102. rész

Léna

Fáradtan sétáltam le a büfébe. Az álmomon gondolkodtam, és azon, hogy Tina is velem álmodott. Megráztam a fejem, de hisz ez az egész képtelenség. Tina nem szereti a focit és nem is terhes. Még a büfében is e gondolkodtam, de elhessegettem.
-    Ma van a nagy nap – ült le mellém Rocky
-    Ma – bólintottam – Hány óra?
-    Van már úgy dél is – nevetett – nagyon elvesztett az időérzéked, baj van?
-    Csak az álmom – sóhajtottam fel – olyan valóságosnak tűnt és Ciaron és Webber mentes volt
-    Hát akkor el kell, hogy keserítselek, hogy az tényleg álom volt
-    Kösz szépen – forgattam meg a szemem
Rocky nevetve felállt, majd elment. Igaza volt, tényleg nem tudtam, hogy hány óra van, és azt se, hogy hol áll a fejem. A lényeg viszont meg volt, rájöttünk ki a tettes és most büntetést érdemel. Nagy lelki erő kellett, ahhoz, hogy ne rontsak be Ciaron irodájába és ne vágjak mindent a fejéhez. Nyugtattam magam minden percben, hogy ez a bosszú, sokkal jobb lesz, fájdalmasabb neki. Nem tudja még kivel húzott ujjat. Csak egy almalevet ittam, de legalább azt már fél órája, amin többen is csodálkoztak, tényleg szét voltam esve. Úgy döntöttem, hogy felmegyek inkább az irodámba és ledőlök a kanapéra, amíg nem kezdődik a bemutató. A nyakam fájt, a szemem karikás volt, és rohadt álmos voltam. Az irodámba érve belenéztem a tükörbe, szörnyen festettem.
-    Még szerencse, hogy Seb nem lát így, tuti kiszeretne belőlem – nevettem fel a saját tükörképem láttán

Előkerestem egy plédet, amit mindig tartok az irodába, és ledőltem. Magamra terítettem a puha anyagot és azonnal elnyomott az álom.

Pár órával később Rocky dörömbölésére keltem. Amikor felkaptam a fejem, abbahagyta, már rég bent volt, de szívatni akart, ezt még visszakapja.
-    Ég az épület vagy mi? – néztem rá mérgesen, nem jár, jól aki felkelt
-    A drága szerelmed, két perc múlva mutatja be az autót és te megígérted, hogy együtt nézzük – nevetett még mindig, néha komolyan olyan aljas
-    A francba – jutott eszembe.

Pléddel a derekamon futottam át a többiekhez, ismét megbámultak, de nem törődtem vele. Mindenki már a műsor előtt ült. Én is elfoglaltam a helyem, magam köré csavartam a plédet és úgy néztem a bemutatót.  Nem csalódtam, az autó gyönyörű volt és Sebivel az oldalán még szebben festett. Ahogy megláttam párom, akkor esett le igazán, hogy mennyire hiányzik, és hogy a szétesettség nem csak a furcsa álmok miatt van, hanem amiatt is, hogy nincs velem. Jó lett volna, ha itt lenne, de az vigasztalt, hogy este már mellettem alszik, a szuszogása altathat el. El is mosolyodtam erre a gondolatmenetre.

***
Már Szingapúrban voltunk, csütörtök volt. Az óránkat nem állítottuk át, hiszen az európai időt követtük az esti futam miatt. Reggel aludtunk, míg este dolgoztunk. Mindig is ki szerettem volna próbálni ezt, és az még jobban felvidított, hogy ezen a héten én voltam a felelős mérnök. Kíváncsian vártam, hogy fog rám hatni az éjszakai futam varázsa.
-    Hát ide is megérkeztünk – sóhajtott fel Seb, ahogy ledobta a bőröndjét az ágyra
-    Igen – mosolyogtam rá – De előbb a terv, már láttam is egy nőt, aki megfelelne
-    Nem igazán vagyok oda ezért a tervért, túl régimódi vagyok – nevetett fel – de ha ti azt mondjátok, rendben van, akkor elhiszem.
-    Rendben lesz – kacsintottam rá – Már csak rá kell venni a nőt.
-    De hogy? –tette fel a kérdést
-    Hát én arra gondoltam – sütöttem le a szemem – hogy te mész oda és győzöd meg
-    Én? – csodálkozott el
-    Igen, te vagy a férfi – néztem rá nagyon nagyon szépen
-    Persze, ilyenkor én vagyok a férfi – forgatta meg a szemeit
-    Sebiiiiiiiiiiii – öleltem át és a mellkasához bújtam
-    Na, jó, megteszem, de csak miattad.
-    Szeretlek – csókoltam meg
-    Én is – ölelt szorosabban

Ekkor csörgött a telefonom, Tina volt. Ismertettem vele a dolgokat, közben elküldtem a nőhöz Sebit. Tina fenntartással fogadta, hogy a meggyőzést Sebre bíztam, bevallom egy kicsit én is.
Le kellett tennem, mert Rocky keresett a tavalyi adatok miatt. Miután mindent kielemeztünk, visszamentem Seb szobájába, aki már az ágyán feküdt.
-    Azt hittem, már nem is vagy rám kíváncsi – duzzogott
-    Dehogynem – bújtam hozzá – Mi volt?
-    Belement a nő, bár sokat kellett győzködni és többet is kért, mint vártuk.
-    Webberről beszélünk, ne lepjen meg – nevettem fel
-    Igazad van – csókolt a nyakamba.
-    Várj, írok Tinának. – megírtam mindent unokatestvéremnek, aki elégedetten irt vissza.
-    Egy óra múlva itt lesz a nő.
-    És tényleg, nem szettek szét a nő?
-    Hát, ő azt hitték nekem kell egy kis utánpótlás – nevetett fel
-    Na, kösz – morogtam
-    Én azonnal rávágtam, hogy téged szeretlek – bújt szorosabban hozzám.
-    Mondja az aki, pornószínésznőkkel akar vacsorázni – húztam el a szám
-    Akkor is, nekem csak te kellesz –csókolt meg lágyan.

A telefonom újra, csörgött, most a portáról hívtak.
-    Léna, egy furcsa hölgy keres – szólt bele Elle
-    Furcsa hölgy? – kérdeztem vissza
-    A te nevedet adtam meg, lehet ő az – válaszolta Seb
-    Azonnal megyek – tudattam Ellel, majd letettem. – Gyere bajnok – húztam fel az ágyról

Kézen fogva mentünk ki Sebbel, tényleg a felfogadott hölgy várt ránk. Bemutatkozott, Roxánának hívták. Ismertettem vele az apróbb részleteket és azokat, amiket drága párom elfelejtett említeni. Roxána mindenbe belement és azonnal Webbert keresete. Hamar rátalált. Odament hozzá, és azonnal fűzni kezdte, az ausztrál hitte minden szavát. Még én is elhittem volna, ha tudnám, nem Webberről van szó. Láttam, hogy Tina is ámulattal nézi őket, majd halványan rám mosolyog viszonoztam a mosolygást, majd mentem a dolgomra, pályabejárás.
-    Sebi, csipkedd magad – szóltam be páromnak a Homeba
-    Megyek már – válaszolt
-    Rosszabb, mint egy mennyasszony – sóhajtott fel Tim
-    Itt vagyok már – nevetett egyet, majd megfogta a kezem.

Éjszaka volt. Fura volt, hogy éjszaka írom fel az adatokat a pályán és éjszaka beszéljük meg az íveket.
-    Itt szélesebben veszem – nézte az egyik kanyar bejáratát Seb
-    Akkor neki mész ennek itt – mutattam a falra – ne akarj túl sokat
-    Tavaly nem sikerült legyőzni a Ferrarit itt, most nem akarom, hogy egy kicsin múljon ismét.
-    Azóta más világ van, nem hiszem, hogy itt labdába rúghatnak, talán a McLaren.
-    Ők nagyon jól fejlesztettek – morgott Seb – túl jól
-    Nem lesz baj – mosolyogtam rá, azonnal felvidult.

Megbeszélés után, visszamentünk a Homeba, én leadtam Rockynak az elemzést, hogy dolgozzon ő is valamit, majd leültem Seb mellé a büfé részlegen. Webber jókedvűen sétált be, majd leült mellénk.
-    Haha, olyan nővel beszéltem, akiről te álmodni se fogsz öcsi – nagyzolt Sebnek
-    Nem érdekelnek – rántotta meg a vállát – Feleségem van
-    Na, mi van Webber, valaki szóba állt vele, úgy, hogy nem futott el azonnal?
-    Hát Morgen az a nő igazán nő, nem, mint te. – nézett rám gúnyosan
-    Ha azt hiszed, hogy lelkembe tapsoltál, akkor tévedsz, csótányok és talpnyalók válaszára nem adok – nevettem fel
-    Akkor is nekem van a legjobb nőm, és olyan jó a képetekbe mondani – állt fel röhögve, majd tovább ment.
-    Naiv egy alak – nevettem fel az almalevem mögül
-    Nagyot fog koppanni – konstatálta Sebi
-    De még mekkorát – örültem meg, így jár az aki kihúzza a gyufát…