4. rész

*Léna*

Sietnünk kellett Sebbel, majdnem elkéstünk, Rockytól kaptunk is pár csúnya pillantást. Leültünk a helyünkre és hallgattuk a mérnököt:

- Fontos a holnapi nap, muszáj a gumikopást optimalizálnunk - kezdett bele - Az első edzésen könnyű autóval megyünk a másodikon nehézzel, meg kell találnunk a kompromisszumokat. Léna, kérlek

Azzal én álltam fel és folytattam:

- Belekalkuláltuk azt, hogy többet fogtok hibázni - néztem Sebre - így több alkatrészt hoztunk ide. Fontos, hogy érezzétek, annyi kört tesztek meg amennyi jól esik, ne kell erőltetni, mert könnyem összetöritek az autót.

Seb eközben nem vette le rólam a szemét folyamatosan bámult, csak azon imádkoztam, hogy Rockyék ne vegyék észre. A továbbiakban Tim folytatta. Elég hosszúra sikerült a megbeszélés.

- Mára végeztünk - mosolygott rám Rocky - én visszamegyek a hotelbe

- Én megnézek pár dolgot - mondtam

Azzal bementem Rocky és az én irodámba. Monacóban össze voltunk vonva a kevés hely miatt. Ahogy a gumikopást felmérő lapot kerestem, észrevettem, hogy Seb lép be az ajtón:

- Szia - nevetett

- Szia - nevettem vissza

- Ráérsz? - kérdezte

- Még pár papírt össze kell rendeznem

- Megvárlak - mosolygott rám

Szegény Seb jó sokáig várt, mert már esteledett. Elég sokáig fejtegettem a futam témát, így fogta magát és ledőlt a kanapéra. Amikor észrevettem, hogy szuszog egy plédet terítettem rá. 20:00 volt mire végeztem, úgy döntöttem felébresztem

- Bajnok - szólongattam - ébresztő

Álmosan pislogott körbe, majd amikor meglátott, hatalmas vigyor lett az arcán

- Szeretlek - suttogta érzékien

- Én is - simogattam meg az arcát - Ideje lenne enni.

- Ühüm - válaszolt álmosan.

Lebaktattunk a büfébe, ahol csak Caren dolgozott. Ő tudta, hogy együtt vagyunk és sokat falazott is nekünk:

- Hello párocska - köszöntött minket

- Hello - nevettem rá, Seb csak álmosan bólogatott

- Mi van veled Bajnok? - nevetett Caren

- Fáradt vagyok - mondta ásítások közepette

- Sok volt az ágytorna? - kérdezte

- Nem, dolgoztam, Seb meg aludt - nevettem

- Na persze - nevette el ő is magát.

A szokásosat vacsoráztuk, majd úgy intéztük, hogy csak Seb tudjon visszavinni véletlenül. Bevált trükk volt ez. Imádtam Sebet nézni vezetés közben, ahogy koncentrál, ahogy biztosan fogja a kormány, szívdöglesztő volt. Sokszor mosolyogtam rá, mire ő rátette a váltóra a kezem és együtt váltottunk. Nagyon élveztem, mókás volt Egyszer csak eszembe jutott Tina észrevétele:

- Tina rájött - fordultam felé

- Mire? - kérdezte

- Hát hogy te és én...

- Hogy? - csodálkozott

- Azt mondta látszik

- Ennyire? - lágyult el

- Aki régóta ismer, annak igen

- Akkor anyu közelébe nem megyünk - nevette el magát

- Meddig akarod titkolni?

- Nem tudom

- Én, nem sürgetlek, csak kérdezem - kezdtem mentegetőzni

- Még nem igazán tudom

- Ahogy gondolod

- Most a vb-re kell koncentrálni

- Pontosan - adtam meg magam.

Kicsit fájt, de tudtam, hogy a sajtó miatt teszi, és azt is, hogy igaza van. Visszaértünk feltűnés nélkül. Lepakoltam, majd átmentem Tinához, ahol is egy cetli várt:

"Szia, enni mentem azzal a szőke McLarenessel"

Remek, gondoltam magamba, miért nem RB-sel flörtöl? Jens jó srác meg minden, de... hát McLaren. Mindegy, ha neki jó. Visszamentem a szobámba és elolvastam az maileket. Nem nagyon volt sok fontos dolog. Beálltam a zuhany alá, és gondolkodtam a holnapi menetrenden, mindig ilyenkor jut eszembe egy kis részlet, amit meg lehet nézni, de most nem történt ilyesmi. Már 22:00-kor néztem a tv-t, amikor is settenkedést hallottam, szinte tudtam már ki a betöröm. Lehunytam a szemem és vártam, hogy ébresztgessen.

Az illető nem is okozott csalódást. Lágyan csókolta az arcom, majd a nyakam, őrjítő volt:

- Abba ne hagyd Seb - kértem meg, amire felnevetett

- Úgy gondolom, hogy délelőtt elkezdtünk valamit, és a félbe hagyott dolgok nem jók

- Hát nem - nevettem el magam.

Több se kellett neki, azonnal fölém gördült és csókokkal hintett be. Először a nyakamnál kezdte, majd lassan és fokozatosan ment egyre- lejjebb és lejjebb. Én se voltam tétlen, megszabadítottam a felsőjétől, és a kidolgozott testét kezdtem simogatni. Bele bele nyögött egy egy érintésbe, majd a felsőmet vette le és a melleimmel kezdett játszani. Nem tudtam betelni vele. A simogatása mindenhol ott volt, nem bírtam, érezni akartam. Már az alhasamnál járt, amikor is fordítottam magunk és én kerültem felülre. Épp a bokszerét vettem le, amikor is Tina toppant be:

- Léna, bocs, hogy csak papírt írtam...- mondta nagy hévvel, majd megakadt a torkán a szó, amikor meglátott minket. Pár pillanatig állt meredten:

- Hé, nincs ingyen mozi - nevettem rá

Zavarodottan távozott, mire mi hangosan nevetni kezdtünk Sebbel....