Léna
Nagy nehezen sikerült elválnom Sebtől, én a műhelybe mentem ő pedig a szimulátor szobába. Amikor beléptünk Christiannal már mindenki ott volt, még Rocky is. Meglepődve mentem oda hozzá:
- Hát te? – kérdeztem tőle
- Hát én – nevetett
- Akkor ki van a szimulátor szobában?
- Andy Damerum
- De Christian azt mondta, hogy te vagy ott…
- Christian – nevetett Rocky – talán megint nem aludt
- Lehet – nevettem én is
Adrian csendre intett minket. Közelebb mentünk, majd felállt egy kis emelvényre és vázolni kezdte a helyzetet:
- A helyzetünk, nem annyira rossz, amilyenre számítottam – kezdett bele – De ha meg akarjuk védeni a címünket, mindenképpen el kell érnünk, hogy a riválisainknak ne legyen igaza. Christian és én azon leszünk Silverstone-ban, hogy meggyőzzük erről az FIA-t. Kivettük a befújt-diffúzort mind két autóból, ám egy kis probléma akadt. Egy különleges csavar kellene, amit csak Somersetben gyártanak. Én nem mehetek most el, mert itt kell lennem az autó beállításánál, de ha jól tudom, Sebastian itt van. Igaz? – hirtelen mindenki rám nézett
- Igen – válaszoltam – a szimulátorban van
- Remek – mosolygott Adrian – Léna, elmennétek a megadott címre és hoznátok a csavarból?
- Persze – mosolyogtam Adrianre
A brit tervező, mindent felirt egy papírra, és a kezembe adta. Amint megkapta azonnal rohantam vele a szimulátor szobába. Seb bent ült, Andy pedig nézte az adatokat. Épp Silverstone legnehezebb kanyarjánál járt, amikor odamentem Andy-hez:
- Ki kell vennem onnan – nevettem halkan
- De még csak most kezdte – csodálkozott
- Felsőbb utasítás – mosolyogtam
Andy bólintott, majd átadta terepet. Seb a könnyebb szakasznál járt, mikor a fülére szóltam:
- Bajnok, futam vége – mosolyogtam
- Léna? – lepődött meg, majd kifelé nézett, így nem figyelt és megdobta az autó
- Igen – nevettem – de ne törd össze magad, szükségem van rád
- Nekem is rád – mosolygott, majd leállítottuk a rendszert és kiszállt – Miben állhatok a szolgálatára hölgyem?
- El kell mennünk Somersetbe csavarért
- Miért, itt nincs Keynesbe? – nevetett Seb
- Ilyen nincs szívem – mosolyogtam rá
- Rendben – nevetett – akkor bikára fel… vagyis autóba be
- Bolond – bújtam hozzá
Gyorsan kimentünk az épületből, majd bepattantunk Seb fehér Infinitijébe. Somerset felé vettük az irányt, közben érdeklődtem páromtól, hogy ment neki a részben átépített pálya:
- Nem tetszik – mérgelődött – a régi jobb volt, nem tudom Tilke miért változtatott
- Biztos Bernie miatt – rántottam meg a vállam
- Igen, de akkor is – morgolódott tovább, amikor is megszólalt a telefonja
- Felveszem – mosolyogtam rá
Ránéztem a kijelzőre és Britta nevét véltem felfedezni
- Szia Britta – köszöntem bele – Hallgatunk – hangosítottam ki
- Sziasztok – szólt bele – Nem jó hírrel jövök, a sajtó tud rólatok, és ti vagytok mindenhol
- A francba is – mordult meg Seb – Miért nem élhetek normálisan?
- Mennyire súlyos az ügy Britta? – kérdeztem meg, közbe Seb combját kezdtem simogatni, hogy megnyugodjon
- Van baja, de mindent elintézek, ne aggódjatok
- Köszönjük – szólt bele Seb
- Nincs mit – mosolygott Britta – sziasztok
- Szia – mondtuk egyszerre
- Utálom a sajtót – húzta el a száját Sebi
- Én is – morgolódtam vele
- Kicsim, ez a simogatás – nézett rám – eléggé megbabonáz – nevetett
- Seb, a csavarok – nevettem én is
- Igen, koncentrálok, a csavarok
Jobbnak láttam, hogyha az út további részében csöndben maradunk, mert Adrian kifiléz minket, ha sokáig elleszünk. Néztem a tájat, és nem kellett sok idő, már a városba is értünk. Nagyon hasonlított Keynesre, barátságos volt. Gyorsan megtaláltuk a kereskedést, én befutottam, és kihoztam a csavarokat. Már vártak ránk, így gyorsan ment a dolog. Seb persze bosszankodott az elmulasztott affér miatt, de én csak nevettem rajta. Ismét elindultuk, amikor is egy kis idő múlva, észrevettem Tinát.
- Seb állj – szóltam neki, mire ő beletaposott a fékbe, és előre dőltünk – de nem így
- Mi a baj? – ijedt meg
- Az ott nem Tina? – kérdeztem
- Hol?- nézett körbe
- Ott, az étteremnél, az ablaknál – mutattam oda
- De… azt hiszem
- Menjünk be
Kiszálltunk a kocsiból, majd bementünk. Elindultunk az asztal felé. Igazam volt, tényleg Tina volt az, amikor meglátott minket meg is lepődött:
- Hát ti? – nézett nagyot – Nem Svájcban kéne lennetek?
- Sajnos nem – húzta el a száját Seb – Christian átírta a forgatókönyvet
- És mi járatban a Red Bull domináns fele itt? – kérdezte Jens
- Az titok – nevettem – és ti?
- Amint látod eszünk – nevetett Jens
- Basszus, nem mondod – csaptam a homlokomra – azt hittem krumplit hámoztok – Sebből és Jensből kitört a nevetés
- Az én feleségem – kacagta Seb
- Most már tudom, honnan örökölte Tina a beszóló képességét – nevetett Jens
- Egy család – nevetett Tina is
- Nekünk mennünk kell – nevettem én is – Tina, majd jövő héten találkozunk
- Meg se hívtok a gyárba? – nevetett Jens
- Tinát igen, de téged… - nevettem
- Pedig úgy megnézném – hahotázott Jens
- Azt te csak szeretnéd – emelte fel és járatta Seb a híres mutatóujját
- Hát szeretném tudni a titkod – mosolygott Jens
- Itt áll veled szemben – mutatott rám Seb
- Léna? – kérdezte meglepődve Tina
- Igen – mosolygott Seb – a nő aki biztonságot ad, a nő akit szeretek, a nő akiben megbízok, a nő aki mindig mellettem van és a nő aki irányit futamon
- Ezt adom – bólintott Jens – szép érv
- Sebi – bújtam hozzá – kapok nagy színes nyalókát?
- Hogy mit? – nevetett Jens
- Ez a mániája – mosolygott Tina
- Hát persze szívem – ölelt szorosabban a német – most mennünk kell
- Sziasztok – mondtuk mind a négyen egyszerre
Amikor kimentünk, Seb keresett egy boltot és vett nekem nyalókát. Mindig is szerettem a nagy színes nyalókákat, anya mindig olyat vett nekem, amikor kicsi voltam. Seb áhítattal nézte, ahogy majszolom, és mindig mosolygott vezetés közben. Besötétedett, mire visszaértünk, leadtuk a csavart, és úgy döntöttünk, hogy a gyárban alszunk.
- Csak halkan, könyörgöm – fogadott minket Christian
- Nem terveztük semmit, fáradtak vagyunk – nevetett Seb
- Köszönöm – hajolt meg Christian, amin nevettünk
- Ciaron és Webber is itt alszik – jött oda Rocky is
- Együtt? – kérdeztem nevetve
- Nem tudom – fogta a hasát a nevetéstől Rocky – de balhénak nem kéne lennie
- Ezt Pilbeamnak mondd – nevettem
- Jól hallottam, rólam van szó? – jött Ciaron és Mark
- Most az egyszer eltaláltad, de lottózni azért ne menj – vetettem neki oda
- Tudtam, hogy nem tudsz élni a létem nélkül – nevetett oda
- Hát tudósnak se menj – néztem rá – Hidd el nélküled az élet jobb és szebb.
- Átvered még magadat is Lénácska – nézett rám
- Persze, titkon minden vágyam vagy – forgattam meg a szemeimet
- Tudom, hogy sex közben a nevemet akarod kiáltani – mosolygott ördögien
- Majd akkor, ha szanatóriumba zártak, de tudod, mit a férgeknek nem is áll fel – nevettem ki
- Honnan tudod Lénácska – nevetett még mindig
- Pilbeam!! – mordult fel Seb
- Kincsem, ez az én csatám – súgtam neki
- Milyen aranyos a párocska – folytatta
- Mi van Ciaron, nem volt még értelmes nőd? Mondjuk, az a nő nem értelmes, aki veled van!
- Honnan veszed?
- Onnan, hogy nekem nem kell fizetnem egy kis sexért – nevettem rá – De neked…
- Hogy mennél el a Red Bullból – dühöngött
- Azt az örömöt sosem adom meg neked – nevettem
- Wááááá – morgott, majd elment Webber kíséretében
- Elintézted, mint mindig – nevetett Rocky
- Rossz emberrel kezdett – nevettem én is
Hirtelen a telefonomra lettem figyelmes. Tina volt az….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése