Jeremy figyelt rám, végig hallgatta a történetet, ami
elmeséltem neki. Ő volt az első, akinek elmondtam, hogy a házasságom romokban
van. A közös munka még jobban megmérgezi, nem javít rajta. Sokszor megfordult a
fejemben, hogy elhamarkodtuk ezt az egészet. Túl gyorsan lettem feleség. Még
együtt sem éltünk, nem is voltam mennyasszony. Egyik napról a másikra vett el,
és költöztünk össze. Minden olyan szép és jó volt, majd jött az új évad és
minden megváltozott. Szerettem volna visszamenni az időben, újra Rockyval
dolgozni és csipkelődni, sajnos egyre kevesebb az ideje rám, hiszen teljes
állásban dolgozik Aaronnal, még a Ciaronnal való viaskodás is hiányzott, vagy
éppen az, hogy bosszankodjak Mark jobb helyezése miatt. Amit anno el akartam
dobni, azt most visszasírtam, belül vissza akartam menni, de ez lehetetlen
volt.
Alyssa békésen aludt, amíg én vívódtam magamban. Jeremy
végig az arcomat nézte, nem szólt semmit.
-
Megbántad? – kérdezte végül
-
Mit? – tekintettem rá zavarodottan
-
Azt, hogy hozzá mentél.
-
Nem – ráztam meg a fejem – szeretem őt.
-
És ő? Szeret?
-
Már nem tudom – ismét lesütöttem a szemem, az erős
mérnökből, mára már szende kis lány lett.
Alyssa mozgolódni kezdett, így a kiságyához sétáltam. Egy
percig azt hittem felébredt, de aludt tovább, csak mozgolódott. Jeremy odaállt
mellém, és a kislányt nézte.
-
Mozdulj ki, érezd jól magad, és ne légy ilyen
elkeseredett – hiába a babát nézte, tudtam, hogy nekem mondja – Holnap még itt
leszek, ha van, kedved velem tölteni a délutánt hívj – fogott egy papírt és
elővett egy tollat, ráírta a számát, majd becsúsztatta a táskámba
-
Én nem hiszem, hogy helyes lenne…
-
Csak hívj – szakított félbe – mint fotós, most vissza
kell mennem. Gondold meg Léna, talán sikerül egy jó estét varázsolnom számodra.
Hátra néztem, épp akkor csukta be az ajtót maga után.
Felsóhajtottam, nem lenne helyes. Feleség vagyok, akinek a férje mellett a
helye még akkor is, ha már nem szereti. Ismét Alyssara néztem, nyugtató volt.
Szépen aludt, valahol álmok földjén járt, kellemes kis baba élete irigylésre
méltó volt. Nagyon szerettem Alyssát, bármikor szívesen vigyáztam rá, nyugtató
hatással volt rám. Felsóhajtottam, az egyik ok, ami feszültséget okozott köztem
és Seb között, az a babakérdés. Alyssa születése után, Seb is szeretett volna,
apa lenne, de mindig nemet mondtam. Annyit, de annyit harcoltam, hogy itt
legyek nőként a Forma 1-ben, hogy nem tudtam volna feladni ezt.
Egyre sűrűbben jött rám az ásítás, így ledőltem a kiságy
melletti ágyra. Lassan betakaróztam, és becsuktam a szemem, hosszú egy nap
volt.
Decemberben már hűvös
volt Milton Keynesben. A csapat fogadást tartott, hogy megünnepeljük az újabb
bajnoki címet. A Red Bull dolgozói mellett, Tina és Jens is hivatalos volt. Nem
igazán sejtettem, miért kell annyira sietni, sosem voltam oda az ilyen
fogadásokért A vacsora után minden kiderült, hivatalosan is versenymérnök
lettem, mégpedig Sebastiané.
Unokatestvérem jelentette be, ő már tudott róla. Alig bírtam megköszönni
a srácoknak az évet, a főnökömnek a kinevezést, az életem révbe ért, innen
minden csak jobb lesz. Nagyon boldog voltam. Amikor lementünk a színpadról,
sorra fogadtam a gratulációkat, majd visszaültünk az asztalhoz.
-
Ezek után
komolyabban is számolnunk kell veled – nevetette el magát Jens
-
Azt meghiszem –
kacsintottam rá – ti mind tudtatok erről? – kérdeztem az asztalunknál ülőket,
mindenki bólintott.
-
Annyira örülök,
hogy most már hivatalosan is velem dolgozhat, csak velem – súgta Seb a fülembe,
majd csókban forrtunk össze.
-
Te is benne
voltál? – kérdeztem Tinát nevetve
-
Igen – válaszolt
sejtelmesen
-
Szépen
megszerveztétek, köszönöm – hálálkodtam.
Kislány korom óta
erről álmodtam, hogy versenymérnök lehessek. Mindig is vonzott ez a világ, a
tökéletességre való törekvés, részese lenni ennek a gépezetnek, és most
megadatott, boldog voltam, hihetetlenül boldog.
Hangokat hallottam, felültem. Egy darabig füleltem, honnan
jöhet. Felpattantam, a nappaliból jött a zaj. Alyssa felsírt, azonnal a
kiságyhoz mentem, hogy felvegyem. Próbáltam csitítani, miközben kiléptem az
ajtón.
Seb és Jeremy állt egymással szemben, a német őrjöngött.
