12. rész

Sebasitannal nem könnyű a versenyzés. Ez egy köztudott tény, de nem csak a versenypályán van egy így, hanem másban is. Folyamatosan megőrjített, főleg időmérő előtt, éreztem, hogy nem sokáig birom. Tina persze jó röhögött. Az időmérőn elvesztettem már a fejem, folyamatosan mély levegőket kellett vennem, hogy megnyugtassam magam. Az időmérő alatt is ő járt a fejemben, bár a taktikát nem rontottam el. Jenson nagyon gyors kört ment, de én már előre nevettem, tudtam Sebastian mire képes. Nem is csalódtam, a pole ismét a mienk volt. Seb persze a kötelező interjúk után a gratulációknál, ismét kezdte a játékait, de ott szakadt el nálam a cérna, ha Tina nem cipel el, akkor lebukunk. Gyorsan beálltam a zuhany alá, csak a hideg víz segíthet rajtam. Legalább is azt hittem, amikor egy kezet éreztem a derekamon, majd az a kéz a combomat kezdte simogatni.

-          Kis híján elszúrtam az első időmérőm – suttogtam Sebinek

-          Most szeretnélek kiengesztelni miatta, és a pénteki miatt is.

Mélyen a szemébe néztem, amik csillogtak a vágytól. Onnantól nem volt megállás. Nem is tudom, hogy kerültünk az ágyra, csak azt hogy még akartam őt, nem volt elég. Gátlástalanul engedtük ki a hangunkat, a délelőtti játékok, eléggé felhúztak minket. Sebastian telefonjának csörgése hozott vissza a valóságba.

-          Fel ne vedd – suttogtam neki

-          Eszemben se volt – nevetett

Csörgött még pára, majd az én telefonom is megszólalt, de nem foglalkoztam vele. Hirtelen Tina hangját hallottam, hogy hangosak vagyunk és a fél RB a folyosón van.

-          Seb, halkabban, kint van a csapat a folyosón, mert mindenkit felvertünk

-          Engem te vertél fel – nevetett kajánul

-          Seb, halkabban – mondtam én, aki a legtöbbet sikított

-          Segítek – szólt közbe

Folyamatosan csókolt és nem engedte, hogy egy hangos szó is elhagyja a számat. Előtte írtam egy SMS-t Tináéknak, hogy falazzanak. Amikor végeztünk, kimerülten feküdtem Sebre.

-          Hu, innentől kezdve, húzni foglak mindig

-          Azt próbáld meg – fenyegettem nevetve

-          Nem mondhatod, hogy nem volt jó? – nevetett

-          De igen jó volt, a legjobb, de nem – nevettem

Nagyon kifáradtam, és ez látszott rajtam, de Seben is. Felöltöztünk, majd Seb még bekapcsolta a tv-t én meg a mellkasán aludtam. Hirtelen Tina rontott be, amivel engem is felébresztett.

-          Mi történt – kandikáltam ki Seb mellkasából

-          Akkora egy őrült vagy – mondta a magáét

-          Miért? – kérdezte Seb

-          Az egész úgy kezdődött, hogy falazni kellett nektek, mert elment az eszetek, és ész nélkül szeretkeztetek, és ki jött a fél csapat a folyosóra, én meg Jensnél voltam, és persze az lökött brit, azt mondta mi voltunk – elkerekedtek a szemeim – Meg akartam leckéztetni, úgy, hogy kihívóan viselkedek, és a végén az lett belőle, hogy csókolóztunk a medencénél, és most össze vagyok zavarodva.

-          Jaj, szívem – fordultam Tinához – ezek a szivatások, csak olyan emberre érdemes alkalmazni, akit szeretsz. Szereted Jenst?

-          Nem tudom, fogalmam sincs. Össze vagyok zavarodva.

-          Értem.

Kopogásra lettünk figyelmesek.

-          Seb, menj ki, biztos Jens az

-          És ha nem?

-          Deeee – mondtam neki, ő elindult.

Jens erősködött, hogy beszélni akar Tinával, így én is színre léptem, és elmondtam a britnek unokahúgom gondolatát. Ő megértette és félrevonult. Sebbel visszasétálunk, majd leültünk az ágyamra.

-          Veled mi lesz? – néztem szomorúan Sebre – Mész? Maradsz?

-          Itt alszom – nézett rám

-          Akkor beállítom az ébresztőt, hogy vissza tudj menni.

Tina furcsán nézett ránk, de ezek az intézkedések kellettek. Sajnos már későn volt, így nem sokat aludtunk. Gyorsan szólt Seb ébresztője, alig bírtam, szegényt kiimádkozni az ágyból, de láttam, hogy sikeresen ment vissza a szobájába. Lassan az én ébresztőm is csörgött, ki kellett mennem a pályára. Írtam Tinának, hogy ma is Seb viszi ki.

A napom ismét Rocky társaságával indult:

- Nem is mondtad, hogy az unokahúgod és Jens együtt vannak – nevetett a francia

- őőő… hát izé, nem tartottam fontosnak, de nincsenek együtt

- Értem én – nevetett – Csak úgy vannak együtt. De ma még fáradtabb vagy, mint tegnap. Te se tudtál aludni?

- őőőőő… aludtam, csak kevés volt.

- Rendben, ideje átvenni az autókat.

Azzal, Rockyval és a szerelőkkel a parc fermébe mentünk, hogy elhozzuk az 1-es rajtszámú autót. Átvizsgáltuk, majd a taktikát kezdtük a srácokkal gyakorolni. Ez jó sok időt elvett, már Seb is kint volt.

-          Te is, hogy nézel ki – szólt oda neki Rocky – Mi van, közös programotok volt?

-          Nem – harsogtuk egyszerre

-          Nyugi, vicceltem, de Seb szedd össze magad

Mindenki a dolgára szaladt, hogy elvégezze az ilyenkor szokás dolgokat. A srácok már pilóta parádén voltak, amikor Tina odajött hozzám:

-          Szia – köszöntem neki kedvesen

-          Szia. Izgulsz?

-          Igen – nevettem

-          És te, találkoztál Jenssel?

-          Még nem, de jobb is.

-          Ahogy gondolod.

-          Futam után mi lesz?

-          Ha nyerünk, akkor egy hatalmas medence party. Most mondom, hogy jönnöd kell, ezt kár lenne kihagyni.

-          Rendben, bár semmi kedvem.

-          Most mennem kell.

-          Persze, menj csak

Ott kellett hagynom szegényt a gondolataival, nem irigylem őt, még csak most szakított és már is egy újabb pasi van az életében. Seb már visszajött, elment mellettem, úgy, hogy a fülembe tudjon súgni valamit:

-          Iroda most – hallottam meg hangját

Szóltam Rockynak, hogy az irodánkba leszek, mert ott hagytam pár mappát. Csak bólintott.

-          Sok sikert kicsim – csókolt meg Seb

-          Neked is bajnok – suttogtam az ajkai közé, majd kimentünk.

***

Seb már a poleban állt, amikor is kigyulladtak a piros lámpák. Elsőnek fordult el, és sikeresen vezetett. Nem voltak balesetek sem, mindenki nyugodt volt a rajtnál. A verseny első fele sima volt, az első kerékcsere is a megfelelő ütemben zajlott, ám egyszer csak beküldték a Safety Cart.

-          Seb – szóltam rá, mint mérnöke – két választás van. Vagy bejössz gumit cserélni, vagy a használt marad fenn

Sebastianból kitört a nevetés. Egy ideig értetlenül néztem, de rájöttem, hogy min nevet. Próbáltam imádkozni, hogy ne sokáig tartson, és hogy ne vegyék észre.

-          Szóval – próbált komolyan beszélni – tartsuk fenn a gumit – majd ismét nevetni kezdett.

-          Örülök, hogy így szórakozol – jegyeztem meg neki, majd intettem a srácoknak a bokszba, hogy nem kell jönni.

