Léna
Meglepődtem, amikor Jens és Tina sütivel kínált minket a boksz előtt. Először gyanakodva néztem az ételre, nem szokott előfordulni az ilyesmi. Persze, amikor rákérdeztem, Tina forgatta a szemeit, így tudtam, hogy semmi trükk nincs a dologban. Legjobban Seb örült a sütinek, és már fente rá a fogát, majd emlékeztettem, hogyha Tommi megtudja, akkor keserves percek elé néz. Seb gondosan rejtegette a zsákmányt. Vacsora után Tináék úgy döntöttek, filmet néznek, mi pedig lecsaptunk a sütire:
- Hm…, nem is rossz a McLarentől – kóstolt bele Seb
- De a Keynes-i a legfinomabb – nevettem fel
- Így van – helyeselt azonnal Seb – a hazainál nincs jobb – nevetett
- Hééééééé uraság, nem lesz az egy kicsit sok – nevettem rá, amikor már a második adagot ette
- Hát… előfordulhat – nevetett – Inkább neked adom – nyújtott át a tányérját
- Persze, hogy utána meg meghízzak és utána már nem fogok kelleni neked –nevettem fel
- Nekem akkor is kelleni fogsz, ha felszedd pár kilót – mosolygott rám
- És ha egy bálna leszek?
- Akkor is – döntötte nekem a homlokát
- Minden férfi ezt mondja – nevettem – és mégis elválnak, meg szeretőt tartanak.
- Nekem is van szeretőm – nevetett fel
- Igen? – néztem rá – Ki az?
- Itt áll előttem – nevetett tovább
- Szóval a mérnököddel csalsz meg?
- Igen, de még hányszor – csókolt meg, miközben egy falatot lopott a sütiből
- Kezedre csapok most már – szóltam rá jókedvűen – így is van már egy kis pocid.
- De én férfi vagyok – húzta ki magát
- Férfi? Hol? – kaptam fel a fejem, mintha keresném
- Haha – nevetett gúnyosan Seb – Amikor a hölgy alattam nyögdécsel, akkor is ezt gondolja?
- Vannak kivételek – néztem rá szépen
- Na persze – nevette el magát
- De te Forma 1-es pilóta vagy, és nem előnyös, ha nem férsz be a kocsiba, vagy nem jó a balansz a súlyod miatt.
- Igen is mérnök asszony – nevetett Seb – Komolyan, mint Adrian, amit mondott, ez olyan. Az ideáli versenyző: 50 kg 50 cm – nevetett
- Ez így van – helyeseltem – de én szeretem a pocidat – pusziltam meg az említett testrészt.
- Nők – nevetett fel Seb – vagyis Mérnök nők
- Pilóta pasik – nevettem fel én is
Befészkeltem magam az ágyba és ráhajtottam a fejem a pocijára, úgy néztem a tv-t. Seb hangosan felnevetett, majd kapcsolgatni kezdte az adókat. Természetesen egy meccsen akadt meg a szeme. Az én szemem viszont, egyre jobban nehezült, így lecsuktam őket, és már is elnyomott az álom.
Másnap reggel kivételesen Seb kelt előbb. Ahogy kinyitottam a szemem, azt vettem észre, hogy néz:
- Mióta nézel? – kérdeztem
- Már egy ideje – mosolygott
- Jobban vagy?
- Igen.
- Annak örülök – mosolyodtam el
- Szívem, ki fogsz akadni – nevetett fel Seb
- Mi történ? – kaptam fel a fejem
- Nézz ki az ablakon – nevetett Seb
- Neee , kérlek neee – kezdtem el félni, elhúztam a függönyt és esőt láttam – na, jó, én nem megyek innen ki.
- Kicsim, gyere – húzott fel Seb
- Nem lesz jó az autó – húztam el a szám – Esőben megőrül, pedig már kétszer is szétszedtük, nem tudom, mit csináljak már vele
- Amit megtehetünk, azt megteszünk – mosolyodott el – Gyere zuhanyozni – emelt fel és a karjaiban vitt be a fürdőbe.
Amikor kiértünk, lepakoltunk majd a padockba találkoztunk Tináékkal.
- Az arcotok mindent elárul – nevetett Tina, amikor meglátta a fejeket, amiket az eső miatt vágok
- Lassan bérletünk lesz esős futamokra – húzta el a száját Jens is.
- Nekem mondod – dünnyögtem
- Jól van, dünnyögi társaság – nevetett Tina
- Léna – jött Rocky nevetve – Végre meg vagy, Seb mindig elrabol.
- Tessék Rocky – nevettem
- Meg kéne nézni a kislányt.
