24. rész

Léna

Indult a zene, Tommival megindultunk Seb és az anyakönyvvezető elé. Tina haladt előttünk virágcsokorral. Az esküvő nem volt hosszú, de annál érzelmesebb, külön féle gondolatok jártak a fejemben. Az eskü letételkor még meg is könnyeztem Seb fogadalmát, nagyon szép volt. A gyűrűk felhúzásánál, pedig Britta érzékenyült el. Amikor aláírtuk a papírokat, tudtam, hogy egy új élet fog kezdődni számomra, egy olyan élet, ahol már nem kell bujkálni, és Sebet bármikor megölelhetem. A hitvesi csókunk lágyan indult, majd Seb eléggé elmélyítette, amit a többiek apró köhögéssel próbáltak jelezni, de mi csak felnevettünk rajta. Úgy döntöttük egy helyi puba megyünk ünnepelni, bár jobban szerettem volna Sebbel kettesben lenni, de ezt a többiek is észrevették. Tina ment ki a mosdóba és egy I love Jenson Button feliratú pólóban tért vissza. Sebbel csak nevettünk, de a németem nem tudta megállni, hogy ne szóljon be:

-          Igen rokon? – kérte számon Tinát – Hát így állunk? Lecseréltél az ellenségre? – nevetett Seb

-          Látod, rokon ez van – nevetett Tina – nem ütöd meg a mércét

-          Szomorúan hallom – nevetett fel Seb

-          Neked nincs felséged? – szólt közbe röhögve Jens

-          De van – mosolyodott el Seb – itt ül mellettem

-          Szeretlek – csókoltam meg

-          Héhé – röhögött közbe Jenson – nem, azért de nem kéne szobára mennetek? Látom ám, hogy kellene

-          Jens egyszer az életbe hallgatok rád – nevetett Seb

Azzal elbúcsúztunk a többiektől, és a szobánk felé vettük az irányt. Seb stílusosan át vitt a küszöbön, igaz közben eljátszotta a hattyúk halálát:

-          Még a végén meghúzódik valamid és Tommi megöl – nevettem felé

-          Tőled drága, semmim nem lesz rosszabb, csak jobb

-          Mi volt a baj a futamon?

-          Fáradt voltam már, meg féltem, hogy elkések – vallotta be – megcsúsztam. Ígérem nem hibázom többet ekkorát.

-          Hiba mindig benne van Seb – simogattam meg az arcát

-          Kicsim, van egy meglepetésem – vigyorgott – Menj addig a fürdőbe

-          Ha már ott vagyok le is zuhanyozok – nevettem fel

-          Rendben – nevetett ő is

Fogalmam sincs, mit tervelt ki, de ahogy ismerem, tudom, hogy nem fogok benne csalódni. Beálltam a zuhany alá, és azon gondolkoztam, hogy ez az első fürdésem feleségként. Saját magamon meglepődtem, és hangosan felnevettem. Amikor végeztem, felvett azt a fehérneműt, amíg még Tinával vettünk, eszembe se jutott, hogy még ezen a héten jól jöhet.

-          Jöhetsz – hallottam meg Seb hangját

Kiléptem. Egy mécses út vezetett az ágyig, ami tele volt rózsaszirmokkal. Az éjjeli szekrény is tele volt apró mécsesekkel, amiknek az illata belepte az egész szobát. Minden csodálatos volt.

-          Te őrült vagy – nevettem fel – ez gyönyörű

-          Te őrjítesz meg – nézett mélyen a szemembe

Lassan az ágyra vitt a karjaiban, majd letett rá. Tudtam, hogy egy felejthetetlen éjszakám lesz…

***

Még Amerikában maradtunk ezen a héten, ugyanis Sebnek jelenése volt New Yorkban, hogy a Red Bull focicsapattal legyen. Amíg ő kötelező rendezvényeken vettem részt, addig én Tinával mulattam az időt. Megbeszéltük, hogy ezután hazamegyünk és megpróbáljuk beadagolni a szülőknek a házasságunk. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű.

-          Ha Larának és Richárdnak ezt beadagolod, akkor nagyon jó vagy – utalt szüleimre Tina

-          Szerintem kettőnk szülei közül még az enyémek a lightosak – nevettem fel

-          Anyósod annyira rossz? – nevetett

-          Nem, csak gondolj bele, a fiad bejelenti: bocsi anya, de megnősültem

-          Jogos – nevetett Tina – de ügyesek vagytok, megoldjátok

Én is ebben bíztam. Már Vasárnap Németországban voltunk. Először az én szüleimnél. Elmondtunk nekik mindent, és szerencsénkre nagyon jól fogadták, örültek Sebnek, és sok sikert kívántak. Utána jött a neheze. Heike eléggé kiakadt azon, hogy nem szóltunk neki, de Seb le tudta nyugtatni azzal, hogy a templomi nyári esküvőt ő szervezhet. Heike végül megnyugodott, és hozzá is látott. Anyák. Sőt még anyut is felhívta, és eléggé jól összebarátkoztak, aminek örültem. A német kirándulás után, az össze cuccom Keynes-ből Sebi svájci házába vittük, ezzel az összeköltözés is letudva. Amire mindennel végeztünk, már kedd volt. Sebbel elég szomorúan vettük tudomásul, már otthon, saját házunkba:

-          Szépen elment ez két hét – nevetett Seb

-          Hát igen – nevettem én is – Christian meg fog minket ölni

-          Hát – nevetett tovább – én anyától jobban féltem, és ha ő egészben hagyott minket, akkor Christian is.

