108. rész

Sziasztok! Emlékeztek még ránk? Öt hónap friss nélküliség után, sikerült kibékülnünk és úgy döntöttünk, folytatjuk a történetet! Remélem, örültök és nem pártoltatok el tőlünk ezalatt az idő alatt! Íme az első rész, a mondhatni "második évad"-ból! :)


Lena

Hihetetlen, hogy megy az idő. Egyik nap még a világbajnoki cím miatt örülünk, míg másnap már egy új évad virrad, új reményekkel, új álmokkal és új kudarcokkal. Nem is sejtettem, hogy ennyire közel lesz, az esküvő. Unokahúgom és párja Jenson már decemberben kitűzte az időpontot, ami júliusra szólt. És most itt vagyunk. Kezemben a négy hónapos Alyssa, aki kíváncsian tekinget körül, hisz még nem érti milyen jeles napon is a mai. Emlékszem, még arra a napra, amikor Tina közölte, hogy terhes. El se akartam hinni. Felelőtlennek neveztem, hiszen egy gyerek sok lemondással jár. Tina érvei viszont meggyőztek, ő kész volt mindent feladni.

Monacóban mindig kellemes az idő, és most sincs másképp. A tengerpart csodálatos, remek ötlet volt itt rendezni az esküvőt. Alyssa folyamatosan gügyögött, miközben Tina fehér ruhájában közeledett az oltárhoz, ahol már Jenson várta mosolyogva. Lotte volt az, aki először elsírta magát, majd utána anya következett. Nekem ez a pillanat az emlékeket jutatta eszembe, amikor még felváltva voltunk versenymérnökök Rockyval, amikor csatáztunk Ciaronnal, megannyi szép emlék, de a legeslegszebb az, amikor Seb megnyerte a világbajnoki címet.

Tisztán emlékszer arra a napra. Olyan mosollyal az arcomon még sosem keltem. A csapatot a boldogság járta át, és persze az ingyen pia ígérete. Tudtuk, hogy rendesen ki fogunk rúgni a hámból. Emlékszem a rajtprocedúrára, mennyire izgultam. Szerencsére Rocky elvállalta anno Szingapúrt, mert a szerveztem nem bírta azt az iramot, így cserélnünk kellett. Enyém lett Japán. Emlékszem az első mondatomra, amit Sebhez intéztem. Elmondtam a hőmérsékleteket, és az adatokat, de remegett a hangom. Különleges nap, különleges percek voltak, és mind tudtuk, ma történelmet írunk. A rajt után Seb első maradt, ám a vezető helyet át kellett adnia Jensonnak, majd a második helyet Fernandonak. Fernandot támadni akarta, de rá szóltam, a harmadik hellyel is világbajnok, sőt még ha a tízedik is lenne, akkor is övé lenne a cím, nem kell erőltetni. Hallgatott rám. Amikor áthaladt a célvonalon, és meglátta a kockáz zászlót elsírta magát. Ismét sikerült. Én is sírtam vele örömömben. Emlékszem, hogy azt üvöltöttem neki, „Megcsináltad, megcsináltad”. Christian átvette a szónoklás jogát, és közölte vele a tényt, „Sebastian Vettel, te vagy a világbajnok, 2011 világbajnoka”. Elszabadult a pokol. A csapat kifutott, mindenki ott akart lenni a dobogónál. Én is elhajítottam a fülesem, és Tommival karöltve rohantunk, hogy a legjobb helyről nézzük a díjátadót. Tina mellettem állt, hiszen Jenson nyert. Emlékszem, megölelt és gratulált. Hátra néztem. Láttam az arcokon az örömöt, a könnyeket, a hitetlenkedést, még én sem hittem el igazán. Az a szezon csodálatos volt, mindent, amit akartunk megkaptuk, szebb nem is lehetett volna. Az utána való futamon, Koreában, már nem csak egyéni világbajnokot, hanem csapat világbajnokot is avattunk, ismét mi voltunk a bajnokok. A kör bezárult, és az ábra elindult.

