22. rész

Léna

Vasárnap reggel apró pici kopogásokra ébredtem. Nem tudtam mik azok, így felkeltem és a hang irányába mentem. A hangok az ablakig vezettek. Elhúztam a függönyt. És akkor megláttam, szakadt az eső. Másodpercek alatt forgott le a fejemben minden, azonnal Rocky szobájához futottam és dörömbölni kezdtem az ajtaján:

-          Rocky, Rocyk, ébredj!!! – kiáltottam

A francia sokára nyitotta ki az ajtót és elég álmos fejet vágott. Meglepődött, amikor engem talált ott

- Mi az Léna? – kérdezte – a válaszom, nem nem dolgozhatsz

Nem foglalkoztam vele, gyorsan az ablakhoz rohantam és széthúztam a függönyt. Rocky meglepetten jött vissza.

-          Nézd, esik – mutattam az ablakra

-          A francba – kiáltott fel Rocky és azonnal a szomszéd szobába rohant - Tim!!! Ébredj, baj van!!! – üvöltött a francia

-          Már megint mi van??! – jött egy hang a folyosóról – Nem igaz, hogy nem lehet ebbe a csapatba aludni!! Ég a szálloda vagy mi?? – morgolódott Christian, majd megállt Rocky szobája előtt. – Te mit keres itt? – nézett rám csodálkozva

-          Christian esik – mutattam neki is az ablakot.

-          De jó – morgolódott főnököm – Képzeld, Angliába mindig esik, ez ennyire nagy szenzáció? Németországban nem szokott esni?

-          Christian, gondolkozz! – kértem meg rá

Hirtelen csöndbe maradt, majd a felismerés szikrája suhant át a szemén:

-          A francba is – kiáltotta – Adrian!!! Esik!!!!

-          Kuss, legyen már!! – üvöltött ki Webber, majd jó erősen bevágta az ajtót

Ez a kora kelés mindenkit megviselt, de szükség volt erre. Christian megkért, hogy menjek vissza a szobámba és pihenjek, ám én egy másik szobát választottam. Szerencsére volt kulcsom hozzá. Beléptem, és egy szőke gombolyagot láttam a takaró alatt. Leültem az ágyra és lágyan keltegetni kezdtem, mire a takarócsomó megmozdult, és egy álmos kék szem nézett az enyémbe

-          Kicsim – húzott szorosan magához

-          Mutatni akarok valamit – próbáltam rávezetni

-          Most? – csodálkozott el

Kiszabadultam az öleléséből, majd nála is elhúztam a függönyt.

-          Sebi, nézd, esik – mutattam az ablakra

Halványan elmosolyodott, majd felkelt, hogy bezárja az ajtót. Mögém jött, felkapott a karjába és az ágyhoz cipelt. Óvatosan letett, ránk terítette a paplant, és szorosan magához ölelt

-          Rendben van – reagált az esőre, majd kék szemei elnehezültek és tovább aludt

Befészkeltem magam én is, és újra elaludtam.

-          Jó reggelt – hallottam meg a fotelben Tommi hangját

-          Szia – mosolyogtam rá – Hány óra?

-          Fél kilenc – mosolygott vissza

-          Basszus – keltem fel hirtelen, majd Tommi hozta a lázmérőt.

-          Nincs lázad, és jó színben vagy – konstatálta

-          Seb? – kérdeztem

-          Már reggelizik Tinával lent, nem volt szíve téged felkelteni. Christiánék, már hajnali 5-kor kimentem, amikor is riasztottad a bandát, hogy esik.

-          Hajnali 5 volt? – csodálkoztam

-          Igen – nevetett Tommi – a ruháidat Tina áthozta, itt vannak, én kimegyek, a liftnél várlak

-          Köszönöm.

Azzal a szőke finn kiment, én pedig felöltöztem és rendbe szedtem magam. Amikor kész lettem együtt mentünk le reggelizni, és már csak mi ettünk, Sebék a halban vártak ránk. Amikor végeztünk indultunk is a pályára. Britta ült mellettem a kocsiban, és láttam rajta, hogy jobban izgul az esküvőm miatt, mint én, nagyon aranyos volt. Na, igen, ma van az esküvőm, amit sosem így képzeltem el. Az élet átírja mindig az álmainkat, néha rosszabbá, de néha sokkal szebbé. Amikor kiértünk, a fiúk és Britta elsiettek, én és Tina, pedig leültünk a Homeba.

