8. rész

*Léna*

Sebbel bevonultunk, én leültem a székemre, ő pedig velem szemben. Átnyújtottam neki a papírokat, ő pedig olvasgatni kezdte:

-         Szóval először könnyű autóval megyünk ki és úgy keressük a beállításokat.

-         Igen, így sokkal könnyebb, valamint felmérjük a lágy abroncsok gumikopását. Amint látod, van 10 köröd ezzel a szettel. Ezalatt kell tájékoztatnod minket, hogy mennyire állítsuk le, vagy fel a az első vezetőszárny dőlésszögét.

-         Értem, a második fázisban a keményebbel megyek?

-         Igen, itt is lesz 10 köröd, és a feladat ugyanaz. Ez az első edzés programja, a másodikat majd a második előtt egyeztetjük.

-         Rendben van.

Ekkor lépett be Rocky, szokásos kávéjával. Mindig ilyen fejet vág, ha álmos és látszott rajta, hogy még mindig az. Meglepetten nézett ránk:

-         Hát ti? – kérdezte

-         Tájékoztattam Sebastiant az első edzés menetéről.

-         Remek – bólintott Rocky – Seb, minden ok?

-         Igen Rocky, minden rendben a menettel.

-         Nagyon jó. Figyelj kicsi lány, nagy lehetőséget adok a kezedbe. Az első és a második edzést még én vezénylem le, de Szombattól tiéd az ügy.

-         Ez most komoly? – kérdeztem meglepődve, Rocky sosem bízott még rám futamot, de még időmérőt sem, hiszen ez a kezdő évem.

-         Igen, komoly, vedd is úgy.

-         Mindent ki fogok hozni a lehetőségekből.

-         Ez a beszéd – hörpintett egyet italából. – Hogy vagytok? – váltott magánjellegűre

-         Jól, jól – skandáltuk egyszerre

-         Olyan kialvatlannak néztek ki.

-         Meleg van – vágta rá Seb – Este nem lehet aludni.

-         Van légkondi – kontrázott Rocky

-         De azt Lé… - Seb gyorsan kivágta magát – létszükség esetén kapcsolom be, mert nem akarok megfázni.

-         Helyes – bólintott Rocky

Szúrósan néztem Sebre, kis híján lebuktatott minket. Rocky kiment, mert keresték telefonon, így ismét ketten maradtunk:

-         Majdnem elszóltad magad.

-         De csak majdnem.

-         Még, jó, hogy kreatív vagy

-         Igen, és ezt pontosan tudod – nevetett rám sunyin

-         Nem edzés előtt kellene

-         Igen, ebben most egyet értek.

-         Ki kéne mennünk.

Azzal kisétáltunk. Gondoltam megkeresem Tinát, de akár hol is bolyongtam a bokszban, nem találtam, kezdtem aggódni miatta. Amikor már kétségbe estem, egy RB-t iszogatva találtam rá, épp akkor jött be az ajtón:

 Hát te, merre jártál?

-         Csak lőttem pár képet
- Szuper, majd később megmutathatnád őket
- Oké.  És ti, hogy álltok? Jó volt a munka?
- Igen, jó és, ha tudni akarod, tényleg csak dolgoztunk!
- Tudom-tudom…
- Most ideges vagyok. Remélem nem lesz gond a KERS-el
- Nem lesz semmi baj. Érzem
- Legyen igazad! Na, nekem mennem kell, mindjárt kezdünk!
- Bizony, megyek is nézni! Utána találkozunk, sok sikert nektek és a hercegednek

-         Haha – nevettem vele

Seb már felöltözve várta csengőt és azt, hogy bekössék az autóba. Én elfoglaltam a helyem a pitwallon, Rocky mögött. Megszólalt a csengő, Seb bepattant az autóba és bekötötték. Lassan kezdetét vette az edzés. Elővettem a papírom, amire a menetrendet írtam, és sorra pipáltam ki a teljesített pontokat. Folyamatosan hallgattam Rocky és Seb rádióbeszélgetését.

-         Rocky, a szárnyat állítsátok le egy fokkal

-         Rendben, gyere be – válaszolta Rocky

Seb bejött, majd a srácok az utasításomra, megcsinálták az állítást. Ellenőriztük az autót, majd újra kiküldtük.

-         Eléggé poros az ív – panaszkodott Seb

-         Utca pálya Sebastian, de nyugi ennél már csak jobb lesz – biztatta a mérnök

-         Következő pont? – kérdezett Rocky

-         Keményebb keverék, 10 kör – válaszoltam

-         Rendben – majd Sebhez szólt. – Gyere be, jön a második pont

-         Értettem.

Szóltam a srácoknak, hogy Seb jön, és a második pont következik, azonnal keresték a keményebb keverékű abroncsot. Sebet betolták, a kerekeket lecserélték, mi pedig hallgattuk a bajnok észrevételeit.

A második etapot is jól teljesítettük, majd úgy döntöttünk, hogy adunk 5 kört Sebnek, hogy szokja a pályát, és rutinosabb legyen. Az első edzést megnyertük.

Kicsit fáradtan mentem vissza a bokszba, ahol azonnal Tina jött velem szembe:

-         Nyertek, nagyon jók vagytok- örvendezett

-         Ez csak edzés, nem sok mindent jelent

-         Nem?

-         Nem, az legfontosabb, hogy az autót beállítottuk.

-         De akkor ez már nyerés nem?

-         Úgy is mondhatjuk – nevettem.

-         Bevallom egy kicsit uncsi volt – húzta el a száját.

-         Hát, ez nem mókakacagás, mint az időmérő és a futam. – nevettem – Most mennem kell, egy tízpercre, össze kell szednem Sebet, addig te menj be a Homeba és mondd meg Carennek, hogy megyünk, és a szokásosat kérjük.

-         Rendben –bólintott.

Én addig Seb szobája felé vettem az irányt. Épp a zuhany alól jött ki egy száll törölközőben:

-         Mindig jókor jövök, látom – nevettem

-         Hát igen, időzíteni tudsz – nevetett ő is

-         Autó ok?

-         Igen – mosolygott.

-         Szóltam Tinának, hogy kérje ki az ebédet

-         De nekem terveim voltak – karolt át

-         Nekem is, sikeresen teljesíteni a második edzést, öltözz, és együnk – nevettem

-         Ünneprontó – nyújtotta ki a nyelvét.

-         Este ünnepelhetsz.

-         Rendben – nevetett

Pár perc alatt elkészült, és sétáltunk is a Homeba. Nem volt feltűnő, hiszen edzés után voltunk, és ezt mi is jól tudtuk. Tina már mosolyogva várt minket.

-         Hello Bajnok, gratulálok, hogy megnyerted Léna szerint ezt a semmit – nevetett

-         Semmi? – nézett rám Seb

-         Csak azt mondtam nem fontos

-         Ez igaz – bólintott

-         Héé, ne ennyire látványosan – figyelmeztetett Tina………