Léna
Meglepődtem Tina hívásán, nagyon el volt keseredve. Már az Internet is velünk van tele, és mindenféle hazugságokat írnak, amiket persze Max talált ki. Sebbel próbáltuk lenyugtatni, ami részben sikerült is. Seb laptopot ragadott, és megkereste a cikket. Ahogy olvastuk tátva maradt a szánk:
- Ez azért már mindennek a teteje – akad ki a német – Mit képzel ez?
- Ha legközelebb látom, amit tőlem kap – akadtam ki én is
- Még, hogy te és Jens? – akadt ki Seb még jobban – De a kedvencem a verekedés – bosszankodott
- Nyugi szívem, engem állítottak be cafkának
- Most azonnal pontot teszek ennek a végére – ment az ajtó fele Seb, de épp kopogtak
Britta volt az, és elég idegesen jött be. Amikor meglátta Seb arcát, már tudta, hogy mi is olvastuk.
- Látom, már mindent tudtok – nézett ránk
- Igen – morgott még mindig németem
- A házasságot még megemésztik, de a verekedést – vázolta fel a helyzetet Britta – nagyon rátok fognak szállni.
- Ha Christian megtudja, nekünk annyi – vészmadárkodtam
Nem kellett sok idő, már nyitódott is az ajtó és főnökünk robogott be rajta idegesen:
- Ez mi??? – mutatta meg ő is a cikket a laptopján – Ebből mennyi igaz?
- Csak a házasság – nézett rá Seb – A többi Max szüleménye
- Valamit ki kell találnunk, különben megüti a bokáját az egész csapat – mérgelődött Christian
- És mit tegyünk? – kérdeztem
- Mennyire súlyos a helyzet Britta? – kérdezte Christian
- Eléggé az – húzta el a száját a szőke lány
- Ez kellett még nekünk a diffúzor mellé – mérgelődött a főnök – Na, jó, terv a következő: Britta, te elintézed ezt, Seb te nyilatkozol és elmondasz mindent, Léna te pedig az autóval törődsz. Nem akarok többet erről hallani itt, rendben?
- Rendben – mondtuk egyszerre
Aludni tértünk, mert tudtuk, hogy kemény napok várnak minket.
Nem is lepődtünk meg. Én folyton az autó körül voltam, míg Seb már unatkozott. Mondtam neki, hogy nyugodtan menjen haza, de ő nem akart. Azt mondta mindig, a Kanadában nem ezt fogatta meg. Persze anyáink folyton hívtak minket az esküvő miatt, és általában akkor, amikor pont megbeszélésem volt, így kénytelen voltam a telefont Sebnek adni. Seb férfi lévén, nem nagyon kötötték le a terítők színei, vagy épp a virágoké, neki olyan tökmindegy volt. Persze Heike és anya erősködött, aminek az lett a vége, hogy vagy Tinát hívták fel, vagy Seb átpasszolta Brittának. Szegény Britta, mi mindent megcsinál nekünk. Sajtó és Max persze nem nyugodott meg, újabb és újabb sztorik láttak napvilágot, amiket nem győztünk cáfolni. A sajtó szemében egy címeres ribanc voltam, még Seb és Jens egy hős szerelemes. Jens persze csak nevetett mindenen, és nem vett semmit komolyan. Mindennap beszéltünk vele és Tinával, és Jens mindennap bepróbálkozott, hogy a gyárba jusson, persze ezek sikertelenek voltak. Mire feleszméltem, már Silverstone-ban voltunk, és a csütörtöki napot próbáltuk túlélni:
- Ha még egy kamerás az orromba dugja azt a gépet én agybajt kapok – akadtam ki a Homeba
- Sajnálom – szomorodott el Tina
- Ez nem a te hibád – öleltem meg – hanem Maxé, akit ha meglátok, én esküszöm, gondoskodom róla, hogy nem lesz belőle utánpótlás
Britta felnevetett, majd Seb elé ment, a sajtótájékoztató miatt. Mi is kimentünk Tinával és Jensbe akadtunk:
- Hello Tina, hello drágaságom –nevetett a brit
- Szia Jens – nevettünk egyszerre
- Csak halkan szólok, hogy az egyik fotós ürge ott van a bokorban – nevetett
- Ezt nem hiszem el – mérgelődtem – Mi vagyok én? Légypapír?