-          Mesélte Seb a reggeli akciódat – nevetett Tina – Miért verted fel a népet?

-          Ez fontos volt – néztem rá

-          Elhiszem, mert Rocky után úgy rohangált, mint az őrült – nevetett – hozzáteszem Christian társaságában

-          Igen, mert esik, és nem is kicsit. Így minden valószínűséggel, esős futam lesz. De mivel nem volt, egyik edzés se esős se az időmérő, nincs adatunk, sőt az autót sem állíthatjuk át, így teljesen szárazpályás beállításokkal kell menni – magyaráztam

-          Uh, - húzta el a száját Tina – komolyan hangzik.

-          Sajnos ez az is – mondtam – és Rocky még mindig nem engedi, hogy dolgozzak

-          Jól teszi, ma még nem volt lázad igaz, de még visszaeshetsz. És izgulsz?

-          Ami az esküvőt illteti nem – mosolyogtam, - de ami a futamot, annál inkább

-          Mérnökök – sóhajtott fel Tina ironikusan

Christian egy egész válság stábot állított elő, akik két órán át beszélték meg az új helyzetet. Persze én nem vehettem részt benne, Rocky miatt. Még a két pilóta is ott volt. Épp sétáltunk Tinával, amikor Jensbe botlottunk.

-          Esik – köszönt így nekem, amire Tina felnevetett

-          Látnátok az arcotokat ilyenkor – nevetett tovább – Nekem akkor szóljatok, hogyha felfelé esik

-          Haha – nevetett Jens, látszott rajta, hogy ő se örül ennek – Nézd – mutatta nekem – egyre jobban esik

-          Látom – húztam el a szám

-          Ez hihetetlen – nevetett Tina

Jensnek mennie kellett, de megígérte, hogy az esküvőn mindenképpen ott lesz. Mi már meleg teát szürcsöltünk a bokszba, amikor a fiúk kint voltak pilóta parádén. Féltettem Sebet, az esőben, nem akartam, hogy megfázzon.

Tim titokban elmondta, hogy Rockynak sikerült valami használhatót kitalálnia a futamra, és esős verseny lesz. Remek.

Már a rajtrácson álltak az autók, de még mindig esett, és egyre több és több esőt mondtak. Safety Caros rajt volt az eső miatt. Seb kapta a legkevesebb vízfüggönyt, de így is sokat panaszkodott a látási viszonyokra. Pár kör eltelte után, megszakították a futamot. Tina állt mellettem, én meg fülessel a fülemen hallgattam az információkat Rocky és Seb között, közben magyaráztam a szabályokat unokahúgomnak. Tina mindent pontosan megkérdezett, és látszott, hogy érdekli a dolog. Több mint fél órája állt a futam, amikor is kezdtem ideges lenni.

-          Seb miért nem száll ki, mint a többiek? – kérdezte Tina

-          Koncentrál – meséltem neki – így könnyebb, ha ott van, hiszen most futamon kellene lenni, nem akar kiesni a ritmusból. Meg azért is van bent, mert Rocky szerint mostanában elindulnak, amit én kétlek – néztem fel az égre. – Visszatérve, azért van ott Tommi is, hogy segítsen neki a koncentrálásban

-          És ha te lennél ott? – kérdezte

-          Na – nevettem – az lenne a legkedvezőtlenebb eset

Összenevettünk, mire Britta is csatlakozott hozzánk. A baj a víz elvezetésével volt, azért is állt annyit a futam.

-          Lassan háromnegyed órája áll a futam – néztem az órára

-          Seb kiszállt – mutatott a monitorra Tina – Most visszajön.

