42. rész

Léna

A reggelihez Tina is csatlakozott. Láttam rajta, hogy nagyon boldog, és eluralkodott rajtam a kíváncsiság, hogy mi lehet ennek az oka, így rákérdeztem. Elmesélt mindent, és egy örömteli hírt hallottunk meg Rockyval. Tina és Jens egy pár. Annyira örültem, hogy azonnal megöleltem unokahúgom, aki szintén nagyon boldog volt. Ezután kaptam egy kis fejmosást Seb miatt. Tudtam, hogy megérdemeltem, és nagyon bántott az, ahogy ott ül, csendben egy távoli asztalnál. Legyőztem magam és a makacsságom, karon fogtam és bevezettem az irodánkba. Szótlanul tűrte, majd amikor bezártam az ajtót, kijött belőle minden:

-          Ha azért hoztál be, hogy valami új spéci taktikát ismertess, akkor most mondom, hogy nem érdekel – bosszankodott

-          Szeretlek – suttogtam

-          És nem érdekel, az időmérő sem, se a befújt-diffúzor ügy

-          Hallod mit mondok? – kérdeztem rá fájó szívvel. Seb megtorpant és rám nézett, az előbb említett szavai értelmet nyertek számára, és rájött, hogy nem a munka miatt cipeltem ide.

-          Nagyon hiányzol – suttogott már ő is

-          Én nem tudom feladni Seb, nem megy. Ez az életem, a munkám, és érted csinálom, az autó nem jó, van vele valami, nem akarom, hogy neked rossz legyen.

Nem szólt semmit, a kanapéra húzott és vadul kezdett csókolni. Annyira vágytam már az érintéseire, szinte faltam őt. Most döbbentem rá, hogy mennyire is hiányzott, és milyen más vele. Lassan vette le a pólóm és minden porcikám kényeztette. Hihetetlen volt…

***

Már a kanapén feküdtünk, amikor is Seb elnevette magát:

-          Már megint bántott az egyik papírod – nevetett

-          Nem hiszem el, hogy nem fértek meg – nevettem

-          Hát látod kicsim, veszekszünk rajtad.

-          Képzeld, Tina és Jens összejöttek – újságoltam neki – De ez titok. De neked elmondhatom, a férjem vagy

-          Ennek örülök, látszott Tinán, hogy boldog, akkor ezért volt – játszott a hajammal

-          Edzés lesz – keltem fel – öltözz – nevettem

-          Jó fél órával ezelőtt nem ezt mondtad – mosolygott Seb féloldalasan

-          Seb – nevettem fel

Lassan sikerült kimennünk, Seb már overállba volt. A csapat sejtelmesen mosolygott, ahogy haladtunk a bokszba. A főnökök kivételével, ugyanis ők elég morcosak voltak:

-          Christian leüvöltötte a fél FIA-t – jött oda Rocky

-          Tényleg? – lepődtem meg

-          Igen, nem lehet használni a diffúzort – mondta tovább

-          A francba is – mérgelődtem

-          Adriannak van még egy aduásza, amit a következő tárgyaláson ad ki.

-          Nagyon remélem, hogy beválik

-          Én is – bólintott Rocky

Felültünk a pitwallra és kezdetét is vette az edzés. Ma sok kört akartunk megtenni, a tegnapi baki miatt. A köztes beállítások, jól szerepeltek, Seb nem nagyon panaszkodott. Sok kört megtettünk és végül az élen végeztünk. Elégedetten ugrottam le a falról. Seb kiszállt, majd elment interjút adni. Miután visszajött, mindenkinek köszönetet mondott, és megölelt mindenkit. Hozzám lépet:

-          Köszönöm, a munkát, amit az autóra áldoztál – ölelt meg – És neked is Rocky – szólt oda a franciának, aki bólintott.

-          Szeretlek – bújtam még jobban hozzá

-          Én is –suttogta – Zuhany együtt? – kérdezte

-          Benne vagyok – mosolyogtam

Ismét eltűntünk egy kis időre, de most sietnünk kellett, mert időmérő előtt még ebédelni sem árt. Persze az ebédlőbe, még mindig a befújt – diffúzor volt a téma, és egyre boldogabbak voltunk, mert az ügy nem volt még lefutva, a FOTA és az FIA nem tudtak meggyezni.

-          Ha ma nyerünk, akkor megemelem a sapkám – nevetett Rocky

-          Akkor én is –nevettem

-          Nem lehetetlen – kacérkodott Seb

-          Neked semmi sem az, ahogy észrevettem – nevetett Tina

-          Ne kockáztass – szóltam bajnokomra

-          Nem hagyhatom, hogy az újdonsült rokonom Jens legyőzzön – nevetett Seb, Tina pedig mosolyogni kezdett

-          A végén az egész Forma 1 egy nagycsalád lesz – nevetett Rocky

-          Miért? – néztem rá – Te lenné Webber rokona?

-          Igaz – nevetett – jobb, ha csak ti lesztek azok

-          Javíthatatlan banda – nevetett Tina

Igaza volt, mindig cikiztük a másik gárdát, de tőlük is mindig ezt kaptuk. Már senki sem lepődött meg ezen. Ismét az iratainkat rendeztük, de már a pitwallon, kezdetét vette az időmérő. Nagyon feszült volt a hangulat, a végsőkig küzdöttünk, ám valami porszem ment a gépezetbe. Vagyis, csak a mienkbe. A Polet ugyanis egy Red Bullos szerezte meg, de nem Seb, hanem Mark. Ismét egymásra néztünk Rockyval, mint ahogy ezen a hétvégén mindig. Tátva maradt a szánk, erre aztán nem számítottunk. Christian örült, így totálisan vereséget mértünk a többi csapatra, így volt esély a diffúzor használatára. Egy darabig álltunk ott, majd végül én szólaltam meg:

-          Pofám leszakad – mondtam – Mi ez??

-          Nem tudom – hangzott Rockytól – de nem tetszik

-          Ciaron legyőzött minket – néztem rá

-          Hát le – nézett Rocky

Ciaron jött felénk, hihetetlen nagy mosollyal. Éreztük, hogy most be fog nekünk szólni és szekálni fog:

-          Ni, csak, Ni, csak  itt a vesztes banda – jött oda elénk – Na mi az? Most nincs ünneplés?

-          Látom a szél idehordta a szemetet – néztem Ciaronra

-          Hát az egyik szemem sir, a másik meg…

-          Lila lesz, ha nem mész el innen – fejeztem be a mondatát

-          Úgy látom a sex sem segített rajtatok – mondta lekezelően

-          Menj innen Pilbeam, mert most már én gurulok be – lépett előrébb Rocky, hogy ne tudjam Ciaront megütni

-          Haha, na, viszlát, vesztesek – azzal elment

-          Ki kell találnunk valamit – néztem Rockyra

-          Sürgősen – helyeselt

Ismét bevonultunk az irodába, és kerestük a megoldást, amit meg is találtunk. A taktikát szépen kidolgoztuk és már nyolckor elhagytuk bázisunkat. Amikor kiléptem Tina és Seb beszélgetett.

-          Na, megyünk aludni? – kérdeztem

-          Te velünk jössz? – lepődött meg Seb – Tina, írd fel valahova.

-          Azonnal írom is – nevetett unokahúgom – Léna a mai napon…

-          Nagyon vicces – húztam félre a szám – Menjünk

Elindultunk, Seb gyorsan vitt minket a szállodához, ám amikor kiszálltunk Jenson várta Tinát. Tina egy darabig beszélgetett vele, majd én meguntam és odaszóltam neki:

-          Mi felmegyünk – mondtam

-          Rendben – mosolygott

Sebbel felmentünk. Amikor a szobánkba értem, azonnal ledobtam magam az ágyra, nagyon fáradt voltam.

-          Öltözz át – suttogta a fülembe

-          Ühüm – válaszoltam fél álomban

-          Segítek…

Éreztem, ahogy Seb lassan lehúzza rólam a ruhát, és ahogy a keze a testemhez ér. Nem kellett több, azonnal ránéztem és magamra húztam, hiába voltam fáradt, nagyon fáradt…