Léna
Ahogy Seb távozott a Homeból az asztalra hajtottam a fejem. Sok volt a probléma, nagyon sok. Kívülről persze az látszik, hogy itt van a nagy Red Bull csapat és nekik aztán semmi gondjuk, csak nyernek és nyernek. Ez persze nem így van. Ez a Tina-ügy nagyon nem hiányzott, úgy éreztem, mintha két tűz közé kerültem volna, csapatom és a családom állt szemben egymással. Caren vette észre a lelki vívódásomat, és azonnal leült velem szemben, ahol eddig Sebi ült:
- Mi a baj? – kérdezte kedvesen – az autóval van valami?
- Nem – mondtam egykedvűen miközben támaszkodtam az egyik kezemen
- Akkor Sebbel?
- Nem, Sebbel minden oké – legalább is remélem
- Akkor? – tárta szét a kezét tanácstalanul – a Tina-ügy?
- Igen – bólintottam – Elszúrtam – sóhajtottam egyet – nem álltam ki mellette és most megvet, jogosan. Christian nem hallgat rám, nem is engedi, hogy szóljak, sőt mindig a kirúgással fenyeget.
- Nem sok mindent tehettél – mosolygott rám egy picit Caren, hogy biztasson – Belevesztél Christianba, ahogy hallottam, és Seb miatt nem rúgott ki. Mi mást tehettél volna még?
- Nem tudom, fogalmam sincs – omlottam az asztalra – megvisel ez az ügy. És az a legszörnyűbb, hogy kihat a munkámra is, hiába dolgozok annyit, nem jönnek az ötletek, és ha jönnének is, akkor Christian nem hallgatna meg, most Ciaron lett az Isten – Ciaron nevére elhúztam a szám, már a neve is irritál
- Minden meg fog oldódni, nem hiszem, hogy Tina bűnös lenne, és az igazság előbb-utóbb kiderül
- Remélem, igazad van – sóhajtottam fel ismét
Próbáltam meg nyugodni, mélyeket lélegezni és sok folyadékot inni, ahogy Tommi tanította. Ki akartam szakadni ebből az ördögi körből és véget vetni ennek az egésznek. Britta sétált oda hozzánk és aggódva tekintett a Home-ba körül
- Seb itt van? – lépett mellém
- Az autójánál találod – mutattam a boksz irányában – Baj van?
- A sajtó – húzta el a száját – Tudnak a frankfurti esküvőről
- Ja igen – rántottam meg a vállam – Jenson mondta el nekik
- Nem tudom őket leállítani, kell nekik Seb – mesélte, majd elsurrant a boksz felé
Nekik Seb kell, nekem meg nyugalom. Caren visszament a pulthoz, mert újabb vendégek jöttek, Rockyék a bokszban voltak ellenőrzésen, mert mindjárt időmérő, nekem nem volt kedvem menni. Az ajtón Ciaron lépett be, és amikor meglátta a fancsali arcomat, még boldogabb képet vágott, ilyenkor úgy betudnék neki mosni egyet, (na jó, mikor nem?) Felém vette az irányt, a francba is ebből még baj lehet. Ahogy ismerem magam, nem fogok meghátrálni és ebből kirúgás lehet. Ciaron ezt jól tudta, azért is jön ide, mibe fogadok, a galád. Minden vágya volt, hogy eltüntessen innen, de Seb miatt ez nem volt túl valószínű így át állt a „kínozzuk meg Lénát” tervre. Valljuk be eddig minden az ő kezére játszik:
- Nocsak, nocsak – nevetett, még a mosolya is undorító – meg értem azt, hogy kitiltsanak a bokszból? – ült le elém a székre, komolyan ennek nincs jobb dolga?
- Akkor mázlid sose lesz – vágta ma képébe, nem fogja elérni, hogy kiboruljak, nem!
- Pedig jobb ha beletörődsz, hogy lassan már csak a tv-ből nézheted a futamokat.
