100. rész

Léna

Július volt, már javában tombolt a nyár. Seb szülinapja után ismét egy ünnepségen vagyunk, egy partin. A helység tele van lányokkal és mindenki egy pillanatra, vár, hogy megérkezzen az ünnepelt.
-    Léna, mikor ér ide? – kérdezte Britta aggódva
-    Bármikor itt lehet, gondolom, még a nagyszülőknél van – magyaráztam a sajtósnak, aki bólintott

Ismét az órára néztem, még mindig nem volt itt.  A francba Tina, mi lesz már – morogtam magamnak, amikor Rafaela az ajtó felé húzott, hogy megérkezett az ünnepelt. Tina gyönyörűen nézett ki, rövid szürke ruhát viselt, egyszerű volt, de mégis tükrözte a személyiségét. Az alakja olyan volt, mint, régen senki nem mondta volna meg, hogy túl van már egy szülésen. Persze én is csak néztem, amikor visszanyerte az alakját, de elmesélte, hogy nagyban segített neki Mike.
-    Mi tartott eddig? – rohantam oda hozzá
-    Nyugi, nem hajt a tatár – forgatta meg a szemeit – ez nem verseny!
-    Igaz – nevettem el magam – De akkor is ez az utolsó csajos esténk – szomorodtam el
-    Nem elköltözöm, vagy elutazom örökre, te – nevetett rám

Beljebb mentünk, ahol a többiek voltak. Mindenki ujjongott, amikor meglátta Tinát. Tina üdvözölt mindenkit, amikor kaptam egy hívást:
-    Mikor érkeznek? – kérdeztem az illetőt
-    Még úgy 10 perc – mondta nyugodtan
-    Remek – mosolyodtam el
-    Te min mosolyogsz? – jött oda Tina gyanakodva
-    Semmin – rántottam meg a vállam – meglepetés – nyújtottam ki a nyelvem
-    Komolyan, néha a 4 hónapos kislányom is érettebb, mint te.
-    Nagyon vicces – ráncoltam össze a homlokom.

Itt volt az idő, Tinát leültettük középre és a többi lány mögé illetve köré ült. Először hoztak egy tortát, amin ez állt: „Viszlát, Szabadság”. Amint Tina meglátta, felnevetett és esküdni, mert volna, hogy rossz tortát hoztunk el, míg én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedig ez az övé. Láttam a szemében, hogy tetszik neki, és akkor még az igazi meglepetést nem is látta. Ment a zene, mindenki táncolt, evett a tortából, bár Tina a fejemhez vágta, hogy direkt kínzom, mert annyira jól néz kis ő meg pont, hogy visszanyerte az alakját. Mindezt egy nevetéssel konstatáltam. Lassan kimentem a bejárathoz, mert bármelyik percben megjöhet a meglepetés. Nem is tévedtem, már ott is voltak.
-    Köszöntöm önöket, kérem, fáradjanak be – üdvözöltem a vendégeket
-    Köszönjük a meghívást Frau Vettel.
-    Én köszönöm, hogy eljöttek.

Betereltem a fiúkat, egyhelységbe, és megkértem őket, hogy addig várjanak, amíg nem szólok. Nevetve mentem ismét a vendégek közé és felálltam a kis színpadra, ahol egy mikrofon is volt.
-    Kedves vendégek és kedves ünnepelt, elérkezett a pillanat, amikor át kell adni a meglepetést. Mint tudjuk, unokahúgom életében ez egy fontos nap és a holnapi még fontosabb lesz. Nekem is van egy meglepetésem erre az estére neki, és nektek is. Tina, ez most neked szól – kacsintottam rá.
A fiúk előjöttek, Tina szájtátva nézte őket, hiszen a Schalke focistái voltak Benedikt Höwedes főszereplésével. Még szerencse, hogy Sebi el tudta intézni, felnéznek rá a srácok, ő meg imádja a német focit. Tina pedig a Schalke-t. Amikor nálunk volt egyszer Sebivel nézett meccset, ott „ismerte meg” a fiúkat. Jenson sokáig duzzogott is, hogy nem angol csapat lett Tina kedvence, mire Tina azzal érvelt, hogy ő is német, miért szurkolna angoloknak? Persze Jens még jobban morgott.

