem bírt magával, felhúzta a szoknyámat, és simogatni kezdte a combom, majd az ajkaimra tért át.
- Héééé gyerekek – nevetett Kimi – Nem itt kéne.
- Pont te mondod, aki olyan szabad elveket követ – nevetett Seb
- Nekem mindegy – rántotta meg a vállát Kimi – Ha ennyire ingyen mozit akarsz adni
- Azt mégse – nevetett Seb
- Akkor bírd ki – nevetett Tommi is.
Nagy nehezen kibírtuk, de ahogy mi bementünk, Rocky elmondása szerint Tináék voltak terítéken. Ilyen a mi társaságunk. Mindenki megérkezett, így kezdetét vette a vacsora. Seb folyton nevetett és mosolygott, és hozzá kell tennem nagyon jól áll rajta az öltöny, nagyon sexi volt. Ezt meg is osztottam vele a desszert közben. A hír hallatán hangosan felnevetett, hirtelen mindenki ránk nézett. Rocky szerencsére megmentett minket:
- Engedjétek meg, hogy szóljak pár szót az ifjúpárról – állt fel Rocky és felemelte a poharát – Mindkettőjüket régóta ismerem. Emlékszem, amikor Sebastian hozzánk került 2009-ben, milyen fiatal is voltál – nevetett a francia – de a korodhoz képest nagyon érett vagy. Léna téged is akkor tájt ismertelek meg, még az alsóbb kategóriákba dolgoztál, és minden vágyad a az F1volt. Tudtam, hogy jó mérnök leszel, ezért amikor Christian tavaly közölte, hogy válasszak valakit, azonnal a te neved mondtam. Bevallom, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy összejöttök, de örülök, hogy így alakult. Ez remek a csapatszempontjából – nevetett Rocky – Léna mindig tudja, hol van Seb és az ellenfelek sem próbálkozhatnak azzal, hogy valami bomba nőt küldenek, hogy kiszedjék az adatokat, mert Sebi csak a feleségének él. – Rocky utolsó mondatára hatalmas nevetés kerekedett, hiába a francia hozta a formáját.
A vacsora után indulhatott is a buli. Rocky odajött mellénk és javasolta az italok eldugását Kimi elől, mert különben csúnya buli lesz. Mi csak felnevettünk rajta. Nem sokáig volt nyugtunk, mindenki táncolni akart. Először apával táncoltam, majd Rocky jött és utána Tommi. Természetesen Christian sem maradhatott ki a sorból, amit Seb végig nevetett, amikor mellettünk táncolt Tinával. A főnökünk viccesen meg is fenyegette, hogy ezért még számolunk. A végére már nagyon fáradt volt, amikor is az utolsó tánc következett, Seb Jenstől kért le. A zene elindult és csak mi ketten táncoltunk. Mélyen egymás szemébe néztünk, majd összebújtunk. Felejthetetlen pillanat volt. A zene végén, Seb karon fogott és kivitt a teremből, ideje volt lelépni. A többiek még buliztak, amikor mi már a szobánk felé mentünk. Seb felkapott és ismét átvitt a küszöbön:
- Olyan deja vum van –nevettem rá
- Nekem is – nevetett fel
Amikor a szobára néztem, eltátottam a szám. Mécsesek vezettek az ágyig rózsaszirmok a fürdőig, ahol a kádban víz volt tele szirmokkal. Egyszerűen csodás volt.
- De mégis hogy szervezted ezt meg? – kérdeztem meglepődve
- Tudod – mosolygott sejtelmesen – Ebben az egy hétben mindig elmentem itthonról és csak este jöttem haza
- De Fabi is veled volt – csodálkoztam el magam
- Igen – nevetett – Segített a vásárlásban
- Én azt hittem, nem érdekel az esküvő, azért mész el – osztottam meg vele gondolataim
- Fontos volt nekem az esküvő – simogatta meg az arcom
- Most már látom – bújtam hozzá
- Minden percét ki akarom élvezni ennek a napnak – csókolt a nyakamba Seb
Lassan húzta le a cipzárt, közben az ajkaimat kényeztette. A ruha azonnal megadta magát. A kezei egyre lejjebb és lejjebb csúsztak, az ajkai viszont nem engedték el az enyémet. Lassan én is levettem róla az inget. A gombok könnyen adták meg magukat, lassan végig simítottam kidolgozott testén. Belenyögött a csókunkba, majd felkapott és a fürdőbe vitt. A kád előtt kapcsolta ki a melltartómat, majd melleimmel kezdett játszani, őrjítő volt, minden egyes mozdulata, csókja. Lassan megszabadultunk az utolsó ruhadarabtól is, lassan Seb helyezett a kádba, majd ott folytatta tovább a kényeztetést. Már nagyon nem bírtunk magunkkal, amikor kiszálltunk és csókolózva haladtunk az ágy felé. Felfeküdtem rá, majd Seb felém hajolt.
***
Másnap mosolyogva mentünk le reggelizni. A többiek is lent voltak már, elég kómás fejjel. Amikor megláttam az arcokat a nevetés kapott el:
- Mi is téged – húzta el a száját Christian – Nem illik kinevetni a főnököt.
- Hát persze főnök – nevettem
- Legközelebb hangtompítót – ásított Rocky
- Hát persze Rocky – nevetett Seb is
- Aztán merre tovább? – kérdezte Kimi
- Görögország – nevetett Seb
- Ott most süt a nap? – kérdeztem félve
- Igen – mosolygott – egész héten sütni fog
- Ez az – nevettem fel
- Ez hihetetlen – nevetett Tina – Most már tudom, mivel lehet ijesztgetni a Red Bull Racinget
- Mivel? – kérdezte álmosan Jens
- Hát az esővel – nevetett Tina
Hatalmas nevetés kerekedett, ha jobban belegondolok, tényleg nem szeretjük az esőt. Az idei évben nem fekszik az autónak.
Lassan szedelőzködtünk Sebbel, hogy elérjük a járatott Görögországba. A gépen ülve gondolkodtam el az elmúlt eseményeken. Seb békésen aludt, megsimogattam az arcát. Ki gondolta volna még a téli tesztek alatt, hogy ebben az évben, az első évemben hozzámegyek a csapat egyik pilótájához? Szerintem senki, még én sem. Eleinte azt is nehéz volt elfogadtatni, hogy nő ül az irányító pultban. Seb és Rocky rengeteget segített ebben, bár Seben lepődtem meg a legjobban. Soha sem gondoltam volna, hogy ennyire az ötlet mellett lesz, amikor hivatalosan is közölték vele a tényeket karácsony után. Emlékszem az első futamomra Ausztráliában. Ott még csak lótifuti voltam, mindent Rocky orra elé tettem, amíg ő bőszen magyarázta a teendőket. Azon a hétvégén vallott szerelmet Seb és azon a hétvégén kezdődött a bujkálásunk is. A másik forduló pont Monaco volt, több szempontból is. Tina csatlakozása sokat jelentett, örültem, hogy valaki van mellettem a családból, valamit Monaco volt az első önálló versenyem is. Sosem felejtem el azt a nagydíjat és a lármás éjszakákat sem. Most már javában tart a szünet, feleség vagy, már papíron és az Isten színe előtt is. A gyűrűnk most már a templom falai között is érvényes, és megünnepelhettük barátainkkal ezt az eseményt. Sok mindent átéltünk a szezon első felében, de ha engem kérdeznének az újságitok vagy a riporterek, én azt felelném, a java csak most lesz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése