96. rész

Léna

Ma sem keltem korán, nem volt kedvem kimenni a pályára, az autó jól be volt állítva és esőtől nem kellett tartani. Sebastian még nagyban szuszogott, amikor felébredtem, még csak nyolc óra volt. Hagytam még fél órát aludni, addig is gondolkodtam. Nem fogom magam tönkre tenni az ügy miatt, én mérnök vagyok, a gyárban megnézzük, amit tehetünk, de ez a futam Sebnek fontos, nem tehetem meg, hogy a hozzáállásommal elrontom.
-    Sebiiiii – simogattam meg az arcát, amire fel kell, addigra fél is lesz
-    Már idő van? – kérdezte álmosan
-    Nem – mosolyogtam rá – még van fél órád, előbb szóltam, hogy barátkozz a gondolattal.
-    Köszönöm – motyogta halkan, majd újra becsukta a szemét

Kibújtam az ágyból és előkerestem a csapatruhám, amin a nevem virít. Minden itt dolgozó ilyet visel, néha még a pilóták is. Végigsimítottam a felsőn a nevemnél, ki tudja, ha a dolgok rosszabbra fordulnak, akkor nem sűrűn olvashatom a nevem. Sóhajtottam egy nagyot, majd bevonultam a fürdőbe egy gyors zuhanyra. Zuhany után felöltöztem, rendbe szedtem magam és megnéztem az én bajnokomat. Még mindig szuszogott az ágyban, a fejére húzta a paplant, de az egyik lába kilógott alóla és lógott le az ágyról. Másik oldalt a bokszere széle látszott, elég érdekesen aludt. Elmosolyodtam, majd ismét keltegetni kezdtem:
-    Sebi – húztam le róla a takarót
-    Mindjárt – morogta
-    Hagytam időt – tettem csípőre a kezem, ő megfordult és hunyorgatva nézett rám

Sóhajtott egyet, majd nagy nehezen kiszáll az ágyból. Kinézett az ablakon, egy röpke mosoly villant meg az arcán, hozzám lépett és szorosan átölelt.
-    Szeretlek – suttogta
-    Én is szeretlek – bújtam hozzá még jobban – de most már öltözz – nevettem rá

Nevetve vonult a fürdőbe, amíg én összeszedtem a cuccainkat. Általában Seb dolgai is az én táskámba kerülnek, kivéve a telefonját, mert az vándorúton van. A táskámat Tommi szokta megkapni, ő veszi fel, ha a család keres. Seb gyorsan elkészült, megfogtam a kezét és a lift felé húztam. Úgy beszéltük meg, hogy a Home-ba reggelizünk. A liftben összefutottunk Jenssel és Tinával, de még csak ránk se akartak nézni. Seb erősen fogta a kezem és az egyik ujjával simogatni kezdte. Már majdnem mondtam valamit, hogy azért ezt még sem kellene, de inkább csöndbe maradtam, ha az unokatestvérem ennyire nem kíváncsi rám, akkor legyen. A liftből kiszállva mentünk a részlegünk felé, hogy Seb beülhessen az autóba, ami a pályára visz minket.
-    Furcsa egy helyzet volt – utalt a liftre
-    Az – bólintottam – Tudom, hogy hibáztam, de ha még meg sem akartak hallgatni, akkor nem tudok mit tenni. Most a futamra kell koncentrálni és arra, hogy te nyerj.

Seb elmosolyodott és vezetett tovább, a pálya nem volt messze, így hamar odaértünk. Lepasszoltam a táskám Tomminak, aki már a bejáratnál várt minket Brittával, ők előbb bejöttek. Britta Sebbel ment el, mert van mára, pár interjúra én meg Tommival.
-    Jobban vagy? – kérdezte a finn
-    Igen – bólintottam – De honnan tudod, hogy…
-    Látszott rajtad – rántott vállat – eléggé megviselt az ügy és Sebet is, hogy így lát
-    Mától ez megváltozik – mosolyogtam az edzőre – Sebért!

Tommi nem szólt semmit, csak mosolygott. Ahogy a Homeba értünk, oda adtam neki a táskám és elmentem megkeresni Rockyt…

