39. rész

*Tina*

Léna ismét Red Bull energiaitallal kezdte a napot, ami Rockynak nem igazán tetszett. Egyfolytában csak fújjogott és finnyáskodott.
- Tina te, hogy vagy ezzel? – hallottam meg Rocky szájából a nevemet. Bevallom őszintén nem igazán figyeltem rájuk, a gondolataim eléggé elkalandoztak, így meg kellett erőltetnem magam, hogy összerakjam magamban a lehetséges kérdést.
- Szerintem meg lehet inni, egyszer-kétszer – feleltem.
- Diplomatikus válasz – nevetett a francia. Az asztalt méregettem, ahol fényképezőm is hevert, ekkor jutott eszembe, hogy unokahúgomnak még nem is meséltem a jó hírt.
- Léna, – fordultam felé. – még nem is mondtam, hogy mától itt dolgozom – mosolyogtam.
- Itt? – lepődött meg. – Mesélj! – mosolyodott el.
- Britta ajánlotta fel. A munkám abból állna, hogy fotózom a Red Bull pilótáit – meséltem.
- Ez érdekes – örvendezett. – Már alig várom!
- Én is – nevettem el.
- Markot is fotózod? – kérdezte Rocky.
- Igen – bólintottam. Nem kellett volna. A két mérnök azonnal szívózni kezdett szegény Markkal, a háta mögött. Csak a fejemet fogtam a sok sületlenségen, amit mondtak. Végül megelégeltem, és jobbnak láttam kivonni magam a forgalomból.
- Na, én megyek, megkeresem Brittát – álltam fel.
- Még korai – nevetett Rocky. – Most múlott el fél hét – pillantott az órájára.
- Van egy kis dolgom – kaptam fel a fényképezőgépemet, majd elindultam a motorhome kijáratához.
A McLaren home-jához sétáltam. Nem mertem se kopogni, se bemenni, hiszen én a legnagyobb ellenfelük csapatához tartozom. Szerencsére, Martin éppen akkor ért a bejárathoz.
- Szia, Tina – nézett rám meglepetten. – Segíthetek valamiben?
- Ööö… - hebegtem. – Nem is tudom. Igazából Jenshez jöttem, de nem tudom ráér-e. Nem akarom zavarni. – magyaráztam.
- Úgy tudom, most éppen ráér – mosolyodott el. – Szólok neki, rendben?
- Igen – bólintottam. – Köszönöm.
Legyintett egyet, jelezvén, hogy semmiség, majd eltűnt a hatalmas ajtó mögött. Pár perc múlva, a szőkeségem belőtt séróját láttam kikandikálni a nyíló ajtó mögül.
- Szia – intettem neki.
- Szia – mosolygott. Ahogy közelebb ért, nyomott egy puszit az ajkaimra. Meglepődve méregettem, de ő, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mosolygott. – Látom sikerült átöltöznöd – nevetett.
- Ja – mosolyogtam. – De zuhanyozni nem volt időm – sóhajtottam.
- Hogyhogy? – lepődött meg.
- Léna pont elkapott, mikor az ajtómhoz sétáltam – meséltem. – Azt hitte, akkor ébredtem – forgattam meg a szemeimet.
- És el sem engedett – fejezte be helyettem.
- Nem – kuncogtam. – Amúgy… ugye nem haragszol, amiért úgy bealudtam? Én sajnálom, csak olyan jól esett a masszázs… - magyaráztam.
- Nyugi, nem haragszom – nevetett. – Sőt, inkább örülök – kacsintott. – Ez azt jelenti, hogy valamit jól csináltam.
- Igen – bólogattam.
- És a nyakad, hogy van azóta?
- Most, hogy mondod, ráférne még egy masszázs – kuncogtam.
- Sajnálom, de csak az edzések után érek rá – kuncogott.
- Tudok várni – mosolyogtam rá.
- Rendben – bólintott. – Akkor az edzések után találkozunk nálam – jelentette ki. – És akkor megcsináljuk a fotózást is – mutatott a gépemre.
- Oké – vigyorogtam rá.
- Most viszont ne haragudj, de megyek. Még meg kell beszélnünk, pár titkos stratégiát – kacsintott.
- Menj csak! – nyomtam egy apró puszit az arcára, majd visszaszaladtam a Red Bull homejához.

Az idő gyorsan telt, és lassan elérkeztünk az első szabadedzéshez. Sebastian 21 kört ment, de az autóval gondok voltak. A meglepetést azonban Mark okozta, aki az élen zárta az edzést. Láttam, hogy Léna és Rocky teljesen kétségbe estek, értetlenül álltak a dolog előtt. Vajon mit tudnak Ciaronék, amit ők nem vettek észre?
Egész napra az irodába zárkóztak. Még enni is Sebastiannak kellett kihurcolnia drága feleségét. Léna persze hadakozott, de Sebastian addig etette, míg úgy nem gondolta, hogy már eleget evett kedvese. Utána Lénáék még visszabújtak az irodába, míg el nem kezdődött a második edzés.
Talán jobb lett volna, ha ezt az edzést nem látjuk. Legfőképpen Léna. Az eső szakadt, a helyzet kaotikus volt. A kocsival is rengeteg gond volt, így a srácok nem strapálták túlzottan magukat. Végül Seb a 18. lett, Jenson pedig az 5. Az edzést Felipe Massa nyerte.
Megkerestem unokahúgomat, de egy ölelésnél nem volt többre ideje. Bezárkózott Rockyval az irodába és nem voltak hajlandóak előbújni, míg valami érdemleges megoldásra nem jutnak, a kocsival.
Láttam, hogy Seb is kivan, így neki is adtam egy nyugtató ölelést. Bár őt sokkal jobban zavarta az, hogy Léna agyon dolgozza magát, mint a kocsi.

Végül megkértem Brittát, hogy ő vigyen vissza, mert mindenki bent akart maradni, hogy megoldást találjanak. Örömmel vállalta, addig is mesélhetett nekem az új munkám részleteiről.
Örültem az új állásomnak, de jelen pillanatban sokkal jobban foglalkoztatott a kérdés, hogy mi volt az a szájra puszi Jensontól. Elhatároztam, hogy, amint nála leszek, rákérdezek.
Gyorsan letusoltam, átöltöztem, és még félig nedves hajjal szaladtam át a másik szállodába.
Bekopogtam az ajtón, de válaszát meg sem várva léptem be.
- Tina! – szólt rám Jens, aki éppen akkor sétált ki egy szál törölközőben a fürdőből.
- Bocsi – pirultam el. – Nem nézek oda – fordultam gyorsan a fal irányába.
Elővette a ruháit a bőröndből, majd visszasétált a fürdőbe, hogy felvegye az alsóját. Próbáltam kontrolálni magam, de amint észrevettem, hogy résnyire nyitva van a fürdő ajtaja, nem bírtam ki, hogy néha hátra ne pillantsak.   
- Láttam ám ! – csapott a törölközővel a fenekemre, mikor ismét visszatért a szobába.
- Micsodát? – kérdeztem értetlenül.
- Hogy leskelődtél! – vigyorgott.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz! – nevettem fel.
- Azt gondoltam – vigyorgott. – Sunyi vagy! – kacsintott.
- És jól is csinálom – kacsintottam.
- Remélem, tudod, hogy ez elég félreérthető volt – kuncogott.
- Egy olyan szexmániásnak, mint te… minden szó perverz – húzogattam a szemöldököm.
- Azt mondod? – kérdezte felháborodást színlelve.
- Azt! – vigyorogtam rá. Hirtelen kapott el, ledöntött az ágyra és csikizni kezdett. – NEEEE! JEEEENS!!! – nevettem. – Be fogok pisilni! – kiabáltam nevetve.
- Sajnálom, de ebben is csak a szexuális gondolatokat látom – csóválta a fejét mosolyogva.
- Jenson Alexander Lyons Button! – mondtam ki végül a teljes nevét. – Ha nem hagyod abba, esküszöm, hogy megmutatom mindenkinek a bilizős fényképeidet! – fenyegettem meg.
- Honnan vannak meg neked azok a képek? – dermedt le egy pillanatra.
- Hmm. Lássuk csak, a három nővéred vagy a szüleid adták-e nekem vajon – kuncogtam. Még mindig meredten nézett rám. – Jens – simítottam meg az arcát. Kezdtem aggódni érte. – Csak viccelek, nem mutatom meg őket senkinek – próbáltam nyugtatgatni. Láttam, hogy valamin nagyon elgondolkodott, végül pedig a szemembe nézett. Értetlenül néztem rá, mire ő közelebb hajolt, kezei közé vette az arcom és lágyan megcsókolt.
Az agyam ellenkezett, a szívem azonban vadul kalapált. Hátra döntött az ágyon és a pólómat kezdte simogatni. Nem bírtam ellenkezni, bekapcsolódtam a játékába. Megkerestem frissen felvett pólója alját és lehúztam róla.

Egészen addig jutottunk, míg egy szál fehérneműben simogattuk egymás testét. Soha nem éreztem magam olyan boldognak, mint abban a percben, de mikor Jens keze melltartóm kapcsára siklott, eszembe jutott múlt heti beszélgetésünk.
- Jens – sóhajtottam.
- Hmm? – mormolta, miközben nyakamra lehelt apró csókokat.
- Nem kellene – beletúrtam a hajába, hogy megemelhessem a fejét.
Pár pillanatra volt szükség, míg kitisztult az agya, majd bólintott.
- Igazad van – csókolt meg újra. – Köszönöm, hogy figyelmeztettél – mosolygott. Felült, de elfordult tőlem. Megrémültem, hogy megharagudott rám, ám amint végig gondoltam az iménti eseményeket, rákellett jönnöm, hogy egyszerűen csak küzd férfiúi vágyaival.