- Ez a sorsod, mert elhagytál – nevetett tovább a McLarenes
- Na, köszi – nevettem végül én is, amikor Seb is csatlakozott
- Sziasztok – köszönt vidáman
- Hello – nevetett Jens – elvetted a nőm
- El hát – nevetett Seb
- De jól szórakoztok – fintorogtam – Én lettem a paddock ribanca
- Megcsaltál, Christiannal, Martinnal és Stefanoval, de hogy egy pilótával is aki a legjobb barátom Sebbel? Ezt már nem viselem el, köztünk mindennek vége – fogta a hasát a nevetéstől Jens
- Jenson! – üvöltöttem rá
- Ma láttam egy reklámba, gondoltam idevág – nevetett még mindig
- Te is kinevetsz? – néztem Sebre
- Jaj szívem – ölelt magához
- Különben is bajban vagy – vágtam vállba a papírjaimmal – Nem vittél magaddal a pályabejárásra!
- Léna, - kezdte Jens – így is sok kamera van ott, hát, ha ott lettél volna, akkor minket ki vett volna fel? – nevetett még mindig Jens
Én elhúztam a számat, majd Seb megragadott és szenvedélyesen megcsókolt. A bokorban lévő fotósok előredőltek, majd Jens csókolta meg Tinát, és mindegyik felborult, úgy meglepődtek. Mi nem tudtuk elrejteni a nevetésünket, nagyon nevettünk rajtuk.
- Így jár, aki ebbe a sztoriba be akar folyni – nevetett Tina
- Na, igen – mosolyogtam – mennem kell
Elindultam ám, Seb utánam kiáltott
- Szívem, a mi létesítményünk a másik irányban van – nevetett
- A francba is
- Mi van vele? – halottam Jens hangját, ahogy elsétáltam mellettük
- Valencia óta nem pihen – sóhajtott Seb
Még a mobilom is megszólalt, Heike volt az. Amint kiejtettem a nevét, Seb hatalmas nevetésben tört ki. Ahhoz képest, hogy a fiúk így elnevetgélték az esetet, korántsem volt ilyen fényes ez a hétvége. A befújt-diffúzor és a tárgyalások, elég nagy hangot adtak, és csak hab volt a tortán a mi kis sztorink. Adrian és Christian folyamatosan tárgyalt az FIA-val, alig lehetett őket látni. Tudtam, nem lesz jó hétvégénk.
***
Péntek reggel, ismét hatkor keltem. Amikor kipattantam az ágyból megakadt Sebin a szemem, nagyon édesen aludt. Percekig csak néztem és néztem, majd erőt vettem magamon és a fürdőbe mentem.
- Utálom, hogy korán kelsz – szólalt meg
Azonnal kihátráltam, és ránéztem. A szeme még csukva volt, egy darabig azt hittem, hogy hallucinálok:
- Pihenned kell – folytatta – Ez így nem helyes, hogy Valencia óta nem pihensz, hogy a gyárban vagy és csak dolgozol.
- Amikor aláírtam a szerződést, tudtam mit vállalok – mosolyogtam
- De nem teheted ezt – nyitotta ki a szemét – Még a végén baj lesz
- Nem lesz semmi baj – simogattam meg az arcát – Aludj vissza
- Nem tudok – sóhajtott egyet – nem igazságos, hogy én alhatok, te meg nem, és ezt azért teszed, hogy nekem jó legyen
- Nagyon szeretlek – öleltem meg
- Én is téged – szorított a karjai közé
- Aludj szívem – mosolyogtam rá, majd mellé bújtam
Lassan csukódtak le a szemei, hiába ellenkezett ellenünk, majd szép lassan ismét álomba merült. Felpattantam, majd készülődni kezdtem. Amikor kiléptem Tina várt rám
- Mi van itt ma? – kérdeztem nevetve – Senki sem tud aludni ebben a családban?
- Seb is fent van? – kérdezte nevetve
- Már nincs – mosolyogtam – Mi van köztetek Jennsel?
- Észrevetted? – mosolygott Tina
Tina mindent elmesélt szépen, mi is történt velük, amíg én lótifutit játszottam a Red Bullal. Nagyon örültem neki, és sok sikert kívántam. Együtt indultunk ki a pályára. Amikor odaértünk, Rocky már ott várt minket, a megszokott kávéjával:
- Hello – köszönt nekünk
- Szia – mondtuk egyszerre
- Itt az adagod – dobott a kezembe egy RB-t – Am Sebet mi lőtte?
- Felhívott? – kérdeztem mosolyogva
- Igen, és egy csomót hadovált, de szerintem visszaaludt. Egy darabig azt hittem szívott valamit.
- Csak szerelmes – nevetett Tina
- Ennyire? – kérdezte Rocky
- Ne tudd meg mennyire – mosolygott Tina
Mind a hárman felnevettünk….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése