106. rész

Léna

Ahogy a Red Bull Home elé értünk, próbáltam Tinát rávenni, hogy jöjjön be velünk, de ő nemet mondott, mondván, ő már nem tartozik közénk. Megértettem, hogy fáj neki belépni ismét hozzánk, és Christian elé lépni, ezért nem is mertem nagyon erőltetni a dolgot. Sebbel és Markkal vonultunk Christian irodájához.

-          Lorena, bejelentenél Christiannak minket? – szólítottam meg a titkárnőt

-          Természetesen – mosolygott, majd azonnal a telefonhoz nyúlt – Fogad titeket. – szólt pár perc múlva

Besétáltunk az irodájába, a főnök meg volt lepve, hogy így hárman megyünk.

-          Miben segíthetek? – tette fel azonnal a kérdést

-          Jobb lenne ezt a tárgyalóban megbeszélni, és hívd, kérlek Ciaront is.

Christian nem értette a dolgot, de úgy cselekedett, ahogy mondtam. Mi addig elmentünk a tárgyalóba, ahol már Rocky várt minket. Ő is villantott egy megsemmisítő mosolyt Webberre, majd elfoglaltuk a helyünket. Pár perc múlva megjelent Ciaron és Christian is. Ők is leültek, majd Christian rám nézett.

-          Léna, most már mind itt vagyunk, kíváncsian várom, miért hívtál össze minket. – nézett rám Christian, míg én felálltam a székemből, és mesélni kezdtem.

-          Azt mindannyian tudjuk, hogy két futammal ezelőtt kirobbant egy botrány a McLaren és a Red Bull között. Mindenki – néztem Ciaronra és Christianra – az unokatestvérem vádolta meg, hiába mondtuk, hogy nem ő tette.

-          Veszélyes vizekre evezel, ugye tudod Léna? – dörrent fel Christian

-          Tisztában vagyok vele – néztem elszántan a főnökömre. – Elgondolkodtunk ezen a történeten és érdekes fejleményekre bukkantunk. Christian, Tina csak Sebastian autójához tudott hozzáférni nem igaz? – tettem fel a kérdést

-          De, ez így van – bólintott a főnök értetlenül – de még mindig nem értem, hogy jön ez ide.

-          A képek, amik furcsa módon Tina gépére kerültek, nem Sebastian autóját ábrázolják – magyaráztam a főnöknek, és közben éreztem, hogy apró mosoly jelenik meg az ajkaimon.

-          Ezt hogy érted? – kerekedett ki Adrian szeme is

-          Nézzük meg a képeket és bebizonyítom – válaszoltam boldogan, persze Ciaronnál ez pánikot keltett.

-          Ugyan már, csak hazudik – állt fel Ciaron is - az unokatestvérét akarja tisztázni. Én nem hiszek neki – dörrent rám, de ezt még megkeserüli

-          Valóban van bizonyítékunk – állt ki mellettem Rocky – nézd Christian, én nem szoktam annyira beleavatkozni Pilbeam és Léna háborújába, de tényleg van bizonyíték, hogy az a Red Bull nem Sebastian Vettel Red Bullja.

-          Rendben van – egyezet bele a főnök, majd Helmut Marko kiment a képekért. Amikor visszatért egy pendrive-al, azonnal csatlakoztatta Christian a gépéhez, majd ismét kivetítette azokat. – Tessék Léna – nézett rám a főnök

-          Kérhetném Sebastian autójának ebből a szemszögből készült felvételeit – csak is bizalmas személyek tárolhattak ilyen fotókat, és Christian eléggé annak számított, így az ő gépén is volt. Egymás mellé illesztették a fotókat, majd a kivetítőhöz sétáltam.

-          Amint látjuk ezen az autón (mutattam Seb autójára) vannak matricák, amiket Seb szokott felragasztani, minden futamgyőzelem után, de ezen az autón egyetlen egy matrica sincs – osztottam meg mindenkivel a felfedezést. Adrian és Christian egymásra néztek, majd a képeket kezdték fixírozni. Bólintottak, majd Christian szólalt fel.

-          Ez valóban nem Sebastian autója, de akkor csak Marké lehet. Magyarázatot követlek, Seb, hívd be Tinát.

A németem szó nélkül engedelmeskedett, majd jó pár perc múlva visszajött Tinával. Látszott unokatestvéremen, hogy egy kissé feszéjezi a helyzet, de azonnal rendezte vonásait. Christian ismét megkérdezte az esetről, ő szóról szóra megismételte, amit eddig is mondott, majd megvádolta Ciaront, (amit mi eddig nem tettünk meg). Persze a főnök azonnal kiakadt és már én is kimondtam nyíltan, hogy az Webber autója. Persze Ciaron jött a hülye kifogásaival, majd az ausztrál vetett véget ennek az egésznek. Kérlelte mérnökét, hogy vallja be az igazat. Pár percnyi könyörgés után, Ciaron szint vallott, de még sem örültem neki. Egy csapat vagyunk az istenért is. Nem szabadna ilyen háborúkat folytatnunk, a csapat érdekeit kellene nézni mindenkinek, de Ciaron erre nem volt hajlandó. Amikor kiderült az igazság, Tina kisétált. Nem érezte azt, hogy neki köze van ehhez. Christian kétségbe esetten pillantott ránk. Az arcát kezeibe temette, majd mély levegőket vett. Őt is kiborította az egész. A saját csapata acsarkodik egymással. Nem lettem volna a helyében.

-          Ciaron Pilbeam – nézett a menekülni kívánt mérnökre Christian csalódottan – a futamokat még teljesíted, addig próbaidőn vagy, ha hibázol, akkor vége ennek az évadodnak is, nagyon foglak figyelni. Az évad vége után, el kell, hogy bocsássalak, nem engedhetem meg, hogy tovább dolgozz velünk, ahogy neked sem Mark. Az évad után mind ketten távoztok az istállótól. Léna – fordult hozzám a főnök – tőled szeretnék teljes mértékben bocsánatot kérni, hibáztam, amikor nem hallgattam rád. Természetesen nem vagy mostantól próbaidőn.

-          Megbocsátok – bólintottam a főnöknek, aki bezárta az ülést.

Vegyes érzelmekkel tele léptem ki a Home-ból Sebbel, ahol is már Tina és Jens várt minket. Megöleltük unokatestvérem, majd Christian is odajött, hogy bocsánatot kérjen Tinától, és hogy visszahívja őt hozzánk. Tina a bocsánatkérést elfogadta, de az állást nem. Kijelentette, hogy ő már a McLarenhez tartozik. Egyfelől meg is értem, a szerelmével akar lenni, én sem döntöttem volna másképp. Továbbá Tina megkérte Hornert, hogy kérjen bocsánatot az McLarentől is. Láttam, hogy vonakodva, de elfogadta a feltételt. Amikor Ciaron közeledett, Tina bevert neki egy hatalmasat, majd megkérte Christiant, hogy ne óvjon az ügy miatt. A főnök csak nevetett.

Megdicsértem unokatestvérem akcióját én is.

-          Léna, szeretnék mondani valamit – kezdett bele Tina boldogan, de nekem megszólalt a belső rádióm

-          Várj egy pillantott – intettem neki, majd felvettem az addig nyakamban logó fülest. Tim volt az, elsétáltam pár lépést, hogy ne hallják. – Mondd Tim.

-          Változtatunk, kell pár beállításon, és neked kell felügyelni. – tálalta azonnal a tényeket

-          Pár perc és megyek – nyugtattam meg, majd visszamentem a többiekhez. – Tina, sajnos most nem tudunk beszélni holnap nem, lesz jó? – tettem fel a kérdés bűnbánóan

-          De jó lesz, menj csak és dolgozz, mint mindig – forgatta meg a szemeit, de közben nevetett, tudtam, hogy igazából nem haragszik.

-          Gyere szőke herceg – fogtam meg nevetve Seb kezét, majd elbúcsúztunk Jenséktől.

-          Miért keresett Tim? – kérdezte Seb miközben sétáltunk a bokszba.

-          Pár változtatást kell felügyelnem – meséltem el neki.

-          Tehát ez azt jelenti, hogy jó sokáig nem fogsz a hotelbe jönni, sőt ma nem is alszol velem igaz? – húzta el a száját, szemében bánat volt

-          Sajnálom – bújtam hozzá, miközben beértünk a bokszba. – És te, maradsz?

-          Beszélek Tommival, hogy masszírozzon meg, mert nagyon fáj a hátam és a nyakam – fogta meg az említett testrészeket, és most, hogy még jobban megnéztem, tényleg furcsán tartotta a nyakát.

-          Miért nem szóltál? És mitől van? – tettem fel a kérdéseimet, mint feleség

-          Még az edzésen meghúzódtak, nem volt megfelelőn rögzítve az öv – mesélte – nem akartalak vele terhelni, azért nem szóltam, még így is eleged volt a Webber-ügy miatt.

-          Jaj, te butus, ilyenkor mindig szólj – simogattam meg az arcát, mire ő belecsókolt a tenyerembe.

-          Ezt, mint mérnök, vagy mint feleség mondod? – tette fel a kérdést

-          Mint mindkettő – bújtam hozzá közel, majd megcsókoltam a nyakát és megsimogattam a hátát. Egy picit fel is szisszent rá.

Seb elment, majd megkerestem Olét, és jól leszidtam az öv miatt. Beismerte, hogy hibázott, tudtam, hogy többet nem fogja megtenni. Már javában folyt a munka, amikor egy lehajtott fejű alak ült ki a pitwallra. Árnyékából azonnal észrevettem ki az, kisétáltam intve Rockynak, hogy figyeljen. Bólintott. Leültem a férfi mellé, és hosszasan néztük a pályát.

-          Mindent elszúrtam – sóhajtott fel, Christian volt az

-          Nem tudhattad milyen – próbáltam nyugtatni

-          Úgy érzem kígyót melengettem, és azoknak nem hittem, akik végig igazat mondtak. Elszúrtam valamit, nem vagyok jó csapatfőnök.

-          Ne mondj ilyet – tettem a vállára a kezem – mindenki felnéz itt rád, te vagy a mi főnökünk. Nézd, Christian emberek vagyunk, mindenki hibázik. Nem robbant ki botrány meg tudtuk oldani és ez neked köszönhető.

-          Akkor is elszúrtam Léna – sóhajtott fel – kik voltak még Webberrékkel?

-          Mindenki a hibájából tanul – néztem a szemébe – csak Webberről és Ciaronról tudok. A szerelők, nem hiszem, hogy hibásak lennének – mondtam el az álláspontom. – Képzelem, hogy érzed magad, én sem vagyok teljesen boldog – Christian tágra nyílt szemekkel nézett rám – egy csapat vagyunk és az a dolgunk, hogy együtt dolgozzunk, nem az, hogy egymást „kinyírjuk”. Elnézem az McLarent, ahol nem nyúzzák így egymást, és akkor jöttem erre rá, amikor Tina elment. Mindenképpen le akartam buktatni azt a szemét alakot, de ha mérnököt veszel fel, légyszi olyat, aki együttműködik.

-          Mindenképpen – mosolyodott el

Még egy darabig kint voltam a főnökkel, majd besétáltam. Seb amint meglátott, azonnal széttárta a karjait. Futólépésben röppentem bele, végre nyugalom…