Seb
Este volt, amikor felébredtem. Ránéztem az órára hajnali kettőt mutatott. Visszadőltem, és még jobban a karomba zártam kedvesem. Jó volt látni, hogy békésen alszik, végre pihen, végre nem stresszeli magát. Nyomtam egy puszit a homlokára, mire ő mosolyogni kezdett álmában. Nagyon édes ilyenkor is.
Amikor újra felébredtem, már nem volt mellettem. Fél nyolc volt, így felkeltem, lezuhanyoztam és felöltöztem. Mire kész lettem, meglepően vettem észre Lénát, biztos valamiért vissza kellett jönnie, és Tinát, aki épp Jenst csempészi ki. Nagyot nevettünk, majd kivittem a családom a pályára. Ott persze, helyre állt a rend, Léna és Rocky tárgyalt, én pedig adtam az interjúkat, vagy épp Tommival voltam. Szerencsére, a futam ideje gyorsan eljött. Amikor már bent ültem, Léna volt velem szembe a rajtrácson, rákacsintottam, ő elmosolyodott. Így tudattam vele, hogy nem lesz baj. Nem is lett, Markot sikeresen megelőztem, és nagy előnnyel vezettem a versenyt. Minden szép és jó volt, Rocky hangja is vidám volt a rádión, de bekövetkezett a baj. A második kerékcserémen a srácok nem tudták megfelelően rögzíteni a kereket, így Alonso elénk került és a futam végéig nem tudtam közelebb kerülni hozzá. Az utolsó körökben Rocky szólt, hogy vegyem lejjebb a motort, mert baj lehet. Ennek következtében, a nyakamra jött Mark, és végül Christian tett rendet. Örültem a második helynek meg nem is, tudtam, hogy lehetett volna jobb, de nem hibáztattam a srácokat, és nem engedtem, hogy bármi büntetés is kapjon a hibázó szerelő. Emberek vagyunk, a hiba bármikor benne van a munkánkba, én is hibáztam már nem egyszer az edzéseken és ezek a srácok, nem tettek szemrehányást, szó nélkül csinálták a dolgukat. Én is kiállok most mellettük, megérdemlik. Léna és Rocky bosszankodott, láttam a dobogóról, meg tudom érteni őket, sokat dolgoztak. Az interjúk után nem vágytam másra, mint, hogy haza menjek és pihenjek egyet. Úgy döntöttem, hogy ezt a két hetet Heppenheimben töltöm. Örültem, hogy Léna is velem jön, így tudják anyával és Larával szervezni az esküvőt, ám ekkor váratlan fordultat jött:
Amikor újra felébredtem, már nem volt mellettem. Fél nyolc volt, így felkeltem, lezuhanyoztam és felöltöztem. Mire kész lettem, meglepően vettem észre Lénát, biztos valamiért vissza kellett jönnie, és Tinát, aki épp Jenst csempészi ki. Nagyot nevettünk, majd kivittem a családom a pályára. Ott persze, helyre állt a rend, Léna és Rocky tárgyalt, én pedig adtam az interjúkat, vagy épp Tommival voltam. Szerencsére, a futam ideje gyorsan eljött. Amikor már bent ültem, Léna volt velem szembe a rajtrácson, rákacsintottam, ő elmosolyodott. Így tudattam vele, hogy nem lesz baj. Nem is lett, Markot sikeresen megelőztem, és nagy előnnyel vezettem a versenyt. Minden szép és jó volt, Rocky hangja is vidám volt a rádión, de bekövetkezett a baj. A második kerékcserémen a srácok nem tudták megfelelően rögzíteni a kereket, így Alonso elénk került és a futam végéig nem tudtam közelebb kerülni hozzá. Az utolsó körökben Rocky szólt, hogy vegyem lejjebb a motort, mert baj lehet. Ennek következtében, a nyakamra jött Mark, és végül Christian tett rendet. Örültem a második helynek meg nem is, tudtam, hogy lehetett volna jobb, de nem hibáztattam a srácokat, és nem engedtem, hogy bármi büntetés is kapjon a hibázó szerelő. Emberek vagyunk, a hiba bármikor benne van a munkánkba, én is hibáztam már nem egyszer az edzéseken és ezek a srácok, nem tettek szemrehányást, szó nélkül csinálták a dolgukat. Én is kiállok most mellettük, megérdemlik. Léna és Rocky bosszankodott, láttam a dobogóról, meg tudom érteni őket, sokat dolgoztak. Az interjúk után nem vágytam másra, mint, hogy haza menjek és pihenjek egyet. Úgy döntöttem, hogy ezt a két hetet Heppenheimben töltöm. Örültem, hogy Léna is velem jön, így tudják anyával és Larával szervezni az esküvőt, ám ekkor váratlan fordultat jött:
- Léna, vissza kell jönnöd Keynesbe, mivel sikerült megegyezni az FIA-val. Újra be kell szerelni a dupla-diffúzort – hallottam meg Christian hangját
- Ehhez miért kell Léna? – mentem oda rögtön
- Miért? Miért? – mérgelődött Christian – Mivel mérnök, és mivel a te mérnököd, és mivel a következő futamfelelős mérnök, ott kell lennie!
- De miért mindig ő?
- Rocky is ott lesz Seb – szólt Christian, majd elment
- Seb – jött oda Léna, de én félbe szakítottam
- Már elterveztem mindent, mindent. Azt, hogy együtt leszünk, végre kettesben töltünk egy hétvégét, haza megyünk, szervezzük az esküvőt, és erre ez van.
- Seb ez a munkám, amikor idejöttem, tudtam mit írok alá. Ott kell lennem.
- Az a kérdés, hogy ott kell lenned, vagy ott akarsz lenni?
- Ott akarok lenni – mondta ki a számomra fájó verziót
- Rendben – húztam el a kezem, amit meg akart fogni – Menj, én haza megyek, majd hívlak, ha kell valami adat
- Seb… - hallottam meg a hangját, sírni tudott volna
- Viszlát – mentem el
Összepakoltam a cuccom. Tina jött a szobámba és eléggé furcsán nézett:
- Miért csinálod ez vele? – kérdezte
- És én miért kapom ezt tőle? – válaszoltam kérdéssel
- Seb, nyugodj le, szeret téged, ahogy a munkáját is.
- Én is szeretem a munkám, de a családom még jobban
- Seb…
- Semmi Seb – néztem rá – Te is jössz haza, vagy Jenssel mész?
- Ketten megyünk haza – nézett rám
- Rendben, a reptéren találkozunk.
Tina kiment, én pedig folytattam a csomagolást. Mérges nem voltam, csak csalódott, de rettentően. A reptéren elbúcsúztam Tinától és Jenstől, majd felszálltam a gépre, amin csak aludtam. Amikor haza értem, anya fogadott és elég meglepetten nézett rám:
- Hát Léna? – nézett ki az ajtón
- Nem jön – válaszoltam egykedvűen
- Összevesztetek? – lepődött meg anya
- Nem – mondtam egykedvűen és a csomagjaimat pakoltam be
- Sebastian! – dörrent fel anya – nem tudsz átverni, mondd el az igazat
- Na, jó – adtam meg magam – Részben igen, mert Keynesbe van, már megint dolgozik, mindig dolgozik.
- És te ezt nem szereted?
- Nem erről van szó. Arról, hogy, a feleségem anya. Szükségem van rá, hogy mellettem legyen, és tudom, hogy neki is szüksége van rám. De folyton dolgozik, így alig látjuk egymást. Én is teszem a dolgom, és tudom, hogy néha sok, de neki az én munkámnál is több dolga van. Folyamatosan éjszakázik és reggel korán kel, nem pihen, csak számol és gondolkodik. Nem tudom, hogy bírja
- Értem – mosolyodott el anya
- Ezen mi a mosolyogni való? – kérdeztem meglepődve
- Az, hogy tényleg szereted ezt a lányt. Bevallom eleinte kételkedtem ebben a gyors házasságban, féltem, hogy elhamarkodott vagy, de most már látom, hogy ez nem így van. Tényleg nagyon szereted Lénát, hiszen minden kis dolgon fenn akadsz, hogy neki jobb legyen. Fiam, ha megbántottad, kérj tőle bocsánatot, ő is szeret téged, ne hagyd, hogy elmérgesedjen a dolog.
- Úgy érzem, igazam van anya
Lezártam a beszélgetés, anya csak sóhajtott, majd magára hagyott. Ennek a két hétnek, Fabi örült a legjobban, régen töltöttünk ennyi időt együtt, rengeteget játszottunk és nevetgéltünk. Még mindig nem hívtam fel Lénát, és már egyre jobban bántam a dolgot. A végén már azért nem mertem fel hívni, mert szégyelltem magam. Gyorsan eltelt a hét, és már Tinával a pilóta focira tartottunk:
- Beszéltél Lénával? – kérdeztem meg tőle az úton
- Igen, én beszéltem vele, veled ellentétben. – mérgelődött
- És hogy van? – tértem a lényegre
- Jól, elég sok kérdést megoldottak, de nagyon kivan, hogy feléje se nézel.
- Sajnálom, azért nem hívtam, mert szégyelltem magam – Tina nevetésben tört ki
- Komolyan én csak két munkamániás német gyereket látok, nem két felnőtt embert – nevetett
- Te is német vagy – nevettem
- Az most mellékes
Tinával nevettünk még pár dolgon, mire a stadionba értünk. Gyorsan átöltöztem, beszélgettünk a srácokkal és kezdetét vette a meccs. Nagyon jól éreztem magam, remek volt hazai pályán focizni és a rajongók elképesztőek voltak. Lőttem két gólt is, amit Tina felvett. Amikor visszamentünk, Jens már várt, így magukra hagytam őket, és anyuékhoz mentem, mert ők is jelen voltak. Igaz még szerda volt, de már szállingóztak a csapattagok, csak Léna nem. Kezdtem ideges lenni, de nem foglalkoztam vele, hiszen még Rocky sem érkezett meg. Csütörtökön rengeteg programunk volt, ki sem láttam a tv-s szereplésekből. Már Britta is fáradt volt, én meg teljesen máshol jártam. Sokat voltam távol a boksztól, de szerencsére láttam, hogy Rocky megérkezik, így reménykedtem, hogy Léna is jön. Pár futó pillanatra láttam Léna szüleit, és azt is, hogy azonnal az én szüleimhez csatlakoztak. Már a nap végén jártunk, amikor is Tina mentett meg egy újabb interjútól:
- Hálás vagyok – mosolyogtam fáradtan
- Láttam már rajtad, hogy nem bírod – mosolygott
- Ez a hazai futam átka – nevettem – Láttam Rocky már itt van…
- De Léna nincs – fejezte be a mondatott – Beszéltem Rockyval, Léna még nem jön
- Hogy hogy? – lepődtem meg
- Nem tudom Rocky nem adott megfelelő magyarázatott
Sóhajtottam egyet. Biztos voltam benne, hogy közöm van az ügyhöz, és nagyon bántott a dolog. Rosszkedvűen aludtam el. Másnap Tommi korán ébresztett, amit nem díjaztam, még Tina és Jens is felébredt a morgolódásomra. Nagy nehezen kimentünk a pályára, ahol megpillantottam Lénát. A haja össze volt fogva, a szemei kialvatlanok voltak, az arca fáradt volt. Oda akartam menni hozzá, de Tommi nem engedett, és elcipelt edzeni…
***
Léna
Csak Pénteken tudtam a Nürburgringre utazni, meg kellett néznem Adrian új terveit. Örömmel konstatáltunk, hogy sokat fog ez még hozni nekünk. Bántott, hogy Seb nem hívott fel. Amikor a paddockba értem, épp a szüleim beszélgettek Seb szüleivel és Tinával a Home előtt:
- Sziasztok – öleltem meg mindenkit egyesével
- Szia – köszöntek szint egyszerre
- Nagyon rosszul nézel ki – suttogta a fülembe Tina
- Tudom – válaszoltam halkan
- Mindig ilyenkor jössz ki? – kérdezte anya
- Nem – néztem rá – Már szerdán itt szoktam lenni, csak most közbe jött pár dolog
- Te leszel a felelős mérnök? – kérdezte Norbert. Ő értett ehhez, még anyu nem.
- Igen – mosolyogtam
- Sok sikert – ölelt meg Norbert
- És mi van köztetek Sebbel? – tért a lényegre Heikke, amikor is Tim jött ki
- Léna, gyere, a hétvégére esőt mondanak.
- A francba – mérgelődtem – akkor mindent át kell írni. Most mennem kell – néztem a családra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése