6. rész

*Léna*

Sebbel még egy jó ideig csak nevettünk, de lassan visszarángatott a valóságba.
- Ideje befejezni az esti programot - nézett rám kajánul.
Értettem a célzást, és onnan folytattam a dolgot ahol elkezdtem. Lassan levettem az alsóját, majd ráültem. Lassan kezdtem rajta mozogni, ami megőrjítette. Tudtam pontosan, direkt húztam az agyát. Próbált egyre gyorsabban mozgatni, de nem nagyon sikerült neki, élvezte a helyzetet. Most gyorsan jutottunk a csúcsra, köszönhető ez annak is, hogy fáradtak voltunk. Ahogy a mellkasára dőltem, eszembe jutott Tina:
- Basszus - kapkodtam a ruháimat.
- Mi az? - nézett rám
- Tina, meg kellene neki magyarázni.
- Igaz, veled megyek.
Gyorsan kapkodtuk magunkra a ruháinkat és elindultunk megkeresni az unokahúgom. A folyosón találtunk rá, épp Jenssel beszélt.
Sebbel meglepődve állapítottuk meg, hogy Tina beszélt rólunk Jensnek.
- Mi az, hogy titeket is vegyünk be? - kérdeztem mérgesen
- Őő szóval, az nem úgy van, ahogy gondolod - mentegetőzött Tina
- Akkor, hogy, kíváncsian várom a magyarázatod.
- Nyugi Léna, ez csak poén volt, ha már a zárat nem ismeritek - nevetett Jens
- Hu de vicces vagy ma - bökött oda Seb
- Te pedig még mindig kanos - mutatott a szőke nadrágjára, úgy látszik ezt váltottam ki belőle, a hirtelen öltözéssel.
Seb mérgesen nézett Jensre, aki nem tudta palástolni nevetését.
- Ha elmondod valakinek, én esküszöm, megöllek Jens - morgott Seb
- Rendben szivar, nyugi - nevetett
- Ajánlom is - nevetett a németem
- Hűtsd le magad - ajánlotta Jens.
- De hideg vízzel, ugyanis későre jár - nevettem oda.
Jens ismét nagyot nevetett, míg Seb elhúzta a száját. Tinával mi is aludni tértünk, tényleg késő volt.
Másnap reggel, 6-kor már a Home-ban voltam, ma volt az edzések napja, lazsálásnak helye nem volt. Hagyta egy cetlit Tinának, hogy Seb fogja kihozni a pályára, fél 9-re álljon harci díszbe. Ahogy a papírjaim rendezgettem Rocky ült le mellém:
- Egy kávét? - kérdezte
- Köszönöm, nem nem élek vele
- Pedig a kávé a mérnök legjobb barátja.
- Én az alma lére esküszöm - nevettem
- Ez ilyen német szokás? - kérdezte nevetve - Seb is mindig ezt issza
- Lehet, hogy kódolva van - nevetünk össze
- Hosszú nap lesz a mai
- Láttam, lesz dolgunk bőven.
- Igen, Remélem, Sebastian nem töri össze az autót
- Nem fogja - jelentettem ki - Nem fog belemenni semmi hülyeségben
- Jó mérnök vagy - nevetett rám
- Honnan gondolod? - kérdeztem
- Mert ismered a pilótád
Ezen elmosolyogtam, ha még tudná mennyire. Tim jött be és szólt, hogy ideje a bokszba menni és átnézni az autót. 7 óra volt még csak, de mindent átnéztünk
- Bűn ilyenkor dolgozni - mérgelődött Stu
- Nekem mondod - húzta el a száját Lee
- Hé srácok, - nevettem közbe - Több lelkesedést, ha jól végezzük a munkánk nyerünk és utána alhatunk.
- Szépen hangzik - nevetett Lee
- Túl szépen - tette hozzá Stu
- Ezt a lelkesedét - nevettem ismét, mire ők is nevetni kezdtek.
Ideges voltam a KERS-el kapcsolatban, ugyanis ez volt az egyetlen gyenge pontja az autónknak. Hol működött, hol nem. Személy szerint dühös voltam, ha nem működött, és ezt elég jól lehetett hallani. A gondos átvizsgálás után, már 8 óra volt. Leültünk reggelizni. A többiek (és itt a fejeseket és pilótákat értem) még csak most kelhettek, és ők a szállodába reggeliznek. Carenhez siettem, aki mosolyogva tette elém a szokásos reggelim.
- Hát a herceget hol hagytad?
- Még most kelt fel - nevettem
- És mikor lesz hivatalos? - kérdezte
- Nem mostanában - vallottam be
- Hogy hogy?
- Seb nem akarja elmondani.
- Sajtó?
- Igen, mi más.
- Mocskos egy banda
- Az, igazi piócák.
- Mi ez a sutyorgás? - kérdezte Ben
- Semmi, olyan női dolgok - kacsintott rám Caren
Jó sokáig nevetgéltünk, ugyanis a főnökség lépett be, és a pilóták, végül az unokahúgom.
- Mindig örülök, ha jó kedvben telik a munka - szólt oda Christian
Ez egyfajta letolás volt, hogy dolgoznunk kellene. Azonnal mindenki abbahagyta a nevetést, és a munkája felé szaladt. Odamentem Tinához.
- Hogy aludtál? - kérdeztem
- Hát a tegnapi után.
- Egész életemben ezzel fogsz jönni? - kérdeztem nevetve
- Nem, csak életed felében - nevetett ő is
- Seb megvárt?
- Igen, beszélgettünk, rendes srác.
- Igen és helyes is - nevettem - Programod?
- Nincs sok ötletem.
- A Home-ba megnézheted az edzést, utána, ha jól tudom a McLaren pilóták szabadok
- Vicces vagy - nevetett gúnyosan
- Szerintem Jens meg fog keresni.
- Gondolod?
- Igen
Csevejünket Seb szakította félbe, de elég hivatalos volt, mert Christian a közelben tartózkodott.
- Léna, szeretném átbeszélni veled az első edzést.
- Rendben, menjünk az irodámba.
Christian elismerően nézett ránk, hogy már is dolgozunk, míg Tina csak nevetett
- Munka mi?? - suttogta nekünk kuncogva.....