-          Örülök, hogy te pozitív vagy – nevettem

-          Én mindig.

Nagyon jól éreztem magam feleségként. Azt hittem a kapcsolatunk meg fog változni, de részben tévedtem. Változás az volt, de nem negatív irányban, hanem pozitívban. A házasság ugyanis megerősítette a kapcsolatunk minden téren. Sokat vicceltünk még ezzel, hogy feleség és férj, bár ha jobban belegondolok a mi mentalitásunkkal ez jó pár év múlva is így lesz. Azon kaptam magam, hogy pakolok a bőröndbe, mert utaznunk kell. Irány Valencia. Tina is jött ismét, aminek én örültem a legjobban, bár ha jobban belegondolok, akkor nem is én, hanem majd Jenson fog. Seb megígértette vele, hogy nem mutatkozhat többet I love Jenson Button pólóba. A szoba elosztás már úgy volt, hogy én Sebbel mentem egy szobába, Tina pedig az én szobámba költözött be. Tudtuk, hogy csak most fog ugrani a majom a vízbe, mert beszélnünk kell Christiannal. Kipakolás után az irodájába is mentünk.

-          Beszélnünk kell veled – léptünk be Sebbel

-          Miről van szó? – mosolygott – Csak nem autó?

-          Nem – kezdtem bele – tudod…

-          Majd én – intett le Seb – Christian én szerelmes vagyok Lénába, sőt összeházasodtunk.

Christian szemei elkerekedtek és csak bámult ránk. Percekig nem jutott szóhoz, majd nagy nehezen még is megeredt a nyelve:

-          Együtt? Ti? De hol, és hogy és mikor? Házasság? – hüledezett

-          Mi együtt, még Ausztráliában kezdődött, titokban tartottuk és Montreálba házasodtunk össze – válaszoltam a kérdéseire

-          Hát… Hát….  – habogott főnökünk

-          És még valami – szólt közbe Seb – a monacói hangzavarók mi voltunk, Tina és Jens falazott nekünk.

-          Ti voltatok?? – akadt ki – és egy McLarenes előbb tudja, hogy mi folyik a csapatomban? Ez sok! Azt elnézem, hogy együtt vagytok, még azt is, hogy házasok vagytok, de hogy egy ellenség előbb tudjon rólatok, ez már mindennek a teteje!!!!!!

-          Christian mi.. – kezdtem volna bele

-          Volt buli? – kérdezte

-          Hát még olyan igazi nem – nevetett Seb – nyári szünetbe terveztük

-          Remek, remek – nevetett Christian – remélem, oda már meghívtok

-          Hát persze – nevetett Seb

-          Ajánlom is – nevetett Christian – ezt meg kell ünnepelni. Na, de most menjetek a dolgotokra és áldásom rátok

Meglepődtem, amikor kijöttünk, nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyen fog menni. Seb persze előre tudta ezt. Ez után Rockyt kerestük meg, és neki is bevallottunk mindent. A francia is hüledezett, de végül gratulált ő is. Az adatokat egyeztettük amíg Seb a PR rendezvényeken volt. Fáradtan estünk be az ágyba, és aludtunk volna, de ismét valaki jól szórakozott.

-          Ilyen nincs! – csattant fel Christian hangja a folyosón – Seb, Léna halkabban üvöltött. Sebbel röhögésben törtünk ki, majd jobbnak láttuk, hogy ha kimegyünk

-          Nem mi vagyunk – nevettem fel már a folyosón

-          Őőőőőőőőőőő…. Akkor Tina, Jenson – folytatta Christian

-          Ők nem is voltak együtt – nevetett Seb

-          Akkor meg ki az???? – zajongott Christian

-          Már megint? – nevetett fel Tina, amikor kijött, de érdekesség éppen Jens is akkor fáradt ki a szobájából

-          Ez kész vicc – állapította meg a brit

-          Hogy is szoktad mondani Léna? – jött ki Rocky-, áh, meg van mi ez, lakógyűlés?

-          Nem – mászott ki Adrian is – hanem kéjparti

-          Itt? – nevetett fel Seb

-          Nem – nevetett fel Jens – ott – mutatott a szobák felé

-          Nekem gyanús Britta – gondolkodott el Rocky

-          Britta? Jaj, már Rocky – nevettem fel

-          Jó, akkor ki lehet? – kérdezte a francia

-          Webber? – szólalt meg Adrian

-          Webbernek van? – csodálkozott el Rocky

-          Webbernek feláll? – csodálkoztam el én is, amitől persze oltári nagy nevetés keletkezett.

-          De szemetek vagytok – törölgette a szemét a nevetéstől Jens

-          Üdv a világomban a Red Bull világában – hahotázott Sebastian

-          Örülök, hogy jól szórakoztok, de én ma kiderítem ki az – csattant fel Christian

-          És mégis hogy? – érdeklődtem – Benézel minden szobába??

-          Nem is rossz ötlet Frau Vettel – nevetett Christian

Nem gondoltam volna, hogy megteszi, de tévedtem. Tényleg egyesével nyitott be a szobákba…