Az emlékeimből Alyssa mérges gügyögése hozott vissza, eléggé zokon vette, hogy nem adom neki a teáját. Azonnal keresni kezdtem a vállamra akasztott táskából. Megtaláltam, és nevetve adtam oda neki. Felnéztem, hol is tartunk. Épp a legfontosabb kérdés következett:

-          Jenson Alexander Lyons Button, akarod-e hites feleségedül az itt megjelent Tina Jonest, egészségben, betegségben, jóban, rosszban, szegénységben, gazdagságban, míg a halál el nem választ? - Jenson rá nézett Tinára, majd végig őt nézve válaszolt

-          Igen, akarom.

-          Tina Jones, akarod-e az itt megjelent Jenson Alexander Lyons Buttont hites férjedül, egészségben, betegségben, jóban, rosszban, szegénységben, gazdagságban, míg a halál el nem választ?

-          Igen, akarom – válaszolta boldogan Tina

-           A rám ruházott hatalomnál fogva házastársaknak nyilvánítóm önöket, megcsókolhatják egymást

Mindenki boldogan ujjongott, míg a friss házasok az első hitvesi csókokat váltották. Még Alyssa is nevetett, amin persze mindenki jót derült. Tina odajött, majd elvitte a kislányát, és Jensonnal beszéltek hozzá, persze a csöppség ezt nagyon élvezte. Lassan indulni kellett az étteremben, persze Sebastian sehol sem volt. Kerestem a tömegben, de nem találtam, így anyuékkal mentünk át.

-          Sebastian hol van? – kérdezte már apa a kocsiban?

-          Fogalmam sincs – fújtam ki a levegőt – kerestem, már minden hol, a telefonját nem veszi fel, biztos Kimivel van.

-          Nem fog elveszni – nyugtatgatott anya

Ismét csak kifújtam a levegőt. Seb mostanában megváltozott. Egyre jobban ingerült és egyre jobban kiabál velem, ha nem úgy mennek a dolgok a pályán, ahogy szeretné. Nagyban hozzájárul a változáshoz az is, hogy Tommi elment. Hitetlenkedve hallgattam a finnt, miközben felsorolja az érveit a távozás mellett. Úgy gondoltam, ő sosem megy el, és tessék. Semmi bajom az új edzővel, Heikkivel, kedves srác, de nem tudja még kezelni Sebet, ami meglátszik. Kezd teljesen rossz irányba menni. Ott volt az esett, Narainnal, nem hallgatott rám, hogy hagyja annyiban, csak mondta a magáét.

Megérkeztünk. Az étterem szépen fel volt díszítve, az ajtóban pedig rövid italokkal köszöntötték a vendégeket. Azonnal megfogtam az egyik vodkás poharat és húzóra kiittam. Tudtam, hogy nem szabad magam kiütni, hiszen nekem kell vigyázni Alyssara, amikor a szülei elmennek a nászéjszakára. Anyuékkal a helyünket kezdtük keresni, az ifjú pár melletti asztalon találtuk meg a nevünk. Kimi és Seb épp akkor jött oda hozzánk, amikor leültünk. Kérdő tekintettel néztem a férjemre, de ő nem vette fel a jeleket. Vidáman cseverészett Kimivel. Az ifjú pár épp fotózáson volt, így még a vacsorát sem tálalták. Nagy bánatomra Guill nem volt itt, és nem is igazán ismertem az egybegyűlteket, akiket pedig ismertem, mint eltűntek hirtelen. Ismét az emlékeim kerültek elő.

A világbajnokság megnyerése után, jött a csapatfotózás és az elkerülhetetlen bulizás. Rockyval egészen hátul álltunk a képen, miközben pár szerelő öntötte ránk a Red Bullt. Mondanom sem kell, teljesen átázott a pólóm. Seb felmászott a bokszutca falára, majd a levegőbe emelte a trófeát, és úgy köszöntötte a rajongókat. Szinte megközelíthetetlen volt, miden léptét újságírók és tv stábok követték. Jens és Tina is ott állt már, és mosolyogtak, odamentem hozzájuk.