- Álmodj csak Pilbeam, csak nehogy téged küldjenek el véletlenül – mondjuk erre kevés volt az esély az én szénám jelenleg rosszabbul áll
- Nem vagy abban a pozícióban – dőlt hátra – Christian az én tenyeremből eszik – sajnos igaza van
- Mondd csak, mi a célod? – hajtott a kíváncsiság
- Tönkre tenni – nevetett fel
- Mondj valami újdonságot – ásítottam, arra már a tesztek alatt rájöttem, hogy nem csíp
- Szenvedni, látni – röhögött
- Nincs benned semmi kreativitás, ahogy látom – legyintettem felé – Ha tönkre teszel és kirúgatsz, akkor unatkozni fogsz. Nem lesz kit idegesítened és nem lesz mi miatt terveket szőnöd. Seb jönne velem, szóval őt sem tudnád piszkálni, és te pont ezt élvezed, hogy piszkálj
Elgondolkodva nézett rám, ezt a csatát én nyertem és ezt ő pontosan tudta. Rávilágítottam az igazságra. Gondolkodva állt fel és ment ki, és még csak nem is voltam durva és nem is rendeztem jelenetet, amiért Christian kirúghatott volna, egy piros pont nekem. Én is felálltam és pulthoz mentem, szükségem van egy Red Bullra. Caren épp a pultot törölgette.
- Mit szeretnél? – kérdezte kedvesen
- Egy Bullt kérek, de legszívesebben valami erőset innék
- Az is megoldható – mosolygott továbbra is. Elgondolkodtam ezen, vajon Seb mennyire akadna ki, hogy ha megtudná? Valószínűleg nagyon.
- Egy vodkát kérek – súgtam neki halkan – legyen inkább kettő
Caren készségesen tette ki a két pohár italt én meg egyből lehúztam mind a kettőt. Elég bátor dolog volt főleg úgy, hogy nem sokat ettem. Úgy döntöttem meglátogatom én is a bokszot. Nem mentem senkihez közel, amikor észbe kaptam, Seb már bent ült az autóban. Ennyire elment volna az idő?
Feltettem a szokásos fülesem, amit akkor használok, amikor nem én vagyok a pitwallon és néztem, ahogy a csapat elkezdi a Q1-et. Stu és Lee állta mellettem és feszülten figyelték a monitorokat.
Elsőként Trulli gördült ki a pályára, majd őt követték a kiscsapatok többi résztvevői, ez ilyenkor nekünk nem igazán fontos (bocsánat tőlük)
- Seb az Ascari sikánnál figyel a vonalra, az FIA bünteti, ha át mész rajta – szólalt fel Rocky, aki épp Kennyvel társalgott előtte.
- Értettem – motyogta a szőke, utálom, ha motyog, nálam is mindig motyog
Elsőként Button ment ki, őt Alonso követte. Rocky hátranézett, majd rádión meghagyta, hogy engedjék ki Sebet. A gyors köre után a harmadik helyre állt, Button volt az élen. Seb vissza is jött, ennek még nincs jelentősége. A továbbiakban nem történ nagy izgalom, csak Maldonado akciózott. Seb ismét kiment, mondjuk szerintem feleslegesen, megfutotta a leggyorsabb kört, de utána Hamilton elvette tőle. Morgott is egy picit az orra alatt, ahogy visszatolták
Webber viszont nem nagyon szerepelt, Ciaron későn is küldte ki és nem volt valami jó pozícióban, ami mosolyra húzta a számat, hiába a legszebb öröm a káröröm, főleg mérnöki berkekben. Alguersuari búcsúzott végül a kiscsapatokkal, azért elhúztam a szám, mégis csak a fiókcsapatunk a Toro Rosso.
A Q2-ben Senna ment ki először (vagyis inkább ő futott komolyabb időt) utána ment ki Seb és Button. Button végig Seb előtt maradt, ami persze felkeltette Christian fantáziáját és leszállva a pitwallról morogni kezdett. Seb mintha érezte volna ezt, azonnal futott egy legjobb időt. A főnök elhallgatott és visszaült a helyére, egy gonddal kevesebb. Seb ki is jött, már nem volt szükség több körre. A Force Indiások és a Renaultosok na meg a Sauberesek szórakoztatták a kilátogatókat, de főleg a bejutó helyekért harcoltak. Végül is Senna és Petrov jutott be, kiejtve a Saubereket.
A Q3-at a Ferrarisok kezdték, a közönség őrjöngeni kezdett, hogy az ember fia (adott esetben lánya) ne felejtse el, hol is van. Hát nem felejtettem el, főleg azért nem, mert Sebnek nagyon fontos ez a hely sok mindent kapcsolhat ide, ami örömmel tölti el. Utána Button jött ki majd Seb. Button gyorsabb volt, de Sebi rákontrázott. A McLarenek gyorsan visszamentek, Webber még ki sem jött, mivel egy köre volt csak (ahogy hallottam a rádión, néha mit nem fog az ember).
- Sebi túl lassú – morogtam az orrom alatt, amit Stu hallott meg és bólintott
- Van ideje még egy kerékcserére? – kérdezte a szerelő, gyorsan át gondoltam
- Nem – válaszoltam. Szólni akartam Rockynak, hogy ne hívja vissza, de a mikrofon nem működött. Oda rohantam a vezetőszerelőhöz és elkértem az övét.
- Rocky, indítsd el gyorskörre, nem fog visszaérni, túl lassan jött
- A francba, kösz – szólalt meg a francia
Azonnal szólt is Sebnek. Seb használt gumikon kontra többiek új friss gumikon. Érdekes lesz. Hamiltonék elszúrták az edzést, egy gonddal kevesebb, Webber csak az ötödik lett. Button viszont nagyon gyors kört futott, a francba is, gyerünk Seb. Végig izgultam az időmérőt, összeszorítottam az ujjam, nagyon ideges volta, de Seb egy über időt ment és megint alázta a mezőnyt. Hatalmas öröm szakad fel bennem (ami a vodkának is köszönhető), szinte ugráltam a szerelőkkel. Rocky megdicsérte az ifjú pilótát, ahogy Horner is, Seb pedig őrjöngött. Hirtelen Tinát mutatták, aki egy halvány mosolyt eresztett meg. A szívem ismét összeszorult Ahogy kiszállt lehetett látni rajta, hogy nagyon sokat jelent neki ez a pole. 2008-ban elkezdődött itt valami, és 2011-ben ismétlődik.
Nem vártam meg, hogy visszajöjjön, segítettem Rockynak lezárni az adatokat, és megbeszéltünk pár dolgot. Persze Tim azonnal berobogott, amikor Seb megérkezett.
Nevetve mentünk ki, hogy gratuláljunk. Ismét a végére hagyott, de amikor rám nézett, morcos képet vágott, amikor megölelt az arca még morcosabb lett, megérezte a vodkát.
- Ne nagyon menj senki közelébe – mondta gondterhelt ábrázattal
- Nem terveztem – rántottam meg a vállam
- Ha ez Ciaron miatt van…
- Honnan tudsz róla? – lepődtem meg
- Caren mesélte, mert beugrottam vízért
- Ez nem csak miatta van, ez minden miatt, túl sok ez nekem – suttogtam elfojtott hangon
Sóhajtott egyet, majd távozott. Úgy döntöttem a szobájába megyek és fogat mosok, még mielőtt más is kiszúrná a dolgot, oda akartam menni, ahol a többiek vannak.
Ahogy beléptem a Homeba Sebet pillantottam meg az egyik asztalnál. Tipikusan olyan fejet vágott, amikor elgondolkozik valamin, az a mi lett volna ha... fej. Sóhajtva ültem le vele szemben, rám emelte tekintetét, majd belekezdett:
- Mi lett volna ha.
- A mi munkánkban ilyen nincs - javítottam ki
- Akkor tegyük fel - mindjárt szebben hangzik - ha én mérnök lennék, akkor velem is olyan lennél, mint Ciaronnal?
Egy kicsit meglepett a kérdése... Mi ez a dolog Ciaronnal?
- Nem hiszem - válaszoltam határozottan. - Ott van például Rocky, vele nagyon jól kijövök
- Persze, mert egy csapatba vagytok – mosolygott
Igaz - bólintottam - Akkor ott van Rob Smedley, vele is nagyon jól kijövök, nagyon rendes ember. De mi ez az egész Seb?
- Semmi, csak úgy kérdeztem - tárta szét a karját. - Kíváncsi voltam
- De azért valljuk be Ciaron nagyban hozzájárult, hogy így viselkedjünk vele. Sosem volt szimpatikus és bármit megtenne, hogy keresztbe tegyen, nála még a csend is felettébb gyanús dolog. Apropó mostanában elég csendben van – gondolkodtam - Lehet, megváltozik - tárta szét a kezét Seb
Sebi, az ilyen emberek nem változnak meg - húzódott mosolyra a szám - a Ciaron fajták nem képesek ilyenre, csak a saját céljukat tartják szem előtt, az ilyen mérnökfajta, mint Ciaron a legveszélyesebb.
- És te milyen fajta vagy? - kérdezte érdeklődve
- Nem tudom - vontam vállat, - döntsd el te...
- Inkább azt szeretném tudni eldönteni, miért éreztem a vodkát
- Kimondtam, amit gondoltam, és Caren elém rakta – rántottam vállat – ne aggódj, nem lesz belőle rendszer, csak egyszeri alkalom volt
- Aggódom érted – sóhajtott fel
- Jól leszek, csak picit sok volt, de egyet ígérem, végére járok ennek az ügynek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése