11. rész

*Tina*

Sebastian bosszúja egész nap tartott. A harmadik szabadedzés végétől egészen az időmérő végéig mindig ügyelt, hogy úgy intézze a dolgokat, Lénát hergelje vele.
Maga az overáll felvétele egy kisebb akciójelenetnek minősült. Seb, mint aki a világ legtermészetesebb dolgát végzi, kicsit lentebb hagyta a cipzárját, így látszott az overáll alatt megbúvó dudor.
Sajnáltam Lénát, ez minden nő tekinteté oda vonzza, nem csak azért, akivel együtt élnek nemi életet is.

Később aztán az időmérőn feszítette tovább azt a képzeletbeli húrt. Szándékosan dűtötte, azt a ( Léna szerint ) formás fenekét. Láttam unokahúgomon, hogy alig bírja tartani magát, hogy ne ugorjon rá, így hát próbáltam kicsit nyugtatgatni. Seb persze látta és jót nevetett a kis bosszújának hatásán.
Hihetetlen, hogy ez a két felnőtt ember képes úgy viselkedni, mint a gyerekek…
Az időmérő nagyon jól sikerült. Jenson futott valami fenomenális időt a Q3-ban. A nép tombolt, úgy vélték ezzel el is dőlt a pole pozíció, azonban a Red Bull és Sebastian megmutatták mire is képesek valójában. Valami hihetetlen, hogy milyen időt ment. Mindenki tombolt az istállóban, köztük Léna is.
Sebastian, amint visszatért lepacsizott minden fiúval, minket, lányokat pedig megölelt. Lénát hagyta  a legvégére és mivel csak egyedül én álltam unokahúgom mögött, kihasználta a helyzetet és folytatta bosszúját. Ujjával végig simított Léna fenekén, majd magához szorította, hogy hozzáérjen az ágyéka.
Mindez a többieknek fel se tűnt, belőlem azonban, majd nem kitört a nevetés.
Léna teljesen készen volt, alig győztem elcibálni a hotelig. Sebastian bosszúja hatásos volt!
Léna berohant előttem a tusolóba, hogy lehűtse magát. Összeszedtem a cuccomat, hogy Léna után én is letusolhassak.
Pár pillanat múlva Sebastian kopogás nélkül rontott be az ajtón, ahogy elnéztem, elég felajzott állapotban.
- Léna? – nem szóltam, csak a fürdőszoba felé intettem.
- Köszi – rohant be utána. Vártam pár percet, de kezdtem rájönni, ez el fog tartani köztük még egy darabig. 
Gyorsan írtam egy cetlit, hogy lelépek és bezárok, pótkulcsot pedig a fiókban találnak, majd felkaptam a cuccaimat és vándorolni indultam. Mindenképpen le akartam zuhanyozni, de még alig ismertem itt valakit.
Végül eszembe jutott a bolond szőke, bekopogtam hozzá.
- Igen? – kiabált ki. Elég elfoglaltnak tűnt...
- Tina vagyok – bentről halk szitkozódás, majd gyors mozgolódás hallatszott.
- Szia – nyitotta ki előttem az ajtót pár perc múlva.
- Szia. Zavarok?
- Ööö.. nem, dehogy.. – motyogta, elég furcsa testhelyzetben állt. Az ajtó mögött állt és csak a törzse, valamint feje látszott. Haja borzos volt, arcáról pedig folyt az izzadtság. – Ez mi? – mutatott a ruháimra.
- Sebastian és Léna elfoglalták a fürdőszobát, háborújuk lezárása képpen, én pedig szeretnék lezuhanyozni. Arra gondoltam, hogy ha nem gond… - magyaráztam.
- Nem, gyere nyugodtan! – tárta ki előttem az ajtót. Az ágyához sietett, majd nekem háttal leguggolt az éjjeli szekrénye elé, mint aki nagyon keres valamit.
- Köszi – mosolyogtam. Körbenéztem a szobában, elég rumlis volt, minden szerte széjel dobálva, főleg az ágya körül. – Akarom tudni, hogy mi történt itt? – nemet intett a fejével az én agyamban pedig ezer gondolat kezdett cikázni.
- Ott a fürdőszoba! – intett a helység felé, de még mindig nem volt hajlandó megfordulni. El sem tudtam képzelni mit rejteget.
Belépkedtem a fürdőszobába, alig szabadultam meg a pólómtól, mikor hangzavar szűrődött be a folyosóról. Hallgatóztam egy kicsit, végül szembesültem a ténnyel. Sebastianék annyira hangosak, hogy az egész folyosó itt köröz az ajtóknál és azt találgatják, kik nem bírnak magukkal.
