*Tina*
Meghűlt a vér az ereimben unokahúgom hangját hallva. Annyira hiányzott már…
Nem kezdett magyarázkodásba, meg semmi hasonló, viszont elmondta, tudja ki tette. Ő is rájött, hogy Ciaron volt, így szerencsére egy percig sem hitte azt, hogy ne adj Isten, én találtam volna, ki az egészet, hogy megdicsérte a gépem.
A beszélgetésre párom is felriadt, így inkább kihangosítottam a telefont. Érdeklődve hajtotta fejét a vállamra, míg azon gondolkodtam, hogy buktathatnánk le az a barmot.
Végül előálltam egy elég hajmeresztő, ám tuti biztos ötlettel. Álruhába kell bújnunk és elcsábítani azt a buta ausztrált, Webbert, majd mikor elég kanos, kiszedni belőle, mit is tud. Persze az egészet vagy videóra vennénk, vagy lefényképeznénk olyan állapotban és megzsarolnánk. Nem kenyerem az efféle módszer, de úgy gondolom, itt már nincs másképp esélyünk.
A nagy kérdés már csak az volt, ki csábítja el.
- Nekem férjem van – tiltakozott azonnal Léna.
- Nekem meg… mindegy – sóhajtottam fel. Nehéz menet lesz… - majd én megteszem – mondtam ki a szavakat a számon.
- Azt már nem! – szólalt fel mellettem Jenson ellenvetést nem tűrően. – Biztos, hogy nem engedem – rázta a fejét.
- De nem fog történni semmi – néztem rá értetlenül.
- Tina, gondolkodj – kérlelt. – Nem szabad – rázta a fejét.
- Na, jó, akkor egyezzünk meg abban, hogy Szingapúrban keresünk valakit, aki elvállalja! A pálya mellett úgy is sok az ilyen nő… - vetette fel az ötletet Léna.
- Rendben – bólintottam. – A káposzta is megmarad és a kecske is jól lakik – bólintottam határozottan.
- Jó éjt – kezdett köszönésbe. Hát akkor, ennyi volt…. Semmi kibékülés, semmi… csak a formalitás…
- Neked is. Te most hol vagy? – kérdeztem aggódva. Elég nyúzott hangja volt.
- A gyárban – sóhajtott.
- Meg sem lep – mérgelődtem. Aludd ki magad és egyél rendesen! – utasítottam. Úgy látszik a terhesség kezdi előhozni az anyai, védelmező oldalamat.
- Igenis anyuci – nevetett a telefonba. Elmosolyodtam. Ha te azt tudnád….
- Na, jó éjt – köszöntem el én is, majd bontottam a vonalat. A telefont az éjjeliszekrényre csúsztattam, majd párom felé fordultam. – Tisztában vagyok azzal, hogy vigyáznom kell a gyermekemre! – szűrtem a szavakat dühösen. Nem esett jól, hogy kioktatott unokahúgom előtt, mikor pontosan tudja, hogy tisztában vagyok a terhességemmel.
- Tina… - kezdte lágyan. Nos, azt kell, hogy mondjam, ez nem jó módszer. Még idegesebb lettem.
- Ha ilyen felelőtlen nőszemélynek tartasz, akkor nem is értem, miért vállaltad be, hogy megszüljem a gyereket! Mondhattad volna, hogy vetessem el! – mordultam rá.
- Állj már le! – szólt rám erélyesebben, de még most sem kiabált. – Én csak téged féltelek! Titeket! – nézett a szemembe. – Hát nem érted?
- Féltesz? Mitől? Hogy megmerem másnak is mutatni, hogy szép vagyok? Hogy álruhában elcsábítok egy pasit, akitől legszívesebben hánynék? Bocs, hogy nem épp veled fogok hancúrozni! – pattantam fel az ágyról és lerobogtam a konyhába. Elővettem a fagyasztóból a jégkrémet, majd kerestem egy kiskanalat és felültem a pultra. Muszáj volt ennem, úgy éreztem ez az egyetlen dolog, ami megmenthet most.
Pár pillanat múlva gyors lépteket hallottam, majd Jenson bukkant fel a konyha ajtajában.
- Tina.. – kezdte lágyan, ugyanakkor könyörgően.
- Eszek – morogtam rá. – Hagyj békén!
- Kicsim… - suttogta. – Könyörgöm, csak hallgass végig!
- Minek?
- Mert szeretlek, te kis buta! És mert azt a csöppséget is szeretem a pocakodban! Ti vagytok nekem a legfontosabbak, hidd már el végre! – magyarázta.
- Akkor se értem mi bajod van – ráztam a fejem. – Nem akarok lefeküdni azzal a kengruval… én csak az igazamat akarom bizonyítani!
- Egyrészről azért, mert veszélyeztetett terhes vagy! Az a legfontosabb a számomra, hogy jól legyetek, és, ha elkezdesz stresszelni Mark miatt, hogy kibírd, hogy hozzáérsz, akkor még nagyobb veszélybe kerültök! – magyarázta tovább érveit. – Másrészt… - lépett közelebb. – Gyönyörű vagy! A legcsodásabb nő a világon! Ezen nem változtat sem egy ruhadarab sem egy paróka! – simította meg az arcomat. – A gondolat is elborzaszt, hogy valaki más hozzád érjen, úgy… Vagy, hogy te hozzáérj… - suttogta. Szemei egy könyörgő kiskutyáéhoz hasonlított. Egyre csak azon volt, hogy lebeszéljen a dologról. És most, hogy így jobban belegondolok, az érvei helytállóak. Fordított helyzetben, én sem engedném, hogy ezt tegye egy másik nővel.
