23. rész

*Tina*

Hajnalban felriadtam. Léna felverte a folyosót, mert meglátta, hogy esik.
Néha, tényleg nem értem az embereket. Eső mindenhol van. Vagy talán van itt olyan, aki még nem látott?
Szerencsére sikerült visszaaludnom, majd később Léna is nyugton maradt. Persze sikerült bepörgetnie a fél csapatot. Fel s alá rohangáltak a folyosón.
Végül valamivel emberibb időben sikerült újra felébrednem. A folyosó csendes volt, Adrian és Christian már a pályán voltak, a szerelők pedig éppen reggeliztek. Magamra öltöttem egy kényelmes ruhát, majd összepakoltam a cuccaimat, hogy ne délután kelljen, és végül én is leindultam a többiekhez.
- Jó reggelt! – jött ki a szobájából mosolyogva Sebastian.
- Jó reggelt! – ásítottam. - Léna?
- Alszik – intett az ajtó felé.
- Nálad? – suttogtam.
- Ühhüm – bólintott.
Mire megreggeliztünk lassan megjelent a drága mennyasszony is. Már sokkal jobb színben festett, mint tegnap, és Tommi azt mondta a láza is elmúlt. Nem hiába, a szerelem gyógyító hatású!
Megint együtt mentünk a pályára. Britta nagyon pörgött, az esküvőtől. Kicsit rossz érzésem támadt, végtére is Léna az én unokahúgom, nekem kéne ennyire pörögnöm, nem? Ehelyett csak arra tudtam gondolni, ki nyeri meg a futamot…
Lénával a Home-ba telepedtünk le. Felhánytorgattam kicsit, hogy hallottam Sebastiantól a reggeli akcióját. Azt már nem kell tudnia, hogy én is felébredtem rá…. Végül drága unokahúgom azt is elmesélte, miért is volt ilyen fontos megállapítani, hogy esik az eső. Mivel az edzések szárazon mentek, így volt bőven félnivalónk, hiszen a kocsit nem állíthatták át.
Egyre jobban erősödött bennem az érzés, hogy valami nem lesz okés ma a Red Bull, vagy legalábbis Sebastian számára.

Mivel az egész csapat megbeszélést tartott, úgy döntöttünk sétálunk egyet. Persze nem kellett csalódnom, sikerült belebotlanunk a szőkémbe.
- Esik – köszöntötte Lénát, mire én csak felnevettem.
- Látnátok az arcotokat ilyenkor – nevettem tovább. Azokat a grimaszokat kéne egyszer lefotózni, biztos hatalmas sikert aratnék velük. – Nekem akkor szóljatok, ha felfelé esik – kuncogtam tovább.
- Haha – nevetett Jens durcásan. Ő sem örült a hírnek, de még mindig jobban fogadta, mint Léna és a Red Bull. – Nézd – mutatta unokahúgomnak. – egyre jobban esik – állapította meg.
- Látom – húzta el a száját, mire én csak tovább nevettem.
- Ez hihetetlen – hahotáztam.
Jens hamar elbúcsúzott, sietnie kellett, lassan kezdés. Megígérte, hogy ott lesz az esküvőn, de tudtam előbb egy másik fontos helyen lesz ott. A pódium felső fokán.
Visszamentünk a bokszba, hogy igyunk egy meleg teát, mikor a fiúknak elkezdődött a pilótaparádé.
Nem akartam, hogy megfázzanak és azt sem, hogy bajuk essen.

A futam borzalmas esőben kezdődött és hamar félbe is szakadt. Rengeteg ideig állt, így Léna értesített az információkról és magyarázta mikor mi és miért fog történni.
Ami meglepett, hogy Sebastian nem akart kiszállni, hogy ne essen ki a koncentrálásból, majd kiszállt, de csak Rockyval beszélt.
A utam egy örökké valóságnak tűnő ideig állt, míg végül az eső csendesült, majd lassan elállt, így újra indult a futam. Sebastian végig tartotta magát, legalábbis a nézőknek így tűnt. Ám a fáradtság és a tudat, hogy elkésik a saját esküvőjéről, felbosszantotta. Jenson pedig pörgött, csak úgy száguldott el az emberek mellett, míg utol nem érte Sebastiant. Kis kergetőzés után Seb kicsúszott és Jens megelőzte. Megnyerte a futamot! Seb pedig második lett.
Bár nem voltam felhőtlenül boldog, mert a Red Bull csapat eléggé elszontyolodott, örültem, hogy Jenson nyert, ezzel beigazolva, hogy jók a megérzéseim.

Mind a kordonhoz siettünk, ahol kiszálltak a srácok. Jens azonnal levette a bukóját, majd felém indult. Nyomott egy hatalmas, cuppanós puszit az arcomra.
- Boszorkány vagy – suttogta a fülembe. Küldtem felé egy csábos, büszke mosolyt, majd hagytam, hogy odamenjen a McLarenhez is ölelkezni.
Léna küldött felém egy kérdő pillantást, a több száz másik embert körülöttünk, nem is említve. Csak legyintettem egy aprót, majd koncentráltam a következő feladatunkra. Hamarosan esküvő!
Megvártuk a díjátadást, majd visszasiettünk a szállodába. Összepakoltunk és egy másik hotelbe költöztünk. Azonnal neki látunk készülődni. Én csináltam Léna haját és sminkjét is.
- Megérkeztünk – nyitott be Tommi, pont mikor az utolsó adag hajlakott fújtam Léna hajára.
- Remek – nevetett Léna.
- Seb már öltözik, megyek én is, majd jövök – távozott.
Én is magamra öltöttem a kis ezüst ruhámat, feldobtam egy alap sminket és kivasaltam a hajamat. Léna közben előkészítette a ruháját. Éppen felvenni készült, mikor kopogtak.
- Nyitom már – indultam az ajtó felé.
- Hűha - tátotta el a száját Jens.
- Jé, a futam győztes – nevetett fel Léna – gratulálok.

- Rosszkor jöttem? – kérdezte nevetve.
- Igen – nevettem fel.
- Én is segítek öltözni Léna – poénkodott Jenson.
- Na, menjél szépen kifelé – toltam ki a szobából, majd bezártam előtte az ajtót. – Őrült brit! – nevettem.
Segítettem Lénának felöltözni. Éppen végeztünk, mikor ismét kopogtak.
- Ha Jenson az, én megütöm – nevettem fel.
Persze nem ő volt. Britta hozta a csokrot, majd Tommi is megjelent, hogy ideje lenne indulni. Még beszéltek pár szót kettesben, majd kiléptek az ajtón.
A ceremónia a szálloda egyik termében volt. Jens és Sebastian már ott vártak minket. Mindketten öltönyben feszítettek, mint két szexi fél Isten. Jens persze nem tudta levakarni arcáról a vigyort, és pimaszul cukkolta a mellette idegeskedő Sebastiant.
- Állj le! – bokszoltam a vállába.

- Bocsi – pislogott rám nagy szemekkel. – Jó leszek – vigyorgott.
- Helyes – kacsintottam rá. – Készen állsz? – pillantottam a vőlegényre.
- Igen – bólintott.
Kisiettem szólni Lénáéknak, Britta pedig bement, hogy leüljön Jenson mellé.
- Ugye nem kell virágszirmokat szórnom? – suttogtam idegesen.
- Majd a templomin – suttogta a fülembe Léna. Megszólalt a filmekből jól ismert zene és elindultam. Nekem is volt egy kis csinos csokrom, amit a kezemben szorongattam.
A székeken túl sétáltam, beszereztem a brittemtől egy kacsintást, majd megálltam Seb mögött.
Tommi kísérte be Lénát. Unokahúgom egyszerűen gyönyörű volt!

***

A ceremónia rendben lezajlott, bár az első hitvesi csók kicsit hosszúra és szenvedélyesre sikeredett. Lénáék úgy döntöttek nem csapnak túl nagy bulit, majd inkább csak a rendes esküvő után. Átöltöztünk, mindannyian, majd beültünk egy szórakozóhelyre meginni egy-két pohárral az ifjú pár tiszteletére. Bár úgy láttam, ők legszívesebben az ágyukban ünnepelnének.
Az itallapot fürkésztem, hogy válasszak valami könnyed koktélt, mikor egy fehér anyag esett le elém.
- Ez mi? – pillantottam, a mellém leülő Jensonre.
- Nézd meg! – széthajtottam, és megpillantottam a hatalmas ’I ♥ Jenson Button’ feliratot.
- Úgy emlékszem, én nyertem – néztem rá értetlenül.
- Igen – bólintott helyeslően. – És azt szeretném győzelmi ajándéknak, ha felvennéd – vigyorgott.
- Győzelmi ajándék? – nevettem fel. – Ilyenről még nem hallottam – nevettem tovább.
- Pedig van – bólogatott komoly arccal, de elnevette magát.
- Rendben. Lásd, milyen jó szívem van… - indultam el a női mosdó felé, hogy magamra öltsem a pólót.