A fiúk magánszámmal is készültek, egy sexi táncot is előadtak, aminek minden lány örült, én inkább a nem tudom hova tenni kategóriába tartoztam, azért ezt nem nézném ki belőlük. Elgondolkodtam, ha Sebit kérnék fel, akkor ő is ezt csinálná? Nem, őt nem kérik fel, nyugtattam magam. Tinának is tetszett a produkció, hol a srácokat hol engem nézett és boldogan rázta a fejét, hogy nem hiszi el, amit lát. Örültem, hogy örül, így leültem a többiek közé és néztem a műsort.  Persze a lányok többségére hatással volt a tánc és elég érdekes állapotba kerültek. Amikor vége lett, a srácok lejöttek a „színpadról” és beszélgetni kezdtek a vendégekkel.
-    Te nem vagy normális – jött hozzám Tina – Ez állati, köszönöm – ölelt meg
-    A táncért nem én vagyok a felelős, fogalmam sem volt róla – tettem fel a kezem
-    Köszönöm ezt a bulit.
-    Nincs mit – mosolyogtam rá – de hééééé, te még mindig itt vagy, gyerünk, ott van Höwedes ő a kedvenced, beszélj vele – mutattam a focistára.

Tina nevetve ment el…

***
Másnap reggel korán mentem be Tinához, mint ahogy anno ő is tette.
-    Most fordult a kocka – nevettem rá, már a paplanból
-    Igen – nevetett ő is – el se hiszem, hogy ma férjhez megyek
-    Itt volt az ideje – dobtam meg egy párnával
-    Teeeee – dobta hozzám a másikat
-    Gyerünk Tina öltözni, ne bolondozzatok már – jött be dühösen Lotte, ő is nagyon izgult.
-    Már itt sem vagyok – kacsintottam Tinára

Átmentem a szobába, hogy készülődjek. Azonnal felöltöztem, majd indultam én is fodrászhoz és kozmetikushoz, de előtte felkeltettem az ágyban alvó Sebit.
-    Hahó, reggel van – simogattam meg az arcát – ideje kelni.
-    Mindjárt – ásította
-    Elég későn jöttetek haza, szóval, aki éjjel legény legyen nappali is.
-    Mintha, anyát hallanám – morgott a takaró alatt.  Kinyitotta a szemét, azonnal közel húzódtam hozzá, a kezem a hajába fúrtam és vadul csókolni kezdtem az ajkát. Amikor elváltunk egymástól, azonnal ébren lett, nagyokat pislogva nézett rám.
-    Még mindig, olyan vagyok, mint Heike? – kérdeztem tőle nevetve
-    Mikor mondtam, hogy hasonlítotok? – kérdezte zavartan a csóktól
-    Nagyon helyes és most kelj fel
-    Most kívánlak – jelent meg egy kaján vigyor a képén
-    Seb, ne légy makacs – pusziltam meg a homlokát és már ott sem voltam.

Először a fodrászhoz mentem, aki felcsatolta a hajam, utána jött a sminkes. Én sokkal előbb végeztem, mint Tina, és ez volt a jó. Gyorsan vettem egy fürdőt, és felvettem a ruhám, ami sötétkék volt. Azonnal a babaszobába mentem, hiszen úgy volt, hogy amíg a nagyszülők is készülődnek, addig én vigyázok a babára. Amikor beléptem, kis szemeit meresztette a feje fölött logó, zenélő pillangókra. Emlékszem, mennyi vita volt ebből is, hiszen Jenson autókat akart felé rakni, de Tina még a gondolatától is irtózott, mi szerint lányuk van, nem fiúk.  Amikor meglátott, mosolyogni kezdett, majd a pillangókra mutatott.
-    Igen, azok ott a pillangók, ők hozzál el az álmaidat – mondtam neki, mialatt csikiztem az orrát, erre felnevetett.
Kivettem az ágyikójából és sétálni kezdtem vele a szobába.  Ő csak nézett azokkal a gyönyörű kék szemeivel, míg én meséltem neki.
-    Képzeld Alyssa ma van anyu és apu esküvője, tudom, te még nem sokat érzékelsz ebből, de amikor nagy leszel, akkor fogadni merek, hogy őrületbe fogod kergetni a szüleidet azzal, hogy újra és újra meg akarod nézni. Én már láttam anya ruháját, egyszerűen meseszép. Apa, ha meglátja egyenesen igent fog mondani, minden nyelven, amit ismer.

Hirtelen nyílt az ajtó Seb lépett be, már teljesen felöltözve.
-    Látod, már Sebi bácsi is harci díszben van – meséltem a babának
-    Szia, csillagom – lépett közelebb Seb és kivette a kezemből a csöppséget – Hát ön még nem öltözött fel? – tette fel neki nevetve a kérdést
-    Épp most akartam felöltözetni, amíg megkeresem a ruhát, addig mesélj neki – nyomtam egy puszit mindkettő arcára

Sebi leült a hintaszékbe, és mesélni kezdett a csöpke lánykának.  Alyssa imádta Sebi meséit, mindig figyelt rá és nevetett, persze Sebi még bohóckodott is neki. Láttam Seben mennyire szereti, és mennyire szereti a gyerekeket is, vágyott már egy babára.
-    Na, gyere hercegnő – vettem ki Seb kezéből – ideje öltözni

Letettem a pelenkázóra és öltöztetni kezdtem, mialatt Seb szórakoztatta és elvonta a figyelmét. Amint kész lett, Jenson lépett be, már ő is fel volt öltözve.
-    Hogy van az én kincsem? – lépett oda a lányához, aki nagy szemekkel nézte és tiszta szívből mosolygott rá

Jens azonnal a karjaiba vette, és dúdolni kezdett neki, míg járkált vele a csöppnyi szobában. Nagyon megható pillanat volt, úgy éreztük Sebbel, hogy most ki kell mennünk. Az ajtó előtt várakoztunk, amikor Lotte hozzám sietett.
-    Menj és segíts öltözni Tinának, addig én és Simone vigyázunk a csöppségre
-    Rendben, de Jens bent van – mondta még Lotténak

Seb ott maradt, míg én Tinához mentem.
-    Izgulsz már? – kérdeztem tőle nevetve, ahogy beléptem
-    Nem, még nem eléggé – sóhajtott egyet
-    Nincs miért izgulnod – kacsintottam rá – Jens szeret téged és a lányotokat is

Tina elmosolyodott, míg én segítettem neki felvenni a ruháját. Tudtam milyen lesz vele közlekedni, már előre nevettem és figyelmeztettem. Amikor kész lett, az egész alakos tükör elé lépett és onnan nézte a ruhát.
-    Gyönyörű vagy – suttogtam a könnyeimmel küszködve
-    Ezt megérni, Léna Morgen-Vettel elérzékenyül – nevetett Tina, de ő is ennek a hátárán volt
-    Még mi mérnökök is tudunk ilyet – nevettem rá
-    Látni szeretném a babámat – sóhajtott Tina
-    Várj, idehozom – rohantam ki

Alyssa Dorotthy Button már Seb karjaiban volt ismét, úgy látszik a két anyukának más dolga akadt.
-    Seb, Tina látni szeretné Alyssát
-    Rendben – bólintott a bajnok és hozta utánam a kislányt

Amikor beléptünk a szobába, már ott volt Mike is, aki Tinával beszélgetett.
-    Szia, baba – szólalt meg Tina, amikor meglátta Seb kezében a csöppséget. A szőkém azonnal átadta a babát, aki nagyon nevetett anyukája karjaiban. Ki is csordult a könnyem, olyan szép pillanat volt. Ekkor tért be a két apuka John és Oliver.  John is elérzékenyült már és izgatottan mesélte, hogy Jens izgul. Seb vette az adást és átment hozzá. Oliver megölelte a lányát és így álltak percekig, előtte Alyssa már az én kezemben volt. Bejött Lotte, hogy ideje indulni, így magukra hagytuk apát és lányát.

Én már ott álltam Alyssával a kezemben, míg Jens a másik oldalon állt Mike-al az oldalán. Hirtelen megszólalt a zene és mindenki felállt, a mennyasszony lépett be…


Arra keltem, hogy Rocky ront az irodámba.
-    Te itt aludtál? – kérdezte érdeklődve
-    Igen és azt hiszem elfeküdtem a nyakam – morogtam
-    Ha Seb tudná – sóhajtozott
-    Rocky, fel kell hívnom Tinát, volt egy furcsa álmom.
-    Rendben



*Tina*

- Siess már! – nyüstöltem Lénát, aki még mindig a fürdőszobában készülődött.
- Nyugi már – nevetett. – A nők sosem késnek – kuncogott tovább. A Red Bull csapat egy rögtönzött kis bulit tart, így a szezon végén, ahova engem is meghívtak. Sőt, a terhességemnek és az év során szerzett egy-két sérelemnek köszönhetően, vőlegényemet is.
A hasam már igazán nagy volt, alig tudtam elpalástolni a ruhámmal, bár nem is igazán akartam. Büszke voltam arra, hogy hamarosan anyai örömök elé nézhetek.
- Tudom, mindig a férfiak érkeznek korán – forgattam szemeimet.
- Ahogy mondod – kent fel még egy kis szájfényt, majd elégedetten nézegette magát a tükörben.
- Jól nézek ki? – kérdezte.
- Seb tuti készen lesz – kacsintottam. De te is, ha megkapod a meglepetést…
- Szuper – nevetett, majd leszaladtunk a lépcsőn. Pontosabban csak ő, én lassan cammogtam mögötte.
Jenson várt minket a kocsiban, és már elég türelmetlen volt.
- Azt hittem belefulladtatok a púderes dobozba – forgatta szemeit.
- Ez a sok türelmetlen ember – sóhajtott Léna. – Minek rohantok ennyire?
- Lekéssük a vacsorát – hazudtam. Remélem, Alyssa nem veszi sértésnek, hogy mindig őrá hivatkozok.
- Óh, már értem – nevetett unokahúgom. Jenson mellett ültem az anyósülésen, sebtében mosolyogtunk egymásra, hogy ne legyünk túl feltűnőek.

Fél óra autókázás után értünk a kijelölt helyszínre. Bentről már szólt a hangos zene, biztosra vehető volt, hogy a Red Bull csapat szétbulizza magát, ezen a zártkörű rendezvényen.  
Felmutattuk meghívóinkat, a biztonsági őröknek, majd az épületbe léptünk. Minden tele volt kék-sárga léggömbökkel, néhol elvétve találhattunk pár darab pirosat is. A falon hatalmas felirat mintázta azt a két csodálatos betűt, mely olya sokat jelentett a csapatnak: WC.
- Hatásos – állapította meg szerelmem.
- Az biztos – bólintottam. Léna mosolyogva konstatálta, hogy csapat ezúttal is remek munkát végzett, majd szemével párját kezdte kutatni a tömegben. Rocky mellett ült az egyik asztalnál és valamin nagyon mosolyogtak, mikor kiszúrta feleségét.
Intett nekünk, közelebb sétáltunk, majd leültünk az asztalhoz.
- Sziasztok – megcsókolta kedvesét, az ifjú bajnok, majd az én arcomra is lehelt egy puszit. – Pocaklakó, hogy van?
- Éhes – mosolyogtam.
- Ezen segíthetünk – mosolygott. Kezet fogott még Jensonnel is, majd Christianhoz fordult.
- Mindenki itt van?- nézett körbe a főnök. – Rendben, akkor együnk – utasította a népet.
A pincérek feltálalták a finomabbnál finomabb ételeket, mi pedig nem győztünk belőlük belakmározni, A végén már attól féltem, szétpukkan a hasam, annyira tele ettem magam. Egy újabb bűn, a terhesség számlájára írva… Kemény munka fog várni rám, ha kibújik ez a kis csöppség.

Vacsora után, akinek még volt ereje, az táncolni indult. Mi pedig tovább beszélgettünk az asztalnál, míg Tim felém nem fordult.
- Christian hív – suttogta, hogy Léna véletlen se hallja.
- Megyek – bólintottam, majd, mint aki az illemhelységbe indul, a csapatfőnökhöz sétáltam.
- Szerintem itt az ideje – mosolygott.
- Rendben – bólintottam. – A fiúk készen állnak?
- Igen, már Seb is ott van – bólintott.
- Szuper – mosolyogtam. Herr Horner a kezembe nyomott egy mikrofont, és elindultam a színpadra. Nem volt túl nagy, de négy ember tökéletesen elfért rajta.
- Khm.. Szeretnék egy kis figyelmet kérni – szóltam a mikrofonba. Persze az összes ember figyelme azonnal rám szegeződött. – Először is, ha már szót kapok egy ilyen nagy eseményen, szeretném megköszönni a Red Bull csapatnak, hogy itt lehetek. Hogy mind itt lehetünk. Úgy gondolom, a csapattal való viszonyom, nem volt mindig rózsás, ezt azt hiszem, nyugodtan állíthatom. De sose láttam még egy ilyen tökéletesen összeszedett és magabiztos csapatot… - mosolyogtam. – Remélem, a párom sem sértődik meg – grimaszoltam, mire mindannyian felnevettek. – Ne, de a lényeg… Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy az életben semmi sem tökéletes, de törekedhetünk minél több hiba kijavítására – nézett könnyes szemekkel unokahúgomra. – Azt hiszem a Red Bull korrigált egy újabb hibát – váltottam vidámabbra. – Hölgyeim és Uraim! Szeretném bemutatni a csapat jövő évi felállását! – a függöny elhúzódott mögöttem és a három srác az összes dolgozó előtt láthatóvá vált.
- Mark Webbert, Aaron Daniel Stewart, huszonkét éves amerikai versenyző fogja váltani, aki megkapta versenymérnökként, a mi kedves franciánkat, Rockyt! – mosolyogtam. – Persze, a csapat nem feledkezhet meg, mindenidők legfiatalabb, kétszeres világbajnokáról, Sebastian Vettelről sem – mutattam rokonomra. Mellém sétált és átvette tőlem a mikrofont.
- Hát, sziasztok – mosolygott. Léna kíváncsian nézett felé. – Mint azt észrevehettétek, meg kellett válnom egy kedves mérnöktől – mutatott Rockyra. – ám ez azt jelenti, hogy egy új embert kaptam magam mellé – vetette be ezer wattos mosolyát. – Hölgyeim, Uraim. Szeretném bemutatni Léna Morgen Vettelt, aki ezentúl teljes állásban töltheti be a versenymérnököm szerepét – mutatott kedvesére, aki ledermedve ült. Mit sem sejtett az egészről, egészen idáig.

Sebastian intett neki, ő pedig a színpadra sétált. Alig tudott megszólalni, csak tátogott és ölelkezett mindenkivel, aki az útjába került. Végül a kezébe vette a mikrofont, letörölte örömkönnyeit és beszélni kezdett….

****

- Hát fent vagy, Tündérkém? – mosolyogtam az én csöpp kislányomra, miközben kivettem az ágyából. – Jöttek hozzád valakik – mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott. Lesétáltam vele a nappaliba, ahol a Vettel házaspár üldögélt. – Felébredtünk – büszkélkedtem csöpp kislányommal. Szőke haja az égnek meredezetett, tengerkék szemeivel pedig csak úgy pislogott.
- Ja,j Istenem! – ámuldoztak. – Napról napra gyönyörűbb vagy – mosolyogtak a lassan egy éves házasok.
- Bizony – helyeseltem én is. Semmi késég, az én kislányom a legesleggyönyörűbb kerek e világon.
- Megfoghatom? – nyúlt felé Léna.
- Természetesen – nevettem ostoba kérdésen. Miért ne foghatná? – De imádnivaló vagy! – gügyörészett neki. Sebastian is csatlakozott hozzájuk, így én a konyhába mentem, hogy készítsek drágaságomnak egy adag tápszert. Persze nem kerülhettem el Jenson aggódó hívását sem. El kellett utaznia egy McLarenes rendezvényre, így két napig egyedül vagyok a kislányommal. Már, amikor nincsenek vendégeink.

Miután megnyugtattam szerelmem, hogy minden rendben, visszamentem a kis csipetcsapathoz. Léna azonnal felajánlotta, hogy megeteti Alyssát. Be kell valljam, gyönyörűen festett a kezében a baba. Sebastian is kiszúrta, és megbabonázva nézte.
- Nektek is kellene egy kisbaba – suttogtam a fülébe.
- Majd… - mosolygott. – Léna szerint még korai – magyarázta. Én is ismertem unokahúgom álláspontját, de be kell valljam, nem tartottam igazán helyesnek. Elhiszem, hogy ki akarja használni első igazi évét, de manapság a gyermekvállalást se lehet akármeddig húzni.
- Tudjátok mit? – néztem a Vettel párra. – Maradjatok itt éjszakára – ajánlottam.
Léna szeme felcsillant, majd széles mosolyra húzta ajkait. Meg se kellett szólalnia, hogy tudjam, mire gondol.
- Igen – bólintottam. – Altathatod, sőt aludhattok a szobájában is – bólogattam. – De én fürdetem! – mosolyogtam.
- Imádlak – ölelt meg egyik karjával, míg másikban a gyermekemet tartotta.

Felriadtam. Jens édesen szuszogott mellettem. A telefonomhoz nyúltam, ami mint gondolatolvasó, abban a pillanatban szólalt meg.
- Tina? - hallottam meg unokahúgom hangját.
- Veled álmodtam - mondtuk egyszerre, majd felnevettünk. Hihetetlen!