110. rész

Jeremy figyelt rám, végig hallgatta a történetet, ami elmeséltem neki. Ő volt az első, akinek elmondtam, hogy a házasságom romokban van. A közös munka még jobban megmérgezi, nem javít rajta. Sokszor megfordult a fejemben, hogy elhamarkodtuk ezt az egészet. Túl gyorsan lettem feleség. Még együtt sem éltünk, nem is voltam mennyasszony. Egyik napról a másikra vett el, és költöztünk össze. Minden olyan szép és jó volt, majd jött az új évad és minden megváltozott. Szerettem volna visszamenni az időben, újra Rockyval dolgozni és csipkelődni, sajnos egyre kevesebb az ideje rám, hiszen teljes állásban dolgozik Aaronnal, még a Ciaronnal való viaskodás is hiányzott, vagy éppen az, hogy bosszankodjak Mark jobb helyezése miatt. Amit anno el akartam dobni, azt most visszasírtam, belül vissza akartam menni, de ez lehetetlen volt.

Alyssa békésen aludt, amíg én vívódtam magamban. Jeremy végig az arcomat nézte, nem szólt semmit.

-          Megbántad? – kérdezte végül

-          Mit? – tekintettem rá zavarodottan

-          Azt, hogy hozzá mentél.

-          Nem – ráztam meg a fejem – szeretem őt.

-          És ő? Szeret?

-          Már nem tudom – ismét lesütöttem a szemem, az erős mérnökből, mára már szende kis lány lett.

Alyssa mozgolódni kezdett, így a kiságyához sétáltam. Egy percig azt hittem felébredt, de aludt tovább, csak mozgolódott. Jeremy odaállt mellém, és a kislányt nézte.

-          Mozdulj ki, érezd jól magad, és ne légy ilyen elkeseredett – hiába a babát nézte, tudtam, hogy nekem mondja – Holnap még itt leszek, ha van, kedved velem tölteni a délutánt hívj – fogott egy papírt és elővett egy tollat, ráírta a számát, majd becsúsztatta a táskámba

-          Én nem hiszem, hogy helyes lenne…

-          Csak hívj – szakított félbe – mint fotós, most vissza kell mennem. Gondold meg Léna, talán sikerül egy jó estét varázsolnom számodra.

Hátra néztem, épp akkor csukta be az ajtót maga után. Felsóhajtottam, nem lenne helyes. Feleség vagyok, akinek a férje mellett a helye még akkor is, ha már nem szereti. Ismét Alyssara néztem, nyugtató volt. Szépen aludt, valahol álmok földjén járt, kellemes kis baba élete irigylésre méltó volt. Nagyon szerettem Alyssát, bármikor szívesen vigyáztam rá, nyugtató hatással volt rám. Felsóhajtottam, az egyik ok, ami feszültséget okozott köztem és Seb között, az a babakérdés. Alyssa születése után, Seb is szeretett volna, apa lenne, de mindig nemet mondtam. Annyit, de annyit harcoltam, hogy itt legyek nőként a Forma 1-ben, hogy nem tudtam volna feladni ezt.

Egyre sűrűbben jött rám az ásítás, így ledőltem a kiságy melletti ágyra. Lassan betakaróztam, és becsuktam a szemem, hosszú egy nap volt.

Decemberben már hűvös volt Milton Keynesben. A csapat fogadást tartott, hogy megünnepeljük az újabb bajnoki címet. A Red Bull dolgozói mellett, Tina és Jens is hivatalos volt. Nem igazán sejtettem, miért kell annyira sietni, sosem voltam oda az ilyen fogadásokért A vacsora után minden kiderült, hivatalosan is versenymérnök lettem, mégpedig Sebastiané.  Unokatestvérem jelentette be, ő már tudott róla. Alig bírtam megköszönni a srácoknak az évet, a főnökömnek a kinevezést, az életem révbe ért, innen minden csak jobb lesz. Nagyon boldog voltam. Amikor lementünk a színpadról, sorra fogadtam a gratulációkat, majd visszaültünk az asztalhoz.

-          Ezek után komolyabban is számolnunk kell veled – nevetette el magát Jens

-          Azt meghiszem – kacsintottam rá – ti mind tudtatok erről? – kérdeztem az asztalunknál ülőket, mindenki bólintott.

-          Annyira örülök, hogy most már hivatalosan is velem dolgozhat, csak velem – súgta Seb a fülembe, majd csókban forrtunk össze.

-          Te is benne voltál? – kérdeztem Tinát nevetve

-          Igen – válaszolt sejtelmesen

-          Szépen megszerveztétek, köszönöm – hálálkodtam.

Kislány korom óta erről álmodtam, hogy versenymérnök lehessek. Mindig is vonzott ez a világ, a tökéletességre való törekvés, részese lenni ennek a gépezetnek, és most megadatott, boldog voltam, hihetetlenül boldog.

Hangokat hallottam, felültem. Egy darabig füleltem, honnan jöhet. Felpattantam, a nappaliból jött a zaj. Alyssa felsírt, azonnal a kiságyhoz mentem, hogy felvegyem. Próbáltam csitítani, miközben kiléptem az ajtón.