Ahogy teltek a körök, a gumi egyre jobban tapadást vesztett, míg Jensonnak és Fernandonak sokkal frissebb szett volt fenn:

-          Léna, a tapadás egyre rosszabb – hangzott Sebtől

-          Tudom – néztem a monitorra, - de ha most kihozunk, akkor az első helynek lőttek.

-          Akkor mi legyen? – kérdezte

-          Imádkozz, hogy bírja ki a gumi, vagy történjen valami csoda.

Fernando és Jenson már nagyon Seb nyakán volt, amikor is az a csoda (részünkről csoda) bekövetkezett. Petrovék mentek falnak, és piros zászlóval félbe kellett szakítani a futamot.

Sajnáltam Petrovot, és reméltem, hogy nincs baja, majd szóltam Sebnek:

-          Sebastian állj fel a piros zászlós vonalhoz, a futamot félbeszakítják.

-          Vettem – hallatszott

-          Srácok – nyomtam meg a PIT nevezetű gombot. – Menjetek ki, kerékcsere lesz, szuper lágy

A srácok kifutottak és lecserélték a kerekeket. A törmelékek eltakarítása után 6 kör volt vissza, de szerencsénkre nem történt változás. Bevettük Monacót is. Seb nagyon boldog volt és őrjöngött a rádióba. A „dobogóra” Christian ment fel vele. Nagyon nagy ünneplés volt, Seb még az őrt is jól lelocsolta, amin nevettünk.

Miután pilótánk elment interjúra, mi előkészítettük a medencét a bulihoz, valamint Rockyval lezártuk a monacói mappát az adatokkal. Mikor már mindenki készen állt, kimentünk.

-          Mi lesz itt most? – kérdezte Tina

-          Hatalmas buli – nevettem szívből

-          Az jó – nevetett ő is

Sebastian is befutott, majd köszöntött mindenkit. Ezután a tömegre nézett.

- Futás – kiabáltam Tinának, aki nem értette, de amikor látta, hogy elbújtam, és hogy Seb már a medencébe dobott pár embert mindent értett és nevetni kezdett….

11. rész

*Tina*

Sebastian bosszúja egész nap tartott. A harmadik szabadedzés végétől egészen az időmérő végéig mindig ügyelt, hogy úgy intézze a dolgokat, Lénát hergelje vele.
Maga az overáll felvétele egy kisebb akciójelenetnek minősült. Seb, mint aki a világ legtermészetesebb dolgát végzi, kicsit lentebb hagyta a cipzárját, így látszott az overáll alatt megbúvó dudor.
Sajnáltam Lénát, ez minden nő tekinteté oda vonzza, nem csak azért, akivel együtt élnek nemi életet is.

Később aztán az időmérőn feszítette tovább azt a képzeletbeli húrt. Szándékosan dűtötte, azt a ( Léna szerint ) formás fenekét. Láttam unokahúgomon, hogy alig bírja tartani magát, hogy ne ugorjon rá, így hát próbáltam kicsit nyugtatgatni. Seb persze látta és jót nevetett a kis bosszújának hatásán.
Hihetetlen, hogy ez a két felnőtt ember képes úgy viselkedni, mint a gyerekek…
Az időmérő nagyon jól sikerült. Jenson futott valami fenomenális időt a Q3-ban. A nép tombolt, úgy vélték ezzel el is dőlt a pole pozíció, azonban a Red Bull és Sebastian megmutatták mire is képesek valójában. Valami hihetetlen, hogy milyen időt ment. Mindenki tombolt az istállóban, köztük Léna is.
Sebastian, amint visszatért lepacsizott minden fiúval, minket, lányokat pedig megölelt. Lénát hagyta  a legvégére és mivel csak egyedül én álltam unokahúgom mögött, kihasználta a helyzetet és folytatta bosszúját. Ujjával végig simított Léna fenekén, majd magához szorította, hogy hozzáérjen az ágyéka.
Mindez a többieknek fel se tűnt, belőlem azonban, majd nem kitört a nevetés.
Léna teljesen készen volt, alig győztem elcibálni a hotelig. Sebastian bosszúja hatásos volt!
Léna berohant előttem a tusolóba, hogy lehűtse magát. Összeszedtem a cuccomat, hogy Léna után én is letusolhassak.
Pár pillanat múlva Sebastian kopogás nélkül rontott be az ajtón, ahogy elnéztem, elég felajzott állapotban.
- Léna? – nem szóltam, csak a fürdőszoba felé intettem.
- Köszi – rohant be utána. Vártam pár percet, de kezdtem rájönni, ez el fog tartani köztük még egy darabig. 
Gyorsan írtam egy cetlit, hogy lelépek és bezárok, pótkulcsot pedig a fiókban találnak, majd felkaptam a cuccaimat és vándorolni indultam. Mindenképpen le akartam zuhanyozni, de még alig ismertem itt valakit.
Végül eszembe jutott a bolond szőke, bekopogtam hozzá.
- Igen? – kiabált ki. Elég elfoglaltnak tűnt...
- Tina vagyok – bentről halk szitkozódás, majd gyors mozgolódás hallatszott.
- Szia – nyitotta ki előttem az ajtót pár perc múlva.
- Szia. Zavarok?
- Ööö.. nem, dehogy.. – motyogta, elég furcsa testhelyzetben állt. Az ajtó mögött állt és csak a törzse, valamint feje látszott. Haja borzos volt, arcáról pedig folyt az izzadtság. – Ez mi? – mutatott a ruháimra.
- Sebastian és Léna elfoglalták a fürdőszobát, háborújuk lezárása képpen, én pedig szeretnék lezuhanyozni. Arra gondoltam, hogy ha nem gond… - magyaráztam.
- Nem, gyere nyugodtan! – tárta ki előttem az ajtót. Az ágyához sietett, majd nekem háttal leguggolt az éjjeli szekrénye elé, mint aki nagyon keres valamit.
- Köszi – mosolyogtam. Körbenéztem a szobában, elég rumlis volt, minden szerte széjel dobálva, főleg az ágya körül. – Akarom tudni, hogy mi történt itt? – nemet intett a fejével az én agyamban pedig ezer gondolat kezdett cikázni.
- Ott a fürdőszoba! – intett a helység felé, de még mindig nem volt hajlandó megfordulni. El sem tudtam képzelni mit rejteget.
Belépkedtem a fürdőszobába, alig szabadultam meg a pólómtól, mikor hangzavar szűrődött be a folyosóról. Hallgatóztam egy kicsit, végül szembesültem a ténnyel. Sebastianék annyira hangosak, hogy az egész folyosó itt köröz az ajtóknál és azt találgatják, kik nem bírnak magukkal.
- Francba! – morogtam. Magam köré csavartam a törölközőmet, majd visszasiettem a szobába Jensonhoz. Arcát a tenyerébe hajtva vett mély lélegzeteket.