- Sajnálom, hogy túlreagáltam – suttogtam.
- Sajnálom, ha úgy érzed, hogy csak a szex a fontos… Nem az, esküszöm! Az csak egy ráadás, arra a csodálatos érzésre, hogy te a barátnőm vagy. Hogy mellettem ébredsz és alszol el, hogy nekem mondod el, ha valami bánt, hogy megcsókolsz, mielőtt autóba ülök… - magyarázkodott tovább. Még sose láttam ilyennek, de most, hogy ezt az oldalát is megmutatta, azt kell, hogy mondjam, még jobban beleszerettem.
- Szeretlek –állítottam le a szavammal. – És tisztában vagyok mindazzal, amit elmondtál! Én csak.. egyszerűen csak… túl hevesen reagálok, és néha nem gondolom végig a dolgokat, mielőtt felhúzom magam. Alapból ilyen vagyok néha és most még a hormoningadozások se segítenek ezen – magyaráztam.
- Én is szeretlek – hajolt közelebb egy csókra. Elmosolyodtam, majd ujjamat a jégkrémbe nyomtam, és egy adagot párom arcára kentem. – Ugye tudod, hogy ezért kikapsz? – mosolygott pimaszul, miközben letörölte az arcáról.
- Majd talán holnap – bólintottam. – Ami persze ma, de csak alvás után – nyújtottam ki a nyelvem, majd visszaraktam a jégkrémet a fagyasztóba, kézen fogtam szerelmemet és visszamentünk a hálószobánkba. Alig vártam, hogy bebújjon mellém az ágyba. Mellkasára hajtottam a fejem és pillanatokon belül elaludtunk.
Reggel mocorogni kezdett alattam, így jobbnak éreztem kinyitni a szemem.
- Jó reggelt! – csókolt meg.
- Neked is – mosolyogtam. – Hova ilyen sietősen? – utaltam arra, hogy gyorsan kipattant az ágyból és öltözni kezdett.
- Elaludtunk! Mennem kell edzeni! Mike már tajtékzik… - utalt az edzőre, aki ha hallásom nem csal, éppen a konyhában téblábol.
- Akkor én is készülődök – bólintottam. – Csinálok kaját mire visszaértek, aztán mehetünk is Massáékhoz – mosolyogtam.
- Rendben – nyomott még egy csókot ajkaimra, majd leszaladt barátjához.
Pillanatokon belül hallottam az ajtót is nyitódni, majd csukódni. Tehát, egyedül maradtam…
Egy kis időre visszadőltem az ágyba és a tévét néztem, de egyik műsor se kötött le igazán, így inkább a zuhany mellett döntöttem. Összekészítettem a fehér neműket, egy sortot és egy toppot, majd birtokba vettem a fürdőszobát. Nem siettem, hiszen nem hajtott a tatár. Kiélveztem a tusolást, majd felöltöztem, kifésültem a hajam és felkötöttem.
A szobába visszaérve recepteket kezdtem keresni a neten. Valami különlegeset akartam főzni ma ebédre. Végül úgy döntöttem csirkemellet csinálok, fokhagymás joghurtmártással és sült paradicsommal. Bevallom, még sose ettem ilyet, de a receptet olvasva és látva a képet, érdemesnek tűnt megpróbálni.
Gyorsan kiírtam a hozzávalókat, majd a konyhába szaladtam és körülnéztem. Nagy szerencsémre minden volt itthon hozzá, áldom érte páromat, amiért rendszeresen televásárolja a hűtőt. Imádja a hasát, semmi kétség.
Összeraktam a hozzávalókat, szépen, a recept szerint, végül beraktam az egészet a sütőbe.
Míg sült, bekapcsoltam a nappaliban a tévét, hogy szóljon egy kis zene. Lassan táncolni kezdtem a ritmusra, miközben mosogattam. Annyira belemerültem, hogy a végén már énekeltem is. Elég viccesen mutathattam…
Az utolsó előtti tányért raktam vissza eltörölve a helyére, mikor megláttam, hogy a srácok az ajtófélfának támaszkodva állnak.
- Bocsi – pirultam el.
- Nem, ne hagyd abba! – unszolt szerelmem. – Nekem tetszik – nevetett.
- Azt mindjárt gondoltam – forgattam szemeimet. Közelebb lépet egy csókra, amit persze próbált elmélyíteni. – Sipirc fürdeni! – csaptam nevetve a fenekére.
- Jól van, asszony – kacsintott, majd felsietett az emeletre.
- Ööö… azt hiszem én is letusolok… - motyogta Mike.
- Rendben, mire végeztek kész az ebéd – mosolyogtam.
- Remélem finom és hizlaló –kacsintott.
- De… az miért jó, ha hizlaló? – néztem rá értetlenül.
- Mert Jenson nem eheti, és több marad nekem – nevetett.
- Furfangos – nevettem, majd elsietett letusolni.
A két fiú hamar végzett, és szerencsére a csirke is megsült addigra.
- Hm, jól néz ki – nyalogatta száját kedvesem.
- Remélem, finom is – mosolyogtam. Mindannyian szedtünk egy-egy adagot, majd jól belakmároztunk belőle. Szerencsére jól sikerült, nekem nagyon ízlett, és úgy láttam a fiúknak is.
Végül ebéd után összeszedtük magunkat, és Mikeal együtt indultunk el Felipéékhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése