85. rész

Kimi

Nem bírtam már hallgatni Sebas nyavalygását Léna iránt, ezért úgy gondoltam, megleckéztetem őket. A fejemben már körvonalazódott egy terv és kapóra jött, hogy Tommi haza ment. Seb bement Lénához, hátha most már észreveszi, addig én beavattam Fabit:
-    Figyelj öcsi, van kedved őket megszívatni? – kérdeztem mosolyogva
-    Naná – villogott az ördög Vettel vigyor
-    Rendben, elmagyarázom a tervet.

Mindent elmagyaráztam neki, a végén felnevetett, ezt elismerésnek veszem. Sebas kijött és ismét morgott. Léna nem vette észre, hogy bent volt, annyira gépelt és koncentrált. Itt volt az idő, az első pontra:
-    Figyelj, van egy ötletem – ecseteltem neki
-    Mondd – nézett rám segélykérően
-    Menj el és vegyél fagyit, mi addig elmegyünk hozzánk és elkérjük Jenni egyik sütis receptjét, és sütünk Lénának, na?
-    Nem is tudtam, hogy tudsz gondolkodni – nézett rám nevetve
-    Ne szemtelenkedj – szóltam rá, inkább indulj
-    Oké, de előbb hagyok Lénának egy cetlit, hogyha kimászik, akkor ne kapjon frászt – nevetett
-    Rendben – rántottam meg a vállam.

Sebas irt, Fabi és én pedig nagyon lassan öltöztünk, hogy Seb előbb menjen el. Sikerült is. Gyorsan elvettem a cetlit és zsebre raktam.
-    Most jön a második pont – néztem rá az ifjú Vettelre

***
Seb

Már a bevásárlóközpontban voltam, amikor eszembe jutott, hogy talán mégis kellett volna szólnom Lénának. Gyorsan elhessegettem az ötletet, elég a papír. Nagy nehezen találtam meg a fagyit, de nem tudtam milyet vegyek.
-    Talán vanília?- kaptam fel az egyiket és gondolkodtam hangosan – Nem, azt nem szereti – jutott eszembe – Csoki? – gondolkodtam tovább – áá mind kettő – pakoltam bele, a kosárba. Hirtelen megszólalt a telefonom
-    Te Sebas – szólt bele Kimi – én nem akarok beleszólni, de találtam valamit
-    Mit? – lepődtem meg
-    Hát épp kerestem valamit, és rábukkantam két pici cipőre – magyarázta
-    Nálatok? – lepődtem meg – Jenni terhes?
-    Nem náluk – morgott – nálatok
-    Nálunk? – lepődtem meg. De Léna nem akart gyereket még, és beszéltünk is erről. Nem tudtam hova tenni a hallottakat.
-    De..de.. de hogy? – habogtam
-    Most komolyan mondjam el hogy? – röhögött
-    Azt nem… - döbbentem meg még mindig – de hogy?
-    Védekeztetek? – röhögött Kimi
-    Igen – vágtam rá – Léna szed gyógyszert
-    Hát neked úgy látszik ez sem akadály – nevetett – na, megyek, szia
-    Szia – tettem le megdöbbenve

Erre aztán nem számítottam. Egy baba. Hirtelen mosoly ült ki az arcomra, babánk lesz, egy pici baba. Léna meg fog ölni-nevettem magamba. Tuti kinyír, mert ez csak az első éve, és nem akar még búcsúzni a száguldó cirkusztól.  Hihetetlenül boldog voltam. De miért titkolta? Lehet, meglepetésnek szánta. Én is meglepem – gondoltam és azonnal a játékrészlegre mentem és vettem egy hatalmas nagy plüss macit.

***
Léna

Még mindig ott álltam az üres házban. Fogalmam sem volt, hova tűntek a többiek, ami kezdett megrémiszteni. Nagyon reméltem, hogy semmi bajuk nem esett. Hirtelen nyitódott ki az ajtó, Seb lépett be.
-    Te mégis hol jártál? – kérdeztem meg azonnal, ő csak vigyorgott
-    Szia, drágám – ölelt meg
-    Hahó, kérdeztem valamit? – szóltam neki
-    Hagytam cetlit – nézett rám
-    Nem hagytál – szóltam rá
-    De – vágta rá azonnal
-    Akkor mutasd meg!

Elindult a konyha irányában, és nem találta a cetlit, kereste össze-vissza.
-    De én hagytam –szólt – Kiminek jutott eszébe, hogy süssünk, én elmentem fagyiért, ők meg a receptért – nézett rám bűnbánóan
-    Talán előkerül – rántottam vállat – De veled mi van, min mosolyogsz?
-    Titok – mosolygott jobban
-    Nem szeretem az olyat – nevettem
-    Akkor mondd ki – lépett közelebb
-    Mit? – lepődtem meg
-    A titkot? – suttogta a fülembe
-    Seb, én nem tudom a te titkodat, azért kérdeztem – magyaráztam neki
-    De tudod – suttogta angyalian, közbe a pocimat simogatta
-    Seb, én nem vagyok terhes – nevettem fel
-    Nem kell titkolnod – nézett rám
-    Nem titkolom – nevettem még mindig – Nem vagyok az
-    De már tudok mindent – csókolt meg
-    Mégis mit?
-    A cipőt – nézett rám
-    Milyen cipőt?
-    A babacipőt – kérte ki magának
-    Nekem olyanom nincs – nevettem
-    De Kimi azt mondta… - hirtelen elhalkult – Hát persze! – csapott a homlokára – Kimi!! Hol van Kimi?!

Akkor már nekem is összeállt a kép. Hirtelen megfordultunk és megláttuk őket a teraszon, ahogy nevetnek.
-    Én megölöm – néztem az irányukba
-    Várj – szólt rám Seb és a fagyira nézett, értettem mit akar.

-    Kimi!! – üvöltöttem – Ezért meglakolsz!!!

-    Ugyan gyerekek –nevetett – Kell a poén

-    Én is így gondolom – settenkedett oda Seb és a képébe vágta a fagyit

Kimi arca tiszta fagyi volt, de Fabi is kapott az asszisztálásért. Sebből és belőlem kitört a nevetés.
-    Legalább jó íze van – konstatálta Kimi

***
A nappaliban ültünk, Kimi és Fabi megmosakodott, mire megkérdezhettem ezt az egészet:
-    Mire volt ez jó? – kérdeztem nevetve
-    Hogy ne unatkozzatok – szólt egyhangúan a Jégember
-    Azért ezzel nem illi játszani – szólt rá Seb
-    Nem is játék volt, hanem felszólítás – nevetett – Keresztapa akarok lenni
-    Akkor menj a maffiába – nevettem rá
-    Nem vicces – fintorgott
-    De legalább van egy nagy macim – nevettem
-    És mi lesz vele? Költözik az ágyba? – nevetett Kimi
-    Aha, lecserélem Sebet
-    Na, megkaptam – nevetet ő is – Lecserélnek egy medvére
-    Lehet, ő jobban teljesít –nevetett Kimi, belőlem is kitört a nevetés

Seb persze hangosan morogni kezdett, és kiterelte Kimit, aki megígérte visszatér pár napon belül és nem hagyja annyiban a baba dolgot…