Léna
Miután Seb megetetett, Rockyval visszamentünk az irodánkba, hogy kitaláljunk valami használhatót erre a hétvégére. Így ebéd után se jutott eszünkbe semmi, ezért a második edzésre alapoztunk mindent, amint kiderült, az élet ezt nem így akarta. Az eső esett, és az autó felmondta a szolgálatot Sebbel együtt. A pilótám mérgesen tért vissza a bokszba és onnan figyelte tovább az edzést. Összenéztünk ismét Rockyval, már csak ez hiányzott nekünk. Tim és én bementünk az irodába, csak arra volt időm, hogy megöleljem Tinát és már mentem is, és vártuk Rockyt. Láttam Seb mérges pillantásait, de nem foglalkoztam vele, minden perc amit az irodában a papírok felett töltök, az neki kedvez. Nem kellett sok idő, mire Rocky is megérkezett, addig Tim ment ki, és tartotta a többiekben a lelket, a srácok, meg szerelték az autót.
- Semmi, - dobott idegesen le a földre egy aktát Rocky – semmit nem találok
- Én se találok semmit – húztam el a szám
- Valamit, ki kell találni!
- Nyugi Rocky, én addig ki nem megyek, amíg valamit nem találunk.
- Ez a beszéd! – nevetett Rocky
Még egyszer átnéztünk mindent, apróbb módosításokat végeztünk. Eközben Tim tájékoztatott minket mindenről, ami kint folyik:
- Christian és Adrian eléggé idegesek, és a szerelők is meg vannak ijedve – mesélte Tim
- Akkor ránk számi tank csak igaz? – kérdezte Rocky
- Igen, bennetek van a remény, mármint a mi részlegünknél.
- Ciaronék találtak valamit – húztam el a szám
- Igen, Ciaronon is látszik, hogy érzi, fölényben van – mondta Tim
- És Seb? – tértem rá arra, ami a szívemet legjobban nyomta
- Nem tudom, mi van vele, folyamatosan duzzog és pufog. Tommi és Britta alig bírják csitítani.
- Tina?
- Nem láttam már rég.
- Biztos Jenssel van – nyugtatott meg Rocky
- Igazad lehet – néztem a franciára
- Tim, ha valami van, azonnal szólj, mi egy jó darabig itt leszünk – néztem körbe
- Rendben
Tim kiment, mi meg folytattuk a munkát. Már este volt, amikor egy kicsit megpihentünk, hogy mérgelődjünk:
- Nem tudom, mi az, amit nem veszünk észre, ez valami hihetetlen – akadtam ki
- Én sem tudom, de ki kéne találni sürgősen
- Szólok Timnek, hogy jöjjön be és mondjon valamit
Felhívtam a rádión Timet, aki azonnal jött, és beszámolt mindenről:
- Mi megy ott kint? – kérdezte Rocky
- A srácok még mindig szerelnek, Seb velük maradt, a főnökök még mindig idegesek és rátok várnak, hogy mondjatok valamit.
- Hát csak annyit mondhatunk, hogy nem lettünk okosabbak – akadt ki Rocky
- Hány óra? – kérdeztem már nagyon álmosan
- Fél kilenc – válaszolt Tim
- Rendben, köszönjük – bólintott Rocky, majd Tim kiment
Elővettük a 2010-es és a 2009-es aktákat is, hogy abból merítsünk ötletet. Jó pár elemet és ötletet összeirtunk és megpróbáltuk egyeztetni az idei autóval, ami nem ment annyira fényesen, de valamit összehoztunk. Amikor ismét feleszméltem, Tim jött újra:
- A srácok bejezték az autót, itt vannak az adatok, amiket összeirtunk és változtattunk – nyomott a kezembe egy papírköteget – Seb nagy nehezen a szállodába ment, és Tinát a McLaren közelében látták, ja és amúgy fél egy van.
- Fél egy? – kérdeztük egyszerre Rockyval
- Igen, de ha nem haragszotok én megye aludni
- Menj csak – bólintottam
Tim ismét elment, mi pedig meglepődve néztünk egymásra:
- Jó sokáig itt voltunk – kezdte Rocky
- Igen, de még itt van már csinos papír – mutattam az előbbi kötegre nevetve
- Ne is mondd
Neki estünk azoknak is, amire végeztünk, Rocky megszólalt:
- Aludnunk kellene
- Nem rossz ötlet – nevettem
- Én elmegyek a szerelőkhöz, te aludj itt
- Rendben
Rocky elment én meg kényelembe helyeztem magam és aludtam a papírok között…
***
Seb
Rosszul sikerült a második edzés, elrontottam és az autó is bemondta az unalmast. Nagyon csalódott voltam, de még el se tudtam képzelni, mit hozok a fejemre. Amikor visszaértem az elég rövid edzésem után, már is interjút adtam, hogy gyorsan letudjam ezt a programot. Amikor visszamentem, Ő már nem volt ott, csak Tina. Megölelt, mintegy jelezvén, hogy velem van, ő velem van. Nagyon rossz hangulatban voltam, láttam, ahogy a srácok szerelik az autót. Vártam Lénát, és néztem az ajtót, hátha ki jön, hátha megölel, és hátha mondd valamit, de minden hiába volt. Ő nem jött ki, én meg csak ott álltam az irodája előtt, amikor is Tommi jött velem szembe
- Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte
- Várom a nőt, akit szeretek
- Nem hiszem, hogy ma ki jön onnan – mondta a szemembe az igazat Tommi
- Az a baj, hogy én is ezt érzem. Sokkal több időt van a munkájával, mint velem.