Seb nem pillantott ránk, végig Rockyt nézte, és vele beszélt. Még negyed óráig beszéltek, majd végre újra indították a futamot. Az új rajtot követően, Seb maradt az élen, míg Jens, eléggé hátul volt. A felszáradó pálya miatt több taktika is bedőlt a riválisoknál, és a Red Bull előnye is fogyott a kiválóan autózó Jenson elől

-          A francba is, menjenek már a körök – hallottam meg Sebet a rádión

-          Hova sietsz? – kérdezte Rocky – nyugi

-          De ez fontos, ajjj – mérgelődött

-          Koncentrálj – parancsolt rá a francia

Jens egyre és egyre közeledett, Seb pedig egyre jobban lett dühös, az idő miatt. Félt, hogy elkésünk az esküvőről. Annyira ideges volt, hogy nem vett észre, egy víztócsát, és belehajtott a száras pályás gumival, kisodródott épp annyira, hogy az utolsó körben Jens elmenjen mellette, Seb nem tudta már visszaelőzni, így Jenson Button nyerte a kanadai nagydíjat. Mindenki csalódottan nézte a bokszot, én pedig meglepődve bámultam Tinát.

-          Ezt hogy? – kérdeztem még mindig meglepődve

-          Én mondtam, hogy ezt érzem – nevetett Tina

-          Úristen – nevettem – te jósnő

Nevetve mentünk a dobogó alá. Seb nem volt boldog, de még itt is látszott rajta, hogy siet, nagyon siet. Tina oda állt mellém, amikor jött Jens, és mosolygott. A szőke brit levette a sisakját, ránézett és egy puszit nyomott Tina arcára, még azelőtt, hogy a csapatához ment volna. Mindenki csak nézett rá, még én is, de Tina intett, hogy majd később elmeséli. Seb arca a dobogón sem volt felhőtlen, de azért ünnepelt Jenssel, aki viszont nagyon boldog volt. Míg a srácok interjút adtak, addig én és Tina elhoztuk a cuccokat a szállodából, és átpakoltunk egy másik szállodába. Készülődni kezdtünk. Amikor már kész volt a sminkem és a hajam (amit Tina csinált, meg kell hagyni, profi az ilyesmiben) Tommi jött be.

-          Megérkeztünk – mosolygott

-          Remek – nevettem el magam

-          Seb már öltözik, megyek én is, majd jövök – nevetett a fin

Tina már teljes harci díszben volt. Gyönyörű ezüstszínű ruhát viselt, ami nagyon jól kiemelte a szemét, és ezüstszínű sminket tett fel. A haja ki volt vasalva, egyszerűen mesésen festett. Amikor épp öltözni kezdtem volna valaki kopogott:

-          Nyitom már – ment az ajtó felé Tina

-          Hűha - tátotta el a száját Jens

-          Jé, a futam győztes – nevettem – gratulálok

-          Rosszkor jöttem? – kérdezte nevetve

-          Igen – nevetett rá Tina

-          Én is segítek öltözni Léna – nevetett még mindig a brit

-          Na, menjél szépen kifelé – kuncogott Tina, majd kitaszította Jensont és bezárta az ajtót – Őrült brit – nevetett fel

Tina segített mindenben, felvenni a szoknyát, megkötötte a fűzőt és segített a fátylat is felvenni. Amikor már a tükör előtt álltam, ismét kopogtak.

-          Ha Jenson az, én megütöm – nevetett Tina

-          Szia, de szép vagy – jött be Britta – Itt a csokor – adta a kezemben

Britta is már át volt öltözve, egy gyönyörű szép lila ruhát viselt. Pár perc múlva Tommi jött, hogy ideje lenne menni. A lányok kimentek, ketten maradtunk.

-          Izgulsz? – kérdezte

-          Most már igen – nevettem – Seb?

-          Teljesen kivan – nevetett – Jobban várja, mint a karácsonyt.

-          Ezért volt a hiba is, igaz? – kérdeztem félve

-          Igen – bólintott Tommi – de ha azt nézzük, ki akar elkésni a saját esküvőjéről?

-          Senki – mosolyogtam – de ha Christianék megtudják

-          Lesz ott káosz – nevetett

-          Látod, már ezért megéri

Tommival hatalmas nevetésben törünk ki, majd rendeztük sorainkat, és elindultunk az oltár felé…..

Tina és ruhája

 

Léna ruhája

a gyűrűk