- Francba! – morogtam. Magam köré csavartam a törölközőmet, majd visszasiettem a szobába Jensonhoz. Arcát a tenyerébe hajtva vett mély lélegzeteket.
- Jens – szólítottam meg. Rám kapta a fejét, és szemei elkerekedtek.
- I- igen? – csuklott el a hangja.
- Lénáék.. – motyogtam. – Túl hangosak. Christian, Adrian és Rocky itt tárgyalják a folyosón, hogy ki nem bír magával. Nem hagyhatjuk, hogy lebukjanak! – kérleltem.
- Mit csináljunk? – nézett rám értetlenül.
- Nem tudom… - feszengtem. Elég kényelmetlen érzés volt itt állni előtte alig valamiben, miközben fenn áll a veszély, hogy unokahúgom mindjárt lebukik élete eddigi legnagyobb titkával kapcsolatban.
- Várj, van egy ötletem! – nyúlt a mobiljáért. Hívni kezdte Sebastiant, de az másodszori hívásra sem vette fel. – Léna számát, tudod?
- Persze – lehuppantam mellé, bepötyögtem Léna számát, majd kihangosítva vártuk a csörgést. Csak a hangposta jelentkezett, de tudtam,hogy Léna akkor is meghallja, ha csak erre beszélek, hiszen sosem kapcsolja ki a telefonját. – Léna! Azonnal hagyjátok abba, vagy legalább némuljatok be! Christianék itt állnak a folyosón és csak egy hajszál választ el titeket a lebukástól!
Amint elmondtam az utolsó szót is, Jens kinyomta a telefont, ami alig két perc múlva rezegni kezdett.
’Köszi. Fedezzetek légyszi! L.” – írta unokahúgom.
- Elhalkultak! – hallottam meg a folyosóról Rocky hangját. Habár csendbe maradtak, biztosak voltunk abban, hogy márpedig Rockyék nem nyugszanak, míg meg nem tudják kik nem hagyták őket aludni.
Jens is valami hasonlóra gondolhatott, mert felpattant az ágyról, megfogta a kezem és magával húzott a folyosóra.
- Mi a baj fiúk? – kérdezte a Red Bull csapat embereit.
a srácok végig mértek minket. Jenson egy laza alsónadrágot és egy hosszabb atlétát viselt, az én testem körül pedig csak egy törölköző volt, legalábbis ők ennyit láttak.
- Ti voltatok? – kérdezte Christian. Jenson kaján vigyorral az arcán válaszolt:
- Igen, na és? – ekkor esett le mire is gondol pontosan a három RB-s.
- Valahogy nem lep meg – röhögött Rocky, mire Jens csak tovább vigyorgott. Én megölöm, az tuti!
- Legyetek szívesek hangtompítót használni – kért minket Chrsitian, majd elvonultak a szobáikba. Mi is visszamentünk Jensonébe.
- Te nem vagy normális! – csaptam vállon.
- Miért is? – huppant le az ágyára.
- Most azt hiszik, hogy te meg én… - hadonásztam idétlenül.
- Inkább higgyék azt, mint, hogy rá jöjjenek mi van Sebastian és a drága mérnöke között, nem de? – a nyelvem hegyén volt, hogy valami pikánsat visszaszólok neki, de be kellett látnom, igaza volt. Ez volt hirtelenjében a legegyszerűbb megoldás, amit tehetett.
- De.. – adtam meg magam, majd visszavonultam a zuhanyzóba. Újra és újra végigpörgettem a dolgokat a fejemben és úgy döntöttem, hiába Léna érdekében cselekedett Jens, ezért meg kell lakolnia! Unokahúgomból kiindulva, úgy döntöttem azt használom ki, ami a férfiaknál a leggyengébb. Az önmegtartózkodás!
- Jens? – kiabáltam ki neki a fürdőből résnyira nyitott ajtón keresztül.
- Hm? – kapta fel a fejét. Éppen a laptopját bújta.
- Segítenél egy kicsit? – próbáltam bevetni a legcsábosabb hangomat, és úgy láttam, sikerült is.
- Mi-miben? – csuklott el a hangja, miközben az ajtóhoz közeledett.
- Nem tudom kikapcsolni a melltartómat – magyaráztam. Hátat fordítottam neki, majd leengedtem a törölközőt. Már nem volt rajtam más, csak fehérnemű és a legminibb nadrágom, amiben egész nap rohangáltam.
A tükörben láttam, hogy nyelt egy nagyot, majd szuggerálni kezdte a kapcsot.


*Jenson*

Azt hittem megőrülök, mikor Tina megkért segítsek neki kikapcsolni a melltartóját. Így is épp eléggé felajzott állapotban voltam attól, hogy egész nap, abban a franciabugyi méretű rövidnadrágban rohangált, most pedig még ez is…

Remegő kezekkel nyúltam a kapocsért. Még sosem jelentett gondot egy melltartó kikapcsolás, most mégis maj’ két percembe telt. Amint a kapocs kiengedett és Tina vállán lecsúsztak a pántok, jobbnak láttam kimenekülni a fürdőszobából mielőtt még rávetem magam.

Pár pillanat múlva már hallottam is a vízfolyást, ami megindította a fantáziámat. Hatalmas késztetés tört rám, hogy bemenjek hozzá zuhanyozni.

Valamit kezdenem kell magammal, mert ez így nem lesz jó - gondoltam. Ilyenkor általában egy hideg zuhany segít, de mivel az egyetlen zuhanyt Tina használta, így inkább úgy döntöttem meglátogatom a hotel medencéjét.
Előhalásztam a bőröndöm aljából az úszógatyámat, majd gyorsan magamra kaptam.

- Tina – kiabáltam a fürdőszoba ajtónál.
- Hmm? – zárta el a vizet.
- Lemegyek a medencéhez – és már el is tűntem. A hosszabb úton mentem, nem szerettem volna senkivel sem összefutni ILYEN állapotban. Alighogy leértem, beugrottam a medencébe és úszni kezdtem.
A víz kellemes volt, se nem meleg, se nem jéghideg, éppen tökéletes. Percekig csak hosszokat úsztam, majd kikapaszkodtam a szélére. Próbáltam koncentrálni, összpontosítani, hogy kizárjam Tina gondolatát akár csak egyetlen pillanatra is a fejemből, de képtelen voltam rá. Amióta csak megpillantottam a repülőn, nem tudok másra gondolni. Kicsit aggódok is, a holnapi futam miatt. Nem szeretném, ha egy nő miatt teljesítenék rosszul.

A holnapi futam gondolatával sikerült kicsit lehiggadnom. Lemerültem a víz alá, de mire újra felszínre buktam, Tina ott állt előttem. Bikiniben!
És habár nem a legapróbb és legkihívóbb fürdőruhák közé tartozott, amit viselt. Őrülten szexi volt benne. Az eddigi kontrollálásom kezdet szertefoszlani.
Beugrott a vízbe és mellettem kezdett úszni pár hosszt.
- Verseny? – mosolygott rám.
Képtelen voltam válaszolni, így csak megvontam vállam.
- Felkészülni… - állt mellém. – Vigyázz! – folytatta. – Kész! – pillantott rám még egy utolsót. – Rajt! – kiáltotta el magát.
Ő időben elindult, ám én pár pillanatra ott ragadtam. Lefoglalt a látványa. Végül én is elindultam. Gyorsabban úsztam nála, így hamar beértem. A medence végén alámerültem és a lábánál fogva lehúztam a víz alá.
A felszínre úsztam, ő is hamar követett. Prüszkölt és a szeméből törölgette a vízet.
- Bolond! Majdnem megfulladtam! – ripakodott rám.
- Ne haragudj! – kerültem közelebb hozzá. Kisepertem a haját az arcából, mire ő csak sunyin mosolygott. Remek. Csak szívatott.
Előadtam a még öt éves koromból rajtam maradt durcázó kisfiú figurát.
- Most megsértődtél? – libbent arrébb a vízben, hogy velem szembe kerüljön.
- Nem - vigyorogtam rá. Az arcunk vészesen közel került egymáshoz. Nem tudom felismert-e a helyzetet, de elmosolyodott, amit én igennek vettem. Nem bírtam tovább tartani magam és az ajkaira tapadtam.
Meglepődött, de hagyta magát. Mikor karját a nyakam köré fonta és visszacsókolt úgy éreztem nyert ügyem van. Megemeltem, majd kiültettem a medence szélére.
Őrült izgatóan és szenvedélyesen csókolt. Nem tudom, hogy volt képes megcsalni a expasija.
Gondolkodás nélkül cselekedtem. Kezem a csípőjéről elindult felfedezni a hasát, majd tovább vándorolt a mellei felé.
Tina olyan gyorsan reagált, hogy szinte fel sem fogtam.
- Nem, ezt nem lehet! – rázta a fejét, majd felpattant, felkapta a törölközőjét és elrohant.
Nem értettem mi történt. Oké, talán túl gyors voltam, de nem tudom mit vár, ha egésznap falatnyi ruhákban illegeti magát előttem… Ez még egy átlagos pasinak is sok lenne, nem csak nekem, akire kétszer olyan hatással van.

Kiszálltam a medencéből, a lift felé menet törölköztem meg. Siettem a szobámhoz, hátha még ott találom, de nem. Leültem, hogy átgondoljam, mit is cselekedtem, de két percnél nem bírtam tovább. Kimentem a folyosóra és bekopogtam a szobájukba.
Sebastian nyitott ajtót és nem tűnt túlontúl boldognak.
- Tina bent van? Beszélnem kell vele! – indultam meg befelé, de visszatartott.
- Szerintem most jobb lenne, ha hagynád egy kicsit.. – kért.
- Nem érted! Én csak.. nem gondolkodtam. Ösztönösen cselekedtem és ő is benne volt, most mégis haragszik rám! Nem tudom mi van, érted? – fakadtam ki idegesen.
Sebastian nem válaszolt, talán nem is tudott. Beintett a szobába, hamarosan Léna bukkant fel mellette.
Seb végül visszament Tinához, Léna pedig behúzta maga mögött az ajtót.
- Össze van zavarodva! Szüksége van most egy kis egyedüllétre… - magyarázta. Idegesen bólintottam, hogy tudomásul vettem, majd visszamentem a szobámba és lerogytam az ágyra.
Remekül elszúrtam…