- Jens – szólítottam meg. Rám kapta a fejét, és szemei elkerekedtek.
- I- igen? – csuklott el a hangja.
- Lénáék.. – motyogtam. – Túl hangosak. Christian, Adrian és Rocky itt tárgyalják a folyosón, hogy ki nem bír magával. Nem hagyhatjuk, hogy lebukjanak! – kérleltem.
- Mit csináljunk? – nézett rám értetlenül.
- Nem tudom… - feszengtem. Elég kényelmetlen érzés volt itt állni előtte alig valamiben, miközben fenn áll a veszély, hogy unokahúgom mindjárt lebukik élete eddigi legnagyobb titkával kapcsolatban.
- Várj, van egy ötletem! – nyúlt a mobiljáért. Hívni kezdte Sebastiant, de az másodszori hívásra sem vette fel. – Léna számát, tudod?
- Persze – lehuppantam mellé, bepötyögtem Léna számát, majd kihangosítva vártuk a csörgést. Csak a hangposta jelentkezett, de tudtam,hogy Léna akkor is meghallja, ha csak erre beszélek, hiszen sosem kapcsolja ki a telefonját. – Léna! Azonnal hagyjátok abba, vagy legalább némuljatok be! Christianék itt állnak a folyosón és csak egy hajszál választ el titeket a lebukástól!
Amint elmondtam az utolsó szót is, Jens kinyomta a telefont, ami alig két perc múlva rezegni kezdett.
’Köszi. Fedezzetek légyszi! L.” – írta unokahúgom.
- Elhalkultak! – hallottam meg a folyosóról Rocky hangját. Habár csendbe maradtak, biztosak voltunk abban, hogy márpedig Rockyék nem nyugszanak, míg meg nem tudják kik nem hagyták őket aludni.
Jens is valami hasonlóra gondolhatott, mert felpattant az ágyról, megfogta a kezem és magával húzott a folyosóra.
- Mi a baj fiúk? – kérdezte a Red Bull csapat embereit.
a srácok végig mértek minket. Jenson egy laza alsónadrágot és egy hosszabb atlétát viselt, az én testem körül pedig csak egy törölköző volt, legalábbis ők ennyit láttak.
- Ti voltatok? – kérdezte Christian. Jenson kaján vigyorral az arcán válaszolt:
- Igen, na és? – ekkor esett le mire is gondol pontosan a három RB-s.
- Valahogy nem lep meg – röhögött Rocky, mire Jens csak tovább vigyorgott. Én megölöm, az tuti!
- Legyetek szívesek hangtompítót használni – kért minket Chrsitian, majd elvonultak a szobáikba. Mi is visszamentünk Jensonébe.
- Te nem vagy normális! – csaptam vállon.
- Miért is? – huppant le az ágyára.
- Most azt hiszik, hogy te meg én… - hadonásztam idétlenül.
- Inkább higgyék azt, mint, hogy rá jöjjenek mi van Sebastian és a drága mérnöke között, nem de? – a nyelvem hegyén volt, hogy valami pikánsat visszaszólok neki, de be kellett látnom, igaza volt. Ez volt hirtelenjében a legegyszerűbb megoldás, amit tehetett.
- De.. – adtam meg magam, majd visszavonultam a zuhanyzóba. Újra és újra végigpörgettem a dolgokat a fejemben és úgy döntöttem, hiába Léna érdekében cselekedett Jens, ezért meg kell lakolnia! Unokahúgomból kiindulva, úgy döntöttem azt használom ki, ami a férfiaknál a leggyengébb. Az önmegtartózkodás!
- Jens? – kiabáltam ki neki a fürdőből résnyira nyitott ajtón keresztül.
- Hm? – kapta fel a fejét. Éppen a laptopját bújta.
- Segítenél egy kicsit? – próbáltam bevetni a legcsábosabb hangomat, és úgy láttam, sikerült is.
- Mi-miben? – csuklott el a hangja, miközben az ajtóhoz közeledett.
- Nem tudom kikapcsolni a melltartómat – magyaráztam. Hátat fordítottam neki, majd leengedtem a törölközőt. Már nem volt rajtam más, csak fehérnemű és a legminibb nadrágom, amiben egész nap rohangáltam.
A tükörben láttam, hogy nyelt egy nagyot, majd szuggerálni kezdte a kapcsot.


*Jenson*

Azt hittem megőrülök, mikor Tina megkért segítsek neki kikapcsolni a melltartóját. Így is épp eléggé felajzott állapotban voltam attól, hogy egész nap, abban a franciabugyi méretű rövidnadrágban rohangált, most pedig még ez is…

Remegő kezekkel nyúltam a kapocsért. Még sosem jelentett gondot egy melltartó kikapcsolás, most mégis maj’ két percembe telt. Amint a kapocs kiengedett és Tina vállán lecsúsztak a pántok, jobbnak láttam kimenekülni a fürdőszobából mielőtt még rávetem magam.

Pár pillanat múlva már hallottam is a vízfolyást, ami megindította a fantáziámat. Hatalmas késztetés tört rám, hogy bemenjek hozzá zuhanyozni.

Valamit kezdenem kell magammal, mert ez így nem lesz jó - gondoltam. Ilyenkor általában egy hideg zuhany segít, de mivel az egyetlen zuhanyt Tina használta, így inkább úgy döntöttem meglátogatom a hotel medencéjét.
Előhalásztam a bőröndöm aljából az úszógatyámat, majd gyorsan magamra kaptam.

- Tina – kiabáltam a fürdőszoba ajtónál.
- Hmm? – zárta el a vizet.
- Lemegyek a medencéhez – és már el is tűntem. A hosszabb úton mentem, nem szerettem volna senkivel sem összefutni ILYEN állapotban. Alighogy leértem, beugrottam a medencébe és úszni kezdtem.
A víz kellemes volt, se nem meleg, se nem jéghideg, éppen tökéletes. Percekig csak hosszokat úsztam, majd kikapaszkodtam a szélére. Próbáltam koncentrálni, összpontosítani, hogy kizárjam Tina gondolatát akár csak egyetlen pillanatra is a fejemből, de képtelen voltam rá. Amióta csak megpillantottam a repülőn, nem tudok másra gondolni. Kicsit aggódok is, a holnapi futam miatt. Nem szeretném, ha egy nő miatt teljesítenék rosszul.

A holnapi futam gondolatával sikerült kicsit lehiggadnom. Lemerültem a víz alá, de mire újra felszínre buktam, Tina ott állt előttem. Bikiniben!
És habár nem a legapróbb és legkihívóbb fürdőruhák közé tartozott, amit viselt. Őrülten szexi volt benne. Az eddigi kontrollálásom kezdet szertefoszlani.
Beugrott a vízbe és mellettem kezdett úszni pár hosszt.
- Verseny? – mosolygott rám.
Képtelen voltam válaszolni, így csak megvontam vállam.
- Felkészülni… - állt mellém. – Vigyázz! – folytatta. – Kész! – pillantott rám még egy utolsót. – Rajt! – kiáltotta el magát.
Ő időben elindult, ám én pár pillanatra ott ragadtam. Lefoglalt a látványa. Végül én is elindultam. Gyorsabban úsztam nála, így hamar beértem. A medence végén alámerültem és a lábánál fogva lehúztam a víz alá.
A felszínre úsztam, ő is hamar követett. Prüszkölt és a szeméből törölgette a vízet.
- Bolond! Majdnem megfulladtam! – ripakodott rám.
- Ne haragudj! – kerültem közelebb hozzá. Kisepertem a haját az arcából, mire ő csak sunyin mosolygott. Remek. Csak szívatott.
Előadtam a még öt éves koromból rajtam maradt durcázó kisfiú figurát.
- Most megsértődtél? – libbent arrébb a vízben, hogy velem szembe kerüljön.
- Nem - vigyorogtam rá. Az arcunk vészesen közel került egymáshoz. Nem tudom felismert-e a helyzetet, de elmosolyodott, amit én igennek vettem. Nem bírtam tovább tartani magam és az ajkaira tapadtam.
Meglepődött, de hagyta magát. Mikor karját a nyakam köré fonta és visszacsókolt úgy éreztem nyert ügyem van. Megemeltem, majd kiültettem a medence szélére.
Őrült izgatóan és szenvedélyesen csókolt. Nem tudom, hogy volt képes megcsalni a expasija.
Gondolkodás nélkül cselekedtem. Kezem a csípőjéről elindult felfedezni a hasát, majd tovább vándorolt a mellei felé.
Tina olyan gyorsan reagált, hogy szinte fel sem fogtam.
- Nem, ezt nem lehet! – rázta a fejét, majd felpattant, felkapta a törölközőjét és elrohant.
Nem értettem mi történt. Oké, talán túl gyors voltam, de nem tudom mit vár, ha egésznap falatnyi ruhákban illegeti magát előttem… Ez még egy átlagos pasinak is sok lenne, nem csak nekem, akire kétszer olyan hatással van.

Kiszálltam a medencéből, a lift felé menet törölköztem meg. Siettem a szobámhoz, hátha még ott találom, de nem. Leültem, hogy átgondoljam, mit is cselekedtem, de két percnél nem bírtam tovább. Kimentem a folyosóra és bekopogtam a szobájukba.
Sebastian nyitott ajtót és nem tűnt túlontúl boldognak.
- Tina bent van? Beszélnem kell vele! – indultam meg befelé, de visszatartott.
- Szerintem most jobb lenne, ha hagynád egy kicsit.. – kért.
- Nem érted! Én csak.. nem gondolkodtam. Ösztönösen cselekedtem és ő is benne volt, most mégis haragszik rám! Nem tudom mi van, érted? – fakadtam ki idegesen.
Sebastian nem válaszolt, talán nem is tudott. Beintett a szobába, hamarosan Léna bukkant fel mellette.
Seb végül visszament Tinához, Léna pedig behúzta maga mögött az ajtót.
- Össze van zavarodva! Szüksége van most egy kis egyedüllétre… - magyarázta. Idegesen bólintottam, hogy tudomásul vettem, majd visszamentem a szobámba és lerogytam az ágyra.
Remekül elszúrtam…

10. rész

*Léna*

Nagyon elegem lett a fotózásból. Azok a nők folyamatosan Sebastiant méregették és tapogatták. Hányingerem volt az egésztől. Ott telt be a pohár, amikor már ő is belement a játékba. Fogtam magam és látványosan pufogva szálltam le a csónakról. Tina felnevetett, még Britta és Seb érdeklődve nézett:

-          Hova mész? – kérdezte kedvesen Britta

-          Innen el, semmi keresni valóm itt, hisz én mérnök vagyok – mondtam jól hallhatóan, hogy még Seb is meghallja.

Jenson nevetésére figyeltem fel. Ő is itt van? Biztos Tina után jött, nem lennének rossz pár, sőt. De mindegy is, pufogtam, amin Tina jól szórakozott, ismert már jól és tudta, hogy ez bosszúért kiált. A nőcik persze örültek neki, sőt nem is leplezték. Hánynom kell.

Dühösen sétáltam vissza a bokszba, ahol is eléggé meglepődtem. Itt is fotózás volt, csak itt Webbert fotózták.

-          Ezt nem hiszem el, hogy mindenhol ez a nyomorult fotózás van – mondtam hangosan.

Elég furcsán néztek rám a szerelők, bár nem foglalkoztam vele. Rocky jött ki nevetve a bokszból:

-          Csak nem megjött? – kérdezte

-          Ne játssz ma velem Rocquelin

-          Vagy az a baj, hogy nem jött meg? – szórakozott tovább

-          Mi lenne, ha nem az én női ügyeimmel töltenéd az időt? – akadtam ki

-          Nem tudtam, hogy ennyire utálod a fotózásokat.

-          Hát én se – durrogtam

-          Egésznap pufogni fogsz? – nevetett

-          IGEN!!

-          Elég vicces vagy – nevetett tovább

-          Köszi, adatok az asztalon?

-          Te ilyenkor is dolgozni akarsz, ez tudod szabadnap – hahotázott már Rocky

-          Nem érdekel – mondtam fújtatva és beviharoztam

Szükségem is volt a felkészülésre, mert innentől én vittem tovább a futamot. Az első futam, amit Rocky rám biz, nem okozhatok csalódást. Számolgattam és rajzolgattam a taktikát. Késő délutánra minden megvolt.  Elégedetten zártam le a mappákat, amikor is újra eszembe jutott a délután, és körvonalazódott bennem a bosszú. Kisétáltam, amikor is Tina várt az ajtó előtt.

-          Hát te? – kérdezte

-          Én is ezt kérdem.

-          Mi beültünk valahová a srácokkal a fotózás után, de te eltűntél.

-          Megcsináltam mindent, holnapra

-          Dolgoztál? – kerekedetek ki a szemei – Ez pihenőnap nem?

-          De csak….wááá – forrongtam még mindig.

-          Én már ettem, mehetünk – mondta Tina

-          Menjünk – bólintottam

-          Te ettél?