Seb és Jeremy állt egymással szemben, a német őrjöngött. Láttam a szemében a dühöt, amit az elfogyasztott alkoholmennyiség is táplált jócskán. Jeremy szája vérzett, Seb megütötte.

-          Ha még egyszer meglátlak a közelében – üvöltötte Seb, Alyssa még jobban sírva fakadt

-          Akkor mi lesz? – kérte ki magának Jeremy – én legalább tudom, mi kell egy ilyen nőnek, nem, mint te. Nézz magadra, egy lepukkant kétszeres világbajnok, aki meg sem érdemli a címet, nőj fel előbb egy nőhöz, utána prédikálj

-          Takarodj – üvöltött Seb

-          Sebastian! – szóltam közben – mi ez az egész?

-          Te csak ne szólj bele – üvöltött rám a német – még veled is számolok

-          Ne fenyegesd – pirított rá Jeremy

-          Semmi közöd hozzá, ő az én feleségem – Alyssa sírt, nem bírtam megnyugtatni, így én is kikeltem magamból.

-          Nem szégyellitek magatokat, hogy nem vagytok tekintettel erre a kisbabára! Egyáltalán nem is értem miért megy a vita! Az a bajod – fordultam Sebastian felé – hogy Jeremyvel beszélgettem az este? Mondhatom szép, számon kérsz úgy, hogy azt se érdekelt, hogy létezem, el volt a pilóta társaiddal, és ahogy látom szépen sikerült felütni a garatra!! Ami meg téged illet – néztem Jeremyre – köszönöm szépen meg tudom magam védeni, nem kell őrangyal. Most pedig távozzatok, mert meg kell nyugtatnom Alyssát, akit a legszebb álmából ébresztettek fel

Visszamentem a szobába, és becsuktam az ajtót, nem érdekelt mit csinálnak. Alyssa csak sirt és sírt, nem bírtam megnyugtatni. Ringattam, sétáltam vele, már kétségbe estem. Seb belépett a szobába, majd megállt előttem.

-          Add ide, majd én – nyújtotta a kezét

-          Arról ne is álmodj, hogy ilyen állapotban hozzáérhetsz – háborodtam fel, bár nem ordítottam, pedig kedvem lett volna – menj ki és hagy minket magunkra

Elfordultam tőle, pár percig mozdulatlan maradt, majd kivágta az ajtót és elviharzott. Felsóhajtottam. Alyssa még mindig sírt, lefeküdtem és magamra fektettem. Dúdoltam neki és simogattam a hátát, lassan megnyugodott.

-          Sajnálom kicsim – suttogtam neki – nem akartam, hogy megijed. Sebi bácsi is sajnálja, nem akart kiabálni, szeret téged, csak tudod, mostanában sok gondja van, amit nem tud hova tenni. Sajnáltam, hogy felemeltem a hangom, nem kellett volna – nyomtam egy puszit a homlokára, érdeklődve figyelt – Tanuld meg kicsim, mindig azt bántjuk, akit szeretünk, viszont van egy olyan határ, ahol már nem tudjuk eldönteni, hogy az illető komolyan gondolja-e, avagy csak mérges, és rajtad tölti ki. – éreztem, ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon, a következőket azonnal letöröltem.

Alyssa pillái kezdtek elnehezülni, kifárad a sok sírásban. Lassan csukódtak le a szemei addig, amíg el nem aludt. Vártam pár percet, majd óvatosan felálltam vele és lefektettem a kiságyába. Betakargattam, beszívtam a baba illatát, ami lenyugtatott. Néztem őt egy darabig, milyen békésen és nyugodtan alszik. Még semmit sem ért a felnőttek zavaros világából, a legnagyobb öröm neki, ha meglátja az anyukáját, vagy az ablaküvegre ráesik a fény, színessé változtatva azt. Nem tudja milyen az, ha már nem szeretnek, ha csalódnod kell, ha az eddigi életednek vége. Nem tudom hol rontottuk el, hol volt az a pont, amikor minden ilyen irányt vetett. Nem akartam aludni, nem akartam egy újabb régi emlékképet látni, amikor még minden rendben volt. Kimentem a nappaliba körülnézni, Seb szépen összetört pár dolgot. Reggel feltakarítom, ez volt az első gondolatom. Vajon hova mehetett? – ez járt végig a fejemben. Aggódtam érte, viszont nagyon megbántott. Gondolkodtam Jeremy ajánlatán, arra jutottam, hogy felhívom, lesz, ami lesz. Visszamentem a szobába, fáradt voltam. Lefeküdtem az ágyra, majd betakartam magam, nem volt erőm már gondolkodni, lehunytam a szemem és vártam, hogy eljöjjön az álom.

Éreztem, ahogy az ágy besüpped, majd hallottam egy takaró suhogást utána éreztem, hogy nincs rajtam, hazajött. Visszacsuktam a szemem, aludni akartam, csak aludni. Reggel ordibálásra keltem, nem hittem el, már megint. Kimentem a nappaliba, Tina volt az, vele szemben Seb állt, míg Jenson a fotelben szórakoztatta Alyssát. Elaludtam, így nem tudtam feltakarítani, minden úgy volt, ahogy tegnap este hagytam, felsóhajtottam és hozzájuk sétáltam…