* Tommi *

Épp a szerelő srácokkal beszélgettem, amikor elkezdett csörögni Léna táskája, azonnal gondoltam, hogy hívása van. Épp akkor jött oda Tim, megkérdeztem tőle, hogy hol van, de azt mondta, most ne zavarjam elég elfoglaltak, ő is csak adatokat visz. Sebastian még sehol sem volt, így kénytelen voltam én felvenni. A kijelzőn a „Lotte” név villogott.
-    Jó napot, Léna Morgen telefonja, miben segíthetek – köszöntem bele
-    Lotte Jones vagyok, Tina anyukája. Léna hol van?
-    Én Tommi Pärmäkoski vagyok Sebastian edzője, most nem tud a telefonhoz jönni.
-    Tommi, hm… emlékszem magára az esküvőről – gondolkodott el Lotte – Önnek is elmondhatom, ami akarok?
-    Természetesen – vágtam rá
-    Még is hogy képzelik, hogy meggyanúsítják a lányomat??? Ez felháborító! A saját unokatestvére nem hisz neki!! Mintha nem ismerné, mit képzel magáról ez a lány?? Teljesen elvette az eszét ez az egész világ, hát már senkiben sem bízhat az ember…
-    Elnézést asszonyom – szakítottam félbe – de nem hiszem, hogy teljesen felelősségre vonhatja Lénát. Ő mindent elkövetett, hogy Christian higgyen neki, majdnem ki is rúgta és most is csak egy hajszál választja el ettől.
-    Én sokkal jobban ismerem, mint te! – váltott erősebb hangnemre
-    Én nem így gondolom, hogyha ilyet feltételez róla, és ha csak vádaskodni tud, akkor megkérem, hogy ne telefonáljon többet.
-    Mégis kinek képzeli magát? Ő a húgom lánya!
-    Én pedig köteles vagyok a pilótám lelkiállapotát egyensúlyban tartani és Lénáit is feladatomnak érzem. Viszonthallásra.

Tettem le a telefont, nincs most szükségük erre, remélem Léna azért nem fog kiakadni, hogy elbánta vele. Épp ekkor toppant be Seb is.
-    Szia – mentem oda hozzá – Lénának volt egy hívása
-    Ki volt az? – kérdezte vidáman Seb
-    Lotte Jones.
-    Mit szeretett volna? – komorult el Seb
-    Jól letolni Lénát, de én nem hagytam, remélem nem baj.
-    Nem – veregette meg a vállam a német – sőt, köszönöm.

Seb Rockyék után ment, én meg utána…

 * Léna *

Rockyval már a rajtrácson álltunk, Seb Tommival beszélgetett mi meg ellenőriztük, az autót utoljára.
-    Sokan öngyilkosságnak tartják azt, hogy a kisebbik áttétellel megyünk – nevetett Rocky
-    Ha nincs kockázat nincs élvezet – rántottam vállat – Amúgy is ez Seb ötlete volt.
-    Tudom – mosolygott – nem is bánom, mekkorát fognak nézni, főleg Ciaron
-    Na, igen – mosolyogtam én is – már ezért megéri.

Seb hozzánk jött, adtam neki egy puszit, majd visszamentem a pitwallhoz Rockyval. A srácok bekötötték és rövidesen megkapták a jelet a felvezető körhöz. Rocky mellett álltam a pitwallon és néztem az eseményeket a franciával, olyan volt, mint a tanulófázisomban. Izgultunk egy kicsit a két DRS zóna miatt azért is volt megbeszélés Rocky és köztem a mai nap folyamán. Seb kellőképpen felmelegítette a fékeket és a gumikat, így amikor felállt a rajtrácsra, minden üzemi hőfokon volt, ám egy picit ferdén állt a vonalra, így a rajt pillanatában megcsúszott, és Alonso megelőzte. Utána Hamilton jött, ám őt már nem engedte el. Eközben Liuzzi keresztbecsúszott és kiütött jó pár versenyzőt, azonnal bejött a safety car.
-    Sebastian, biztonsági autó a pályán, kapcsold be a szabályzót – szólt rá Rocky
-    Mi történt? – kérdezett azonnal vissza
-    Liuzzi keresztbecsúszott a füvön és kiütötte Rosberget, Petrovot, és Barrichellót.
-    Megsérült valaki?
-    Nem, de vigyázz törmelékek a pályán és ne hűtsd le a fékeket és a gumikat.

A képernyőn folyamatosan ismételték az esetett, egy picit félelmetesnek tűnt. Nem irigylem a az említett pilóták csapatait.
-    Liuzzi rákapott a bowlingra – nevetett Rocky
-    Jaj – nevettem én is – gonosz francia

Amint eltakarították a törmelékeket és elvitték az autókat a biztonsági autó kiment. Amint elindult újra a futam Seb azonnal odalépett és már kereste az íveket Alonso megelőzéséhez. A Még abban a körben megelőzte, ám fél kerékkel a füvön volt, de nem adta fel az ívet, végül ő került előnybe és megelőzte a spanyolt.
-    Szép volt – dicsérte meg Rocky
-    Huh, a füvön voltam – nevetett – de nagyon élveztem

Belőlem is előtört a nevetés, amit Seb is hallott, mert Rocky nem hagyhatta ki, hogy ezt be ne kapcsolja neki. Eközben Schumacher elment Hamilton mellett, és majdnem Alonsót is.
-    Schumi akciózik – nevetett ismét Rocky
-    Látom, jó így látni – konstatáltam.

A DRS-t már használni lehetett, de Seb már több mint egy mp-vel vezetett, így Fernandonak nem volt alkalma a szárnynyitogatásra. Hamilton viszont szépen beszorult Schumi mögé.
Hamilton hiába tudott közel menni, a Mercedes végsebessége jobb volt, így nem tudott mit csinálni, és csak bosszankodott. Egyszer majdnem megelőzte, de a második zónában Schumi visszavette a helyet, elég mókás volt.
-    Jó a Mercik végsebessége – néztem a monitorra
-     Túl jó – nevetett Rocky – azért ez egy picit ironikus, hogy két ugyanolyan motor…
-    Ilyen az élet – nevettem
-    Igen, ez nekünk jól jön.

A bokszkiállásokat Button kezdte meg, egy körrel később pedig Hamilton jött be, hogy megmeneküljön Schumitól.
Seb is kezdett panaszkodni az abroncsokra, így kihívtuk, de Alonso is jött, és simán visszajöttünk az első helyre. Hamilton ismét megkapta magának Schumit és Button egyre zárkózott fel rájuk.
-    Az még vicces lesz, ha Button is beszáll – nevetett Rocky
-    Vigyázz ezzel a sok rosszindulattól, még a végén visszaüt.
-    Igaz – bólintott – de azért vicces.
Igazunk lett, Button felért hozzájuk, megelőzte Hamiltont és szépen átment Schumin is, hoppá ez egy fricska volt a másik britnek. Hamilton nagy nehezen megelőzte az „öreget” ám a versenye már elment. Seb nyugodtan vezetett, szinte senki sem zavartatta, mi sem zavartuk meg a ritmusában, inkább néztük az eseményeket. Button Alonsót is átugrotta a vége felé és Sebit vette célba, de túl nagy előnyre tett már szert.
Seb hatalmas előnnyel nyerte meg a nagydíjat, Rocky gratulált neki, szinte örömittasan üvöltött a rádióban, nagyon fontos volt számára, hogy nyerjen ismét itt. Azonnal ledobtam a fület és Tommival együtt futottunk a dobogó alá, látni szerettem volna, ahogy örül. Tina is ott volt és Mike-kal beszélgetett, na meg Martinnal. Tőlünk Stefano ment fel, az egyetlen olasz mérnökünk. Amikor Sebi kijött azonnal integetni kezdett a csapatnak, Jens puszit dobott (vélhetően Tinának), míg Fer a Ferrarisokat köszöntötte. A dobogót, szinte körülvették a nézők, még frenetikusabb élményt adva ezzel. A német himnusz alatt Sebnek előjöttek a könnyei, az örömkönnye és végig folytak az arcán szépen libasorban. Fer megveregette a vállát és az égre mutatott, majd Seb mondott neki valamit. Button kimaradt ezekből, ő inkább a csapatára koncentrált. Találkozott a tekintetem Sebével, küldtem neki egy puszit a levegőben, amin elmosolyodott és a szívére tette a kezét. A díjak átadásánál a csapat őrjöngött, a pezsgőzésnél pedig ismét Sebi könnyes szemével találkoztam. Elmentek az interjúra, még Tommi ott állt mellettem, és megszorította a kezem.
-    Gyere, menjünk – invitált a bokszba, majd egy zsebkendőt adott át, észre se vettem, hogy az én könnyem is folyik. – Hívott Lotte
-    Tina anyukája? – néztem rá csodálkozva
-    Igen – bólintott – le akart hordani, de én nem engedtem, téged hibáztat – sóhajtottam egy nagyot, hát sosem lesz ennek vége?
-    Köszönöm – öleltem meg a finnt.

Ahogy visszaértünk, a csapat már ünnepelt még Christian arcán is mosoly volt. Rockyval lezártuk az adatokat, majd eltettük azokat. Seb csak későn ért vissza, így a csapatfotózás is félig sötétben volt. Amikor vége lett, azonnal odajött hozzám.
-    Tina is nyilatkozott – mesélte
-    Igen? – néztem rá
-    Igen, megkérték.
-    Hm… - mosolyogtam, nem hiszem, hogy rosszat mondott – Büszke vagyok rád – öleltem meg
-    Köszönöm – ölelt szorosabban
-    Szeretlek – suttogtam a fülébe
-    Én is téged, nagyon nagyon – mosolygott – Jössz velem Frankfurtba? – kérdezte édes hangon
-    Nem lehet, Keynesbe kell mennem – simogattam meg az arcát
-    Akkor próbálok sietni – nevetett – veled akarok lenni!
-    Akkor gyorsan mutasd be az autót – nevettem én is – Buli?
-    Hát nem nagy kedvem van hozzá – mosolygott – Inkább menjünk pihenni
-    Rendben.

Kézen fogva mentünk el és hagytuk a többieket bulizni. Sebbel a szobánkba vettünk egy közös fürdőt, majd egymást simogatva aludtunk el az ágyikóba. Holnap kiderítem ezt az ügyet Tinával, a géppel és a képekkel…