-          Nem

-          De…

-          Nem

Azzal beültünk a kocsiba, és a szállodába hajtottam. A tervem már megfogalmazódott bennem. Tudtam, hogy Seb jóvá akarja tenni a délutánt, de nem engedtem neki, bezártam este az ajtót. Nem tévedtem, tényleg be akart jönni, de zárt ajtókra lelt. Elég hangosan morgolódott, majd elment, alig bírtam visszafojtani a nevetést.

Másnap reggel következett a második rész, bár azt szabadedzésre terveztem.

Tina látta rajtam, hogy készülök valamire, és meg is jegyezte:

-          Kitalálom, bosszút forraltál

-          Túl jól ismersz – nevettem

-          Ki főz vagy mi? – lépett mögénk Jenson

-          Neked semmit – néztem rá

-          Elég őrült egér fejed van – röhögött Jens, mire Tina oldalba bökte

-          Ne szólj be – mondta neki

-          De akkor mi készül?

-          Bosszú – nevetett Tina

-          A fotózás miatt? – kérdezte Jens is nevetve

-          Igen – vágta rá Tina

-          Nagyot fog szólni, de tudni akarom mi az

-          Feltétlen – nevettem én is rá.

Beértünk a bokszba, már 09:00 volt. Seb interjún Brittával, remek. Bementem az irodánkba, és felvettem a mappám, majd beültem Tinával a bokszba.

-          Seb nem tudja kivel kezdett – suttogta Tina

-          Nem, de majd most megtudja.

Tina hangosan felnevetett érezte, hogy Sebnek nagyot fog szólni. Elmagyaráztam a szerelőknek a mai programot, és átnéztük az autót. Mire végeztünk, már 10 óra volt, megjelent Seb is. Kereste a tekintetem, de nem nagyon lehetett, mert bent volt Christian is. A KERS rendszert, háromszor is átvizsgáltuk, nem volt hiba benne, aminek Adrian nagyon örült. Remélem ilyen téren is lesz egy sima hétvégénk. Christiannak sokáig egyeztettem, amikor is megszólalt az 5 perces csengő. Seb már felöltözött. Oda álltam Tim mellé, és megkértem halkan, hogy ma had én kössem be Sebet. Értetlenkedve adta át ezt a feladatot. Lassan kezd beválni a tervem. A boksz utca zöldre váltott. Seb még csak 5 percre rá ült be. Azonnal mellette álltam, és már nevettem is magamba. Ő is csodálkozva nézett, amikor a két övet fogtam meg. Ahogy a csatba tettem az öveket, hirtelen a kezem a férfiasságára vándorolt, és végig húztam rajta. Seb szemei szikrákat szórta, láttam, hogy eléggé bajban van odalent.

Visszaültem, a helyemre, de Seb még mindig üveges tekintettel bámult. Kiengedtük.

Nagyon nagyon nyomta a gázt, nagyon sietett. Eléggé felhúztam.

-          Gonosz vagy – suttogta halkan, de Christian éppen meghallotta

-          Ez valami kód? – kérdezte naivan

-          Nem, csak nem engedem neki, hogy széthajtsa a motort.

-          Értem – hangzott Christiantól. – Seb, idefigyelj, vegyél vissza, ismétlem, vegyél vissza, most adatok kellenek, nem a sebesség, érted?

Christian szavai elértek Sebhez, nem is nyertük meg az edzést, de tudtuk, hogy nagyon gyorsak vagyunk, és némileg altattunk is, mert Sebbel nem tekertettem fel a motort. Az edzés végén, Rocky odajött és elégedett volt a munkámmal, aminek nagyon örültem. Leugrottam a pitwallról, hogy megnézzem Seb arcát, de még mindig az események hatása alatt volt. Elnevettem magam.

Tina jött oda:

-          Sebnek olyan az arca meg a szeme – nevetett – Mit tettél vele

Félrehúztam egy szegletbe és megsúgtam neki. Hangosan kacagni kezdett, amit a visszatérő Seb is meghallott.

-          Ha harc, hát legyen harc – suttogta a fülembe

-          Te kezdtetd – néztem rá

-          És én is folytatom – nézett rám, még mindig vágytól égve

Tina csak nevetett, nevetett és nevetett……