- Megyek – nevettem
- Milyen kislányt? – lepődött meg Jens
- Az én Kylie-mat – nevetett Seb
- A kidet? – értetlenkedett Jens
- Az autót – nevetett Tina
- Jaaaaaaa – csapott a fejére Jens
- Hallom nagyot esett – nevetett Seb
- Majd a futamon essen nagyot, hogy megelőzlek – nevetett Jens
- Persze persze – nevetett Seb
Lassan szétszéledtünk, a srácok a parádéra, én az autóhoz, Tina pedig a McLaren bokszba ment. Tudtuk, hogy nem fogunk jól muzsikálni, ami eléggé aggasztott minket. Közöltük a tényeket Christiannal is, aki csak annyit mondott, hogy tegyünk meg mindent, amit lehet. Amikor Seb visszajött ő is aggódva figyelte az autót. Sóhajtott egyet, majd öltözni ment. Amikor kijött beült az autóba és kigurult a vizes rajtrácsra. Interrel kezdtünk, így borult a gumiszabály, aminek egy picit örültünk, mert ha felszárad a pálya jó esélyeink is lehetnek. A rajt következett. Jól elrajtoltunk, ám az autónak nem kedveztek ezek a körülmények, ezért Lewis és Jenson is meg előzött minket. Kezdtünk lemaradni, a győzelemért Lewis és Jenson csatázott. Az egyre változó körülmények és a taktikák sem segítettek rajtunk, a sebességünk nem jött vissza, ami eléggé frusztrálta Sebet. Lewis kiesett, így Jensont maradt az élen, de esélyünk sem volt befogni, még Fernandotól is tartanunk kellett. A futamot leintették, Jens nyert, Seb második lett. Keserédesen szálltunk le Rockyval a pitwallról, nem a legjobb érzés Pole-ból visszacsúszni, de tudtuk, ez volt a maximum, amit megtehetünk. Sebnek is egyre jobb kedve lett, a kamerák elkezdték Tinát mutatni, aki nagyon örült. A kivetítő felé néztem, és megmutattam Rockynak is unokahúgom örömét. Rocky is nevetett. Visszamentünk az irodába jelentést írni, majd összecsomagolni. Jövő héttől nyári szünet a pilótáknak, nekünk csak a szünet második hetétől lesz.
- Hamarosan itt az esküvőd – nevetett Rocky – Nem csodálom, hogy Seb vigyorog mindig, mint a vad alma
- Pedig már elvett – nevettem – Te is jössz ám – nevettem rá
- Megyek hát, ki nem hagynám – nevetett Rocky – Neked nem kéne szervezni meg ilyenek?
- Ha én szervezném, akkor karácsonyra se venne el – nevettem fel
- Az biztos – nevetett Rocky – Izgulsz?
- Nem – mosolyogtam
Lassan kimentünk, mert már Sebnek is érkeznie kellett. Meg is jött és bocsánatot kért a második helyért. Persze a csapat megnyugtatta, hogy nem az ő hibája. A szájízűnk is jobb volt, hiszen Webber nem előttünk végzett, így Ciaron is bosszankodott egy sort. Seb nevetve elmesélte, hogy Jens üdvözölte az anyukáját, majd kaptunk egy kis leszidást Rockyval, amiért nem mentünk ki a díjátadásra. Megemlítettem Sebnek, hogy végeztünk és rá várok, azonnal mosolygott és sietve elment átöltözni és pakolni. Tina sétált át a bokszunkba addig, nevetve.
- Szia – mosolygott szívből
- Szia – mosolyogtam rá
- Annyira jó futam volt – áradozott
- Igen – mosolyogta szelíden – a lovagod nagyot alakított
- Igen – mosolygott még mindig Tina – tudtam, hogy jól vezet, de hogy ennyire
- Mindig is jól ment – nevettem
- Léna, jövő hét - szólt közbe Christian
- Tudom – kiabáltam vissza, hogy hallja
- Nem mondod, hogy jövő héten is ott leszel? – lepődött meg Tina
- De, muszáj.
- Seb ki fog akadni, főleg az esküvő előtt.
- Neki is jönnie kell – vontam meg a vállam
- Szép kis esküvő előtti hét – nevetett Tina
- Ti hova mentek? – kérdeztem
- Jens x-edik lakására – nevetett
- Az izgalmas – nevettem én is, amikor Jens került elő
- Hello Lányok – nevetett – Tina mesélte, hogy rávettem egy közös fotózásra a csapattal? – dicsekedett Jens
- Még nem – mosolyogtam – Ennek örülök
- Menjünk bulizni – nevetett Jens
- Jó szórakozást - mosolyogtam még mindig rájuk
- Ti is jöttök – nevetett Jens – Mikor buliztatok utoljára?
- Elég régen – nevettem
- Akkor meg gyerünk – nevetett a brit – Seb?
- Készülődik – épp amikor kimondtam a betűket, megjelent
- Sziasztok – nevetett fel
- Gyere szöszi, megyünk bulizni – nevetett Tina
- Mi? – kérdezte Seb – Menjünk
Elindultunk a klubba, ahol a buli volt. Elég furán néztük ki, mivel tele volt McLarenessel és csak mi voltunk Red Bullosok. Nagyon jól éreztük magunkat, igaz egy picit sokat ittunk. Sokat táncoltunk és nevetgéltünk, remek este volt.
Reggel pici fejfájással keltem, ahogy Seb is, a betegsége már eltűnt, legalábbis láza nem volt. Pár perc nyújtózkodás mellett közöltem vele, hogy 10:00-kor indul a gépünk Keynesbe. Seb morgott párat, majd zuhanyozni ment, amíg én rendeztem a papírokat. Utána váltottuk egymást, majd amikor végeztünk elhagytuk a szállást. A gépen az egész utat végigaludtam Seb karjaiban. Kicsit meglátszott rajtunk a tegnapi buli, amit a gyárban Adrian is észrevett.
- Látom, jó volt az este – nevetett
- Igen – mosolyogtam félszegen
- Nem baj, addig kell ki élni magatokat, amíg fiatalok vagytok – mondta tovább
- Így van – mosolyogtam töretlenül.
Már készen voltak a tervek az új hátsó rész beszerelésére, sőt már az említett darab is megérkezett a gyártásból. A srácok kezdték felszerelni, még Seb az esküvővel foglalkozott, vagyis inkább a csapatból hívta meg az embereket. Végül hozzánk is odaért, és érdeklődve nézte az új autórész beszerelését.
- Szép – mutatott az új részre
- Remélem hasznos is – nevetett Adrian
- Bízom benned – veregette meg a vállát Seb
- Három hét múlva kiderül, milyen irányba halad az új fejlesztés – szóltam én is bele
- Én egyet tudok – nevetett fel Seb – jövő hét szombaton az oltár irányába haladok veled…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése