2012. január 22., vasárnap

91. rész

Léna

Reggel hétkor keltem, hogy el tudjunk készülni a megbeszélésre, kíváncsi vagyok Christian mit intézett, bár ahogy őt ismerem, inkább csak veszekedett. Ahogy az ágyból kipattantam a fürdőbe mentem, hogy rendezzem magam. Amikor kész lettem, fél nyolc volt és Seb még mindig aludt. Morcosan megráztam a fejem és széthúztam a függönyöket:
-    Gyerünk Sebastian – keltegettem, ahogy megfordulta a függöny széthúzásából
-    Neeeeeee – morgott – Húzd vissza – húzta a takarót a fejére, ahogy a fény rásütött
-    Ébredj, nem akarok még egyszer szólni – morogtam vissza
-    Zsarnok vagy ma – ásított egy nagyot, ahogy felült az ágyban, nem reagáltam rá, megrántottam a vállam.

Lementem reggelizni, mert képtelen voltam kivárni Sebastian csiga tempóját. Szörnyen lassú, amikor nem akar fel kelni. Utána kiáltottam, hogy ha nem lesz kész háromnegyedre, akkor bokszerben fogom kirángatni a pályára. Ismét elhúzta a száját, amire én becsuktam az ajtót. A feszültségem, csak is a munkával tudom most levezetni. Elég érdekesen néztek rám a Hotel éttermében, ahogy reggeli közben épp a laptopomon nézem a tavalyi adatokat és hasonlítom össze a mostaniakkal. Hiába, a mérnök az mérnök reggel, délben este, minden körülmény között még akkor is ha épp az elbocsátás szélén áll. Az órára pillantottam, háromnegyed volt. Sebastian épp akkor lépett be az ajtón, szerencséje. Leült gyorsan megreggelizett, és már mentünk is a pályára. A Home-ban volt a megbeszélés, így azonnal oda is mentünk. Amikor megérkeztünk 07:55 volt, de már így is sokan ültek bent, még Christian is bent ült, úgy látszik ránk vártak. Seb előre ment és helyet foglalt Rocky mellett. Nekem is ott kellett volna ülnöm, de nem volt ott több szék, hiába más szelek járnak. Helyet foglaltam hátul a szerelőink mellett.
-    Most, hogy már mindenki itt van, kezdhetjük – nézett rám bosszúsan a főnök - Mint már tudjátok, Tina Jones fontos adatokat jutatott el a McLarenhez. – szúrósan néztem a főnökre és azonnal szót kértem, ám ő nem engedett beszélni - Nem hallgatlak meg Morgen – nézett rám, majd folytatta- Adrian és én elmentünk arra a megbeszélésre, amit a McLaren szervezett. Nem jutottunk semmire, ők bőszen tagadnak mindent, de a bizonyítékok itt vannak. Ha továbbra is próbálkoznak, feljelentem őket az FIA-nál, egyelőre nem hiányzik a balhé, de ők csak had higgyék, hogy fel lesznek jelentve. Hiszen ő mindig feldobnak minket – morgott ismét – Továbbá, ha valaki egy McLarenes közelében is van 10 percig, akkor komoly szankciók jönnek. Jones is oda számit – nézett rám.
-    Christian… - próbálkoztam ismét
-    Nem érdekel – nézett rám szemrehányóan – A sajtósokat arra kérem, - nézett arra a részre, ahol ők ülnek – hogy próbálják meg titokban tartani ezt az ügyet. Koncentráljunk a futamra és a bajnokságra.
-    Christian… - kezdtem újra
-    Nem érdekel a mondandód – nézett rám
-    A francba is! – mérgedtem be – Akkor is elmondom, hogyha nem érdekel! Egyre kevésbé hiszek, sőt nem is nagyon hittem abban, hogy Tina kémkedett!!
-    Mondtam Morgen nem érdekel, és ne szállj szemben, mert elég rosszul áll a szénád.
-    Igazából, leszarom Christian! – üvöltöttem – Akkor sem fogsz… - kezdtem volna bele, amikor Rocky felállt és felém indult. Megfogott és kivitt a teremből
-    Megyünk elemezni – szólt vissza a többieknek.

Egészen az irodánkig cipelt, majd ott elengedett. Bezárta az ajtót és rám nézett:
-    Azzal nem fogsz tudni segíteni, hogy kirúgatod magad, mert makacs vagy.
-    Akkor mit tehetek? –néztem rá kérdőn
-    Most annyit, hogy a futamra és az időmérőre koncentrálsz. Szingapúrban visszamegyünk a gyárba és ott megoldjuk.
-    Remélem – sóhajtottam fel

Rockyval leültünk egymással szemben és próbáltuk kiokoskodni, hogy mi legyen az időmérőn valamint a harmadik edzésen. Sebastian is betoppant, nem szólt semmit, hozzám jött. Lágyan a nyakhajlatomhoz bújt. Egy darabig így voltunk majd a kanapéra vitt, ami az irodánkban volt. Rocky tovább nézegette a lehetőségeket, nem zavart, hogy Seb áthelyez. A kanapén felültem, mire az ölembe hajtotta a fejét. Monoton mozdulatokkal kezdtem el simogatni az arcát. Éreztem, hogy vágyik a gondoskodásra a szeretettre. Fél kezem a laptoppal volt elfoglalva a másikkal Sebit simogattam. Engem is megnyugtatott a simogatás, nem csak őt. Szeme lágyan elnehezültek, becsukta őket, de nem aludt.
-    Mérnök vagyok az istenért is – morogtam a magamnak szánt mondatokat. – Azt mondják, hogy mi gépek vagyunk és csak a feladatokra koncentrálunk, nem érzelgősködünk. Nekem is ezt kell tennem.
-    Csak ne váll teljesen géppé – nézett rám Rocky - Amúgy milyen áttétellel megyünk az időmérőn és a versenyen?
-    A röviddel – válaszolt Sebastian csukott szemmel
-    Rendben, akkor azzal mész az edzésen.
-    Mindenki a hosszabbat fogja választani – mesélte Seb – kiéve minket és még pár embert
-    Merész húzás az tény – bólintott Rocky
-    Reméljük, bejön – bújt a hasamhoz Seb

Lassan Sebnek indulnia kellett, adott egy puszit az arcomra, majd elment. Rockyval mi is kimentünk és elmagyaráztuk a vezető szerelőnek, hogy miket kell változtatni az autón.
-    Mi lesz most? – jött oda Stu
-    Fogalmam sincs – tártam szét a karom
-    Nem hiszem, hogy Tina kém lenne, túl kedves volt ahhoz.
-    Én sem hiszem Stu, de az én szavam már kevés ide
-    Utálom, hogy Ciaron a képünkbe röhög, bízunk benned főnök, csinálj valamit – mosolyogott a végén
-    Megoldjuk – veregettem meg a vállát

Ahogy kész lettünk az autóval, Seb is megjelent. Be is ült rögtön, az edzés javában folyt. A bokszból néztem végig egy fülessel a fülemen. Rockyék mindent ellenőriztek és minden jól haladt. Sebastian nem panaszkodott az autóra, ami pozitív jel volt. Kicsit tartottunk attól, hogy nem lesz rózsás itt a helyezet ahogy tavaly sem volt, de az értékek nem ezt mutatták és mi magunk is láttuk a változást. Megnyertük az edzést, amit boldogan nyugtáztam. Jenson az ötödik lett. Hirtelen Tinát mutatták, akinek az arcán kavarogtak az érzelmek. Hirtelen hozzám jött a kamera, semleges arcot vágtam, mint amikor gondolkodom. A sajtó semmit sem szimatolt meg az ügyből, szerencsénkre, ebben a dologban igaza volt Christiannak. Nem kell a sajtónak tudni, nem kell a balhé.
Sebastian elment interjút adni Brittával, míg én átmentem a paddockba. Épp elkaptam egy szófoszlányt Jenson Button interjújából:
-    Red Bulléknál már csak így megy – mondta és gúnnyal fűszerezte

Hirtelen észrevett, és megvető pillantásaival ajándékozott meg. Próbáltam ismét semleges arcot vágni. A riporter is ránk nézett, és észrevette, hogy valami nincs rendben.
-    Hogy tudja az életét összeegyeztetni Tina Jonessal a Red Bull munkatársával? – kérdezte a riporter, ezt a kérdést megvárom, kíváncsi vagyok a válaszra.
-    Tina Jones nem a Red Bull munkatársa, most már a McLarenhez tartozik – jelentette be Jens és közben engem nézett
-    Igaz ez Mrs. Morgen? – kérdezte a riporter hozzám fordulva, a francba is észrevett
-    Ha Mr. Button azt mondja, akkor igen – vágtam ismét semleges arcot
-    És esküvő mikor várható? – kérdezte ismét a riporter Jenst
-    Hát nem igazán tudom – mosolyodott el – mi nem akarunk év közben kétszer is házasodni, mint Vettelék
-    Kétszer? – kapta fel a fejét a nő, a francba Jens
-    Igen, a nagy buli meg a templomi esküvő augusztusban volt – mesélte
-    Mrs. Morgen – fordult hozzám, ajjaj. Szégyen ide, vagy oda futni kezdtem, ha ez elkezdődik, nem lesz jó vége. Láttam Jens arcán, hogy ezt a „gyanúsítgatásért kapom”

Egészen a Home-ig futottam. Seb már ebédelt, lehuppantam mellé.
-    Vigyázz a sajtóval, mindent tudnak a frankfurti esküvőről
-    Honnan? – motyogta kajás szájjal
-    Jenson mondta el nekik, hogy bosszút álljon rajtam
-    A francba – vakarta meg a tarkóját Seb – kimagyarázzuk

Ha azt mondja, kimagyarázzuk, akkor úgy is lesz. Nem volt mérges Jensre, mindeneke ellenére, a barátjának tekintette, még ha Christiannak nem is tetszett. Amikor végzett az evéssel, hosszasan rám nézett, majd elmosolyodott.
-    Kicsim, nagyon szép vagy – nézett tovább
-    Mit akarsz? – nevettem fel
-    Olyan régen volt… - sóhajtott
-    Most inkább az időmérőn járjon az eszed – keltem fel és ültem az ölébe – Most nincs kedvem
-    Rendben – vágott szomorú arcot – Inkább megyek és megnézem az autót
-    Na, azt jól teszed – nevettem rá

Lágyan felemelt, hogy ki tudjon menni, majd egy puszit nyomott az arcomra…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése