*Jenson*
Nem sokat aludtam éjszaka, de a versenyünk ettől függetlenül nagyon jól sikerült. Harmadik lettem, és ha Sebastiannak nincs akkora mázlija, hogy leállítják a versenyt, akkor elkoptak volna a gumijai és második is lehettem volna.
A Red Bull csapat a futam után hatalmas bulit csapott a medencéjüknél. Persze Tina is velük tartott, így esélyem sem volt beszélni vele. Bár nem is biztos, hogy jó ötlet lett volna megkeresni. Ha tényleg össze van zavarodva, hagynom kell neki egy kis időt, máskülönben tényleg elásom magamat a szemében.
Végül pár sráccal a csapatból úgy döntöttünk beülünk az egyik karaoke bárba szórakozni.
Kértünk egy-két nem túl erős italt, majd néztük a sok vállalkozó szellemű (vagy éppen részeg) fiatalt.
Bevallom mindig jókedvem lesz az ilyenektől, így mi is feliratkoztunk. Csapatosan énekeltünk egy Pussycat Dolls számot, mióta Lewis Nicole-al jár nem egyszer ült már össze a csapat, amikor PD számot dalolgattunk.
Persze a fél számot végig nevettük, jó érzés volt egy kicsit elszakadni Tina gondolatától, bár azért kíváncsi vagyok mi van vele.
A srácokkal visszaültünk az asztalunkhoz, mérnököm került mellém és pimasz vigyorral méregetett.
- Hallottam ám, hogy hosszú éjszakád volt – mondta kissé kótyagosan.
- Tényleg? – pillantottam felé.
- Aha. Az egész hotel erről beszélt – magyarázta. – Tudod, haver nem vagy semmi! Ide jön egy ilyen jó csaj és te már négy nap után az ágyadba viszed – veregetett vállon.
- Aha, gondolom.. – vontam vállat. Ha tudná, hogy Tina számomra egyáltalán nem olyan, mint egy szimpla ’’jó csaj’’… Még abban sem vagyok biztos, hogy jól tettem, hogy megcsókoltam tegnap. Persze, elképesztően jó érzés volt és azt a pillanatot nem cserélném el semmiért, de összességében, lehet, hogy nagyobb kárt okoztam vele, mint hasznot.
- Hogy is hívják a csajt? – nézett rám újra kótyagos mérnököm.
- Tina – mosolyodtam el, amint kimondtam a nevét.
- És ő olyan szexi vadmacska típus, mint Jess volt, vagy inkább kis érzékeny? – röhögött. Ekkor egy csapat ember sétált el mellettünk, és az utolsónak sikerült jól vállba vernie.
Felnéztem, hogy szemügyre vegyem melyik barom nem bír figyelni, mikor Lénát pillantottam meg. Sebastian, Tina, Rocky, Mark és még pár Red Bull tag állt mellettük. Lénától kaptam egy szúrós pillantást, így már értettem. Az előbbi ütést nem véletlen kaptam.
Tinára néztem, de ő inkább elkapta a tekintetét az asztalra.
- Ti is énekelni jöttetek? – röhögött mérnököm.
- Nem-nem. Mi csak a közönséget erősítjük – mosolygott Sebastian.
- Én szeretnék énekelni – súgta halkan unokahúgának Tina, de én pont meghallottam.
- Tényleg? – kérdezett vissza a mérnöklány.
- Ühhüm – bólogatott szépségem. – Jössz velem?
- Nem, erre nem veszel rá! – nevetett.
- Egy próbát megért – mosolyodott el végre. Megragadta unokahúga csuklóját, majd a sráchoz siettek, aki irányította a zenét. Tina percekkel később már a színpadon állt, éneklésre készen.
*Tina*
Régen paráztam annyira, mint mikor felmentem a színpadra és szembe kerültem megannyi emberrel. Mindenki engem figyelt, egytől-egyig. Köztük Jenson is.
Nem beszéltem vele a tegnapi eset óta, de tudtam, hogy lassan itt az ideje, ezért is döntöttem úgy, hogy egy kis számmal vezetem fel mit is érzek.
Nem volt rossz hangom, ezt kis korom óta tudom, de a családon kívül még sosem énekeltem másnak. Leszámítva egyetlen embert…
Egy rock számot választottam, a Three Days Grace-től az I hate everything about you számot.
Ahogy elkezdődött a szám a kivetítőre pillantottam, de csak az első sort olvastam. Fejből tudtam, hiszen annyiszor hallottam már.
Ahogy énekeltem átadtam magam az érzésnek, újra előtört bennem a fájdalom, amit hetekkel ezelőtt éreztem. Nem tudtam kontrollálni magam, a szememben ott csillogtak a könnycseppek.
Amint kiejtettem az utolsó szót is, a zene abba maradt, de én nem tudtam mozdulni. Jensonre néztem, de ő már nem ült a helyén. Keresni kezdtem a szememmel, épp akkor láttam meg, mikor kilépett a bár ajtaján.
Lerobogtam a színpadról, majd utána szaladtam. Itt az ideje beszélnünk!
Zsebre dugott kézzel sétálgatott, hamar utol értem.
- Jens! – szóltam a háta mögül.
- Szia – erőltetett egy halvány mosolyt az arcára.
- Én… - kezdtem, de félbeszakított.
- Nem kell magyarázkodnod! Én voltam a hülye, nem tartottam tiszteletben, hogy nem rég ért véget egy nagyon komoly kapcsolatod – magyarázott.
- Nem sajnálom, hogy megcsókoltál! – vágtam rá. – És azt sem, hogy én viszonoztam – folytattam. – Kedvellek Jens, de nekem időre van szükségem. És nem tudom, hogy mennyire. Lehet egy hónap, egy év, vagy akár több is!
- Értem – motyogta.
- Maradjunk barátok, rendben? – néztem rá könyörgően. Önző voltam, igen! Előtört belőlem az önző énem! Nem akartam, hogy elszakadjon tőlem, és ha már nem tudok vele járni, azt szeretném, ha nem tűnne el az életemből. Ahhoz túlságosan is megkedveltem.
- Persze – mosolyodott el.
- Biztos, hogy nem gond? – kérdeztem megkönnyebbülten.
- Nem – rázta a fejét. Igazából, tényleg elég hülyeség volt tőlem, négy nap után lesmárolni – kuncogott.
- Előfordul, hogy egyes férfiak… khm.. könnyebben engednek a csábításnak, mint mások.. – kuncogtam.
- Ajajj. Mit hallottál? – mosolygott.
- Szerintem nem akarod tudni – veregettem hátba, majd elindultunk a tengerpart felé.
jó volt
VálaszTörlés