-          Kész őrültek háza – jegyezte meg Jens – amikor én lettem világbajnok, akkor is ez volt – mesélte

-          Egy kicsit kezd frusztrálni, hogy a média többet van a férjemmel, mint én – nevettem fel

-          Szokj hozzá – nevetett Tina

-          Jöttök a partira? – kérdeztem tőlük

-          Bocs, de elígérkeztünk a csapatomnak – közölte vigyorogva Jens

-          Ja persze – csaptam fejbe magam, teljesen össze volt zavarodva az öröm miatt

Jens és Tina elment, míg én Seb szobájába mentem, hogy ott várjam.

Arra eszméltem fel, hogy Tina és Jens megérkezett, és leült az asztalhoz. Azonnal tálalták a vacsorát. Sebastian folyamatosan Kimivel beszélt a bajnokságról, ami frusztrált. Próbáltam felhívni magamra a figyelmet, de nem sikerült, folyton csak az eredményekről beszéltek. Úgy döntöttem, inkább visszasétálok az emlékekhez.

A partin minden csapattag ott volt. Amikor megérkeztünk Sebbel, már javában tombolt mindenki.

-          Itt a bajnok – üvöltötte el magát Ole és azonnal hozott nekünk pezsgőt – és a kiváló mérnöke

-          Most megsértődtem – jelentette ki Guill

-          Neked még sem bókolhatok – nevetett fel a szerelő – hogy nézne már ki.

Csak megráztam a fejem, és szétnéztem. Jó sokan felöntöttek már a garatra, még Christian és Adrian előtt is egy pohár whisky pihent. Beljebb húztam Sebet a tömegben, táncolni akartam.

-          Gyere Seb, táncoljunk – szóltam a fülébe, hisz a zenétől csak így hallhattuk egymást

-          Ahogy az én drága feleségem szeretné – nevetett fel és azonnal a táncparkett közepén álltunk.

A többiek megörültek, ahogy megláttak minket, mindenki jobban és jobban kezdte érezni a ritmust. Jaime szolgáltatta a zenét, így a Toro Rosso és a Red Bull közötti kapcsolatot mutatva.

Felejthetetlen volt a hangulat, már bennünk is volt jócskán alkohol, amikor Christian felvetette az ötletet, hogy karaokézzunk, persze mindenki benne volt. Christian kezdte az éneklést, a My way-el, majd Adrian folytatta a Yellow Submarine-nal. Adriannak, van egy érdekes énekhangja, azt be kell vallani. Végül Sebastian következett a Hey Jude-dal, amit nem nagyon értettünk, ugyanis drága férjecském, olyannyira el volt ázva, hogy az akcentusa új tereket hódított. Sosem láttam még ennyit inni, és ennyit táncolni.

Guill és én is mikrofont ragadtunk, és előadtuk a We are the champions-t, persze a végére a társaság összes tagja csatlakozott.

Aznap reggel, 5 óra alvás után, azt se tudtam, hol áll a fejem, annyira még sosem voltam kiütve.

Amire feleszméltem, a vacsorának, jócskán vége volt. Seb és Kimi lelépett Lewishoz és DC-hez beszélgetni, anyáék táncoltak, ahogy Tina és Jens is. Odasétáltam Sebhez, egyedül éreztem magam.

-          Seb, táncolunk? – kérdeztem tőle

-          Most nem akarok – rendezett le, majd ismét a pilótákhoz fordult.

Visszaültem a helyemre, és onnan néztem, hogy mennyire jól érzik magukat az emberek. Nem vallottam be senkinek, de a Sebbel való kapcsolatom kezd megromolni, már nem ugyanolyan minden, mint az előtt. Furcsán viselkedik, főleg a futamokon. Nem egyszer szúrt már le, mert nem volt jó a taktika. A fejemhez vágta, hogy inkább Guillal lenne. Nem szóltam ilyenkor semmit, vártam, hogy lenyugodjon, de nagyon fájtak a szavai. Hirtelen huppanást hallottam magam mellet, amitől meg is ijedtem.

-          Oh, bocsánat, azt hiszem ez hangosra sikeredett – mosolygott egy barna hajú srác. Még sosem láttam azelőtt

-          Semmi baj – mosolyogtam rá

-          Egy ilyen szép hölgy, miért ül itt egyedül? – érdeklődött

-          Nem tudom – hazudtam.

-          Az én nevem Jeremy, Jeremy Goldwin én lettem az esküvő hivatalos fotósa – nevetett fel – Tina egy régi jó barátja vagyok – tette hozzá

-          Léna Morgen – nyújtottam a kezem, amit elfogadott – Tina unokahúga vagyok

-          Mesélt rólad – mosolygott Jeremy

-          Én viszont nem tudok semmit rólad – vallottam be, amire felnevetett

-          Fotós vagyok, és a motorversenyekben utazom. Jöhet Moto GP, Superbike, bármi, ami ezzel kapcsolatos.

-          Én mérnök vagyok – közöltem szűkszavúan

-          Ha már így egyedül maradtunk, felkérhetlek egy táncra? – kérdezte kedvesen

-          Nézd, nekem férjem van…

-          Aki egyedül hagyta itt üldögélni a feleségét, nem lehet valami okos a férjed. Csak egy tánc lenne, semmi több – győzködött.

-          Rendben –egyeztem bele.

Jeremy megfogta a kezem és a parkettre vezetett, persze épp váltott a zene, lassú összebújós hangulatot eredményezve. Feszélyezve éreztem magam, amit Jeremy is észrevett.

-          Mondd csak, ki a férjed? – kérdezte csevegésképpen

-          Ott van – mutattam a nevető társaságra

-          Rosberg? – lepődött meg Jeremy

-          Nem – ráztam meg a fejem – mellette

-          Vettel?

-          Igen – bólintottam

-          Oh, hát persze, hisz mondtad, hogy mérnök vagy. Olvastam rólatok az újságokban.

-          Biztos mindent összeírtak – sóhajtottam fel.

A táncunkat Lotte szakította meg. Megkért, hogy figyeljek Alyssára, mivel ő is táncolni szeretne Oliverrel. Azonnal igent mondtam, Jeremy is velem tartott. Alyssa mosolygott rám, ahogy meglátott. Azonnal kivettem a hordozóból. Beszívtam a nyugtató baba illatát, hallgattam a vidám gügyögését, teljesen megnyugodtam. Tina sétált hozzánk, meglepődve.

-          Oh, látom már megismerkedtetek – nevetett fel

-          Igen – mosolygott Jeremy

-          Jöttem megnézni az én kis tündérkémet – folytatta Tina, majd a karjába vette a csöppséget. Percekig beszélt hozzá, míg a baba kacarászott, majd hozzám fordult. – Gyere, menjünk a szobájába, nekünk mennünk kell – nézett Jenson felé – előtte még szeretném lerakni, és elaltatni.

Bólintottam, majd megindultam Tina után, Jeremy ismét követett. Az emeleten volt Alyssa szobája, amikor meglátta a játékait, nagyom megörült. Tina karjában volt, és nézte az anyukáját. Az unokatestvérem, dúdolni kezdett, miközben ringatta a babát. Alyssa szeme egyre nehezült, majd elaludt. Tina letette és gondosan betakargatta. Jenson is befutott, hogy egy puszit adjon Alyssa fejére, majd elmentek. Ketten maradtunk Jeremyvel.

-          Az újságok szerint boldog házasságban élsz, ahhoz képest nem tűnsz boldognak – nézett rám, nem válaszoltam. – Igazam van – jelentette ki pár perc után – a hallgatást beleegyezést jelent. Mély levegőt vettem, éreztem, hogy szorul a hurok, ki kellett mondanom, amit bántotta a lelkem.

-          Úgy érzem, már nem szeret – mondtam ki egy szuszra. Egy kicsit megkönnyebbültem, hogy végre kimondtam, még ha egy vadidegennek is.