*Tina*
Jenssel nem hoztuk többet szóba azt az estét. Tisztáztuk az érzéseinket, majd úgy tettünk, mintha mi sem történt volna. Tovább barátkoztunk.
Az elkövetkezendő napok élvezetesen teltek. Azt hiszem, életem eddig legszebb napjai közé tudnám őket sorolni. Jens, a barátai és a családja rengeteg helyre elvittek, sok mindennel és mindenkivel megismertettek, és egymáshoz is közelebb kerültünk. Szinte már úgy éreztem magam, mintha ők lennének a saját családom. Három napja lehettem Somersetben, mikor végre találkoztam Jenson harmadik nővérével, Tanyaval is. Megérte várni a találkozásra, csak úgy, mint a család többi tagja, ő is nagyszerű ember. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk, még a drága öcsikéjéről is mutatott pár gyermekkori képet.
Végül aztán szerdán utaztunk Silverstoneba. Rossz volt a búcsú, de megígértették velem, hogy még meglátogatom őket. Örömmel mondtam igent kérésükre.
Csütörtök reggel Tim vitt ki a pályához. Unokahúgomék minden lépését fotósok és kamerák kísérték, amik megnehezítették munkájukat.
Még akkor sem szálltak le róla, mikor a boxoknál sétálgattunk. Jens persze egész nap ezzel ugratta, Sebastian pedig csatlakozott hozzá. Jó volt látni, hogy legalább tudnak nevetni azon a borzalmas dolgon, amit én hoztam a nyakukra.
Léna persze ki volt, főleg mikor megtudta, a bokorból is őt figyelik. Seb szenvedélyesen megcsókolta a fényképészek örömére, mire a szőke rákontrázott és magához húzott egy csókra. Nem olyan volt, mint az eddigi csókjaink, ez mindkettőnk részéről csak egy kis színjáték volt a kameráknak, mégis boldogság járta át a szívem.
A műsor egész nap folytatódott, így én is a home-ba kényszerültem, ugyanis Christian nem akart senkit se látni holnap a címlapon. Nem közöltem vele, az előbbi csókos akciót.. elég lesz holnap végig hallgatni, amit kapunk érte.
- Tina – szólított egyszer csak magához Britta. Hivatalosnak tűnt, én pedig rettegni kezdtem. Biztos, hogy Maxról lesz szó… Jesszusom! Ugye nem tiltanak ki innen???
- I-igen? – kérdeztem remegő hangon.
- Lenne egy állás ajánlatom a számodra – mosolyodott el.
- Tényleg? – lepődtem meg. – Micsoda?
- A pilótákat kéne fotóznod – avatott be. – Mármint csak Markot és Sebastiant. Nem Jensont! – nevetett.
- A francba! – nevettem én is. – De… mit fotózzak? Mindenki őket fotózza, hiszen ők a sztárok.
- Igen, de neked bennsőbb képeket kellene. Olyat is, ahova nem engedjük be a fotósokat. Mutassak pár sémát?
- Az jó lenne – bólintottam.
Az egyik irodába vezetett, ahol a laptopot kezdtük böngészni.
- Nos? – kérdezte, miután végig néztem legalább százötven fényképet.
- Vállalom! – bólintottam.
- Remek – örvendezett. – Isten hozott nálunk! – kacsintott.
Lénáéknak persze megint megbeszélésük volt. Mikor nem? Lassan beköltözik az irodába!
Este unatkoztam, így úgy döntöttem meglátogatom az én kis brittemet. Sajnos most másik szállodában vannak, de így is mindössze öt percembe került, hogy átsétáljak hozzá.
- Ki az? – kiabált ki, miután kopogtam. Résnyire nyitottam az ajtót, majd bedugtam rajta a fejem.
- Jó estét uram! A szobapincér vagyok! Zavarhatom? – mosolyogtam. Felnevetett.
- Hát persze. Ön bármikor – nevetett tovább.
- Remek – huppantam le mellé. – Mi újság?
- Nem sok minden – húzta el a száját. – Na és veled?
- Kaptam új munkát! – örvendeztem.
- Naaa! – pacsiztunk. – Gratulálok! Micsodát? – mosolygott.
- Sebet és Markot kell fotóznom – vontam meg a vállam. – Ilyen Red Bullon belüli dolog..
- Hööh. Na persze! Őket lefotózod, nekem pedig már mikor megígérted és, azóta se kattintottál rólam egyetlen képet sem – vágta be a durcát.
- Hmmm – mosolyogtam. – Holnap este?
- Mi lesz holnap este?
- Először is péntek, másodszor, készítek rólad pár képet – kuncogtam.
- Juhhééé – nevetett fel.
- Örülök, hogy örülsz – nyúltam végig az ágyon.
- Én pedig annak örülök, hogy te örülsz annak, hogy én örülök – mosolygott.
- Ennél már csak annak örülnék jobban, ha megmasszíroznál – kacsintottam rá.
- Hol szeretnéd? – mosolygott.
- A nyakam – mutattam az említett testrészemre. – A gokartozás óta elég érzékeny – húztam el a számat.
- Meg kéne nézetned egy orvossal – tapintott a nyakamra, ahol a múlthét óta éreztem a görcsöt.Jenssel nem hoztuk többet szóba azt az estét. Tisztáztuk az érzéseinket, majd úgy tettünk, mintha mi sem történt volna. Tovább barátkoztunk.
Az elkövetkezendő napok élvezetesen teltek. Azt hiszem, életem eddig legszebb napjai közé tudnám őket sorolni. Jens, a barátai és a családja rengeteg helyre elvittek, sok mindennel és mindenkivel megismertettek, és egymáshoz is közelebb kerültünk. Szinte már úgy éreztem magam, mintha ők lennének a saját családom. Három napja lehettem Somersetben, mikor végre találkoztam Jenson harmadik nővérével, Tanyaval is. Megérte várni a találkozásra, csak úgy, mint a család többi tagja, ő is nagyszerű ember. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk, még a drága öcsikéjéről is mutatott pár gyermekkori képet.
Végül aztán szerdán utaztunk Silverstoneba. Rossz volt a búcsú, de megígértették velem, hogy még meglátogatom őket. Örömmel mondtam igent kérésükre.
Csütörtök reggel Tim vitt ki a pályához. Unokahúgomék minden lépését fotósok és kamerák kísérték, amik megnehezítették munkájukat.
Még akkor sem szálltak le róla, mikor a boxoknál sétálgattunk. Jens persze egész nap ezzel ugratta, Sebastian pedig csatlakozott hozzá. Jó volt látni, hogy legalább tudnak nevetni azon a borzalmas dolgon, amit én hoztam a nyakukra.
Léna persze ki volt, főleg mikor megtudta, a bokorból is őt figyelik. Seb szenvedélyesen megcsókolta a fényképészek örömére, mire a szőke rákontrázott és magához húzott egy csókra. Nem olyan volt, mint az eddigi csókjaink, ez mindkettőnk részéről csak egy kis színjáték volt a kameráknak, mégis boldogság járta át a szívem.
A műsor egész nap folytatódott, így én is a home-ba kényszerültem, ugyanis Christian nem akart senkit se látni holnap a címlapon. Nem közöltem vele, az előbbi csókos akciót.. elég lesz holnap végig hallgatni, amit kapunk érte.
- Tina – szólított egyszer csak magához Britta. Hivatalosnak tűnt, én pedig rettegni kezdtem. Biztos, hogy Maxról lesz szó… Jesszusom! Ugye nem tiltanak ki innen???
- I-igen? – kérdeztem remegő hangon.
- Lenne egy állás ajánlatom a számodra – mosolyodott el.
- Tényleg? – lepődtem meg. – Micsoda?
- A pilótákat kéne fotóznod – avatott be. – Mármint csak Markot és Sebastiant. Nem Jensont! – nevetett.
- A francba! – nevettem én is. – De… mit fotózzak? Mindenki őket fotózza, hiszen ők a sztárok.
- Igen, de neked bennsőbb képeket kellene. Olyat is, ahova nem engedjük be a fotósokat. Mutassak pár sémát?
- Az jó lenne – bólintottam.
Az egyik irodába vezetett, ahol a laptopot kezdtük böngészni.
- Nos? – kérdezte, miután végig néztem legalább százötven fényképet.
- Vállalom! – bólintottam.
- Remek – örvendezett. – Isten hozott nálunk! – kacsintott.
Lénáéknak persze megint megbeszélésük volt. Mikor nem? Lassan beköltözik az irodába!
Este unatkoztam, így úgy döntöttem meglátogatom az én kis brittemet. Sajnos most másik szállodában vannak, de így is mindössze öt percembe került, hogy átsétáljak hozzá.
- Ki az? – kiabált ki, miután kopogtam. Résnyire nyitottam az ajtót, majd bedugtam rajta a fejem.
- Jó estét uram! A szobapincér vagyok! Zavarhatom? – mosolyogtam. Felnevetett.
- Hát persze. Ön bármikor – nevetett tovább.
- Remek – huppantam le mellé. – Mi újság?
- Nem sok minden – húzta el a száját. – Na és veled?
- Kaptam új munkát! – örvendeztem.
- Naaa! – pacsiztunk. – Gratulálok! Micsodát? – mosolygott.
- Sebet és Markot kell fotóznom – vontam meg a vállam. – Ilyen Red Bullon belüli dolog..
- Hööh. Na persze! Őket lefotózod, nekem pedig már mikor megígérted és, azóta se kattintottál rólam egyetlen képet sem – vágta be a durcát.
- Hmmm – mosolyogtam. – Holnap este?
- Mi lesz holnap este?
- Először is péntek, másodszor, készítek rólad pár képet – kuncogtam.
- Juhhééé – nevetett fel.
- Örülök, hogy örülsz – nyúltam végig az ágyon.
- Én pedig annak örülök, hogy te örülsz annak, hogy én örülök – mosolygott.
- Ennél már csak annak örülnék jobban, ha megmasszíroznál – kacsintottam rá.
- Hol szeretnéd? – mosolygott.
- A nyakam – mutattam az említett testrészemre. – A gokartozás óta elég érzékeny – húztam el a számat.
- Nem szükséges – ráztam a fejem. – A családban mindenkinek érzékeny a nyaka. Múltkor Léna is küzdött vele pár napot – magyaráztam.
- És aztán? – ült fel mellém.
- Seb megmasszírozta – mosolyogtam.
- Akkor lássunk neki! – kuncogott. Kezei finoman vándoroltak nyakamon, hogy kikeresse a kényes pontot. Lágyan, érzékletesen kezdett neki a masszázsnak. Hosszú percekig csak élveztem, míg végül sikerült bealudnom.
Reggel Jens mocorgására ébredtem.
- Ne haragudj! – suttogta. – Aludj nyugodtan!
- Nem – ráztam a fejem kómásan. – Mennem kell. Sebastian visz ki a pályához – ásítottam.
- Majd én kiviszlek – mosolygott.
- Nem akarok a terhedre lenni – ráztam a fejem. – Visszamegyek! Még át is kell öltöznöm! –magyaráztam.
- Visszaviszlek – ajánlotta,
- Rendben – bólintottam. – Köszönöm.
Jens átvitt a szállodához. Akkor szembesültem vele, mennyire korán is van. Miért megy ki ilyen korán a pályához? Már is megbeszélésük van? Jézusom!
Lifttel mentem az emeletig, ahol éppen a szobám felé sétáltam,. mikor Léna kinyitotta a szobájuk ajtaját. Szerencsére nem tűnt fel neki, hogy a tegnapi ruhámban vagyok, az azonban sokkal inkább, hogy valami megváltozott köztem és a szőke között. Nem volt más hátra, beavattam a lelkizős esténkbe.
Örült neki, ami nagyon jól esett.
Végül kértem tíz percet, fontos vizelési problémákra hivatkozva, és próbáltam valami emberit varázsolni magamból, mielőtt együtt mentünk ki a pályára. Természetesen a gépemet is vittem. Ez volt az első munkanapom a Red Bull Racingnél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése