7. rész

*Tina*

Reggel fél kilencre kellett elkészülnöm. Sebastian vitt ki a pályához. Örültem, mert alkalmam nyílt kicsit megismernem unokahúgom drága szerelmét. Szerencsére nem csalódtam, Sebastian remek ember. Azt hiszem, ha le kellene írnom egy jellemzővel, azt mondanám ő a legtöbb lány szőke hercege fehér lovon. Esetünkben kék Red Bullban.
Csak reménykedni tudok abban, hogy tényleg úgy szereti Lénát, mint ahogy gondolom. Szeretném, ha legalább ő boldog lenne kettőnk közül.

A home-ban Léna tájékoztatott a programlehetőségekről, majd elvonultak Sebastiannal ’’dolgozni’’. Még bőven volt időm az első szabadedzés előtt, így kicsomagoltam a fényképezőgépemet a táskájából és elindultam, hogy hasznosítsam magam.
A táj gyönyörű volt, így rengeteg lehetőségem nyílt a fotózásra. Minden apró dolgot megörökítettem, még az üres pálya részeit is.
- Elnézést, nem tudja, hogy itt nem lehet fényképezni? – hallottam egy ismerős hangot.
- Bocsánat – emeltem el a szememtől a gépet.
- Kivéve, ha egy helyes szőke srác a modelled – kacsintott Jens.
- Igaz – húztam el a számat. – Megyek, megkérdezem Sebastiant, mikor ér rá – idegesítettem.
- Oké, belátom ezt megérdemeltem – mosolygott.
- Ebben egyet értünk – bólintottam helyeslően, majd döbbent arcát látva felnevettem.
- De kis egoista vagy – rázta a fejét, sunyi mosollyal közeledett felém. Sejtésem se volt, mit akar tenni.
- Én? Dehogy is! Végtére is nem vagyok tökéletes, mivel hiányzik belőlem a hiba – folytattam.
- Ühüm – bólogatott helyeslően, majd lecsapott rám. Csikolni kezdett, ami esetemben nem túl jó.
Emlékszem kiskoromban Léna sokszor fordult ehhez a fegyverhez, mivel nagyon csikis vagyok.
- Neeee! Jens!!! Beeeee-fogoooook piiiii-sil-niiiiii – röhögtem el a mondandómat.
- Na jó – állt le. – Gyere!- húzott fel a földről.
 Ha valaki most látott minket, kétségkívül azt gondolta, őrültek vagyunk. Ami a szó pozitív értelmezését véve, igaz is.
- Örülök, hogy megtudtad csinálni – méregette a gépemet.
- Fotós vagyok, mindig van tartalék eszközöm – vontam vállat.
- Jó, de ezek tényleg egy vagyonba kerülnek – magyarázta, miközben elindultunk a Red Bull boksza felé. – Engedd, hogy kifizessem!
- Jenson! Nem! – emeltem meg a hangom. – Igen, drága! DE nem mindig a pénz a fontos, ennek sokkal inkább érzemi értéke van – magyaráztam.
- Igaz – végigsimított a homlokán – Bocsi – mosolygott félszegen.
- Nincsen semmi baj – mosolyogtam.
- De akkor is szeretném jóvátenni – mosolygott. 
- Rendben – bólintottam. – Úgy is azzal jösz folyton, hogy fotózzalak téged. Vállalj be egy fotósorozatot, amelyet saját igényeim szerint készíthetek és már jóvá is tetted!
- Rendben, vállalom – vigyorgott.
- Oké – bólintottam, majd beléptem a bikák közé.
Mr. Buttonnek sejtése sincs mit vállalt ezzel…

- Hát te, merre jártál? – sétálgatott egy doboz Red Bull energiaitallal a kezében Léna.
- Csak lőttem pár képet – biccentettem a gépem felé.
- Szuper, majd később megmutathatnád őket – mosolygott.
- Oké – mosolyogtam. – És ti, hogy álltok? Jó volt a munka? – rajzoltam idézőjeleket a levegőbe a munka szónál.
- Igen, jó és, ha tudni akarod, tényleg csak dolgoztunk! – hadonászott előttem.
- Tudom-tudom…- kuncogtam.
- Most ideges vagyok – váltott komolyra. – Remélem nem lesz gond a kerssel
- Nem lesz semmi baj – nyugtatgattam. – Érzem -.
- Legyen igazad! – ölelt meg. – Na nekem mennem kell, mindjárt kezdünk!
- Bizony, megyek is nézni! Utána találkozunk, sok sikert nektek és a hercegednek – kacsintottam rá, majd elsiettem, hogy leülhesek végre egy televizíó elé.