Láttam a szemében a dühöt, amit az elfogyasztott alkoholmennyiség is táplált
jócskán. Jeremy szája vérzett, Seb megütötte.
-
Ha még egyszer meglátlak a közelében – üvöltötte Seb,
Alyssa még jobban sírva fakadt
-
Akkor mi lesz? – kérte ki magának Jeremy – én legalább
tudom, mi kell egy ilyen nőnek, nem, mint te. Nézz magadra, egy lepukkant
kétszeres világbajnok, aki meg sem érdemli a címet, nőj fel előbb egy nőhöz,
utána prédikálj
-
Takarodj – üvöltött Seb
-
Sebastian! – szóltam közben – mi ez az egész?
-
Te csak ne szólj bele – üvöltött rám a német – még
veled is számolok
-
Ne fenyegesd – pirított rá Jeremy
-
Semmi közöd hozzá, ő az én feleségem – Alyssa sírt, nem
bírtam megnyugtatni, így én is kikeltem magamból.
-
Nem szégyellitek magatokat, hogy nem vagytok
tekintettel erre a kisbabára! Egyáltalán nem is értem miért megy a vita! Az a
bajod – fordultam Sebastian felé – hogy Jeremyvel beszélgettem az este?
Mondhatom szép, számon kérsz úgy, hogy azt se érdekelt, hogy létezem, el volt a
pilóta társaiddal, és ahogy látom szépen sikerült felütni a garatra!! Ami meg
téged illet – néztem Jeremyre – köszönöm szépen meg tudom magam védeni, nem
kell őrangyal. Most pedig távozzatok, mert meg kell nyugtatnom Alyssát, akit a
legszebb álmából ébresztettek fel
Visszamentem a szobába, és becsuktam az ajtót, nem érdekelt
mit csinálnak. Alyssa csak sirt és sírt, nem bírtam megnyugtatni. Ringattam,
sétáltam vele, már kétségbe estem. Seb belépett a szobába, majd megállt
előttem.
-
Add ide, majd én – nyújtotta a kezét
-
Arról ne is álmodj, hogy ilyen állapotban hozzáérhetsz
– háborodtam fel, bár nem ordítottam, pedig kedvem lett volna – menj ki és hagy
minket magunkra
Elfordultam tőle, pár percig mozdulatlan maradt, majd
kivágta az ajtót és elviharzott. Felsóhajtottam. Alyssa még mindig sírt,
lefeküdtem és magamra fektettem. Dúdoltam neki és simogattam a hátát, lassan
megnyugodott.
-
Sajnálom kicsim – suttogtam neki – nem akartam, hogy
megijed. Sebi bácsi is sajnálja, nem akart kiabálni, szeret téged, csak tudod,
mostanában sok gondja van, amit nem tud hova tenni. Sajnáltam, hogy felemeltem
a hangom, nem kellett volna – nyomtam egy puszit a homlokára, érdeklődve
figyelt – Tanuld meg kicsim, mindig azt bántjuk, akit szeretünk, viszont van
egy olyan határ, ahol már nem tudjuk eldönteni, hogy az illető komolyan
gondolja-e, avagy csak mérges, és rajtad tölti ki. – éreztem, ahogy egy
könnycsepp végig folyik az arcomon, a következőket azonnal letöröltem.
Alyssa pillái kezdtek elnehezülni, kifárad a sok sírásban. Lassan
csukódtak le a szemei addig, amíg el nem aludt. Vártam pár percet, majd
óvatosan felálltam vele és lefektettem a kiságyába. Betakargattam, beszívtam a
baba illatát, ami lenyugtatott. Néztem őt egy darabig, milyen békésen és
nyugodtan alszik. Még semmit sem ért a felnőttek zavaros világából, a
legnagyobb öröm neki, ha meglátja az anyukáját, vagy az ablaküvegre ráesik a
fény, színessé változtatva azt. Nem tudja milyen az, ha már nem szeretnek, ha
csalódnod kell, ha az eddigi életednek vége. Nem tudom hol rontottuk el, hol
volt az a pont, amikor minden ilyen irányt vetett. Nem akartam aludni, nem
akartam egy újabb régi emlékképet látni, amikor még minden rendben volt.
Kimentem a nappaliba körülnézni, Seb szépen összetört pár dolgot. Reggel
feltakarítom, ez volt az első gondolatom. Vajon hova mehetett? – ez járt végig
a fejemben. Aggódtam érte, viszont nagyon megbántott. Gondolkodtam Jeremy
ajánlatán, arra jutottam, hogy felhívom, lesz, ami lesz. Visszamentem a
szobába, fáradt voltam. Lefeküdtem az ágyra, majd betakartam magam, nem volt
erőm már gondolkodni, lehunytam a szemem és vártam, hogy eljöjjön az álom.
Éreztem, ahogy az ágy besüpped, majd hallottam egy takaró
suhogást utána éreztem, hogy nincs rajtam, hazajött. Visszacsuktam a szemem,
aludni akartam, csak aludni. Reggel ordibálásra keltem, nem hittem el, már
megint. Kimentem a nappaliba, Tina volt az, vele szemben Seb állt, míg Jenson a
fotelben szórakoztatta Alyssát. Elaludtam, így nem tudtam feltakarítani, minden
úgy volt, ahogy tegnap este hagytam, felsóhajtottam és hozzájuk sétáltam…