14. rész

Léna

A karaoke bárban, Tina minden áron rá akart venni az éneklésre, de ez nem sikerült neki. Azért teljesen nem őrültem meg. Tina énekelt, majd Jens kirohant, ő meg utána:

- Na, itt volt valami – jegyezte meg Rocky

- Lehet, csak az nem rád tartozik – közöltem a franciával

- Akkor aludhatunk Kanadában? – nevetett

- Igen – nevettem el magam

Ha tudnád Rocky. Seb persze azonnal nevetni kezdett, ami talán egy apró bogarat ültetett a francia fülébe. Nem sokad ittunk a továbbiakban, de egy igazi Red Bull buli kerekedett. Akik esetleg nem tudnák, az milyen, hát ne akarják elképzelni, ugyan is ott jóformán van minden. Olyan igazi Kimis bulik. Eléggé szétázottan mentünk a szobánkba, kivéve egy embert, akinek nem engedtük, hogy annyit igyon. Az az ember nem volt más, mint Seb. Ő támogatott fel minket, és ilyenkor kicsit sem volt feltűnő, ha az szobájában maradtam. Az alkohol hatására, még jobban kívántam őt, neki ez egy cseppet sem volt ellenére, de most ügyelt a zajokra is.  Reggel a csapat fele másnaposan ült le reggelizni, mondjuk Webber részlege eléggé józan volt. Christianon is meglátszott a tegnap este, ahogyan mindenkin tőlünk. Ezt az alkalmat használta ki Ciaron, hogy belénk vájja mérges fogát:

-          Aki legény éjjel, az legyen nappal is az – vetett oda

-          Na, köszi, szépen – mondtam neki

-          Bocsi, rólad mindig megfeledkezem, bár te csak ilyen kisegítő vagy.

-          Hogy mi? – háborodtam fel – Lehet, hogy csak besegítek, de hasznosabb vagyok, mint te.

-          Jól beszél – helyeselt Rocky – Bár, Kanada az enyém lesz, de Valencia ismét a tiéd.

-          De véditek egymást – pufogott Ciaron, majd tovább ment

-          Rosszul lenne, ha nem tudna belénk kötni – jegyezte meg Rocky

-          Viccelsz? Kihalna, mint a dinók – hatalmas röhögés támadt erre

A reggeli után mindenki ment a maga útjára, én haza, Tinával Miltonba.

***

Már kedden Montrealba kellett utaznunk, hiába, ha mérnök az ember, korán ott kell lennie. Tina ismét elkísért, aminek őrültem, így nem voltam annyira egyedül, bár itt ragaszkodott egy külön szobához, tudta, hogy mi várna rá. Eleget tettem kérésének, és foglaltunk neki egyet. Figyelmeztettem, hogy ismét a McLarennel szálltunk meg egy hotelbe, amin nevetett:

-          Ti követitek egymást?

-          Dehogy – nevettem – Szoktunk a Renault-val és a Ferrarival is megszállni egy hotelbe.

-          Értem én – nevetett

-          De követni max a twitteren – nevettem fel újra

-          Őrült vagy – hahotázott már Tina

A twitteres beszóláson a mögöttünk jövő Stu is nevetett. Na, igen, a csapatba ő az egyik twitter betyár. Volt egy napunk, hogy munkába álljunk. Pihentünk Tinával és sokat nevettünk a medence körül:

- Seb mikor jön? – kérdezte Tina

- Szerdán – nevettem

- Csak egy nappal jöttünk előbb?

- Igen – nevettem ismét

- Akkor aludhatok – örült meg

- Haha – forgattam meg szemeim

Nem hittem, hogy ennyire katasztrofálisak lettünk volna, bár ha jobban belegondolok, tényleg azok vagyunk. Valami pikánsság is van abban, hogy titkolni kell kapcsolatunkat, amit élvezünk is. A kedd gyorsan eltelt, és hamar itt lett a szerda. Seb is hamar futott be. Amikor megláttam találkozott a pillantásunk, de többet nem engedhettünk meg magunknak, mert főnökeink is jelen voltak. Ismét egy remek megbeszélés.

-          Gratulálok Léna, remekül teljesítetted első versenyed – mondta Christian – örömmel vettük tudomásul, hogy most már téged is egyre többször vethetünk be. Ahogy Rocky is mondta, Valencia lesz a következő futam, amit neked kell levezényelned Sebastiannal.  Sebastian te miként vélekedsz erről?

-          Meg voltam elégedve és meg is vagyok Léna munkájával – majdnem kitört belőlem a röhögés – és támogatom, hogy több futamot is vezényeljen le.

-          Remek, akkor ezt megbeszéltük, következő pont? – kérdezte Christian

Itt éreztem, hogy ez a megbeszélés, nagyon hosszúra fog nyúlni. Nagyokat ásítoztunk, és még Ciaronnak sem volt ereje, hogy beszólásaival érdekesítse az összejövetelt. Ő is elfáradt. Amikor kiléptünk a teremből, úgy éreztem, mint ha 5 évvel öregebb lettem volna. Rocky meg is jegyezte, hogy elég nyomott fejem van. Majd elment, hogy felhívja a feleségét. Sebastiannal maradtunk a folyosón, kettesbe.

-          Vacsi? – kérdezte

-          Jól hangzik – nevettem – Meg kellene keresni Tinát

-          Rendben, gondolom, Jenssel lesz

Útnak is indultunk, amikor is a hotel bejáratánál találtuk meg őket. Tina fényképezett, és közbe magyarázta Jensnek, hogy mi mire való, és hogy mitől szebbek a képek, mint mikor ő csinál párat.

-          Vacsi? – ment oda Seb hozzájuk

-          Ez remek ötlet – nevetett Jens.

Be is ültünk egy étterembe. Szerencsénkre, nem váltottak ki a srácok, nagy őrületet, így nyugodtan tudtunk enni. Persze a fiúk csipkelődtek, és Jens megígérte, hogy még visszakapjuk azt a hangos éjszakát:

-          Karácsonyra veszek nektek egy használati utasítást a zár használatához, valamint egy hangtompító berendezést

-          Nagyon vicces vagy Jens – morogtam

-          Bár Seb nagy lehet az ágyban, mert Lénát, folyamatosan hallottam sikítani.

-          Hééé – bökte, meg Tina

-          Valld be, hogy irigy vagy – nevetett Seb

-          Hát bevallom – nevetett Jens is – Nekem is jól esne egy ilyen éjszaka

-          Nagyon remélem, hogy nem velem – nevettem

-          Nem, Seb meg is ölne – nevetett ő is

-          Addig élnél – emelte fel Seb viccesen az ujját

-          Tudtam én – nevette el magát Jens

Vacsora után mindenki a hotelbe ment. Ezen a héten, én aludtam Sebnél, mindig váltogatjuk, hogy ki alszik kinél. Tina már nevetett, amikor meglátta az ajtót csukódni….