- Seb, ez várható volt, hiszen mind a ketten azért jöttetek ide. A kapcsolatotoknak ezt is ki kell bírni. Jóban, Rosszban, tudod
- Tudom, de nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy hiányzik, de nagyon. A házasságunk előtt nem volt ilyen sokat távol
- Érthető, hogy hiányzik, látszik, hogy nagyon szereted. Seb, meg kell értened, neki ez egy nagy lehetőség, ahogy neked is. Most küzd az autóért, ne aggódj, nem lesz vele semmi. És Monacótól van ez nem?
- De – nevettem – Ajj Tommi, ne nősülj meg soha – nevettem újra
- Pedig terveztem – nevetett ő is
Jó volt vele kicsit beszélgetni, és úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a bokszba. A srácok folyamatosan szereltek, Christianék tárgyaltak, és mondták nekem a legújabb híreket:
- Szóval, ha jól értem, akkor lehet, hogy befújt-diffúzorral megyünk vasárnap?
- Az is előfordulhat Seb – avatott be Adrian – Semmit sem lehet tudni
- Lénának és Rockynak ne szólj, van elég bajuk így is – szólt közbe Christian
- Annak örülnék, ha látnám, én nem mondanék semmit – húztam el a szám
- Ilyen a munka – tette a kezét a vállamra Adrian – Sokszor elválaszt a családtól
- Meg hozzá kell azt is tenni, hogy nem bírják lenyelni, hogy Ciaron legyőzte őket az edzésen – tette hozzá nevetve Christian
- Az is igaz – mosolyogtam
A két főnök ismét elment, hogy tárgyaljon. Magamra maradtam és néztem a srácokat, ahogy dolgoznak, közben gondolkodtam. Talán túlreagálom a helyzetet Lénával kapcsolatban, talán a bolhából csinálok elefántot, de az is lehet, hogy nekem van igazam. Egy valami biztos, szükségem van rá, de nagyon. Aggódom is érte, hiszen rengeteget dolgozik, és ez kihathat az egészségére is.
Szépen lassan esteledett, de drága párom, még mindig nem jött elő. Egyre jobban hiányzott és egyre jobban feszült lettem.
- Gyere Seb, menjünk – szólt Britta úgy fél kilenc táján
- Nem, Lénát akarom látni – dacoltam
- Nem hiszem, hogy ma kijön.
- Akkor itt maradok!
- Seb, pihenned kell – kérlelt Britta
- De neki is! – emeltem fel a hangom
- Én megyek – hajtotta le a fejét.
Amikor elment, megbántam, hogy úgy beszéltem vele, ő nem tehet semmiről. Próbáltak még a srácok szórakoztatni, de úgy egy óra után meguntam. Elegem lett, és be akartam menni.
- Ne – fogott meg Tommi
- Miért ne? – lettem mérges – A feleségem
- Most a mérnököd.
- De én látni akarom.
- Nincs semmi baja, próbálj megoldani a problémát
- De nekem kell ő!
- Seb, féltékeny vagy? – nézett rám Tommi
- Nem! – válaszoltam azonnal – Csak szerelmes, és kell nekem. Sokat dolgozik, ez sok lesz
- Felnőtt nő, tud magára vigyázni. Menjünk vissza – kérlelt
- Hol van Tina? – kérdeztem
- A McLarenben
- Na, legalább Jensnek lesz egy jó éjszakája…
Azzal megadtam magam, és Tommival visszamentem a szállodába.
Másnap reggel is morcosan ébredtem, és próbáltam összeszedni Tinát, mire rájöttem, hogy a McLarenbe van. Bepakoltam neki pár ruhát és a szállodájuk elé hajtottam, éppen akkor jött ki.
- Pattanj be, hoztam ruhát a Homeba átöltözhetsz – mondtam
- Rendben – mosolygott és csillogtak a szemei
Gyorsan vezettem és gyorsan ki is értünk. Tina eléggé mosolygott egész út alatt, míg én bosszankodtam. Amikor becsekkoltunk, egy kisfiú állította meg Tinát, és a számát kérte el. Tina nagyon kedvesen válaszolt neki, majd meglátta Jenst. Egymásra mosolyogtak, úgy gondoltam elmegyek, had legyenek kettesben…
***
Léna
Nagyon keveset aludtam, már csörgött is az óra. Ránéztem 8 óra volt. Rocky már épp kopogott, kinyitottam az ajtót, majd megbeszéltük, hogy kimegyünk reggelizni. Amikor a folyóson mentünk, Christian állított meg minket:
- Elegem van az FIA-ból – mondta hangosan
- Üdv a klubban – néztem rá
- Ma nagyon kiabálni fogok velük, ha felhúznak az biztos. Szorítsatok, most lesz a tárgyalás.
- Hajrá – nevetett Rocky
- Ti hány órát aludtatok? – kérdezte a főnök
- Úgy kettőt vagy hármat. –mondtuk egyszerre
- Te úristen! – tátotta el a száját.
Nem beszéltünk többet. Gyorsan elmentem Seb szobájába átöltözni, majd kiültünk reggelizni. Akkor szállingóztak be a többiek. Tina mellénk ült és repdesett a boldogságtól, míg Seb jó messzire elkerült…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése