63. rész

*Tina*

A buli beindult, mindenki mindenkivel táncolt, a legviccesebb páros még is talán Léna és Christian volt. Én, személy szerint Kimivel táncoltam a legélvezetesebbet. Szegény kicsit sokat ivott és hát.. a tánc sem épp a legnagyobb tehetségei közé tartozik. Rengeteget nevettem az alatt a pár szám alatt, amit vele táncoltam, végül Jenson kért le.
Időközben a fiatal pár lelépett, hogy minél előbb túl legyenek a nászéjszakán.
Jensonnel idő közben lassúzni kezdtünk, mire a drága zenészek elkezdték a Micimackó zenéjét játszani. Felnevettünk, majd mind egy emberként énekeltük gyermekkorunk egyik legnagyobb slágerét.
- Ez a gyerekek miatt volt – nevetett a mikrofonba az énekes.
- Ahhoz képest… több felnőttet hozott vele lázba – kuncogtam.
- Mi jobban ismerjük – mosolygott.
Hajnalok hajnaláig táncoltunk. A végén már lelöktem a magas sarkút és mezítláb roptam. Rég voltam lagziba, így minden percét ki akartam élvezni, Jenson pedig ebben örömmel támogatott.
- Lassan mennünk kellene, holnap nem fogunk bírni, felkelni – nógatott Jens.
- Ma, Szívem. Az már ma lesz! – mosolyogtam.
- Tök mindegy kicsi lány – legyintett mellettünk Kimi. – A párod csak arra célzott, hogy tervei vannak a nap hátralévő részére.
- Köszi, de rájöttem – nevettem fel.
- Hát, akkor minek vagytok még itt? – kérdezte. – Persze, ha Jens nem a legjobb partner, akkor itt vagyok én – csapott büszkén mellkasára.
- Az ajánlatod nagyon csábító – vigyorogtam rá. – De tökéletesen meg vagyok elégedve az én britemmel .
- Te tudod – tárta szét karjait. – De, ha még sem, akkor Seb tudja a számom – magyarázta.
- Jól van Räikönnen, elég volt az ajánlgatásból. Próbálj meg inkább kijózanodni és utána hívd fel a nejed, hogy szex hiányod van – mosolygott Jens. Ott hagytuk a finnt és inkább hazamentünk.
Összebújva feküdtünk le aludni. Végig pörgettem magamban a nap eseményeit, ám ahogy Kimihez értem, muszáj volt felkuncognom.
- Mi olyan vicces? – dünnyögte a hajamba.
- Csak eszembe jutott Kimi – kuncogtam.
- Hát, ő ilyen – kuncogott. – Ha sokat iszik, kicsit bolond. De egyébként nagy arc a csávó.
- Vettem észre – nevettem. – Amúgy… - fordultam meg karjai között. – Mikor szeretnéd, hogy hozzád költözzek? – mosolyogtam.
- Holnap már úgy is jössz velem – világított rá a jól ismert tényre. – A cuccaidat meg, majd szólsz, hogy mikor szeretnéd – puszilt meg.
- Arra gondoltam, hogy holnap elmehetnénk anyáékhoz, úgy is kell még pár ruhadarab, és akkor pár fontosabb cuccot magammal is tudok vinni. Feltéve, ha ez így neked is jó…
- Tökéletes! – csókolt meg.
- Örülök – bújtam hozzá. Annyira fáradtak voltunk, hogy nem volt kedvünk még egy kis éjszakai ágytornához sem, ami esetünkben nagy szó.
Pillanatokon belül meghallottam egyenletes szuszogását, majd lassan az én szemhéjaim is elnehezedtek és elaludtam.

Reggel persze mindenki a reggeliző asztalnál sereglett.
- Ti akcióztatok az éjjel? – kérte rajtunk számon a hangzavart a mérnök.
- Nem, most nem – mosolyogtam. Jens álmosan küldött felém egy mosolyt. Szegény még nem igazán volt képbe, nem aludta ki magát, de muszáj volt felébresztenem, mert még össze kell pakolnunk indulás előtt.
- Szerintem a friss házasok voltak – szólt közbe Räikönnen, akin nem is látszott, hogy tegnap akár egyetlen korty is lement a torkán. Friss volt, üde és matt.
- Lehetséges – állapította meg Rocky.
Hamarosan megérkezett az ifjú pár is.  Nem sok idejük volt ránk, megreggeliztek, majd készülődtek a Görögországi nászútra. Én is próbáltam valami lelkierőt verni drága páromba, akinek még így is majdhogynem leragadt a szeme. Gyorsan összeszedtük a holminkat, majd amint elbúcsúztunk Sebastianéktól, mi is búcsúzkodni kezdtünk.
- Köszönünk mindent – öleltem meg utoljára még Laráékat.
- Semmiség – mosolygott. – Mi köszönjük, hogy itt voltatok. Lénáék is!
- Igen, ezt ő is mondta – kuncogtam.
- Tényleg köszönjük – ölelte meg őt Jens is.
- Tényleg nincs mit, és örülök, hogy megismertelek – vigyorgott páromra.
- Én is örülök – bólintott.
- Sziasztok - intettem egy utolsót még a többieknek is. Már nem sokan voltunk. A Red Bull többsége és Kimi is hazautazott.
- Sziasztok – integettek.
- Én vezetek – kaptam ki Jens kezéből a kulcsokat, majd bepattantam az első ülésre.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan – állt meg az ajtó mellett karba font kézzel.
- De-de – nyújtottam ki a nyelvem.
- Na, kösz. Égess le. Végtére is autóversenyző vagyok – dúltfúlt, míg beszállt az anyósülésre.
- Csak anyuékig. Légyszí ’– pislogtam rá szépen.
- Nagyon sokkal tartozol.. – csóválta a fejét.
- Imádlak! – csaptam össze elégedetten tenyereimet, majd beindítottam a kocsit.

Jenson beszunyált az autóban, én pedig halkan kapcsoltam egy kis zenét. Egészen a szüleim házáig dúdolgattam.
- Szívem – suttogtam.
- Hmm? – nyitogatta szemeit.
- Megjöttünk – mosolyogtam rá.
- Ja – megdörzsölte szemeit, majd kiszállt az autóból. A ház üres volt, anyuék még Frankfurtban voltak az esküvő miatt. Úgy döntöttek Laráékkal maradnak pár napot. Előre szóltam nekik, mire készülők, és bár kicsit meglepődtek, nem ellenezték a dolgot.
Egy újabb bőröndnyi ruhát pakoltam össze, majd néhány fontosabb dolgot is elraktam. Apróbb kabalák, fényképek, egy-két könyv, régi, tanulmányimat jelző iratok stb.
 Miután összepakoltunk, elindultunk új otthonom felé.

***

Délutánra értünk vissza Monte Carlóba. A repülőn Jensnek is sikerült kialudnia magát, majd én is szundítottam egy picit.
A bőröndöket a szoba sarkába állítottuk, kiszedtük a szennyest. Indítottam egy gépet, míg Jens helyet csinált a csecsebecséimnek.
- Ide rakhatod a ruháidat – mutatott mosolyogva az egyik szekrényre.
- Jó. Majd. Később. – fontam karomat a nyaka köré.
- Mi a terved? – kuncogott.
- Kipróbálom a medencét – nyújtottam rá a nyelvem, majd kikerültem, hogy a bőröndhöz szaladjak.
- Köszi-köszi – nevetett.  A fürdőruhámmal a kezembe szaladtam a fürdőszobába, ahol gyorsan átöltöztem. Anélkül, hogy Jensre néztem volna, felkötöttem a hajam és leszaladtam a medencéhez. A múlt héten nem volt alkalmam kipróbálni, pedig feltett szándékom volt.
Belemásztam, majd úszni kezdtem. Úgy öt hossz után kikapaszkodtam a szélére. Kicsúszott a hajgumim, így inkább leengedtem az egész hajamat és lemerültem a víz alá. Amint a felszínre jöttem, két erős kart éreztem meg a csípőmnél.
- Neked is, szia – kuncogtam.
- Mondtam már, hogy milyen jól áll neked a bikini? – csókolt a nyakamba.
- Hmmm. Nem, ilyenre nem emlékszek – ráztam a fejem.
- Akkor most már tudod – csókolgatott tovább. – De az áll a legjobban, ha nem takar semmi – keze felsiklott bikini felsőmig és kikötötte. Szembe fordultam vele, mire melleimet kezdte kényeztetni.
- Az első csókunk is egy medencében volt – kuncogtam a fülébe.
- Ideje tovább vinnünk a medencés kalandunk – az ajkaimra tapadt, miközben a bikini alsómat is kikötözte. ..